Pesti Napló, 1918. június (69. évfolyam, 129–150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

2 Szombat XV* • A nyugati harctér A német támadás előrehaladása Esti német jelentés Berlin, május 31. Este. A nagy főhadiszállás jelenti: 1Á Noyontól egészen Reimstől nyu­gatig terjedő fronton támadásunk jól ha­lad előre. Harmincöt német hadosztály harcol Soissonsnál 14 Pesti Napló tudósítójától — Bern, május 31. A Journal des Debats a németek haderejét hetven hadosztályra becsüli, amelyek közül húsz hadosztályt a som­nei és lysi hadszíntérről von­tak volna el. A lap szerint körülbelül húsz had­osztály még egyáltalán nem vett részt a május 19-iki csatában és ez a sereg még érintetlenül áll a hadvezetőség rendelkezésére. A németek az első nekirohanás alkalmával a legutóbbi nagy táma­dásra készen tartott 90—100 hadosztályból körül­belül csak a seregek egyharmadát vetették harcba. Dr. F. M. Bécs, május 31. Hivatalos francia helyen azt jelentik, hogy a németek Soissons és Reims között nem kevesebb, mint 35 hadosztályt vetettek harcba. Reims a Havas-ügynökség jelentése szerint még a franciák birtokában van. A németek vonala ez­ idő szerint félkörben vonul el Reimsnál, két ki­lométernyi távolságban a várostól. A 11. francia hadtest elfogatása Részletek a soissonsi csatából Berlin, május 31. (Wolff.) A csata harmadik napján is egymást érték csapataink jelentései újabb sikereinkről. Soissonst elfoglaltuk. Branden­ burgi utászkatonák benyomultak a városba, mert­gáto­lták a hidak elpusztítását és nagy mennyiségű készletet zsákmányoltak. A város fölött kierősza­kolták az Aisne folyón való átkelést és elérteik a Soissonstól délkeletre levő fensíkot. A foglyok száma s a tüzérségi és hadianyag­zsákmány állandóan növekszik. Ville au Boitől délre 33 tábori ágyú jutott kezünkre. Pimonnál elzsák­mányoltak a németek egy teljesen használható 14,5 centiméteres francia üteget munícióval és a hozzá tartozó automobilokkal. Az elpusztított köz­ségek lakói kétségbeesetten menekülnek az ország belsejéb­e A visszamaradottak éktelen dühbe tör­tek ki az angolok ellen, mivel őket okolják a ve­reségért. A német sebesültek száma feltűnően cse­kély A 11. francia hadtest majdnem a maga egé­szében fogságba jutott. A hozzátartozó első had­osztályt minden tüzérségi támogatás nélkül vetet­ték h­arcba és nem is adtak neki elég muníciót. A 39. hadosztály a veszteségek és foglyok miatt fel­mor­­zsültnak tekinthető. Sir Reest, az 50. angol hadosztály parancsno­kát a keddre virradó éjszakán foglyul ejtettük. Hadosztályainak kötelékeit teljesen szétszakítot­ták. Az angol csapatok mindenütt visszavonulnak. Minthogy a hadosztályparancsnok sem elöl levő csapataitól, sem tartalékaitól nem kapott jelenté­seket, elhatározta, hogy a két dandárparancsnok­rát nemcsak a presztízs kedvéért védelmezik oly szívósan a franciák, hanem azért is, mert az a champagnei front nyugati bástyája és ha ez elesik, akkor a Verdunig húzódó front oldalába kerülnek a németek. A csata különben a Marne elérésével el­érte tetőfokát s így a következő napokban minden valószínűség szerint fokozatosan las­sabb lesz a német térnyerés tempója.