Pesti Napló, 1918. május (69. évfolyam, 103–128. szám)
1918-05-01 / 103. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1918. május 1. Ti likasnak volt tudomása. Március 8-án reggel utazott el Czernin Marasestibe, de már hetedikén egész Bukarest a király meneküléséről suttogott. Honnan fújt a szél?" Az előrelátó, sima modorú és szívós Margilománról tudták, hogy nem akar mindenáron forradalmi miniszterelnök lenni, ha alkotmányos hatalommal is elérhet mindent, végső esetben még azt is, hogy a dinasztia távozzék, de ugy, hogy önmagát éli ki, önmagát teszi lehetetlenné s utána trónkövetelő királylegendák nem bujkálnak Romániában, mig Carp nem törődve királylyal és parlamenttel, a trónon végiggázoló hatalommal akart új helyzetet teremteni, bármilyen fölfordulás árán is. Ferdinánd király kálváriáját szárnyra kapta tehát a hir, s csak napokravulva, Margiloman audienciája után tudta meg a nép, hogy a király mégis a helyén maradt. Gróf Czernin még március nyolcadikán éjjel féltizenegy órakor tért vissza Bukarestbe, Ferdinánd király pedig megnyugodva visszament Jassiba. Néhány nap múlva Margiloman formális meghívást kapott a királyhoz s ezen a kihallgatáson alapozódott meg a Margiloman-kormány jövője, s vele együtt a román béke ügye is. Carpa háttérbe szorult. Magában a királyi családig azonban nem szűnt meg a válság. Ferdinánd király családi életének drámai bomlása, a román háború szerencsétlen fordulatával egyidőben kezdődött. Amikor a Zeppelinek és a mi repülőink mind sűrűbben keresték föl Bukarestet, a királyi család Bufteába menekült s ugyanabban a kastélyban keresett hajlékot, ahol Averescu tábornok az előzetes békét aláírta. A kastély gazdája, Stirbey Barbu herceg, fi,7. utolsó oláh fejedelem unokája, készségesen adott szállást a királyi családnak és a kastély közelében földalatti fedezéket építtetett a számára. Ez a fedezék még most is megvan. Tizenhét lépcső visztt a földalatti terembe, amelyet a vendéglátó herceg elegáns bútorral, villamos világítással, s mindenféle kényelemmel rendezett be. A fedezéket a kastéllyal földalatti folyosó kötötte össze. Itt, a föld alatt napokat és heteket töltött együtt a királyi pár, amelyet már rég óta nem fűzött szoros lelki kapcsolat egymáshoz. A nyugtalan, agilis királynő, az entente fanatikus politikai agitátora s a megtört, magába szállt király, akinek lelkében már a román tragédia rohamos közeledése rezgett, alig férhetek össze ezen a szűk helyen, amely Mária királynő számára fülledtebb és fojtogatóbb volt most, mint az a másik, a csöndes galambkalitka a sinaiai erdőben, a híres „kolb", amelyben valamikor zavartalanul szőhette a királynő romantikus álmait, ha nem is éppen az erdei őzikék társaságában. Még sötétebb, fenyegetőbb felhő ereszkedett le a királyi pár közé, amikor 1916. októberében, alig két hónappal a háború kitörése után, ugyancsak Bufteában a királyi pár legifjabb gyermeke, a négy éves Mircea herceg meghalt. A gyermek keresztapja tudvalévően Vilmos császár volt, akit a bukaresti keresztelőn Eitel Frigyes herceg képviselt. A királynő ettől fogva mind izgatottabb lett, a lesújtott király számára pedig a kis koporsó egy rossz ómennel több volt. A háború óta alaposan megviselt, de még mindig csinos és ifill királyné, aki saját magának igen enyhe kritikusa volt mindig, a politikában még sokkal állhatatosabbnak mutatkozott s főként férje politikájával szemben nem ismert könyörületet. Az orosz bomlás óta naponként megismétlődő családi jelenetek mind tűrhetetlenebbé tették a királyi pár életét. Nyiíl titok s a bukaresti jobb társaságokban épp úgy beszélnek róla, mint a bárok és kávéházak pezsgős asztalainál, hogy néhány héttel ezelőtt egyik házijelenet közben Mária királyné igen sírásos inzultusra ragadtatta magát férjével szemben. Ferdinánd király és Mária királyné együttélése így mindinkább problematikussá válik, annyival is inkább, mert a királynő szemmel láthatóan arra törekszik, hogy férjét kompromittálja s az igy lejáratott dinasztia végül is a békeszerződés elismerése nélkül az entente védelmébe vonuljon vissza. Na tehát változás fog elkövetkezni a román trónon, ennek oka kizáróan a királyi család belső élete lesz. A