Pesti Napló, 1918. április (69. évfolyam, 78–102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

Budapest, 1918. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 38 kor. — IIII. Fél évre 10 „ — » Negyedévre 9 » 50, „ Egy bóra... 3 , 30 , Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és pályaudva­rokon 16 fillér A roh­án béke ás Wekegj^^^iplomata ^mn szerencsém ezennel leleplezni We­srle Sándor miniszterelnököt, egyszerűm el­árulni róla, hogy a költségvetési expozék bű­vésze, nehéz politikai helyzetek megoldásának specialistája, korszakos törvényjavaslatok ke­resztülhajszolásának okleveles tudora,­ a financ­kapacitás, az adó- és vámzseni egyúttal és egy személyben elsőrajigu­s diplomata. A ro­mán békét, amely diplomáciailag egyike lesz, a legnehezebb és legnagyobb szabású művek-nek, nagyrészben Wekerle Sándor hozza létre, sok tekintetben ő irányítja, ha nem is vett részt a béketárgyalásokon, ha nem is következett be annyira emlegetett bukaresti útja. A drótnélküli táviratozás idejében is nehéz elképzelni, mégis így van: a békít, amelyet a cotroceni királyi kastélyban tárgyaltak és fognak aláírni, diplo­máciai szándékainak és akaratának elektromos szikráival Wekerle Sándor miniszterelnök irá­nyította és irányítja, bár ki se mozdult a mi­niszterelnökség Szent György-téri palotájából. Az ötletes és élénk nemzetgazdaság üzleti tehetségre valló elv, amely funademniuma a román békekötésnek ez: — Minél több fát és olajat és minél keve­sebb olaht! A román békeszerződést valószínűleg a­­legrövidebb időn belül a nyilvánosságra hoz­zák. Addig is, amíg a román békeszerződés a nyilvánosság előtt lesz, Magyarországnak ind­uni­a kell, hogy ki az, aki a világháború legma­gyarabb problémáját megoldja. N­a jól oldja meg, dicsőség illesse meg érte, ha rosszul, vál­lalja érte a felelősséget.. Még­se lehet könnyű háborúban miniszterelnöknek lenni: nyugaton háborút csinálni, keleten békét, itthon egy­szerre háborút és békét. A különbségek is nagyszerűek a háborús kormányzás problémái között: csak el kell gondolni a különbséget a beregi alispán botrányának elsimítása és a román békeszerződés konstruálása között. Két­ségkívül nagyobb a politikai különbség, mint amekkora a földrajzi távolság Beregszász és Cotroceni között, még ha 1­.­­ vonalban vesz­tsztik is. A román békének a legérdekesebb és Magyarországot politikailag és földra­jzilag, legközvetlenebbül érdeklő kérdése , a határkiigazítás ügye. Wekerle Sándor miniszterelnököt és a béketárgyalások összes irányítóit­­— minden föltevés valószínűsége szerint — az a szem­pont vezette és kell, hogy vezesse, amelyet­­Erdély megrohanásának szomorú emléke és felejthetetlen benyomása befolyásolt. Erdély népe és Erdély kincsei, mint ahogy a háború megmutatta, védtelenül ki voltak szolgáltatva az ellenségnek. A szén gazdasági és stratégiai fontossága ugyancsak szomorú tapasztalatokhoz jutatta Erdélyt illetően, úgy Magyarország kormányát, mint a hadvezetőséget. A petrozsényi szénmedence a Vulkán-szorossal együtt, tovább keletre Brassó, azután a keleti határ egészen ki volt­­­ szolgáltatva. Elsőrangú erdélyi, tehát életbe­vágó magyar érdek, hogy a határkiigazítás i­gy stratégiai szempontból, mint gazdasági szempontból teljes és a jövőre elég garanciát jelentő intézkedés legyen. A Romániával kötendő békének gondos­kodnia kell tehát arról, hogy Nagyszebentől délre a vöröstoronyi szoros