Pesti Napló, 1918. december (69. évfolyam, 282–306. szám)
1918-12-01 / 282. szám
vasárnap FESTI NAPLÓ 1918. december 1. : A Vagyonadó két részre esik, egyszeri vagyonadóra, úgynevezett vagyonátadásra, azonkivül rendes, évenkénti vagyonadóra, úgy. az egyik,,'mint a másikvagyonadó a végletekig progreszív lesz. ' "Nyilatkozott a protógyiai miniszter az államadósságokról és kölcsönökről is. Eszerint a mta^eiT» Keffhöxadt*sastSg vaXt.atgs az összes államiseHóssífgofc'ait és keit-C5$n®ket, a Zehn a. fi f&kéjét ás A«ElhaaertaSt. • Erre" Magyarország gazdasági jövője szempontjából van múlhatatlan szükség. • laza Barna földmvelésügyi miniszter a készülő nagy birtokpolitikai reformról nyilatkozott. • ittdva JSvii stánex eiRésmül ax us .. Ennek a birtoktörvénynek végleges alapelve, hogy az állam viisdpimlja tsiegi 3 &it.SoSidi'i és ö Is aidja ai isztikozt szóval az uj parasztbirtokosoknak, akik földjüket nem tudnák kifizetni, a magyar népköztársaság lesz hitelezője. Ilivallalos közlés szerint a magyar kormány végleg megszüntette nemcsak az újságcenzúrát, hanem a postai, levél, távirati Cenzúrát, szóval mindenféle cenzúrát, ellenben biztosan lehejt szánkítani arra, hogy ezt a cenzuranélküli állapotot rövid időn belül fölváltja a régi helyzet, tudniillik a SSviSnia'pisstvm éft^axJi fvatacfot tautpatoft ntStseti&t éief&ctiépiúétlk a Nagyon furcsa közleménynyel kedveskedik a párisi, külpolitikailag rendszerint kitűnően informált 'Temps, azt írja, hogy esetőképSkatal«weift eSeia^títustsi tEtSIM IS fognak x casss vefaeini tst Jstittatktmgeerencián, iifset csak a trntd^ocattflkipót értesiteszi. Ez mindenesetre kedves ötlet, becsületére válik Clémanpeaunak és a gall szellemességnek. Tisztelettel csak aziránt érdeklődünk, miért neveznek béketárgyalásnak egy olyan aktust, ahol tárgyalásról szó sem lesz majd, hanem csak diktálni fogják a kényszerbékét. Miféle értelmezése ez az önrendelkezési elvnek. Jó. ..hát mondják ki, hogy nem tárgyalnak velünk, hanem csak egyszerűen ítélkeznek rólunk, mint gonosztevőkről. Megbüntetnek minket. De melyik francia törvény ismerné el egy közönséges gyilkossági perben is azt az elvek melyik francia bíró alkalmazná azt, hogy a vádlottat meg sem hallgatják, védekezésre neki módot sem adnak. A békekonferencia egyébként január végén fog véglegesen összeülni és döntését — parancsát — valószínűleg április, végén fogja meghirdetni, tehát három hónapos tárgyalás után, Wilson elnökön kívül most az olasz király is Pártiba utazik egyrészt, hogy részt vegyen a béketárgyalások előkészítésén, másrészt, hogy legilletékesebb helyen érvényesítse szavát az olasz-délszláv konfliktus ügyében.. A Parisba érkező olasz király a jugoszlávügyről tárgyalva valószínűleg szót fog emelniapósa érdekében is, aki e pillanatban trónvesztett. Ugyanis a podgoricai montenegrói nemzetigyűlés trónjától fosztotta meg Nikita királyt és családját, kimondván a szerb királysághoz valócsatlakozást a Karagyorgyevics-ház uralma alatt. Nikitát detronizálták. Ennek a királynak igazán érdemes volt győznie. Az olasz király Párisba utazik, olasz megszálló csapat Bécsbe készülnek. Mint egy svájci távirat magyarázza, az olaszok nm hadiszükségből szállták