központi hatalmaknak, főként Magyarországnak semmi, de semmi érdeke, hogy ebbe a belső román ügybe beleszóljon mindaddig, amig a béke megkötésének nem áll az útjában s a béke tartósságát sem kockáztatja. Reánk csak az fontos, hogy a román nemzet nevelése s az egész román politika szelleme a múltból szerzett okulárok alapján lehetően megváltozzék, mert akárki lesz is az uj király, akár uj dinasztia következik, akár a régi marad, az uj uralkodó úgysem kerülhei el, hogy előbb vagy utóbb nemzeti fejedelemmé váljék, amilyen lényegében az első román király, Károly is volt. Romániának kétségkívül jobb, ha tehetséges uralkodót kap, de bennünket magyarokat a tapasztalat arra tanított meg, hogy még a kiválóan okos és agilis Sloherszollern Károly mellett sem tudtuk elérni azt, hogy az ellenünk irányuló ellenséges áramlat meg ne növekedjék és a legszélsőbb aktivitásig ki ne lendüljön. Ferdinánd király esetleges lemondásával természetesen meg fog szaporodni a Margilomankor lány gondja is. Na a királyi pár, amint híresztelik, valóban válni készül s el fogja hagyni Romániát. Károly herceg kerülhet a trónra, aki már nagykorú. A fiatal kiálynak ebben az esetben kétségkívül szakítania kellene azokkal az elvekkel, amelyeket ententebarát anyja vert a fejébe. Még bonyolultabbá válnék a helyzet, ha éppen a legitim trónörökös személye miatt a kiskorú, tizenöt éves Miklós hercegre esnék a választás, mert ebben az esetben régensséget kellene kinevezni. A régensségért nagy versengés indulna meg s hogy ez a versengés egyesítené-e, vagy szétválasztaná Carp és Margiloman híveit, az nagy mértékben attól függ, hogy még a lemondás előtt meg tudnak-e egyezni egymással. Carp leginkább valamely más német fejedelmet szeretne a román trónon látni, ittlg Margiloman ha a trónváltózás nagyobb megrázkódtatás nélkül vihető keresztül — a maga részéről tért engedne a választásnak, hogy akár német, akár habsburgi fejedelemmel cseréljék ki az uralkodót. Sziki Andor Wekerle és Tisza tanácskozása — Wekerle szerdán utazik Bécsbe — Návay Lajos a megegyezésről és a főrendiház állásjoglalakásáról A politika eseményei A válság— innen-onnan két hetes, változatos és szinte izgalmas események után — ma körülbelül szakasztott ugyanabban a stádiumban van, mint abban a percben, amikor megkezdődött. Emlékezetes, hogy a király budapesti tartózkodása alkalmával és báró Burián István külügyminiszterré való kinevezése után egy rögtönzött minisztertanácson, két héttel ezelőtt lemondott a kabinet. Wekerle Sándor miniszterelnök még azon az estén audiencián jelent meg a királynál és bejelentette a kormány lemondási szándékát. A király ezt tudomásul vette és meghagyta, hogy a kormány tovább vezesse az ügyeket. A lemondás után Szterényi József deszignálása és a kormány lemondásának hivatalosan is bekövetkezett elfogadása hozott némi változást. Szterényi József egy hetes akciója után, most újra ugyanaz a helyzet,mint ama bizonyos hétfőn volt, amikor Wekerle Sándor miniszterelnök elmondta beszédét a választójogi bizottságban. Két hét óta szüntelenül furnak-faragnak a politika kulisszái mögött azok, akik részint hivatalos formák között, főjelleggel, de mindenképpen a forszírozzák, azt a megegyes választójog elalkuvásának nevezni. A kompromisszumos alkudozásokkal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy mindazok a hírek, amelyek e kérdésről közforgalomban vannak, részint hamisak, részint koraiak. Megegyezés nincsen, mindkét oldalon egyértelműen megállapítják ezt, bár hozzá kell tenni, hogyhasonló egyértelműséggel híresztelik azt is, hogy ha még nincs is megegyezés, de meg lesz. Wekerle Sándor, hír szerint tegnap óta formálisan is (leszignált minisztereim)!:. Wekerle deszignálása állítólag Szterényi audienciáján történt, amikor Szterényi kabinetalakitási misszióját befejezte s a király fölmentette megbízatásának további folytatása alól, Wekerlét ajánlotta ismételten miniszterelnöknek és a király őt bizta meg a kabinet megalakításával. Az eredeti terv szerint Wekerle Sándor miniszterelnök a deszignálás átvétele céljából hétfőn akart Bécsbe utazni. Ez az utazás tegnap elmaradt, tegnap , úgy volt, hogy mára, minthogy azonban a