Pesti Napló, 1918. június (69. évfolyam, 129–150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

Budapest, 1918. ® 69-ik évfolyam. 129. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 38 kor. — CIL Fél évre 9.19 . — • Negyedévre 9 , 50 . Egy hóra — 3 , 30. • Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és pályaudva­rokon 10 fillér 1978-tlíN. 1­4 mm SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Budapest, Rákóczi-út 18, TELEFOK József 62—3O, 62—31, 62-32, 62-33, 62-34 Felelős szerkesztő: József 62—36. igazgatóság: József 62— 36. Pólya és uniformis (hl.) Ez a vezércikk a Pesti Napló hírro­vatában kezdődik, azzal a keserves, panaszos írással, melyet egy anya ír nekünk, aki nem olyan finom úrinő, hogy fél az anyaságtól, ha viszont nem is olyan jómódú asszonyság, hogy megengedtetné magának a boldog anya­ság szép luxusát. Tragikus világhelyzet való­ban, amikor akiknek lehetne, azoknak nem kell s akiknek kell, aztoknak nem lehet. A földhöz ragadt szegény embert avval szokták vigasztalni lapos-papos, közhelyes szóval, hogy minden ember egyformán, mez­telenül születik és minden ember egyformán, meztelenül hal meg. Akik ezt az önző vigasz­talást kitalálták, azok gonosz szándékosság­gal feledkeznek meg róla, hogy az életet szü­letés és halál közt kell leélni. S hogy az élet, minden ő kegyetlen követeléseivel, a lét első percében kezdődik. Akit az anyatest bel nem föd többé, annak már ruha kell. A pólya az ember fészke, melyet az anyák fé­szekrakó ösztöne álmodott össze, vásznuk hű­vöséből, csipkék csínjából, vánkosok pihéiből A bölcső, ha ring, az első mámor, mely a lét fájdalmait könnyíti. Ringása úgy csitítja a jivő kis oktalant, mint később a felnőtt oko­sat a bor, az expresszvonat meg a Sikerelem. Most egy nemzedék nő fel, melynek nincs bölcsője, pólyája. Meztelen porontyok sírnak a padlón. A népirtó peloponesusi háború után mondta a régi görög szónok, hogy Görög­ország fiatalság nélkül olyan, mint az esztendő tavasz nélkül. Mi tavasz nélkül vagyunk, aká­cos, orgonás májusunk odaveszett s most ez a kis anyai levél jelenti, hogy a kis rügyet is lecsípi már a halálos dér a fáról. Piktor úr, ne allegorikus "képeket rajzolj a háborúról. Csak egy üres szobát és egy ru­hátlan gyereket. . Ezzel aztán ki is irtuk az anya panaszát a lapba. Sírtunk is vele. De az anyai levélben volt még egy remény, a hogy ami bajt ki­irtunk, azt ki is irtottuk egyszersmind. Fáj az anyának tudtul adnunk, hogy újságpapírba nem lehet csemetéket takarni. Hogy az irott szó csak irott malaszt marad. Mert négy év óta ugyan melyik cselekvéshez adta oda tollát vala­kire való írogató ember? Melyikre mondta az érzés, a gondolat emberei közül egyik is: Ám hát ez jó, ez szép, ennek így kell lenni. Semmire, sose semmire. Igaz, hogy nem is igen kérdezte a szellemet, a tudást és az én­zést a mai cselekvés e­mbere közül senki. A csecsemő gyermekek tehát meztelentl fognak fetrengeni. Aki bírja, túléli. Ha túléli felnő. Ha felnő a kis pólyátlan — hajh, meny­­nyi apátlan — vájjon lesz-e civil ruhája, aki­nek pólyája nem volt Vasárnap : Kosztolányi Verső: Apa, " iVITifl T— i • f—T­h- I * Öregasszony férje Irja: Farkas Imre Páll Ádám fiatal asszisztens volt Csóth professzor mellett. Kemény koponyájú, ambi­ciózus legény volt, vasszorgalommal, elszánt akaraterővel. Az éjszakát a könyvei mellett töltötte. Tanult mohón, rendszertelenül, hatá­rozatlan álmok övezték a lelkét, nagy célok, szédületes eredmények, amelyek felé egy ha­tározott út vitte: a tudomány. Már első gim­nazista korában, amikor a tiszta jeles bizo­nyítványt haza vitte, nagy reménységeket fű­zött hozzá az egész kisváros. A tanárok más­képp bántak vele, m­int a többi gyerekkel. Ha a tankerületi főigazgató jött, őt szólították ki... Középiskolai tanár volt az atyja, aki csak növelte benne a törhetetlen ambíciót. Amikor a többi fiu métát, pigét játszott, ő ta­nult. Amikor a többiek kezdtek színházba járni, lányok után futni... ő tanult. Az ön­képzőkörben olyan tudományos értekezéseket olvasott föl, amit a felügyelő tanár sem értett. Egy napon Csóth professzor így szólott hozzá: — Páll, maga tönkreteszi magát ezzel a szakadatlan munkával. Néha el kellene járnia emberek közé ... társaságba Páll fölhúzta kissé a vállát. — Hova? Nem ismerek senkit. — Tudja mit? Holnap van a Tardosné fogadónapja. Elviszem hozzá. Akarja? — Köszönöm, méltóságos uram. Páll Ádámnak nagyot dobbant a szive. Tardosné! Akinek a képét gyerekkorában ki­vágta és úgy őrizte. A kép hattyúprémes báli ruhában, hattyúprémes legyezővel, magasra tűzött frizurával ábrázolta a szép asszonyt. Tardos professzor szalonja volt az előkelő pesti társaságok találkozóhelye. Orvosnövendék ko­rában látta utolszor a nagyhírű professzort, amint roskadozó lépteivel, rendjelekkel a nya­kában vezette a feleségét a baranyai emel­vényre. Királynőként trónolt az asszony az aranyozott karosszéken, de amikor egy fiatal tiszt feltűnt a terem másik végén, sietve fogta az uszályát és mély bókolással ment elébe. — A főherceg ..