Pesti Napló, 1918. december (69. évfolyam, 282–306. szám)

1918-12-01 / 282. szám

Budapest, 1918. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 88 tor. — KilL Fél évre „44 , — . Negyedévre 22 „ — , Egy hóra 7 , 80 . Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon SO filiér­ ­­a * ' 69-ik évfolyam, 282.­­szám £tEIIL Vasárnap, december 1 SZERKESZTŐSEG, KIADÓHIVATAL Budapest* Rákóczi-út 13. TELEFON József 62-30, 62-31. C2—31', C2—uL Fetsi­Js szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62 —35. saawpaiTMyn.ri'?:s Mk.aim^ W S DFC. I - Kivonulnak a cseh csapatok — Hétfőn horvát küldöttség érkezik Budapestre tárgyalni fognak Jásxival romasok is újra ti mim a mmm ii rasvensnos mi­i A birtokreformtörvény a jövő héten készül el — Csehország forradalom előtt — Az entente ellenforradalmi orosz kormányt nevez ki — Or­osz tábornokot állít az Oroszországba vonuló csapatok élére — A német nemzetgyűlés januárban ül össze — Az olasz király Parisban . A montenegrói feltá­sof M­Rizástik "A cseh-tót állammal való megegyezésünk szinte már perfekt. Véglegesnek annyiban ne­vezhető, hogy Jászi Oszkár miniszter és a cseh­tót állam­ kiküldöttje, Hodzsa Milán a főbb elvi kérdéseken túl már a praktikus részletekre nézve is megegyeztek egymással. Rajtuk áll, hogy megállapodásaikat saját kormányaikkal elfogadtassák. A magyar-cseh-tót egyezmény természetesen csak ideiglenes, érvényessége a végleges békekötésig szól. Lényege az egyez­ménynek, hogy a tót nemzeti tanács a békekötésig nyolc felsőmagy­­arországi várme­gyében telje­sen, másik nyolc vár­­megyének pedig csak egyes részei­­ben veszi át az imperiumot. Ezzel szemben a cseh csapatok elvonulnak Ma­gyarország területéről. Szó van a gazdasági cikkek kölcsönös kicseré­léséről is. Ami pedig a szénszállítást illeti, a helyzet ma az, hogy a prágai kormány szívesen átengedné a szénszállítmányokat, de ebben a pillanatban Prágát sem tudják fűteni, mert magának Csehországnak sincs kitermelt szene. Ami pedig még ennél is fontosabb, Porosz-Sz­i­léziában még mindig tart a szénbányászok sztrájkja, már pedig a csehek nem annyira sa­ját szenükből tudnának nekünk adni, mint in­kább arra volnának hajlandók, hogy a porosz szenet engedjék be Magyarországra. Néhány nap óta azonban már megkezdték a cseh bá­nyákban a munkát és némi csekély mennyisé­get már eddig is szállítottak Bécsbe és Magyar­országra. A budapesti tárgyalások, sajnos, még egyelőre nem állították meg a vágvölgyi cseh bandák garázdálkodását. A­ csehek ma megszállták Pöstyént. A cseh csapatok ügyében különben még döntő szóval intézkedhetik a cseh proletariá­tus. Csehországban ugyanis — amiről eddig c­sak keveset tudtunk — a legélesebb belső po­litikai válság van. Egyrészt az agráriusok és a po­lgári pártok, másrészt a szocialisták között anyny­ra kiélesedtek az ellentétek, hogy Csehországban forradalom kitörő­étől lehet tartani, miért is a prá­gai kamány az országban levő összes fegyverek beszolgáltatását rendelte el. A rendek:-­­ azzal indokolják, hogy a bru­xi eset tette azt szükségessé. De valódi oka, hogy a cseh tőkések és birtokosok forradalomtól, bolsevizmustól félnek. Jászinak a közeli napokban újabb nemze­tiségi tárgyalásai lesznek. Hétfőn a zágrábi nemzeti tanács küldöttsége érkezik Budapestre, hogy elintézetlen magyar-horvát ügyekről tárgyaljon Jászi minisz­terrel. Ez a deputáció már a szerb királyság állam­polgárainak