tárgyalások folyamatban vannak, a tervbe vett út ma is elmaradt. Mint jeleztük, Wekerlének az a szándéka, hogy „valami kész dologgal", valami .,befejezett tervvel" menjen az uralkodó elé. Most úgy értesülünk, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök szerdán éjszaka utazik Bécsbe és csütörtökön jelenik meg audiencián a király előtt. Döntés azonban még ezen az audiencián se lesz, hanem minden valószínűség szerint a válság végleges elintézése csak Budapesten következik be, mert az új kormány kinevezése és a kabinet eskütételének nyílt kérdések Az úgynevezett „megegyezés" áldatlan aktája megint szaporodott egy új hírrel, azzal, hogy a megegyezés a szó szoros értelmében nem is lesz, mert a vitás kérdéseket nem fogják előzetesen elintézni. Már megint más megoldásról van szó. Egy híradás szerint, amelyet természetesen elemérizni nem lehet, mert azok, akik a megegyezéses tárgyalásokat vezetik, ezeknek a tanácskozásoknak még semmiféle részletét nem hozták nyilvánosságra, úgy tudják, hogy a megegyezés az lesz, hogy nem egyeznek meg a vitás kérdések dolgában. Ezeket, tudniillik a Sárolykeresztesek szavazati jogát, valamint azt a kérdést, hogy négy vagy hat elemi osztály legyen-e a kvalifikáció, nyílt kérdéseknek akarják hagyni, amelyekről majd a parlament döntene. Akik a megegyezésben így is hisznek, azt remélik, hogy a választójogi bizottság ilyen megállapodás alapján gyorsan fog végezni a javaslattal és az ellentétes vélemények csatája tulajdonképpen a parlamentben fog bekövetkezni. Azt állítják, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök a négy elemi osztály elvégzésének jogcím mellett annyi kulturális és magyar nemzeti szempontból elfogadható garanciát fog biztosítani és felsorakoztatni hogy eznek a jogcímnek a megszavazás elől el fogja hárítani az akadályokat. Návay Lajos a megegyezésről és a főrendiház állásfoglalásáról Návay Lajos, aki a választójogi megegyezés kérdésében tiszta és határozott álláspontot foglalta el és aki félre nem magyarázható nyíltsággal jelölte meg feltűnést keltett parlamenti beszédében azt a legvégső határt, ameddig a megegyezésben el lehet menni, hogy a választójog mégis általános maradjon, — állandóan úgy szerepel a politikai kombinációkban, mint akinek a legközelebbi alakulásban aktív szerepe lesz. Ma fölkerestük a volt képviselőházi elnököt, Návay Lajost, aki pártoktól függetlenül áll politikai felfogásával, kérdéseinkre a következőket mondotta: — Nem tudok semmi határozottat mondani, mert hogy őszinte legyek, a válság megoldásáról én is csak annyit tudok, mint amennyiről a hírlapokból értesülök Kétségkívül folynak tárgyalások a megegyezésre vonatkozólag, de hogy ezek vezettek-e eredményre s ha vezettek, milyen eredményre jutottak, nem tudhatom, minthogy nem ismerem se azokat a szempontokat, amelyek a tárgyalásokat irányítják, se a kérdéseket, amelyekről egyáltalán szó van. Megkérdeztük Návay Lajost a főrendiház tegnapi állásfoglalására vonatkozólag, hogy mit szól gróf Mailáth József iliditványának túlnyomó többséggel való elfogadásához? — A főrendiház tegnapi határozatának nem kell semmi különös jelentőséget tulajdonítani és semmiesetre se szabad azt a következtetést levonni, mintha ez prejudikállátja, vagy prejudikálni akarna a főrendiház jövendő állásfoglalásának magával a választójogi reformjavaslattal szemben. A tegnapi szavazásnál a legkülönbözőbb álláspontok és legkülönfélébb felfogások kerültek együvé és egymás mellé és nyilván csak abban értettek egyet, hogy rendet és nyugalmat akarnak, hogy a választójogi reform ügyét megegyezéssel akarják nyugvópontra hozni és hogy a Ház feloszlatását lehetőleg kerüljék el. Egyéb következtetést — véleményem szerint — nem lehet a főrendiház tegnapi határozatából levonni. Arra vonatkozólag, hogy mi az álláspontja egy esetleges alakulás kérdésében és a válság megoldására nézve, Návay Lajos kijelentette, hogy e tekintetben mindent elmondott parlamenti felszólalásában és beszédének minden betűjéhez ragaszkodik. Ez más szóval annyit jelent, hogy Návay Lajos a megegye szint privát megegyezést tesz, amit is lehetne céljából a király — egy még meg nem határozott napon — Budapestre fog jönni.