­ták körülötte. Páll Ádám hosszú levelet irt az anyja-Tardosné... — suttog­nak. Leírta benne küzdelmeit, anyagi gond­jait, megirta, hogy egy frakkot kellett csinál­tatnia és megírta, hogy egyik értekezését nagy sikerrel olvasta föl az orvosi körben. Aztán a levél végére, mintegy ötletszerűen oda vetette: — Holnap Tardosnéhoz megyek hat órai teára. Szinte látta, hogy viszi majd ezt a levelet az édesanyja a fűszeresnéhez, a járásbiróné­hoz, a patikárusnéhoz. A fürge, hegyesszakállu kis Csóth pro­fesszor a jo-h'-j';r'a fillette os.v'szS-en.H. igy ro­bogtak végig az Andráss -­­i,ün. A sápa !, csontos öklű fiatal ember esetlenül nyúlt vé­gig a hintó párnáin, a járókelőket kémlelte, az egymás hegyvn-hátán tolongó embereket és diadallal gondolta: — Lám, a munka! A szorgalom! Én már itt vagyok — egyelőre a más kocsiján — egyelőre . . . Kis villa az Andrássy-út végén, tudato­san egyszerű, keramit-út a nyitott bokrok között, apró fehér lépcsőház, zajtalanul lép­kedő inas sötétkék ruhában, sárga-kék apró csikós mellényen, egy fehér ajtó, egy puha függöny és Páll Ádám ott állott az asszony előtt. A professzor túlzott tisztelettel csókolt kezet. — Méltóságos asszonyom Páll Austm. Az asszisztensem. Akiről beszéltem. Az asszony fehér karja előbújt a bő csip­kék közül. — Örülök, hogy eljött. Ádám leült egy kis szürke bársony karos­székbe, amelyben inkább feküdni lehetett, mint ülni és teát szervíroztak neki finom Ail-Wien csészében és cukros süteményeket. Még négy-öt úr volt kivüle, mind férfiak és mind öregek, egy államtitkár, az orvosegyetem rek­tora, egy öreg és zsörtölődő költő, akinek a verseit még m­a is betéve tudta. Aztán körül­nézett a teremben, félig» hall volt "az félig "fi­ton, brokátok, csipkefüggönyök, egy nagy Bösendorfer, a kandallón francia ifi... a falon Billroth és Forel Ágost képei a leg­melegebb ajánlással, egy mahagóni asztalon vert ezüst rámában nagy kép: a fiatal főher­ceg, luis­in-uniformisban, az aranygyapjúval a nyakában. A németek délték a Yarne folyót. Négy nap alatt harcolva 45 kilométer utat tettek meg, amellett, hogy az A­illette, Aisne és Visle fo­lyókon átkeltek és három hatalmasan meg­erősített hegyvonulatot elfoglaltak. Páratlanul nagyszerű eredmény ez, mely egyedül áll a nyugati harcok történetében. A német offenzíva a negyedik nappal nemcsak új jelentős eredményeket küzdött ki, ha­nem méreteiben is kiterjedt. Az északi szárnyon az Airne és az Oise között is táma­dásba mentek át a németek s átlépték Con­cistól nyugatra is az Aillette völgyét s elfog­lalták Bretigios, St. Paul és Trosly Loire köz­ségeket. Ez által az offenzíva kiterjedt az első — márciusi — offenzíva területére s az uj csatát most már Reims és No­jon között viv­ják s a csatafront csütörtök este már száztíz kilométer hosszú volt. Fére en Tardenoistól a centrumban to­vábbra is több mint tíz kilométeres napi tem­póban haladtak előre a németek Chateau Thierry irányában és Jaulgonnenél elérték a Marne folyót. A hivatalos jelentés alapján megszerkesztett csatafront egy nagy éket mu­­tat, melynek csak a hegye érte el a Marnet. Ebből arra lehetne következtetni, hogy már aligha juthatnak át nagyobb német erők­­ Marne völgyén, miután már hiányzik a völgy átlépéséhez szükséges frontszakasz és így a beérkezett francia tartalékok megvethetik­­ lábukat a folyótól délre. Ilyenformán tehát az offenzíva ötödik napján a­ németek inkább ahntrott- Thierry felé fognak tért nyerni nyu­gati, irányban, a Reims felé húzódó fronton pedig igyekeznek, majd szintén a R­ar­ief elérni de­­valószimileg a Reimst erdő, mely így ígér nehéz akadály, megállítja őket. A szélső keleti szárnyon Reims vára már három oldalról körül van zárva. 3—3 km távolságra vannak a támadók a várostól, m­el­­yet nagyszerű szívóssággal védelmeznek a franciák. Itt tudtak csak gyorsan kellő tar­talékokat harcba vetni a franciák, itt, ahol az erősen kiépített vár védelmi berendezései meglassították a német támadást. Reims vá. 1/ Újabb francia vereség Soissonsnál — A foglyok száma 45.000-re emelkedett — ágyú és több ezer gépfegyver a zsákmány — A németek üldözik az ellen­séget az OSseon és az Alb­etten tu! A hadíH@nys@f — A héboru eseményei

Next