Pesti Napló, 1918. június (69. évfolyam, 129–150. szám)
1918-06-01 / 129. szám
2 Szombat XV* • A nyugati harctér A német támadás előrehaladása Esti német jelentés Berlin, május 31. Este. A nagy főhadiszállás jelenti: 1Á Noyontól egészen Reimstől nyugatig terjedő fronton támadásunk jól halad előre. Harmincöt német hadosztály harcol Soissonsnál 14 Pesti Napló tudósítójától — Bern, május 31. A Journal des Debats a németek haderejét hetven hadosztályra becsüli, amelyek közül húsz hadosztályt a somnei és lysi hadszíntérről vontak volna el. A lap szerint körülbelül húsz hadosztály még egyáltalán nem vett részt a május 19-iki csatában és ez a sereg még érintetlenül áll a hadvezetőség rendelkezésére. A németek az első nekirohanás alkalmával a legutóbbi nagy támadásra készen tartott 90—100 hadosztályból körülbelül csak a seregek egyharmadát vetették harcba. Dr. F. M. Bécs, május 31. Hivatalos francia helyen azt jelentik, hogy a németek Soissons és Reims között nem kevesebb, mint 35 hadosztályt vetettek harcba. Reims a Havas-ügynökség jelentése szerint még a franciák birtokában van. A németek vonala ez idő szerint félkörben vonul el Reimsnál, két kilométernyi távolságban a várostól. A 11. francia hadtest elfogatása Részletek a soissonsi csatából Berlin, május 31. (Wolff.) A csata harmadik napján is egymást érték csapataink jelentései újabb sikereinkről. Soissonst elfoglaltuk. Branden burgi utászkatonák benyomultak a városba, mertgátolták a hidak elpusztítását és nagy mennyiségű készletet zsákmányoltak. A város fölött kierőszakolták az Aisne folyón való átkelést és elérteik a Soissonstól délkeletre levő fensíkot. A foglyok száma s a tüzérségi és hadianyagzsákmány állandóan növekszik. Ville au Boitől délre 33 tábori ágyú jutott kezünkre. Pimonnál elzsákmányoltak a németek egy teljesen használható 14,5 centiméteres francia üteget munícióval és a hozzá tartozó automobilokkal. Az elpusztított községek lakói kétségbeesetten menekülnek az ország belsejébe A visszamaradottak éktelen dühbe törtek ki az angolok ellen, mivel őket okolják a vereségért. A német sebesültek száma feltűnően csekély A 11. francia hadtest majdnem a maga egészében fogságba jutott. A hozzátartozó első hadosztályt minden tüzérségi támogatás nélkül vetették harcba és nem is adtak neki elég muníciót. A 39. hadosztály a veszteségek és foglyok miatt felmorzsültnak tekinthető. Sir Reest, az 50. angol hadosztály parancsnokát a keddre virradó éjszakán foglyul ejtettük. Hadosztályainak kötelékeit teljesen szétszakították. Az angol csapatok mindenütt visszavonulnak. Minthogy a hadosztályparancsnok sem elöl levő csapataitól, sem tartalékaitól nem kapott jelentéseket, elhatározta, hogy a két dandárparancsnokrát nemcsak a presztízs kedvéért védelmezik oly szívósan a franciák, hanem azért is, mert az a champagnei front nyugati bástyája és ha ez elesik, akkor a Verdunig húzódó front oldalába kerülnek a németek. A csata különben a Marne elérésével elérte tetőfokát s így a következő napokban minden valószínűség szerint fokozatosan lassabb lesz a német térnyerés tempója. Természetesen mint Amién, elítt az első offenzívánál, épp úgy itt is, most hatalmas erőket fog harcba vetni az entente, hogy elzárja az útjukat nyugat felé. Ennek azután az lesz a következménye, hogy ismét, megmerevül a front, mert Hindenburg terveitől mi sem áll távolabb, mint az, hogy az Oise és a Marne között frontális harcokban elvérezni hagyja nagyszerű csapatait. A csatafront újabb megnövekedése, a kétségkívül nagy veszteségek és a 45.100 fogoly azt jelentik, hogy Foch tábornoknak valószínűleg összes francia hadosztályait el kellett vinni az angol frontról vagyis hogy aligha maradt sok hadosztálya sztratégia tartalékul. Jelenleg tényleg csak rendkívüli nagy erőkkel lehetne megállítani a német offenzívát s így közelfekvő az a tény, hogy Foch tábornok más frontszakaszokat gyengített meg a szükséges erők előteremtésére. Bakos Tibor: Hivatalos jelentése.*? I. Kiadatott 1918. május 31-én délben. Érkezett délután 2 óra 30 perckor. A Tonale vidékén a harci tevékenység tegnap csak időnként megújuló tüzérségi tüzelésre szorítkozott. Capo Sísétől keletre visszavertünk egy támadást. Ji vezérkar főnöke II. Berlin, május 31. A német nagyfőhadiszállás jelent: Nyugati harctér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja : Váltakozó erejű tüzérségi harcok. