Pesti Napló, 1919. január (70. évfolyam, 1–27. szám)

1919-01-26 / 23. szám

10 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1919. január 23. Erre bankszerű födezet 42.603,105,020, tehát túlfede­zet 662.538,234 korona. A közös hadügyminisztérium felszámolása. A közös hadügyi igazgatás anyagi likvidálása — mint halljuk — igen nehézkesen és lassan folyik. Külön szerv végzi a volt tábori hadsereg likvidálását, ami a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Hadseregünk rendszertelen felbomlása, az egyik napról a má­sikra végrehajtott leszerelés következtében a kü­lönböző tábori intézeteknek, állomásoknak, csapat­testek pénztárainak stb. elszámolása számos esetben egyáltalában meg sem ejthető, ami sok millióra menő kárt jelent az államkincstárnak s a katonai javak elkallódása, elpusztulása folytán az ország közgazdaságának. Magyarország területének meg­szállása e nehézségeket különösen fokozza. Az Ar­meeoberkommando feloszlatásának botrányos mód­járól annak idején sokat írtak a bécsi lapok Ma­gyarország igényeit bécsi követségünk igyekezik érvényesíteni, a tárgyalások azonban eddig nem vezettek eredményre. Negyvenkét milliárdot költöt­tü­ irde hadi kiadásokra, de sajnos, úgy látszik, hogy ebből vajmi keveset sikerül megmentenünk. Szóvá kell tennünk azt is, hogy amíg a bécsi lapok állan­dóan­ tájékoztatják a közönséget a német-osztrák demobilizáló intézet működéséről, nálunk a had­ügyminisztérium elzárkózik az érdekeltek kellő tá­jékoztatása elől. Schneider kormánybiztost, aki ed­dig a hadsereggel szemben fennálló követelések ügyét intézte, a kereskedelmi múzeum igazgatójává nevezték ki. A Bécsben működő magyar felszámoló bizottság megfelelő irományutasítások nélkül ma­gára hagyatva, saját felelősségére kénytelen dol­gozni. Végre be kellene látni, hogy rengeteg érté­kek forognak kockán s erélyesen kellene az ügyek sürgős rendezését kézbe venni. Amerika szállíthat gyapotot. Washingtonból jelentik: A gyapottermelő államok kérték, hogy a gyapotkiviteli tilalmat az­ ellenséges országokba szüntessék meg és tegyék lehetővé a lehető leggyor­sabban Németországba és Ausztriába gyapotleállít­mányok elindítását. Erre Wilson elnök kábeltáv­iratban azt válaszolta, hogy a gyapotot most a szükségletnek megfelelő mennyiségben minden or­szágba kivihetik. Az ellenséges orsz­ágokba irányuló kivitel fontos politikai kérdéseket vet fel, amelye­ket a társult kormányok alapos megfontolás tár­gyává tesznek. Az altruista állami pénzintézetek fúziója. Mint, már jelentettük, a kormány a birtokreform végrehajtásának teendőivel a már meglévő altruista pénzintézeteket fogja megbízni. E teendők sikere­sebb ellátása és az ügykezelés egyszerűsítése ér­d­ekibten a Központi Hitelszövetkezetet, az Alruitt-i bankot és a kisbirtokosok orsz. földhitelintézetét egybe fogják olvasztani, még­pedig külön néptör­vény alapján, melynek előkészítésén már dolgoz­nak is pénzügyminisztériumban. A mezőgazdasági bérek megállapítása körül sok súrlódás támadt a gazdák s a cselédeik közt és ez a körülmény nagyon megnehezítette a mezőgaz­dasági munka folytonosságának biztosítását. A kor­mány e veszedelem elhárítása végett minden tör­vényhatóság területén külön békéltető és bérmeg­állapító bizottságot fog szervezni. Az új organizáció előkészítése folyamatban van. Az önálló jegybank