Pesti Napló, 1918. március (69. évfolyam, 51–77. szám)

1918-03-01 / 51. szám

Péntes PESTI NAPLÓ 1918. március 1. 3 értesülésem szerint Ausztrián és Magyarországon keresztül utazik haza, ahol szabad utat bitosítot­tak neki. Misu Londonban tárgyalt Lloyd George­val és Balfourral (Dr. Sz.) .Az orosz békedelegátusok megérkeztek Breszt-Litovszkba Berlin, február 28. Az orosz delegá­ció ma délután érkezett Breszt-Litovszkba a béketárgyalások folytatása végett. A de­legáció tagjai Szokolnikov, a belügyminisz­térium vezetője, továbbá Petrovski, Csi­cserin és Karac­an. Segédeik Joffe és Alexejev lesznek. Altuater tengernagy, földmivelési miniszter segédei, Danijev, Adacki és Lipeko tengerészeti vezérkari tisztek és Terszerkovics vezérkari tiszt. Kivülü­k a szükséges számú titkár és gyorsíró is jelen lesz. Az orosz békedelegáció új vezetője , Sokolnikov forradalmi szocialista — A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, február 28. Az orosz delegáció minden valószínűség szerint ma délután érkezik meg Breszt-Li­tovszkba, azonban nem Trockij vezeti, hanem Sokolnikov. Rendkívül, figyelemreméltó kö­rülmény, hogy Sokolnikov nem bolseviki, ha­nem forradalmi szocialista és a delegációban több forradalmi szocialista is van. Dr. Glück Kálmán Új ukrán delegáció |­jBreszt-Litovszkban! Berlin, február 28- Kissé rej ! alá vir­a tovszkba vaZ3~2!Wiertrt?stírja hírül. Ez a dele­gáció, mint mondják, a bolsevikiek megbízá­sából aláírja a központi rada delegátusaival részünkről kötött békét. A delegáció tagjai tá­mogatást kérnek útjukra. Csak formalitásról van szó Breszt-Litovszkban Bécs, február 28. A négyes-szövetség delegátusai Breszt-Litovszkban legutóbb meg­formulázták a békepontokat. Mivel a Trockijt már nem tartják miniszternek — A Pesti Napló tudósítójától —­­ Kopenh­ága, február 28. Lenin és Trockij között az az eredeti fel­fogásbeli ellentét, amely még a második orosz forradalom előtt olyan éles volt, ismét aktuá­lis lett. Lenin új lapot alakított „Vörös Újság" címen és cikkeit többé nem a Pravdába írja. Lenin a cikkeibeli praktikus útra akar lépni eszméinek megvalósításában ugyanakkor, amikor Trockij egyre radikálisabb lesz, mert még mindig a teóriáiért akar harcolni. Való­színű, hogy Trockij azért nem ment el Breszt-Litovszkba, mert ő volt az egyetlen a megbi­zottak között, aki a német ultimátum feltét­len elfogadása ellen szavazott és nincsen ki­zárva, hogy ez Trockijnak a bolseviki­ kor­mányból való kiválását vagy kizárását fogja magával hozni. Genf, február 28. A párisi sajtó péter­vári jelentése szerint Trockij valóban elhatá­rozta, hogy lemond. A bolsevikiek már nem tekintik őt miniszternek. Lenin lapja a feltétlen­ békekötés mellett Lugano, február 28- Lenin a „Krasnaja Gazettá"-ban heves cikket közöl a feltétlen békekötés ellenzői ellen és hangsúlyozza a békekötés szükségességét. Az összes pétervári ellenzéki lapok megjelenését eltiltották. Az ukrán nép megbízottai segítségünket kérik Sajtóhadiszállás, február 28. Dr­ Ste­pura, a podoliai kormányzóság biztosa és Nikolajev őrnagy, a délnyugati arcvonal fő­parancsnokának törzstisztje e hónap 25-én megjelent az 54. hadosztály parancsnokságá­nál és azt a nyilatkozatot tette, hogy a köz­ponti radánul való összeköttetés hiányában ők kérnek segítséget az egész ukrán nép ne­vében a bolseviki rablók erőszakosságaival szemben és kérik, hogy osztrák és magyar csapatok vonuljanak be Ukrajnába. Dr. Sto­pura és Nikolajev őrnagy, akik megfelelően igazolták magukat, nyomatékosan kijelentet­ték, hogy kérésüket az egész ukrán