­­ Termé­szetesen mint Amién, elítt az első offenzívá­nál, épp úgy itt is, most hatalmas erőket fog harcba vetni az entente, hogy elzárja az útjukat nyugat felé. Ennek azután az lesz a következménye, hogy ismét, megmerevül a front, mert Hindenburg terveitől mi sem áll távolabb, mint az, hogy az Oise és a Marne között frontális harcokban elvérezni hagyja nagyszerű csapatait. A csatafront újabb megnövekedése, a kétségkívül nagy veszteségek és a 45.­100 fo­goly azt jelentik, hogy Foch tábornoknak va­lószínűleg összes francia hadosztályait el kel­lett vinni az angol frontról vagyis hogy alig­ha maradt sok hadosztálya sztratégia tarta­lékul. Jelenleg tényleg csak rendkívüli nagy erőkkel lehetne megállítani a német offenzí­vát s így közelfekvő az a tény, hogy Foch tábornok más front­szakaszokat gyengített meg a szükséges erők előteremtésére. Bakos Tibor: Hivatalos jelentése.*? I. Kiadatott 1918. május 31-én délben. Ér­kezett délután 2 óra 30 perckor. A Tonale­ vidékén a harci tevékeny­ség tegnap csak időnként megújuló tü­zérségi tüzelésre szorítkozott. Capo Sísé­től keletre visszavertünk egy támadást. Ji vezérkar főnöke II. Berlin, május 31. A német nagyfőhadiszállás jelent: Nyugati harctér. Rupprecht trónörö­kös hadcsoportja : Váltakozó erejű tüzér­ségi harcok. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aillette frontról és az Oisetől délre hátráló ellenséget az Oiseon és az Aillet­te-n túl keményen üldözzük és elértük a Bretigny—St. Paul—Trosly Loire vona­lat. Az Aisnetől észa­kra folytonos harcok közben az ellenséget a Bresus—Chavigny vonal mögé vetettük vissza. Soissonstól délre a franciák lovasságot és gyalogságot vezettek heves ellentámadásra, azonban megsemmisítő tüzelésünk körébe kerül­tek és megvertük őket. Átléptük a Sois­sons és Hartennes közti utat. A Fére en Tardenois felé délnyugatról a Marne-on át és délkeletről érkező francia hadosztá­lyok kétségbeesett ellentámadásaik da­cára sem voltak képesek sikeresen el­lenállni előnyomuló hadtesteinknek. Arcy és Grand Rocoy mellett áttörtük az ellen­ség hátulsó állásait. Fére en Tardenoistól délre elértük a Marne folyót. A Champvoisy,St. Gemme és Romigny melletti magaslatok birto­kunkban vannak. A Vesle déli partján Reimstól nyugatra elfoglalták Germigny, Cueux és Thilloys helységeket. A foglyok száma és a zsákmány folyton növekszik. Eddig 45.000 foglyot, 400-nál több ágyút és gépfegyverek ez­reit zsákmányolták. Ludendorff tábornok első főszállásmester. PESTI NAPLÓ 1918. jzárus 1. / Az öreg urak havanna-szivarokat és tö­rölt cigarettákat szívtak és beszélgettek, az asszony is cigarettázott és néha közbeszólt, finoman, okosan. Az öreg urak nagy figyelem­mel hallgatták és épp olyan komoly válaszra méltatták, mint egymást. A miniszterelnökről beszéltek, akihez szinte mindnyájan közel állottak, de ez egyiknél sem úgy tűnt föl, mintha büszke volna rá, inkább mint valami magától értetődő dolog. Az új politikai párt­alakulás, új irodalmi irányok kerültek szóba, halkan beszéltek, finoman és kissé fölénye­sen és Páll Ádám izgatottan, zavartan és nagy tisztelettel hallgatott. Az asszony olykor egy gyors pillantást vetett rá, tetszett neki ez a fiatalos elfogultság, az ifjú ember csontos válla és széles mellkasa. Produkálni kezdte magát. Ugy köszönt el Ádámtól: — A viszontlátásra. Ádámnak nyugtalan éjszakája volt. Egy érdekes szövettani szakmunkát olvasott, azon vette észre magát, hogy nincs ott az esze. A félhomályos szalont látta maga előtt és az asszony