előkészítő munkái folya­matban vannak. A jegybank budapesti főintézete mellé kinevezett kormánybiztos, mint ismeretes, írásbeli ankétet rendezett és a beérkezett anyag feldolgozása most van folyamatban. Ezután szóbeli ankétet is tartanak. Az önálló jegybank felállításá­nak időpontját illetőleg a szomszédos államokkal való megállapodás lesz döntő. De mint halljuk, gondoskodás történt arról is, hogy ha ilyen meg­egyezés nem sikerülne, azonnal felállíthassuk és működésbe hozhassuk a magyar nemzeti bankot. A kifosztott kereskedők kárának megtérítése. Jánossy Zoltán belügyi államtitkár Balkányi Kál­mánnak, az Omke igazgatójának vezetése mel­lett tisztelgő kereskedőküldöttssségnek kijelentette, hogy a kormány a kifosztott kereskedők kártérí­tési ügyeinek intézésére külön kormánybiztost nevez ki. A kártérítési módozatok megállapítását a kinevezendő kormánybiztos fogja javaslat formá­jában a miniszter elé terjeszteni. Az olaszok átvették az österreichischer Lloydot. Bécsi tudósítónk telefonálja. Értesülésem szerint az olasz kormányzóság, am­ely nemrég át­vette a város adminisztrációját, értesítette az Österreichischer Lloyd igazgatóságát, hogy át­veszi a társaság ügyeinek vezetését. A vagyon­jogi kérdések tárgyalását későbbi időpontra tart­ják fenn. (Dr. Sz.) Német-Ausztria pénzügyei. Steinwender pénz­ügyi államtitkár a sajtó képviselőit informálta a német-osztrák állam pénzügyi helyzetéről. Az ál­lami költségvetés az 1019. év első felére 1000 millió korona deficittel zárul. Az egész évre a hadügyi ki­adásokat 340 millió koronára irányozták elő. Az új adójavaslatok életbeléptetésétől 500 milliót remél. Ha az év deficittel is fog zárulni, nem tartja baj­nak, mert legfontosabb az állam hitelképességének fentartása. Az új adók mellett rövid lejáratú, ala­csony kamatozású kincstári utalványok kibocsátását tervezi az osztrák pénzügyi államtitkár. A csehek gazdasági terjeszkedése a Felvidé­ken. A „Narodni Listy" azt írja, hogy a felső­magyarországi tótok égnek a vágytól, h­ogy gazda­sági tekintetben is mindenképpen emancipálják magukat az „ellenséges" befolyás alól. Ezért cseh tőke támogatásával Zólyomban egy nagy kereske­delmi részvénytársaságot fognak alapítani, mely­nek Prágában fiókja lesz és az a feladata, hogy a cseh anyaországgal való gazdasági összeköttetése­ket T-Topigálja. Bécsi bankdirektorok tanácskozása a jegy­bankban. Bécsi lapok jelentik, hogy tegnap az Osztrák-Magyar Bankban konferenciát tartottak a bécsi bankok képviselői, melyen a pénz- és hitel­gazdaság általános problémáit, különösen a bank­jegyforgalommal összefüggő kérdéseket és a bank­nak a bankjegyinfláció korlátozására irányuló ter­veit hozták szóba. A „Neues Wiener Tagblatt" szerint a tanácskozás legfőbb tárgya a hadikölcsö­nök lombardírozása volt. A Bárót­ Szeszfinom­ító, Cognac és Likőrgyár Részvénytársaság mai napon megtartott igazgató­iai ülésében megállapították a befolyt üzletévre vonatkozó mérleget és egyúttal elhatározták, hogy a folyó évi február hónap 15-ikére egybehívandó köz­gyűlésnek az elmúlt üzletévre 14% , 28 korona osztalék fizetését fogja az igazgatóság javaslatba hozni. A paprika maximális ára. A Haditermény Rt. közli, hogy az általa megbízott paprikaeladó-bizomá­nyosok minden igénylésnek megfelelő mennyiségű paprikával rendelkeznek. Az igénylések tehát köz­vetlenül az eladóbizományosoknak jelentendők be, kik minden paprikarendelést a 6076/1918. M. E. sz. rendelet 1. második bekezdésében megállapított maximális árak térítése mellett tartoznak teljesíteni. E maximális árak a viszontelárusitói forgalomban I. rendű K 21.70, II. rez.dű­ K 16.28, III. rendű K 10.85, a közvetlen fogyasztói forgalomban 24.