egész vidéke az Olt völgyével együtt, amely belegázolt Ro­­mániába, lehetőleg hozzánk csatoltassék. Ugyan igy szükség van a gyönyörű Brassó védelmére is és erre talán­­megfelelő volna a­ SIZ intézkedés, ha Predeál határvárom Ma­ liJ^'V» ifc tűzeti én Sek fcVIJ fc.irvit^í sége és z­iv*»r6*jTnii Predeál hy^iV'Wul a szonnijijUvS'lipíjja an volt, hogyf*t Itón^pí! ryen belseJajtlel magaslatot? gyarországhoz csallfptj, , v., , a fontos állomásnds­' Jfiftintóti ^ítétt fer­mienlum­a megszűnnek, violájával megszűnnék az ben eddig Brassó aslatokról egySze­r, mert azzal, hogy lilák, a környező birtokvatsba jutnának. Erdély­­i'M'íjtni U­rának védelmére is föl­tétlenül szükség van. A tölgyesi, békási, oj­tozi, gyirmesi­ és uzdi szorosok harcaira kell csak visszaemlékezni. Itt is föltétlenül szük­ség lesz némi határkiigazításra, esetleg arra, hogy Román­ia testéből hasítsunk ki valami területet, esetleg a kárpáti havasok romániai lejtőit. Az annexió és kártalanítás nélküli béke alapgondolatából kiindulva, ennek a ha­tárkiigazításnak kizárólag a stratégiai célok­ból történőnek kell lennie és elsősorban stratégiai védelmet kell nyújtania. Fölmerül­het persze az ellenvetés, hogy a modern hadi­technika ijesztő fejlődése mellett, kevéssé le­het stratégiai okokkal magyarázni egy ilyen határkiigazítást. Erdély keleti határán azon­ban ez másképpen áll. A haditechnika ezred­év alatt sem fejlődött odáig és újabb ezer év alatt sem fog úgy fejlődni, ha repülő­ezredek és kétszáz kilométerre vivő tervük harcoltiá-Kárpátok ne leghathatósabb­nak is, hogy az átjárhat­atla­n lennének a legbiztosabb és védelmi eszközök -A határkiigazítás kérdésénél kizárólag a sztratégiai sze­mpont, még perlig­vi­rtel­m­i sztratégiai szempont lehet az irányadó és Wekerle Sándor miniszterelnök tudom­ási­­ik szerint kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte a béketárgyal­ások irányításánál, hogy győzelmünk darára ne aknázzuk ki tel­jesen siker­e­inket és kedvező helyzetünket, ne kérjünk hadi kár­pótlást, erőszakosan ne an­nektáljunk, hátrányosan ne befolyásoljuk Erdélyben a román nemzetiség arányát, végül, de legfőképpen semmiesetre se alázzuk meg az ellenséget, egyedül és kizárólag védjük meg határainkat és biztosítsuk gazdasági ér­dekeinket. A­ határkiigazítás érdekes kérdésénél sok­kal nehezebb, de egyúttal fontosabb is Magyarország gazdasági érdekeinek védelme amelyről a békeszerződésnek feltétlenül gon­doskodnia kell. Itt elsősorban a dunai út feltétlen bizto­sítása kerül először szóba. A világháborúnak nemcsak harctéri eseményei, de gazdasági küzdelmei is egyformán doku­mentálták a Duna rendkívüli jelentőségét és soha nem sejtett arányokban vetítették a jö­vő horizontjára a Duna forgalmi útjának egyre nagyobb fontosságát. A békeszerződés tehát kell, hogy intézkedjék e gazdaságilag elsőrendű kérdés megfelelő módon való el­intézéséről. A dunai út biztosításának kapcsán első­rendű fontosságú a Vaskapu kérdése. .4 Vaskaput a dunai út biztonsága és fejlesztésének lehetősége érdekében tény­leg és tökéletesen hajózhatóvá kell tenni. Ro­mánia nem tett eleget erre vonatkozó ígére­teinek és a békeállapotban kétségkívül be­következő minden bizalmunk mellett se vár­, hatjuk el Romániától, hogy a Vaskapura vo­natkozó elmúlt ígéreteinek sürgősen eleget fog tenni. A Vaskapu kérdésének nehéz ügyét tehát a békeszerződésnek mindenképpen ren­dezni kell és­­Hídig nemcsak sazdasági, de sitr­atégiai szempontból is. A szerb 11 csak «MKaomekeznii, dunai nehéz küzdelmek­**, később moni­sulyos Bulgária partjai­n rá, hogy a bé­kapu-kérdés teljes és meg­biztosítani.