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aillette frontról és az Oisetől délre hátráló ellenséget az Oiseon és az Aillette-n túl keményen üldözzük és elértük a Bretigny—St. Paul—Trosly Loire vonalat. Az Aisnetől északra folytonos harcok közben az ellenséget a Bresus—Chavigny vonal mögé vetettük vissza. Soissonstól délre a franciák lovasságot és gyalogságot vezettek heves ellentámadásra, azonban megsemmisítő tüzelésünk körébe kerültek és megvertük őket. Átléptük a Soissons és Hartennes közti utat. A Fére en Tardenois felé délnyugatról a Marne-on át és délkeletről érkező francia hadosztályok kétségbeesett ellentámadásaik dacára sem voltak képesek sikeresen ellenállni előnyomuló hadtesteinknek. Arcy és Grand Rocoy mellett áttörtük az ellenség hátulsó állásait. Fére en Tardenoistól délre elértük a Marne folyót. A Champvoisy,St. Gemme és Romigny melletti magaslatok birtokunkban vannak. A Vesle déli partján Reimstól nyugatra elfoglalták Germigny, Cueux és Thilloys helységeket. A foglyok száma és a zsákmány folyton növekszik. Eddig 45.000 foglyot, 400-nál több ágyút és gépfegyverek ezreit zsákmányolták. Ludendorff tábornok első főszállásmester. PESTI NAPLÓ 1918. jzárus 1. / Az öreg urak havanna-szivarokat és törölt cigarettákat szívtak és beszélgettek, az asszony is cigarettázott és néha közbeszólt, finoman, okosan. Az öreg urak nagy figyelemmel hallgatták és épp olyan komoly válaszra méltatták, mint egymást. A miniszterelnökről beszéltek, akihez szinte mindnyájan közel állottak, de ez egyiknél sem úgy tűnt föl, mintha büszke volna rá, inkább mint valami magától értetődő dolog. Az új politikai pártalakulás, új irodalmi irányok kerültek szóba, halkan beszéltek, finoman és kissé fölényesen és Páll Ádám izgatottan, zavartan és nagy tisztelettel hallgatott. Az asszony olykor egy gyors pillantást vetett rá, tetszett neki ez a fiatalos elfogultság, az ifjú ember csontos válla és széles mellkasa. Produkálni kezdte magát. Ugy köszönt el Ádámtól: — A viszontlátásra. Ádámnak nyugtalan éjszakája volt. Egy érdekes szövettani szakmunkát olvasott, azon vette észre magát, hogy nincs ott az esze. A félhomályos szalont látta maga előtt és az asszony vakító, fehér vállát. Milyen szép és milyen kívánatos. Páll Ádám szinte aszkétaéletet élt és beleesett a nagyon fiatal emberek közös vágyakozásába az érett, a teljesen kifejlett asszonyiság után. Eszébe jutott mindaz, amit itt-ott hallott a híres szép asszonyról és vér tolult a fejébe és esetlen, határozatlan féltékenységfélét érzett máris. Majd az öreg urakra gondolt, akikkel Tardosné otthonában találkozott, országhirre, nyugodt, befejezett karrierekre, elhatározta, hogy ilyen asszony kell, okvetlen kell egy felfelé törő életpályához és a kor különbséget számítgatta, amely közöttük lehetett. — Tizennyolc, húsz év. Sok. Egy hét múlva levelet irt neki. Merész tiszteletteljes hangú levelet. Elmondta a levélben, hogy mennyire jól érezte magát nála. Hogy mennyire vágyik minél előbb tisztelettel megcsókolni a kezeit. Elmondta, hogy mennyire egyedül van, hogy öreg édesanyján kívül alig beszélt asszonnyal és hogy a Méltó-ságos asszony milyen jót tenne vele, ha megengedné, hogy néha . . . Harmadnap megjött a válasz. Halványkék papiroson, szálfinom betűkkel: — Jöjjön kedves barátom, holnap. Várom. Páll Ádám szive fölé tette a levelet és másnap egy lovason ment ki az Andrássy-útra. Eddig kétszer ült konflison életében, amikor a doktori avatására ment és amikor tanársegéddé nevezték ki. Az asszony lila pongyolában fogadta és a nagy szalonban még nagyobb volt a félhomály, mint az első látogatása alkalmával. Szemben ültek egymással, két nagy karosszékben és a zajtalanul lépkedő inas újra teát hozott és apró süteményeket és az aszszony újra cigarettázott és a lábait egymásra rakta és a lila harisnyás lábai kivillantak. A lábai még szépek és formásak voltak, mint egy fiatal leányé. — Sokat dolgozik? — Sokat. De örömmel . . . És a fia beszélni kezdett. Szélesen, darabosan adta elő nagyratonő terveit Sarkalra a hallgatója. Érezte, hogy most ki kell vágnia a rezet. Az asszony szórakozottan hallgatta, először csak figyelte, hogy a látogatójának szép szeme van és széles válla. Más nyakkendőt kellene adni rája és más cipőt. A haját is másképp kellene fésülnie, a dús, gesztenyeszín haját. De aztán őt is magával ragadta ez az erőszakos, kérlelhetlen lendület, törtetés felfelé. Sóhajtott. — Milyen öröm lehet így, fiatalon, előre nézni. Nem pedig hátrafelé. Ádám megcsókolta a kezét, amely úgy feküdt a szék támláján, mint egy hervadt liliom. — Legyen segítségemre, asszonyom. Páll Ádám e naptól fogva csaknem mindennapos lett a Tardos-villában. A klinikát már kora délután otthagyta és ha a profeszszor kérdezősködött utána, mindig azt a stereolip választ kapta. — Tardosnéhoz ment. A tanársegédnek volt rá gondja, hogy a köztük lévő jó barátságot megtudja az egész klinika, sőt az egész fakultás. És megtörtént, hogy egy napon Csóth professzor bizalmasan megkérte: — Kedves Páll kolléga, nem vesz tőlem rossz néven egy kérést, — de hiszen mi anynyira jó barátok vagyunk — úgy tudom, hogy holnapután, a Tardosné soircc-ján ott lesz a miniszterelnök is — és én szeretnék vele a fehér asztal mellett bizalmasan csevegni egyről-másról. Páll Ádám szóbahozta az asszony előtt Csóth kívánságát. Tardosné elvörösödött. — Azt a Paprikajancsi!. Hova gondol . . ? Egyáltalán, maga nincs ott a helyén nála. Át fogják helyeztetni a Paragh-klinikára.