—, 18.—, il­letve 12­­. .4 budapesti kereskedelmi kikötő. A miniszter­tanács elhatározta a budapesti kereskedelmi kikötő építésének sürgős megkezdését s e célra az első félévre hat millió koronát engedélyezett. A kikötőt az állam a fővárossal együttesen a Csepelsziget felső csúcsán fogja megépíteni. Az építés 8—10 évet fog igénybe venni s előreláthatólag több mint 120 millió koronába fog kerülni. A kormányt e kérdésben gyors elhatározásra különösen az késztette, hogy már ta­vasszal nagyszabású földmunkára nyíljon munkaal­kalom. A berlini tőzsde Liebknecht mai temetése alkal­mából várt rendzavarásoktól való félelem hatása alatt a megnyitáskor lanyha volt áresések azért általában mégsem voltak. Később, mikor a közönség látta, hogy a legtöbb felszerelési papír jobb árfo­lyammal indult, a vásárlási kedv ismét túlnyomó lett és az árfolyamok emelkedtek. A zárlat nyugodt volt Állami adósságaink a külföldön. Német-osz­trák kimutatás szerint 1918 október végén Magyar­országnak 42 milliárd koronát meghaladó állam­adósságából külföldi tartozásunk: 1­5,806.500 márka, 15.750.000 hollandi forint, 7,350.000 dán ko­rona és 7,955.707 svéd korona. MYILTTÉR E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. Özv. Maulwurf Ernőné szül. Kál­dory Jolcin ugy a saját mint gyermekei Laci és Anny és az összes rokonság nevében mélysé­ges fájdalommal jelenti, h­ogy szeretet férje, az imidett apa, legjobb testvér és legodaadóbb rokon életének 47. évében hosszas szenvedés után Buda­pesten folyó hó 24-én elhunyt. Dunga halottunkat folyó hó Sí-in délelőtt 14 órakor temetjük ideiglenesen a rákoskeresztúri izri temető halottasházából, hogy későibb szülei és test­vérei mellett Nagykanizsán helyezzük örök nyu­galomra. Emlékét mindig kegyelettel fogjuk megőrizni. Budapst, 1110. január 14. Krih­iftry Soma és neje apósa, anyósa. Maulwurf La­ns, Maulwurf Benny, flav. dr. Siklósi Albertné szül. Maulwurf Malvin, Maulwurf Gyula testvérei. Spitzer Lipis, Maulwurf Lajosné szül. Mohworo Latte, Maulwurf Rennind, Hans­wurf Cij­uláné szül. Weiss Cecília, Gyuri Sánn­or és neje szül. It­il Giory Boriska, dr. Szih­árd Bertalan és neje szü­l. K.Ildos­y Erzsike, Káldory Istvn­a sógorai és só­gornői. Számos unokaöcs, unokahug és egyéb rokon. 11Z ÚTON Regény írta : Sándor Imre 757) — Ugy kellett volna tenni — gondolkodott. — Viszonyt kezdeni valami nővel, olyanfélével például, mint azt orfeumbeli nő, aki tegnap reggel a lakására hívta és közben ezt a barátságot ápolni tovább tisz­tán, lelki megértéssel, plátóilag. ... De ezzel meg­csalná a lányt, hiszen a lány várja az öleléseit, le­hetetlen kitérni előlük és a végén, — ha későbben is . . . — eh, egészen belegabalyodik... pfuj, mi­lyen utálatos, praktikus gondolat volt ez ! Émelygést érzett a gyomrában a keserű pálin­kától , a szája megtelt nyúlós nyállal, ami össze­ragasztotta a torkát úgy, hogy nem bírt nyelni. Nyílott szájjal kellett lélekzenie, a bordáira a bal­oldalon lassan kint zsibbasztó nyomás