meg Bécset, hanem hogy forradalmi szellemű katonáit távoltartsa az országtól. Az entente fél a bolsevicmustól. A franciák előbb egy viccel akarták megölni, amikor azt úgy nevettek el: la grippe rouge ("vörös spanyolnátha). Most azután, hogy látják, hogy egy szójáték nem elegendő a leghevesebb forradalmi mozgalom leküzdésére, sereget indítanak Oroszország ellen. JSzentente Jassyba érintkezésbe lépett az ellenforradalmi Oroszország képviselőivel, akikből ideiglenes orosz kormányt fog kinevezni, azonkívül elhatározták, hogy a szovjet kiztársaság ellen induló hadsereg élére orosz tábornokot állít. Szóval plagizálják a Napóleon ellen alakult szent szövetsége", amely szintén az emigráns francia ellenforradalmárokat küldte azokkal az idegen seregekkel, amelyek bevonultak Franciaország földjére, hogy ott a régi Bourbon-dinasztiát restaurálják. Az ellenforradalmi ideiglenes orosz kormány pedig egyelőre külföldön fog dolgozni, éppen úgy, ahogyan a cseh kormány is még mindig Amerikáivá székel. A bolsevizmus elleni gyűlöletében Clemenceau arra a kijelentésre is ragadtatta magát, hogy Franciaolvs Ottup solheisen fog békét kötni egy bolsevaszisz német foöi&társasággal. Inni Clemenceau, a köztársaság miniszterelnöke, már a német köztársasági államforma előtt nyilatkozik. A balserikizmistól való rettegésben már szívesebben hitna egy német monarchiát, mint egy, egész Európát forradalommal fenyegető, republikánus Németországot. Sajnos, magában Németországiban a dolgok nem fejlődnük. A zavar általános. Münchenben, tehát éppen ottani, ahol a forradalom legelőször diadalmaskodott, az ideiglenes kormány helyzete végleg megrendült. J9 Btíífoj* miniszterelnöök állása Sagail, különösen azok miatt az elkeseredett poroszellenes kifakadások miatt, amelyekkel Scheidemaennékat haragotta magára. Az eHMI-forradalom nem nyugszik, Kölnijén a tisztei szerveztek ellenforradalmat, Lipcsében pedig ezerötszáz főnyi diákgárda leszakította az egyetemről a vörös zászlót és helyébe a szász királyi lobogót tűzte ki. Liebknechtek agitációja teljesen elvadítja a polgári elemeket a köztársasági eszmétől, amelynek pedig az első napokban önként behódolt. A berlini kormány épen azért kétségbeesett erőfeszítést tesz a mód helyreállítására. JUSO* tu SttgftkSa;eiaiBastitsrp&pi&tm ht* ifj^Uk as atAafrai^nyeitt usiimst sís:ví~ vaté váSusutúsofasit. Egy szélsőatt Eberális választói törvény alapján n«gW&enanUUó nás-nel s&ülvtutáina*t az tspnáfc elé Jbossttizsni. Föltéve, hogy a Spartac us-ísojiort ezt megengedi és nem akadályozza meg a választásokat, nem zavarja szét a nemzetgyűlést, ame ilyre' egybegyűléséhez ragaszkodik az entente is, ki*• • tai ietrti és te£vt*aSc&naWat. . jelentvén, hogy csak olyan német kormány* nyal köt békét, amely ki tudja mutatni, hogy nem egy kisebbségi diktatúrát képvisel, hanem a közvélemény igazitöbbségére, támasz* fco.Uk. szerte« Lások Clemenceau ur-nak, Franciaország mostfi»i diktátorának van egy mondása, melyet • nagy" népszerüségre hevített a benne rejlő gal* las srt-l'K'messég. „Mily szép volt a köztársa- ság — így pic'.togott az a bon motsr a császáráig alatt'". A francia köztársasági kormányok minden hibájába, botlásába, bűnébe