Pesti Napló, 1918. június (69. évfolyam, 129–150. szám)
1918-06-01 / 129. szám
Budapest, 1918. ® 69-ik évfolyam. 129. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 38 kor. — CIL Fél évre 9.19 . — • Negyedévre 9 , 50 . Egy hóra — 3 , 30. • Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 10 fillér 1978-tlíN. 14 mm SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Budapest, Rákóczi-út 18, TELEFOK József 62—3O, 62—31, 62-32, 62-33, 62-34 Felelős szerkesztő: József 62—36. igazgatóság: József 62— 36. Pólya és uniformis (hl.) Ez a vezércikk a Pesti Napló hírrovatában kezdődik, azzal a keserves, panaszos írással, melyet egy anya ír nekünk, aki nem olyan finom úrinő, hogy fél az anyaságtól, ha viszont nem is olyan jómódú asszonyság, hogy megengedtetné magának a boldog anyaság szép luxusát. Tragikus világhelyzet valóban, amikor akiknek lehetne, azoknak nem kell s akiknek kell, aztoknak nem lehet. A földhöz ragadt szegény embert avval szokták vigasztalni lapos-papos, közhelyes szóval, hogy minden ember egyformán, meztelenül születik és minden ember egyformán, meztelenül hal meg. Akik ezt az önző vigasztalást kitalálták, azok gonosz szándékossággal feledkeznek meg róla, hogy az életet születés és halál közt kell leélni. S hogy az élet, minden ő kegyetlen követeléseivel, a lét első percében kezdődik. Akit az anyatest bel nem föd többé, annak már ruha kell. A pólya az ember fészke, melyet az anyák fészekrakó ösztöne álmodott össze, vásznuk hűvöséből, csipkék csínjából, vánkosok pihéiből A bölcső, ha ring, az első mámor, mely a lét fájdalmait könnyíti. Ringása úgy csitítja a jivő kis oktalant, mint később a felnőtt okosat a bor, az expresszvonat meg a Sikerelem. Most egy nemzedék nő fel, melynek nincs bölcsője, pólyája. Meztelen porontyok sírnak a padlón. A népirtó peloponesusi háború után mondta a régi görög szónok, hogy Görögország fiatalság nélkül olyan, mint az esztendő tavasz nélkül. Mi tavasz nélkül vagyunk, akácos, orgonás májusunk odaveszett s most ez a kis anyai levél jelenti, hogy a kis rügyet is lecsípi már a halálos dér a fáról. Piktor úr, ne allegorikus "képeket rajzolj a háborúról. Csak egy üres szobát és egy ruhátlan gyereket. . Ezzel aztán ki is irtuk az anya panaszát a lapba. Sírtunk is vele. De az anyai levélben volt még egy remény, a hogy ami bajt kiirtunk, azt ki is irtottuk egyszersmind. Fáj az anyának tudtul adnunk, hogy újságpapírba nem lehet csemetéket takarni. Hogy az irott szó csak irott malaszt marad. Mert négy év óta ugyan melyik cselekvéshez adta oda tollát valakire való írogató ember? Melyikre mondta az érzés, a gondolat emberei közül egyik is: Ám hát ez jó, ez szép, ennek így kell lenni. Semmire, sose semmire. Igaz, hogy nem is igen kérdezte a szellemet, a tudást és az énzést a mai cselekvés embere közül senki. A csecsemő gyermekek tehát meztelentl fognak fetrengeni. Aki bírja, túléli. Ha túléli felnő. Ha felnő a kis pólyátlan — hajh, menynyi apátlan — vájjon lesz-e civil ruhája, akinek pólyája nem volt Vasárnap : Kosztolányi Verső: Apa, " iVITifl T— i • f—Th- I * Öregasszony férje Irja: Farkas Imre Páll Ádám fiatal asszisztens volt Csóth professzor mellett. Kemény koponyájú, ambiciózus legény volt, vasszorgalommal, elszánt akaraterővel. Az éjszakát a könyvei mellett töltötte. Tanult mohón, rendszertelenül, határozatlan álmok övezték a lelkét, nagy célok, szédületes eredmények, amelyek felé egy határozott út vitte: a tudomány. Már első gimnazista korában, amikor a tiszta jeles bizonyítványt haza vitte, nagy reménységeket fűzött hozzá az egész kisváros. A tanárok másképp bántak vele, mint a többi gyerekkel. Ha a tankerületi főigazgató jött, őt szólították ki... Középiskolai tanár volt az atyja, aki csak növelte benne a törhetetlen ambíciót. Amikor a többi fiu métát, pigét játszott, ő tanult. Amikor a többiek kezdtek színházba járni, lányok után futni... ő tanult. Az önképzőkörben olyan tudományos értekezéseket olvasott föl, amit a felügyelő tanár sem értett. Egy napon Csóth professzor így szólott hozzá: — Páll, maga tönkreteszi magát ezzel a szakadatlan munkával. Néha el kellene járnia emberek közé ... társaságba Páll fölhúzta kissé a vállát. — Hova? Nem ismerek senkit. — Tudja mit? Holnap van a Tardosné fogadónapja. Elviszem hozzá. Akarja? — Köszönöm, méltóságos uram. Páll Ádámnak nagyot dobbant a szive. Tardosné! Akinek a képét gyerekkorában kivágta és úgy őrizte. A kép hattyúprémes báli ruhában, hattyúprémes legyezővel, magasra tűzött frizurával ábrázolta a szép asszonyt. Tardos