Pesti Napló, 1918. május (69. évfolyam, 103–128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1918. május 1. Ti­ likasnak volt tudomása. Március 8-án reggel uta­zott el Czernin Marasestibe, de már hetedikén egész Bukarest a király meneküléséről suttogott. Honnan fújt a szél?" Az előrelátó, sima modorú és szívós Margilománról tudták, hogy nem akar mindenáron forradalmi miniszterelnök lenni, h­a alkotmányos hatalommal is elérhet mindent, végső esetben még azt is, hogy a dinasztia távoz­zék, de ugy, hogy önmagát éli ki, önmagát­ teszi lehetetlenné s utána trónkövetelő királylegendák nem bujkálnak Romániában, mig Carp nem tö­rődve királylyal és parlamenttel, a trónon végig­gázoló hatalommal akart új helyzetet teremteni, bármilyen fölfordulás árán is. Ferdinánd király kálváriáját szárnyra kapta tehát a hir, s csak napok­ravulva, Margiloman audienciája után tud­ta meg a nép, hogy a király mégis a helyén maradt. Gróf Czernin még március nyolcadikán éjjel féltizen­egy órakor tért vissza Bukarestbe, Ferdinánd ki­­rály pedig megnyugodva visszament Jassiba. Néhány nap múlva Margiloman formális meghívást kapott a királyhoz s ezen a kihallgatá­son alapozódott meg a Margiloman-kormány jö­vője, s vele együtt a román béke ügye is. Carp­a háttérbe szorult. Magában a királyi családig azonban nem szű­nt meg a válság. Ferdinánd király családi éle­tének drámai bomlása, a román háború szeren­csétlen fordulatával egyidőben kezdődött. Amikor a Zeppelinek és a mi repülőink mind sűrűbben keresték föl Bukarestet, a királyi család Bufteába menekült s­ ugyanabban a kastélyban keresett haj­­lékot, ahol Averescu tábornok az előzetes békét aláírta. A kastély gazdája, Stirbey Barbu herceg, fi,7. utolsó oláh fejedelem unokája, készségesen adott szállást a királyi családnak és a kastély kö­zelében földalatti fedezéket építtetett a számára. Ez a fedezék még most is megvan. Tizenhét lépcső visz­­­tt a földalatti terembe, amelyet a vendéglátó herceg elegáns bútorral, villamos világítással, s mindenféle kényelemmel rendezett be. A fedezéket a kastéllyal földalatti folyosó kötötte össze. Itt, a föld alatt napokat és heteket töltött együtt a ki­rályi pár, amelyet már rég óta nem fűzött szoros lelki kapcsolat egymáshoz. A nyugtalan, agilis ki­rálynő, az entente fanatikus politikai agitátora s a megtört, magába szállt király, akinek lelkében már a román tragédia rohamos közeledése rez­gett, alig férhet­ek össze ezen a szűk helyen, amely Mária királynő számára fülledtebb és fojtogatóbb volt most, mint az a másik, a csöndes galambkalitka a sinaiai erdőben, a híres „kolb", amelyben vala­mikor zavartalanul szőhette a királynő romanti­kus álmait, ha nem is éppen az erdei őzikék tár­saságában. Még sötétebb, fenyegetőbb felhő ereszkedett le a királyi pár közé, amikor 1916. októberében, alig két hónappal a háború kitörése után, ugyan­csak Bufteában a királyi pár legifjabb gyermeke, a négy éves Mi­rcea herceg meghalt. A gyermek ke­resztapja tudvalévően Vilmos császár volt, akit a bukaresti keresztelőn Eitel Frigyes herceg képvi­selt. A királynő ettől fogva mind izgatottabb lett, a lesújtott király számára pedig a kis koporsó egy rossz ómennel több volt. A háború óta alaposan megviselt, de még mindig csinos és if­ill királyné, aki saját magának igen enyhe kritikusa volt mindig, a politikában még sokkal állhatatosabbnak mutatkozott s főként férje politikájával szemben nem ismert könyörü­letet. Az­ orosz bomlás óta naponként megismétlődő családi jelenetek mind tűrhetetlenebbé tették a ki­rályi pár életét. N­yiíl titok s a bukaresti jobb tár­saságokban épp úgy beszélnek róla, mint a bárok és kávéházak pezsgős asztalainál, hogy néhány héttel ezelőtt egyik házijelenet közben Mária ki­rályné igen sír­ás­­os inzultusra ragadtatta magát férjével szemben. Ferdinánd király és Mária ki­rályné együttélése így mindinkább problematik­ussá válik, annyival is inkább, mert a királynő szem­mel láthatóan arra törekszik, hogy férjét kom­promittálja s az igy lejáratott dinasztia végü­l is a békeszerződés elismerése nélkül az entente vé­delmébe vonuljon vissza. N­a tehát változás fog elkövetkezni a román tró­non, ennek oka kizáróan a királyi család belső élete lesz. A központi