Pesti Napló, 1919. április (70. évfolyam, 77–102. szám)

1919-04-06 / 82. szám

"Vasárnap 1­1 " • » • .. Olaszországhoz kell csatolni s még elvileg sem hajlandó elfogadni, hogy a kérdést a jugoszlá­vokkal megvitassa. Ha Fiumét a jugoszlávok kapnák meg, akkor forradalom törne ki Olaszországban. Az adriai kérdést az olaszok ugy tekintik, mint az amerikaiak a Monroe-elvet. Mindezek ellenére az angol kormány, biza­kodóan néz az események elé, amit az is bizo­nyít, hogy Barnes munkaügyi miniszter kije­lentette a londoni ipari konferencián, hogy a békeértekezlet néhány nap múlva olyan stá­diumba jut, hogy Lloyd George meghatározott időn belül visszatérhet Angliába. * Orlando jóslása bevált: É­szak-Olaszország­ban megmozdult a proletariátus, nem ugyan a fiumei kérdés miatt, de talpra állt s zászlóbon­tását rövidesen egész Itália munkássága kö­vetni fogja. Lombard­iban kezdődött a forradalmi mozgalom a vasutasok általános sztrájk­jával, amelyet tegnap proklamáltak. Az olaszországi forrongással egyidejűen Írországban is aggasz­tóra változott a helyzet az angol elnyomókra nézve. Az ír munkásszakszervezetek forradalmat készítenek elő és kimondták az általános sztrájkot, Írországban rohamosan terjed a bolsevizmus. S a sinnjeinek természetesen felhasználják a kedvező alkalmat és nyíltan hirdetik a forra­dalmat. Ugyancsak forradalom készül Bel­giumban; az utasok, akik Franciországba tar­tanak, már nem mehetnek Belgiumon át. A „Pravda" azt várja, hogy a bolsevizmus Ukrajnából kiindulva is, biztosan terjedni fog. A drohobyezi és stanislaui ipari területeken munkástanácsok alakultak. A szovjet csapatok bevonultak Krímbe. Közelednek Rostovhoz. Az entente szemhatára rövidesen mindenütt vörös lángba borul s az entente-diplomatiák minden tudománya kevés arra, hogy ezt a tisztitófüzet elfojtsa. wmwmnwu afl»OT«aCTWiimnWi»»,iui­­M« »mii» «miiMiWWim»­ Az orosz vörös hadsereg körülzárta Odesszát Kurland a szovjet csapatok kezén .4. ukrán szovjet­ köztár­saság a következő harc-téri jelentést adta ki: Csapataink az ellenséggel való találkozás nél­kül nyomulnak előre Korosztemji felé. Odessza irá­nyában elfoglaltuk Jarcovo és Tisíno falvakat. Krímben elértük a Limaszidát. Március 29-én reggel csapataink bevonultak Marszupolba. A ki­kötő még az ellenség kezén van. Ez alkalommal harcoltak a vörös csapatok először az ellenséges hadiflotta ellen. Tekintve azt, hogy a parti tüzér­ség­ birtokunkban van, harcunk sikere biztos. Ke­resztenyi irányában a vörös csapatok üldözik a futó ellenséget, elfoglalták és már el is hagyták Malink Sitomir irányában megszállották Kolosztijevet. Az üldözés tart, Grigoriev Ataanan teljesen körülzárta Odesszát. . Néhány kilométerre a várostól heves harc fo­lyik. A délkeleti vasutak intézőségének jelentése szerint vörös önkéntesek megszállták Proszkurovot és Moc­lev Podolkot. A legerősebb küzdelmeket a vörös hadsereg a román csapatokkal vívja, ame­lyek Besszarábiát és Podolia egy részét tartják megszállva. Kievi jelentések szerint a szmerinikai garnizon parancsnoka visszhívó rendeletet kapott a direktó­riumi csapatok számára, amelyek a Braila, Odessza és Besszarábia között lévő vidéket tartották meg­szállva. A visszavonulás o­ka az, hogy az egész hadsereg a szovjet csapatokhoz ment át. "•Rövid tárgyalások után az egyesülés tényleg meg­történt s ily módon Odessza bekerítése