professzor szalonja volt az előkelő pesti társaságok találkozóhelye. Orvosnövendék korában látta utolszor a nagyhírű professzort, amint roskadozó lépteivel, rendjelekkel a nyakában vezette a feleségét a baranyai emelvényre. Királynőként trónolt az asszony az aranyozott karosszéken, de amikor egy fiatal tiszt feltűnt a terem másik végén, sietve fogta az uszályát és mély bókolással ment elébe. — A főherceg ..ták körülötte. Páll Ádám hosszú levelet irt az anyja-Tardosné... — suttognak. Leírta benne küzdelmeit, anyagi gondjait, megirta, hogy egy frakkot kellett csináltatnia és megírta, hogy egyik értekezését nagy sikerrel olvasta föl az orvosi körben. Aztán a levél végére, mintegy ötletszerűen oda vetette: — Holnap Tardosnéhoz megyek hat órai teára. Szinte látta, hogy viszi majd ezt a levelet az édesanyja a fűszeresnéhez, a járásbirónéhoz, a patikárusnéhoz. A fürge, hegyesszakállu kis Csóth professzor a jo-h'-j';r'a fillette os.v'szS-en.H. igy robogtak végig az Andráss -i,ün. A sápa !, csontos öklű fiatal ember esetlenül nyúlt végig a hintó párnáin, a járókelőket kémlelte, az egymás hegyvn-hátán tolongó embereket és diadallal gondolta: — Lám, a munka! A szorgalom! Én már itt vagyok — egyelőre a más kocsiján — egyelőre . . . Kis villa az Andrássy-út végén, tudatosan egyszerű, keramit-út a nyitott bokrok között, apró fehér lépcsőház, zajtalanul lépkedő inas sötétkék ruhában, sárga-kék apró csikós mellényen, egy fehér ajtó, egy puha függöny és Páll Ádám ott állott az asszony előtt. A professzor túlzott tisztelettel csókolt kezet. — Méltóságos asszonyom Páll Austm. Az asszisztensem. Akiről beszéltem. Az asszony fehér karja előbújt a bő csipkék közül. — Örülök, hogy eljött. Ádám leült egy kis szürke bársony karosszékbe, amelyben inkább feküdni lehetett, mint ülni és teát szervíroztak neki finom Ail-Wien csészében és cukros süteményeket. Még négy-öt úr volt kivüle, mind férfiak és mind öregek, egy államtitkár, az orvosegyetem rektora, egy öreg és zsörtölődő költő, akinek a verseit még ma is betéve tudta. Aztán körülnézett a teremben, félig» hall volt "az félig "fiton, brokátok, csipkefüggönyök, egy nagy Bösendorfer, a kandallón francia ifi... a falon Billroth és Forel Ágost képei a legmelegebb ajánlással, egy mahagóni asztalon vert ezüst rámában nagy kép: a fiatal főherceg, luisin-uniformisban, az aranygyapjúval a nyakában. A németek délték a Yarne folyót. Négy nap alatt harcolva 45 kilométer utat tettek meg, amellett, hogy az Aillette, Aisne és Visle folyókon átkeltek és három hatalmasan megerősített hegyvonulatot elfoglaltak. Páratlanul nagyszerű eredmény ez, mely egyedül áll a nyugati harcok történetében. A német offenzíva a negyedik nappal nemcsak új jelentős eredményeket küzdött ki, hanem méreteiben is kiterjedt. Az északi szárnyon az Airne és az Oise között is támadásba mentek át a németek s átlépték Concistól nyugatra is az Aillette völgyét s elfoglalták Bretigios, St. Paul és Trosly Loire községeket. Ez által az offenzíva kiterjedt az első — márciusi — offenzíva területére s az uj csatát most már Reims és Nojon között vivják s a csatafront csütörtök este már száztíz kilométer hosszú volt. Fére en Tardenoistól a centrumban továbbra is több mint tíz kilométeres napi tempóban haladtak előre a németek Chateau Thierry irányában és Jaulgonnenél elérték a Marne folyót. A hivatalos jelentés alapján megszerkesztett csatafront egy nagy éket mutat, melynek csak a hegye érte el a Marnet. Ebből arra lehetne következtetni, hogy már aligha juthatnak át nagyobb német erők Marne völgyén, miután már hiányzik a völgy átlépéséhez szükséges frontszakasz és így a beérkezett francia tartalékok megvethetik lábukat a folyótól délre. Ilyenformán tehát az offenzíva ötödik napján a németek inkább ahntrott- Thierry felé fognak tért nyerni nyugati, irányban, a Reims felé húzódó fronton pedig igyekeznek, majd szintén a Rarief elérni devalószimileg a Reimst erdő, mely így ígér nehéz akadály, megállítja őket. A szélső keleti szárnyon Reims vára már három oldalról körül van zárva. 3—3 km távolságra vannak a támadók a várostól, melyet nagyszerű szívóssággal védelmeznek a franciák. Itt tudtak csak gyorsan kellő tartalékokat harcba vetni a franciák, itt, ahol az erősen kiépített vár védelmi berendezései meglassították a német támadást. Reims vá. 1/ Újabb francia vereség Soissonsnál — A foglyok száma 45.000-re emelkedett — ágyú és több ezer gépfegyver a zsákmány — A németek üldözik az ellenséget az OSseon és az Albetten tu! A hadíH@nys@f — A héboru eseményei