nehezedett; a koponyájában hátul heves nyilalások történtek időnkint és ha megmozdította a fejét, úgy érezte, hogy az agyveleje is meglöttyen. — Mártácska, ugy látszik, nem jön — szólalt meg Vilma néni. — Nem — mondta Endre zavartan és kinézett az ablakon. A kopasz fák ágai, melyek délután még arany­sárgán csillogtak a fényes ködben, most fekete és hideg ujjak voltak; a nap lement, a szemközti hegyoldal kéken, mint a hidegtől elalélt száj, om­lott­ bele a föléje bomló ködökbe. Köd, levegő és őszi illat sötét, komoly lilába vegyültek az ég al­ján. A két öreg hallgatva és mozdulatlanul ült az árnyékban. Endre ijedten rázkódott meg belülről. Mit ke­res ő itt? Lopva megnézte az óráját, aztán hirtelen felugrott. — Bocsánatot kérek. El kell mennem. Vilma néni ránézett. — Ilova siet? — El kell mennem. Még . . . dolgom van. Senki sem tartóztatta. . . . Mártát nem találta odahaza. Az ablakok­ sötétek voltak, a kilincset lenyomta, az ajtó nem engedett. Lehajtotta a fejét Vilma nénihez men­tek. Elkerülték egymást. A kávéház, melybe betért már majdnem üres volt Sepertek, székeket tologattak, mérhetetlen füst és gőz gomolygott a nagy villanylámpák kö­rül; érezni lehetett, hogy félórával ezelőtt még tele volt a helyiség; vasárnap délutáni közönség, össze­fűzött párolgó asszonyok, újságot olvasó, szivarozó férfiak szorongtak és zsivajogtak a szűk helyeken, kávéházba hozott kisgyerekek, fehér ruhácskába öltöztetve, süteményt majszolva a kezükből, sza­ladgáltak a tömött asztalok között Endre hanyagul, eleresztett testtel ült a helyén és végtelen, hideg, szomorú fölényt érzett a kávé­ház, az emberek és mindenek fölött, amilyet csak nagy-nagy lumpolások utáni fáradtságban szoktak néha fiatalemberek érezni. Valahonnan éles női ka­cagást hallott, arra felé fordult. Az egyik asztalnál hárman ültek: lány, anya és udvarló. Az udvarló az asztalra könyökölve beszélt, be­szélt és udvarolt, valószínűleg csupa kellemes dol­gott igyekezett mondani, mert a lány minduntalan kacagott, — idáig hallatszott az erőszakolt csen­gése, — ha nem kacagott, akkor mosolygott és ka­cér, elragadtatott pillantásokat vetett az udvarló szemébe; ha egy pillanatra másfelé nézett, En­drére, vagy az ajtóra, melyen nagyot csörrentve jött be egy-egy elkésett, eltévedt fiatalember, hogy révetegen körülnézzen és rögtön újra kimenjen, akkor is sietve és folyton mosolyogva kapta vissza a szemeit a fiúra. Az anya egyenesen ült a székén és szintén mosolygott; úgy látszott, délután óta ül változatlanul ez a mosolygás az arcán, nem meri megmozdítani az arcát talán attól fél, hogy — mint a festék — letörik és lehull róla az odaszáradt diszkrét mosoly. A fiú pedig gyanútlanul izgul egy helyben, gyanútlanul beszél és udvarol tovább. Endre megcsömörödve fordította el róluk a sze­mét. Egy összekuporodott vénasszony sepregetett mellette; nyögött, néha kiegyenesedett — ameny­nyire tudott — és a derekát tapogatta. Egy nagy bádoglapátra seperte a szemetet; a papirosdarabo­kat leszedte a lapátról, lerázta róluk a szemetet és külön rakta őket Endre úgy vélte, hogy ezzel a vénasszonynyal több közösséget érez, mint ama­zokkal. (Folyt. köv.) FŐSZERKESZTŐ: HATVANY LAJOS FELELŐS SZERKESZTŐ­­ LIPTAI IMRE KIADÓTULAJDONOS , A­­PESTI NAPLÓ- RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS KIADÓI VÁRI DEZSŐ

Next