délnyugati irányból is befejeződött. Nabokovnának a szimferopoli kongresszuson tett nyilatkozata szerint a krími önkéntes hadsereg az utóbbi harcokban csapatainak több mint felét elveszítette. Az Ukrajnából érkezett legutóbbi hírek viszont az orosz csapatoknak Nikolajev és Odessza között aratott győzelmét és Odszakov erőd elfoglalását je­lenti. Elkeseredett harcok után, amelyek napokig tartottak, végleg visszavetettük az ellenséget Ber­dicseven túl és defenzívára kényszerítettük. Több mint négy direktóriumi ezred teljesen felmorzso­lódott. PESTI NAPLÓ 1919. április 6. 5 Az urai-fronti kozákok és fehérgárdista­csapatok is felbomlófélben vannak. Egy tokiói sürgöny, amely egyik vilnai litván lapban jelent meg, az amuri kerületben a bolse­viki osztagok és japán gárdák között lefolyt har­cokról tesz jelentést. A február 26-iki küzdelemben egy japán osztagot teljesen felmorzsoltak. A japánok elismerik, hogy mozgási szabadsá­gukban a bolseviki csapatok erősen akadályozzák, mert ezek óriási területen szóródtak el, néhol több ezren vannak és jól szervezettek. A narvai állások lövetése az észt vörös csapa­tok által a városban nagy pánikot idézett elő és kommunista felkelés tört . A német ezredek által támogatott vörös gárdák megszállták Kurlandot. A rovnói körzetben az ellenséget Lemes, Chim állomásig vetettük vissza és Berdicsevtől délre irá­nyuló áttörési kísérletei is kudarcot vallottak. Ba­b­arka fontos vasúti csomópontot elfoglalták a vörös csapatok és tovább üldözik az ellenséget déli irányban. Sz­osztra Sánc* Mm A magyar példával zsarolja az entente-et Renner államkancellár az államkormány és az országos kormányok Bécsben összeült negyedik konferenciáját ma nyitotta­ meg terjedelmes, de egyebekben szánalmas beszéddel. Súlya, hatása nem lehet ennek a szónoklatnak s csupán az döbbent meg a hallatára, hogy ezt egy szociáldemokrata po­litikus mondta el. A demokrácia jegyében állt ki a porondra Renner, aki a demokrácia szót olyan si­kerülten alkalmazza, hogy minden kapitalista taps ma az övé. Szinte lehetetlen másképpen elképzelni, hogy ezeknek a tapsotoknak szolgálatában beszélt és csúfolta meg osztrák proletártestvéreinket, akik­nek képviseletében ül a kancellári szék­ben. Az osz­trák munkásság komoly politikai nevelésére hivat­kozik, amikor azt mondja, hogy ez a munkásság sokkal elszántabban küzdött a demokráciáért, sem­hogy a kommunizmus csábításának ne tudna ellen­állni. Úgy beszél Renner, mint valami mumusról, a magyarországi eseményekről, amelyet intő pél­dának alkalmaz, de azután siet hozzátenni, hogy a nyugtalanság, amely Magyarországból kiindult, in­dokolatlan. N­a csak az európai átalakulások nem ragadnak magukkal bennünket. — szép, hogy ezt koncedálja ma, amikor Münchenben már kész az átalakulás és mindenütt a belső forró tűztől remeg a talaj­, amelynek megrázó ereje le fogja dönteni az imperialista és kapitalista építményeket. De mégis megmaradhatunk a demokrácia mellett, ha ez nem is lesz könnyű feladat — szövi tovább Renner a fo­nalat. Hát nem lesz könnyű feladat, sőt lehetetlen feladat, bárhogyan reméli is Renner. Csalódni fog naiv számításaiban, amelynek mozgatója az a kí­vánság, ho­gy az entente űzesse meg az osztrák bur­zsoáziának és a Rennerhez hasonló szégyen-szocia­listáknak azt a mesterkedésüket, hogy a maguk kis üzletéért egy világáramlatt