nép nevé­ben terjesztették elő. Csapataink bevonulnak Ukrajnába Jórknak azonban nincsen hadműveleti célja a Pesti Napló bécsi munkatársától — Bécs, február 28. Podolia segélykiáltásával és Weiskirchner interpellációjával kapcsolatban érintettük teg­nap, hogy a bécsi polgármester aggodalmai idejüket múlták. Jóval az interpelláció előtt már megindultak kelet felé hadoszlopaink, hogy eleget tegyenek annak a kérésnek, amely­lyel még hétfőn fordultak a mi 54. hadosztá­lyunk parancsnokához Podolia és az egész ukrán nép nevében dr. Stopura, a tartomány kormányzója és Nikolajev őrnagy, az ukrán front parancsnokának egyik igazolt vezérkari­­tisztje. A Reichsrat épületében ma Seidler mi­­ niszterelnök nyilatkozott a monarkia legújabb­­lépéséről és ezzel igazolta tegnapi értesülésün­­­ket. Katonai köröknek különben már kez­dettől az volt az álláspontjuk, hogy a német akcióval párhuzamosan kellett volna kelet felé eltolni a mi frontunkat is, mert stratégiai szempontból a védelmi háború lényege sem zárja ki, hogy az ellenséget, amely még nem kötött békét, a saját földjén keressük fel és ott kényszerítsü­k a mi feltételeink elfogadá­­­sára. Ez a felfogás a pétervári Oroszország I vörös gárdájára vonatkozott és arra, hogy Trockij valószínűleg még mindig abban re­ménykedik, hogy világforradalom jön és ezért nem köt békét. De mert a vörös gárda féktelen rablóhadjárata átcsapott Ukrajnára is és meg­semmisítéssel fenyegette azokat a nagy kész­leteket, amelyekre nálunk égető szükség van, mert már eredetileg az volt a terv, hogy fő­ként a délorosz vasúti vonalak és állomások megszállására és a belső rend helyreállítására , nagyobb katonai osztagokat bocsátunk Uk­rajna rendelkezésére. Mivel azonban a mi dip­lomáciánk kerülő úton sem akar Oroszország­gal újból hadiállapotba kerülni, amint ez Seidler ismételt nyilatkozatából kiderült, a mi frontunk, csendben maradt és a németek­­ egyedül mentek előre. Szövetségeseink ellenál­lás nélküli előrenyomulása azonban erőltetett­­mentekben olyan iramot vett, hogy már mesz­­sze túl van azon a vonalon, amely megfelel­ Galícia legkeletibb határának. Katonailag te­hát most már szinte szükségszerűen vinné ma­ával a mi frontunkat is a német akció es­gyszerűen a mi frontunk hátába kerülne, ha mil nem mozdulnánk. Ez a sztratégiai szüksé­gesség egyrészt és másrészt főként Podolia és trz ukrán központi rada segélykiáltása hozta magával, hogy a mieink is elindultak és ezzel valószínűleg nem jelentéktelen nyomatékot adnak a román tárgyalásoknak. Illetékes diplomáciai helyen azonban iné£ t­a este is hangsúlyozták a Pesti Napló bécsi munkatársa előtt, hogy ezzel a katonai lépés­t­é­sünkkel kapcsolatban semmi nagyobb arányt hadműveleti célja nincsen a monarkiának Bevonulásunk döntő motívuma az ukránok fölhívása volt és azonkívül az, hogy néhány nap óta a hazai közvélemény is mind erőseb­ben sürgette, az Ukrajna katonai segítségét. A mi hadaink fő célja azonban rendőri termé­szetű, a bresztlitovszki kenyérbéke realizálásé­gjes biztosítása. Ukrajna ugyan e katonai segít­ség nélkül is köteles volna az árucserére, ille­tőleg fölösleges átengedésére egyszerűen s­­békeszerződése alapján, de minthogy a kato­nai expedícióval célzott rendcsinálás egyfor­mán érdekünk nekünk is, nemcsak az ukrá­noknak, mégis elhatároztuk magunkat a be­vonulásra. A hivatalos vezérkari jelentés azon­ban csak holnap emlékezik meg ennek a lé­pésünknek eddigi katonai eredményéről. " (Dr. Sz.)