vakító, fehér vállát. Milyen szép és milyen kívánatos. Páll Ádám szinte aszkéta­életet élt és beleesett a nagyon fiatal emberek közös vágyakozásába az érett, a teljesen ki­fejlett asszonyiság után. Eszébe jutott mind­az, amit itt-ott hallott a híres szép asszony­ról és vér tolult a fejébe és esetlen, határo­zatlan féltékenységfélét érzett máris. Majd az öreg urakra gondolt, akikkel Tardosné ottho­nában találkozott, országhirre, nyugodt, befe­jezett karrierekre, elhatározta, hogy ilyen asszony kell, okvetlen kell egy felfelé törő életpályához és a kor kü­lön­b­s­éget számít­gatta, amely közöttük lehetett. — Tizennyolc, húsz év. Sok. Egy hét múlva levelet irt neki. Merész tiszteletteljes hangú levelet. Elmondta a levél­ben, hogy mennyire jól érezte magát nála. Hogy mennyire vágyik minél előbb tisztelet­tel megcsókolni a kezeit. Elmondta, hogy mennyire egyedül van, hogy­ öreg édesanyján­­ kívül alig beszélt asszonnyal és hogy a Méltó-­­­ságos asszony milyen jót tenne vele, ha meg­engedné, hogy néha . . . Harmadnap megjött a válasz. Halvány­kék papiroson, szálfinom betűkkel: — Jöjjön kedves barátom, holnap. Várom. Páll Ádám szive fölé tette a levelet és másnap egy lovason ment ki az Andrássy-útra. Eddig kétszer ült konflison életében, amikor a doktori avatására ment és amikor tanár­segéddé nevezték ki. Az asszony lila pongyolában fogadta és a nagy szalonban még nagyobb volt a félho­mály, mint az első látogatása alkalmával. Szemben ültek egymással, két nagy karos­székben és a zajtalanul lépkedő inas újra teát hozott és apró süteményeket és az asz­szony újra cigarettázott és a lábait egymásra rakta és a lila harisnyás lábai kivillantak. A lábai még szépek és formásak voltak, mint egy fiatal leányé. — Sokat dolgozik? — Sokat. De örömmel . . . És a fia beszélni kezdett. Szélesen, dara­bosan adta elő nagyratonő terveit Sarkalra a­­ hallgatója. Érezte, hogy most ki kell vágnia a rezet. Az asszony szórakozottan hallgatta, először csak figyelte, hogy a látogatójának szép szeme van és széles válla. Más nyakken­dőt kellene adni rája és más cipőt. A haját is másképp kellene fésülnie, a dús, gesztenyeszín haját. De aztán őt is magával ragadta ez az erőszakos, kérlelhetlen lendület, törtetés fel­felé. Sóhajtott. — Milyen öröm lehet így, fiatalon, előre nézni. Nem pedig hátrafelé. Ádám megcsó­kolta a kezét, amely úgy feküdt a szék tám­láján, mint egy hervadt liliom. — Legyen segítségemre, asszonyom. Páll Ádám e naptól fogva csaknem min­dennapos lett a Tardos-villában.­ A klinikát már kora délután otthagyta és ha a profesz­szor kérdezősködött utána, mindig azt a ste­reolip választ kapta. — Tardosnéhoz ment. A tanársegédnek volt rá gondja, hogy a köztük lévő jó barátságot megtudja az egész klinika, sőt az egész fakultás. És megtörtént, hogy egy napon Csóth professzor bizalmasan megkérte: — Kedves Páll kolléga, nem vesz tőlem rossz néven egy kérést, — de hiszen mi any­nyira jó barátok vagyunk — úgy tudom, hogy holnapután, a Tardosné soircc-ján ott lesz a miniszterelnök is — és én szeretnék vele a fehér asztal mellett bizalmasan csevegni egy­ről-másról. Páll Ádám szóbahozta az asszony előtt Csóth kívánságát. Tardosné elvörösödött. — Azt a Paprikajancsi!. Hova gon­dol . . ? Egyáltalán, maga nincs ott a helyén nála. Át fogják helyeztetni a Paragh-klinikára.

Next