kerékkötői legyenek. Bécs, április 5. Az áramkormány és az országos kormányok negyedik konferenciája ma vette kezdetét. A ta­nácskozást dr. Renner államkancellár nyitotta meg, aki a következőket mondotta: — Az a pánikszerű nyugtalanság, amely Ma­gyarországból triindálls tulajdonképtn indokolhatat­l­­an. Munkásságunk sokkal komolyabb politikai ne­velésben részesült és sokkal elszántabban küzdött a demokráciáért, semhogy már az első összecsa­pásra ne tudna ellentállani az úgynevezett kommu­nizmus csábításának és könnyelműen feláldozza a demokráciát. Azt a megrázkódtatást, mely a vas­utasok sztrájkjában kifejezésre jutott, aránylag rövid idő alatt kiegyenlítettük, ha érzékeny pénz­ügyi áldozatok árán is. Bízom benne, hogy fiacsal­nagy európai átalakulások nem ragadnak magukkal bennünket, megmaradhatunk a politikai demok­rácia mellett és megkímélhetjük magunkat minden­ diktatúrától, bárhonnan jöjjön is.­­ Ez persze nem lesz könnyű feladat és külö­nösen a munkásság szervezetét és bizalmi férfiait állítja nehéz teherpróba elé. Mégis szilárdan bí­zunk benne, hogy megmaradhatunk a demokratikus rendszer mellett és a munkások, földművesek és más termelő osztályok hivatásos képviseleteinek formájába beleilleszthetjük a munkástanácsokat a demokráciába és annak alkotmányába a tanács­rendszer egyeduralma nélkül is, amely uralo­m a legsúlyosabb külső és belső bonyodalmakra kell hogy vezessen. Jelenlegi államformánk fentartása kétségtelenül külső és belső feltételektől függ. Ha a tanácsrendszer Németországban, vagy a cseh­szlovák köztársaságban győzelemre jutna, sokkal nehezebb lenne az ellenállás. — A tanácsrendszer magyarországi győzelme nem lepett meg,­ bennünket. Az estente oly m­eg­gondolatlanul és eh­ elvakultan nyúlt Magyaror­­szághoz és a magyar állam maradványaival szem­­ben oly követelésekkel lépett fel, hogy kétségbe­esett népe aligha felelhetett másképp. Tiszta ma­gyar területeket odaígértek idegen államoknak igaz, hogy egyelőre csak megszállás formájában, ám­de annak sejtetésével, hogy az i­j demarkációs vonal végleges határa lesz Magyarországnak s ez­zel a megcsonkított Magyarországot oly helyzetbe kergették, amelyben még levegőhöz sem tudott jutni. Az efelett való kétségbeesés s annak felisme­rése, hogy ily körülmények között az ország nem életképes, okozta a magyarországi forradalmat. Az entente rövidlátó politikája, mely nem tud ellen­állni a francia burzsoázia és imperialista kengyel­ futói hatért nem ismerő követeléseinek, egész Európát felbomlásba kergetheti. A magyar expe­rimentum azonban, úgy látszik, nagy szolgálatot tett a világnak: a magyarországi események hatása az ententera oly óriási volt, hogy a szövetségeseit végre észre tértek. Az államkancellár bes­zéde e részben utalt Alizé bécsi küldetésére és Smuts tábornok misszió­­jára és azt mondotta, hogy Smuts tá­bornok egyik » Anglia legkiválóbb férfiaina­k, aki előítélet nélkül áll szemben Közép- és Keleteurópa problémáival« majd így folytatja: — Magyarország szerencsétlensége talán ja­,­vunkra válik, mert cs­entemne most majd lelkiism­e­retesebben ítéli meg szenvedéseinket és talán mégis vissza fog riadni attól, hogy ezt az amputációs ex­perimentumot megismételje. Ezután tiltakozott a közvéleménynek túlzó sz­jtóhíreszteléséseket történő megfélelmlítése el­len, mert e híresztelések folytán a kommunisták