­ Lengyel jegyzék az ukrán kormányhoz •— .A Pesti Napló tudósítójától •— Berlin, február 28. A lengyel lapok jelentik Varsóból, hogy a kormányzó tanács jegyzéket intézett az ukrán kormányhoz, amelyben rámutat a lengyel nemzet történelmi jogaira és arra az izgatott hangulatra, Cs­­felért­­ aszt­alhoz és ő nem is engedte, hogy bemutas­sák. — Biztosan valami nő után akarsz el­utazni, — mondta. — Ez rád vall. Itt hagy­nál engem, aki az éjszakáimat átsírom miat­tad? Aki úgy szeretlek? Megölelt. Összecsókolt. Nagyon kicsi és alázatos volt. Én pedig egyre fenhéjázóbb. — Nem, ez tovább nem megy így. Én szeretlek még most is — de válnunk kell. Jobb ez így mindkettőnkre nézve. Lásd be fiam és légy erős. — Ki az a nő? — zokogta. — Hidd el nekem, agyrém az egész. A gyerekkorom kedves városát, a régi jó isme­rőseinket Erre dühbe jött és hihetetlen jelzőkkel illette a kedves várost és a jó ismerősöket. — Légy okos, Ella. Légy jó. Egy hét múlva itt vagyok. Rám emelte angyali tisztaságú, nagy, ár­tatlan szemeit. Úgy tudott nézni, mint egy mártír, akit­­szűzén vonszolnak valami szent dologért a vérpadra.­­— Meghalok. •— Ej, dehogy halsz meg — mondtam tü­relmetlenül. •— Hiszen nem változik semmi. Egy-két hét múlva újra itt vagyok. Kell ne­kem ez a pihenés. No, légy okos. Belátod ugy­e, hogy így jobb lesz? Nem látta volna be, ha nem pillant az órájára. Valami sürgős útja lehetett, mert egy­kettőre talpon volt. Egy kis rouge-zsal kiiga­zította az ajkait, egy púderpapirossal megdör­zsölte az orrát. — Belátom, belátom, hanem most már mennem kell. — Ilová megy? — kérdeztem sötéten. Nem tetszett nekem,­ hogy olyan sürgős a dolga. — Hova megyek? — kérdezte és a szeme szülte sugározta a tisztaságot. Nem megyek a Dunának, ne félj. » Hová megy? Látszott, töri a fejét, hogy mit mondjon. Nem volt semmi fantáziája. — Megyek cipőt venni az édesanyámnak. És elment. Kedvem lett volna utána menni. Vállat vontam. Minek? Megcsal? Úgy is vége. A parfümje ott maradt a szobámban. Majd meg­őrültem, olyan vágyat éreztem utána. Aztán az utamra gondoltam. Az emlékekre. A csönd­re. Majd csak kiverem a fejemből. Reggel, a vonatnál már ott sétált a nő a perronon. — Kikísértél? Ez kedves. — Szó sincs róla. Veled megyek. Nem en­gedlek át olyan könnyen valami vidéki frus­kának. És velem jött. Egész úton veszekedtünk, butaságokat beszélt és hazugságokat, én szen­vedtem és amellett gyönyörűnek találtam. Este már a színházban ültünk, nagyon jól fes­tettünk, én szmokingban voltam, a nő démon­nak volt öltözve, fekete selyem kalap volt rajta, fekete ruha, a kivágása merész volt, de kifogástalan, gyöngyház gukkere volt, arany rétik­ülje és a Marosi Macától kölcsön kért nagyszerű gyöngyök derengtek a nyakán. És a színházban volt az egész Debrecen és a nő óriási feltűnést keltett és az emberek szomo­rúan néztek rám. Egyik páholyban felfedez­tem Bohunitzkyékat, hogy megnőtt a kisebbik lány, milyen kedves, milyen jó volna ott ülni velük és ártatlan dolgokról beszélgetni és mi­lyen jó volna itt élni köztük és tíz évvel ifjabb­nak lenni és csupa ragyogásnak látni mindent és nem tudni, hogy a világon van ez a nő a festett ajkával és az ártatlan szemével és szép és nagy dolgokat várni az élettől, ott ülni az utolsó sorban a „Debrecen" című politikai napilap szabadjegyével és irigykedve, szabad­jára bocsájtott fantáziával bebámulni egy pá­holyba, ahol unottan és kimerülten ül a pesti úr, meg a szeretője. békeszerződés részleteit az oroszok már elfogadták, az oroszokkal folytatandó tárgyalás alkalmával tisztán formalitá­sokról lesz szó, úgy hogy a békeokmányt a legrövidebb idő alatt alighanem aláírják. / i­f V / th. p­d­f

Next