­lonságát elintézi k­érdést is, föltét­elüljenek és kellő­vé­ barátságos viszony helyreálljon és hogy ez a jövőben biztosíttas­sék. Minthogy a békeszerződésnek föltétlenül dokumentálnia kell, majd Románia előtt a mi irántuk való tiszta szempontjainkat és azt, hogy nem­­siettünk győzelmünket erőszakosan kihasználni, tehát Románia abban a helyzetbe lesz, hogy egy ellene való agitációtól részünkről tartania nem kell, Magyarország is megköve­telheti, hogy Romániában egyszer és minden­korra megszűnjön az ellenünk való izgatás. Gondoskodni kell arról, hogy megszűnjenek és semmiféle támogatásra ne találjanak az irre­denta törekvések. A magyar kormány tekintélye követeli meg ,hogy ugyancsak­ békeszerződésben gon­doskodjék, a romániai magyar alattvalók sorsáról, amennyiben lehetséges teljes iskolá­zási és egyházi szabadságáról. A békeszer­ződés irányítóinak és létrehozóinak a dolga, hogy ezt konkretizálják. A fontos az, hogy a romániai magyar alattvalók Romániában olyan elbánásban részesüljenek, mint ami­lyen egy kulturállamban az idegen alattvaló­kat joggal megilleti. Az enterste mindig azt hirdeti, hogy a világ egyeteme javáért küzd s miközben ezt­ hirdeti ,még eddig semmit se tett a kis népek és más elnyomottak szabadságáért. A központi, hatalmak becsületbeli kötelessége, hogy­ ak­kor, amidőn győzelmes helyzetünkben akár egész Romániát elfoglalhatták volta, ha már ezt nem tették, tegyenek vdam­it a kult'v/r: mételten tiába «V:l Ll­'­trail felé, készt nyugtéi N­a« és rendben«,. lenüi Jrfar..* SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON József «2-30, 62—31, 62-3* uil-33, 62—34. Féldras szerkesztő: József 62—3«. Igazgatóság: József »2 —36.' «BuffiifteHték Mséftffltágft- hm®1 delmet találjanak­­ a magyar hajozás erdekei a mely­eket^wjfffl^l^fllaÉTO .Tn­ódon meg kell óvni. Az az egyetlen, pozitiv körülmény és kombinációra rendelkezésre­­álló adat, hogy a magyar kormányt, mint annak megbízott kép­viselője, Szterényi József kereskedelmi miniszt­­er képviselte az eddigi romániai béketárgyalá­sokon, minden garanciát megad arra, hogy Szterényi teljes energiával lépett közbe a ma­gyar hajózás érdekeinek meg­védésére. Remélni lehet, hogy föllépésének eredménye is lesz és hogy a magyar hajózás érdekei minden egyéb tendenciával szemben a legmesszebbmenő mó­don megóvatnak, elsősorban úgy, hogy a telje­sen egyenlő elbánás elvét keresztülvigye a ro­mán hajózási vállalatokkal szemben. Az ideá­lis állapot az lenne, hogy a Vaskapu teljesen magyarrá válnék és ezzel kapcsolatban a hajó­zási kérdések olyan megoldást nyernének, amely tekintve a Duna jelentőségének egyre növekvő fejlődé­sét, a magyar kereskedelem sorára óriási fejlődést jelenthetne. A gazdasági érde­ki­kkel kapcsolatban ter­mészet­szerűen felmerül az olaj kérdése is. Magyar szempontból mindenesetre jó volna, ha megbizot­nunk azokból a gazdasági előnyökből, amiket a németek maguknak biz­tosítot­tak, megfelelő részt követelnének és biz­tosítatnának Magyarország számára is. Ha megtörténik a határkiigazítás és ha el­intéződik a gazdasági é­rdekek védelmének kér­dése, akkor egyforma érdekünk nekünk is és­­ Romániának is, hogy mint jó szomszédhoz illik, a két állam között

Next