vallja magát. Egyáltalán a sz­er­bek impériuma félelmesen terjed szinte napról­napra. Újvidéken szerb nemzetgyűlés volt, amely a Bánátnak, a Bácskának és Dél-Baranyának a szerb király­sághoz való csatlakozását mondta ki. A bánsági szerbek Újvidéken külön nemzeti tanácsot alakítottak, amelytől azonban a bács­kai katolikus szerbek, az úgynevezett bun­ye­vácok távol tartották magukat. A megszálló szerb csapatok már napok óta nem mentek előre, nem haladták fel a demarkacionális vonalat, viszont egyik kormánybiztosunk köz­lése szerint a szerb csapatok a legközelebbi napokban meg akarják szállni a szegedi pályaudvart, esetleg Sze­gednek a Tiszán túllevő részét is. H­a a szerbek hatalmukba veszik a szegedi pá­lyaudvart is, akkor szinte teljesen megbénít­ják és agyolajiyomorítjáik Dél-Magyarország vasúti közlekedését, lehetetlenné teszik az áruforgalmat, élelmiszerszállítást és megder­mesztik az ország pénzforgalmát is, mert hi­szen tudvalevő, hogy a szerbek onnan, ahol mint megszállók vannak, semmiféle pénzkül­deményt Magyarországra feladni nem enged­nek. A román helyzetben lényeges változás nem állott be. Az erősítésekre váró román csa­patok nem haladtak előre, viszont a magyar­országi román nemzeti tanács román­­ gárdát akar szervezni és a felállítandó magyar hadsereg hadosztályából két hadosztályt ma­­gának követel a román nemzeti tanács. Teszik ezt ugyanakkor, amikor a velük szö­vetséges szerbek mindenütt megakadályozzák és megtiltják a legfiatalabb öt magyar korosz­tály bevonulását.­­V-­i* Magyarország nem­­tarthat védősereget, ellenben a románok szed­hetnek Magyarországon katonát és miután azon a vidéken szelnek, amelyre impériumu­­kat ki akarják terjeszteni, egészen bizonyosra vehető, hogy a román gárda magyar fiúkat is be fog soroz­nn­. A horvát delegáción kívül Jászit valószínűleg még egyszer fel fogja keresni Maniu Gyula is, hogy egy utolsó egyezkedési kísérletet próbáljon meg a románok nevében. A románoknak ez az újabb tárgyalási kész­sége mindenesetre politikai sikere a magyar népkormánynak és hogy ezt elérte, abban nem csekély része van a tótokkal kötött békés és eredményes megállapodásnak. Szerb, cseh és tót csapatokon kívül a mai naptól fogva lengyel légiók is tartózkodnak Magyarország te­rületére, még­pedig Árva megyében. Ez az egyetlen idegen megszálló csapat, amely nem ellenséges szándékkal jött Magyarország földjére, nem azért, hogy területünkből vala­mit elvegyen, hanem azért, h­ogy az árvái és szepesi lengyel községeket, úgynevezett goral­telepeket megvédje a cseh-tót aspirációkkal szemben. A lengyelek ez akciójának mi a jövő külpolitikai alakulás szempontjából messze­menő jelentőséget tulajdonítunk. És róluk szólva említjük meg, hogy a lengyelek elfoglalták Breszt Litovszkot, azt a végzetes emlékű helyet, ahol annak ide­jén a német Siegfriedet megkötötték és amely­ért még a békekötés előtt annyi magyar katona vére folyt. A bevonuló lengyel csapatok köz­vetlen­­Breszt-Litovszk határában összeütköz­tek Ukrajnából haza induló németek egy kis csapatjával, amelyet elfogtak. A háború utolsó lázkitörései ezek. . Két fontos belpolitikai reformról akarunk szólni. Egyik hollandi Pap tudósítója előtt nyi­latkozott Szende pénzügyminiszter az adóre­formról. Szende Pál pénzügyminiszter sze­rint a népkormány akkora vagyon­adót fog kivetni, amilyenre sem a magyar, sem a világtörténelemben még nem volt példa.

Next