sokkal nagyobb befolyásra tesznek szert, mint­ amennyivel egyébként rendelkeznének. Az eb­ből az irányból fenyegető veszedelmet nem szabad le­becsülni. A külföldi missziók képviselőinek nyi­latkozataiból megállapítható, hogy az entente nem gondol arra, hogy Németausztriát megszállja s hogy Magyarország ellen­ irányuló hadműveltei­nek bázisává tegye. A magyarországi forrada­lomból arra következtetünk, hogy ezeken a terü­leteken új Macedónia alakul. Ezért mindent el­­kell követnünk, hogy országunkat és népünket ki­mentsük az égő házból és megvalósítsuk a német birodalommal valló egyesülést. Mivel Németország az általános feloszlás processzusában az európai konszolidáció elemének bizonyult, é­s ezért a nyugati hatalmak előtt is egyre tekintélyesebb lesz, nem kételkedem benne, hogy az egyesülés politikája sikerre fog vezetni, hacsak az entecito az utolsó pillanatban elviselhetetlen­ feltételeket nem ró a német birodalomra, ami ott is forrada­lomra kell hogy vezessen. Budapest, április 5. — Az új munká­sbiztosítás. A munkásbiztosí­tás minden dolgozó emberre kiterjed. A forradalmi, kormányzótanács rndelete eltér a régi rendszer szociálpolitikai módszerétől, amely minden apró­cseprő javítást évtizedes megvitatásokkal tette lene­telenné. A kormányzótanács rendelete cselekmény, mert munkásbiztosításunkat olyként fejlesztette ki, hogy példaadó lehet az összes többi államoknak­. Minden dolgozó ember, aki műhelyben, gyárban, üzletben, irodában, hivatalban, vagy háztartásban van, alkalmazva, úgy betegség mint baleset esetére, biztosítva van. Annakelőtte a betegségi biztosítás sokkal szűkebb körre szorítkozott és még korlátol­tabb mértékben terjedt ki a balesetbiztosítás. Azon­kívül a biztosítás fizetési, illetve bérhatárhoz volt kötve a tisztviselőknél és kereskedelmi alkalma­zottaknál. Ez a korlátozás szintén elesik és most már minden tisztviselőre és kereskedelmi alkalma­zottra kiterjed úgy a betegségi, mint a balesetbiz­­ tosítás. Fel kell hívnunk az elvtársak figyelmét arra, hogy a munkásbiztosító pénztárak­ szolgáltatásait igénybe vegyék. A munkáltatók figyelmét­ pedig felhívjuk arra, hogy az összes alkalmazottak nyol­ntan jelentendők be a m­unkásbiztosító pénztárnál, tehát azok is újabb jelentés alá esnek, akik eddig is be voltak jelentve. A háztartási alkalmazottak, te­kintet nélkül foglalkozásuk minőségére, elnevezé­sére és bérük nagyságára, szintén nyolc nap alatt jelentendők be a kerületi pénztárnál; a bejelentő­lapok erre a célra a lisztbizottságoknál ingyen ál­lanak rendelkezésre. Oly házakban, amelyekben a bizalmi rendszer meg van honosítva, a háztartási alkalmazottak bejelentését a bizalmi férfi (nő) útján kell megejteni, aki a bejelentett adatok valóságát igazolja és a bejelentéseket a kerületi pénzárhoz továbbítja. A munkáltató, ajd alkalmazottait a ren­delet értelmében az erre a célra szolgáló bejelentő­lapokon nyolc nap alatt be nem jelenti, illetve ezen határidőn túl jelenti be, vagy valótlan adatokat je­lent be, forradalmi törvényszék elé állíttatik Ugyancsak ez a törvényszék bíráskodik azon mun­káltatók felett is, akik az esedékes biztosítási járu­lékokat és díjakat a­ munkásbiztosító pénztárnál pontosan be nem fi­zetik. A biztosítási járulékok és díjak mindenkor a bérfizetés napjától számított három napon belül fizetendők be a kerületi pénz­i tárnák

Next