hatalmaknak, főként Magyar­országnak semmi, de semmi érdeke, hog­y ebbe a belső román ügybe beleszóljon mindaddig, amig a béke megkötésének nem áll az útjában s a béke tar­tósságát sem kockáztatja. Reánk csak az fontos, hogy a román nemzet nevelése s az egész román politika szelleme a múltból szerzett okulárok alap­ján lehetően megváltozzék, mert akárki lesz is az uj király, akár uj dinasztia következik, akár a régi marad, az uj uralkodó úgysem kerülh­ei el, hogy előbb vagy utóbb nemzeti fejedelemmé vál­jék, amilyen lényegében az első román király, Károly is volt. Romániának kétségkívül jobb, ha tehetséges uralkodót kap, de b­ennü­nket magyaro­kat a tapasztalat arra tanított meg, hogy még a ki­válóan okos és agilis Sloherszollern Károly mellett sem tudtuk elérni azt, hogy az­­ ellenünk irá­nyuló ellenséges áramlat meg ne növekedjék és a legszélsőbb aktivitásig ki ne lendüljön. Ferdinánd király esetleges lemondásával ter­mészetesen meg fog szaporodni a Margiloman­kor­ lány gondja is. N­a a királyi pár, amint hí­resztelik, valóban válni készül s el fogja hagyni Romániát. Károly herceg kerülhet a trónra, aki már nagykorú. A fiatal kiálynak ebben az esetben kétségkívül szakítania kellene azokkal az elvek­kel, amelyeket ententebarát anyja vert a fejébe. Még bonyolultabbá válnék a helyzet, ha éppen a legitim trónörökös személye miatt a kiskorú, ti­zenöt éves Miklós hercegre esnék a választás, mert ebben az esetben régensséget kellene kinevezni. A régensségért nagy versengés indulna meg s hogy ez a versengés egyesítené-e, vagy szétválasztaná Carp és Margiloman híveit, az nagy mértékben attól függ, hogy még a lemondás előtt meg tud­nak-e egyezni egymással. Carp leginkább vala­mely más német fejedelmet szeretne a román tró­non látni, ittlg Margiloman ha a trónváltózás­­ nagyobb megrázkódtatás nélkül vihető keresztül — a maga részéről tért engedne a választásnak, hogy akár német, akár habsburgi fejedelemmel cserél­jék ki az uralkodót. Szi­ki Andor Wekerle és Tisza tanácskozása — Wekerle szerdán utazik Bécsbe — Návay Lajos a megegyezésről és a főrendiház állásjog­la­­­lak­ásáról A politika eseményei A válság­­— innen-onnan két hetes, változa­tos és szinte izgalmas események után — ma körülbelül szakasztott ugyanabban a stádium­ban van, mint abban a percben, amikor meg­kezdődött. Emlékezetes, hogy a király buda­pesti tartózkodása alkalmával és báró Burián István kü­lü­gyminiszterré való kinevezése után egy rögtönzött minisztertanácson, két héttel ezelőtt lemondott a kabinet. Wekerle Sándor miniszterelnök még azon az estén audiencián jelent meg a királynál és bejelentette a kor­mány lemondási szándékát. A király ezt tu­domásul vette és meghagyta, hogy a kormány tovább vezesse az ügyeket. A lemondás után Szterényi József deszignálása és a kor­mány lemondásának hivatalosan is bekövet­kezett elfogadása hozott némi változást. Szte­rényi József egy hetes akciója után, most újra ugyanaz a helyzet,­­mint ama bizonyos hétfőn volt, amikor Wekerle Sándor miniszterelnök elmondta beszédét a választójogi bizottságban. Két hét óta szü­ntelen­ü­l furnak-farag­nak a politika kulisszái mögött azok, akik részint hivatalos formák között, fő­jelleggel, de mindenképpen a forszírozzák, azt a megegye­s választójog elalkuvásának nevezni. A kompromisszumos alkudozásokkal kapcsolatban meg kell ál­lapítani, hogy mindazok a hírek, amelyek e kérdésről közforgalomban vannak, részint hamisak, részint koraiak. Megegyezés nincsen, mindkét oldalon egyértelműen megállapítják ezt, bár hozzá kell tenni, hogy­­hasonló egy­értelműséggel híresztelik azt is, hogy ha még nincs is megegyezés, de meg lesz. Wekerle Sándor, h­ír szerint tegnap óta formálisan is (leszignált minisztereim­)!:. We­kerle desz­ignálása állítólag Szterényi audien­ciáján történt, amikor Szterényi kabinet­ala­kitási misszióját befejezte s a király föl­mentette megbízatásának további folytatása alól, Wekerlét ajánlotta ismételten miniszter­elnöknek és a király őt bizta meg a kabinet megalakításával. Az eredeti terv szerint We­kerle Sándor miniszterelnök a deszignálás át­vétele céljából hétfőn akart Bécsbe utazni. Ez az utazás tegnap elmaradt, tegnap , úgy volt, hog­y mára, minthogy azonban