belelőtték ezt a nyilat, némelyek csak a könyéd elménckedés kedvéért, de sokan azzal a' hátsó gondolattal, hátha' szivén találják vele a respublikát. Hát mi még nem tartunk ott, hogy Cle- nnceau'-it mondását magyarra fordítsuk. Az angj'ar köztársaság még mindig van olyan szép démon, mint amilyennel, néhány vak-i merő álmodozóképzeletében feltiktt a király- ság alatt! A messzebblátók ugyan előre sejtik,hogy szépségenem marad mindig makulátlan. Idők múltán majd szarkalábakat festenek fel a szeme körül, bőrének bársonysága is elérdesül, az ajkai nem lesznek oly pirosak " ,mie két szóval őt meg fogják a természeti törvények. Ma még azonban ilyesmiről beszélni nem lehet. Az álomkép szorosan fedi a valóságot: a fiatal köztársaság a maga tejes pompájában ragyog, tele van ígérettel, biz*a*, tással, serkesztő odaadással, buzdító energiával. . . Csak egy momentum borit homlokára felhől. A töméntelen sok udvarló. Mit akarnak tőle? . . A köztársaságot úgy képzeltük — s így képzeltük el az egész világon — mirul; olyan formát és keretet, ahol mindenki dolgozhatik, mind'Cikki a maga helyére áll s mindenki szárnyat köthet a képességei alá. Nem kételkedünk benne — szomorú lenne, ha a kételkedés leggyöngébb árnyéka is bevetődhetne szivünkbe! — hogy a magyar köztársaság ilyen földdarab lesz, s soha arra sor nem kerül, hogy komoly, megfontolt embereknek valaha is eszükbe jusson Clemenceau úr ötletét magyarba átültetni, hogy ez elérhető legyen, okvetlenül szükség vanrá, hogy az udvarlók száma elapadjon s a dolgozók száma szaporodjon. Ezek az udvarlók azon aennen, hogy a köztársaságot imádják és nem tudnak nélküle meglenni, mindenféle hivatalt, címet és hatáskört kurizálnak ki maguknak. Ebben a köntösben azután ide-oda szaladgálnak, szerepelnek, zavarják a mivelő napi munka ütemét, feltartóztatják a dologba illőköt s ami müködés:ikben a legpssisesebb, példájuk csábit. Háry és hány elmében fordul meg naponta például az a gondolat,minek folytassam én szürke, senkitől észre nem vett foglalkozásomat, amikor ma a legmagasabb paripára is oly könnyen fel lehet pattanni; lám, Kovács János, aki tegnap még egyszerű ez vagy az volt, ma miniszterekkel parolázik, olyan hosszú titulusa van, mint egy mandarinnak, miért ne lehetnék én is kormánybiztos állanytitkár, főispán vagy ö felügyelő, nincs nekem annyi eszem, mint Kovács Jánosnak? ! Az efajta gondolattársulás ma a spanyol náthánál is veszedelmesebben• terjed s veszedelmessége ezerszer fölülmúlja a spanyol nátháét. Hiszen, ha gátat nem vetnek neki, nemcsak a telefonok és a cigányok kapnak kormánybiztost, hanem a gyujto,tartók, a szemeteskocsik és a vilamoskörte-kezelők is. Minden bokorba, minden zugba, minden ajtó elé kormánybiztost, vagy valamilyen más elnevezésű főhivatalnokot állítanak, akinek természetesen egyetlen igazi foglalkozása az lesz, hogy forrón imádja a köztársaságot. Aki pedig mint kormánybiztos nem képes hódolatát a köztársaság lábai elé rakni, az kinyomat néhány bikavérvörös plakátot, amelyen dörgő hangon szervezkedésre szólít föl akármit, akárkit, akárhol ,a köztársaság nevében a köztársaság üdvére. Lesz belőle elre."' . titkár, jegyző, küldöttségvezető, csak éppen a kalapácsot nem