a tárgyalások folyamatban vannak, a tervbe vett út ma is elmaradt. Mint jeleztük, Wekerlének az­ a szándéka, hogy „valami kész dologgal", va­lami .,befejezett tervvel" menjen az uralkodó elé. Most úgy értesülünk, hogy Wekerle Sán­dor miniszterelnök szerdán éjszaka utazik Bécsbe és csütörtökön jelenik meg audien­cián a király előtt. Döntés azonban még ezen az audiencián se lesz, hanem minden valószí­nűség szerint a válság végleges elintézése csak Budapesten következik be, mert az új kor­mány kinevezése és a kabinet eskütételének nyílt kérdések Az úgynevezett „megegyezés" áldatlan aktája megint szaporodott egy új hírrel, azzal, hogy a megegyezés a szó szoros értelmében nem is lesz, mert a vitás kérdéseket nem fogják előzetesen el­intézni. Már megint más megoldásról van szó. Egy hír­adás szerint, amelyet természetesen elemérizni nem lehet, mert azok, akik a megegyezéses tárgyaláso­kat vezetik, ezeknek a tanácskozásoknak még semmiféle részletét nem hozták nyilvánosságra, úgy tudják, hogy a megegyezés az lesz, hogy­­ nem egyeznek meg a vitás kérdések dolgában. Ezeket, tudniillik a S­árolykeresz­tesek szavazati jogát, valamint azt a kér­dést, hogy négy vagy hat elemi osztály legyen-e a kvalifikáció, nyílt kérdéseknek akarják hagyni, amelyekről majd a parlament döntene. Akik a megegyezésben így is hisznek, azt remélik, hogy a­ választójogi bizottság ilyen meg­állapodás alapján gyorsan fog végezni a javaslattal és az ellentétes vélemények csatája tulajdonkép­pen a parlamentben fog bekövetkezni.­­ Azt állítják, hogy Wekerle Sándor miniszter­elnök a négy elemi osztály elvégzésének jogcím mellett annyi kulturális és magy­a­r nemzeti szem­pontból elfogadható garanciát fog biztosítani és felsorakoztatni hogy ez­nek a jogcímnek a meg­szavazás elől el fogja hárítani az akadályokat. Návay Lajos a megegyezésről és a főrendiház állásfoglalásáról Náva­y Lajos, aki a választójogi megegyezés kérdéséb­en tiszta és határozott álláspontot foglalta el és aki félre nem magyarázható nyíltsággal jelölte meg feltűnést keltett par­lamenti beszédében azt a legvégső határt, amed­dig a megegyezésben el lehet menni, hogy a vá­­­lasztójog mégis­ általános maradjon, — állandóan­­ úgy szerepel a politikai kombinációkban, mint akinek a legközelebbi alakulásban aktív szerepe lesz. Ma fölkerestük a volt képviselőházi elnököt, Návay Lajost, aki pártoktól függetlenül áll poli­tikai felfogásával, kérdéseinkre a következőket mondotta: — Nem tudok semmi határozottat mondani, mert hogy őszinte legyek, a vál­ság megoldásáról én is csak annyit tudok, mint amennyiről a hírlapokból értesülök Kétségkívül folynak tárgyalások a megegye­zésre vonatkozólag­, de hogy ezek vezettek-e eredményre s ha vezettek, milyen ered­ményre jutottak, nem tudhatom, minthogy nem ismerem se azokat a szempontokat, amelyek a tárgyalásokat irányítják, se a kérdéseket, amelyekről egyáltalán szó van. Megkérdeztük Návay Lajost a főrendiház teg­napi állásfoglalására vonatkozólag, hogy mit szól gróf Mailáth József iliditványának túlnyomó több­séggel való elfogadásához? — A főrendiház tegnapi határozatának nem kell semmi különös jelentőséget tulaj­donítani és semmiesetre se szabad azt a következtetést levonni, mintha ez prejudi­kállátja, vagy prejudikálni akarna a fő­rendiház jövendő állásfoglalásának magá­val a választójogi reformjavaslattal szem­ben. A tegnapi szavazásnál a legkülönbö­zőbb álláspontok és legkülönfélébb felfogá­sok kerültek együvé és egymás mellé és nyilván csak abban értettek egyet, hogy rendet és nyugalmat akarnak, hogy a vá­lasztójogi reform ügyét megegyezéssel akar­ják nyugvópontra­ hozni és hogy a Ház fel­oszlatását lehetőleg kerüljék el. Egyéb kö­vetkeztetést — véleményem szerint — nem lehet a főrendiház tegnapi határozatából le­vonni. Arra vonatkozólag, hogy mi az álláspont­ja egy esetleges alakulás kérdésében és a vál­ság megoldására nézve, Návay Lajos kijelen­tette, hogy e tekintetben mindent elmondott parlamenti felszólalásában és beszédének min­den betűjéhez ragaszkodik. Ez más szóval annyit jelent, hogy Návay Lajos a megegye­ szint privát megegyezést tesz, amit is lehetne céljából a király — egy még meg nem hatá­rozott napon — Budapestre fog jönni.

Next