Pesti Napló, 1919. május (70. évfolyam, 103–113. szám)

1919-05-01 / 103. szám

Budapest, 1919 70-ik évfolyam. 103. s Csütörtök, május 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egész évre 88 kor. — ill. Fél évre * — « Negyedévre 22 « —­­ Egy hóra._ 7 « 80 « Egyes szám ár»: Budapes­ten, vidék­en és a pálya­udvarokon 80 fillér. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL. Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON: József­­52—30, 62—31, 62—32, 62—33, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—35. A front hangulata Böhm Vilmos elvtársnak, a keleti hadsereg főparancsnokának nyilatkozata A sajtóhadiszállás egyik tagja megkérdezte a nagy május elsejei ünnep előtt Böhm Vilmos elvtársat, a keleti hadsereg főparancsnokát, aki a katonák hangulata ügyében a következően nyilatkozott és ezt a nyilatkozatát egyúttal üzenetként küldi otthon levő elv­társainak: — A magyar munkásmozgalom legszebb, leglélekemelőbb május ünnepét a fronton töltjük. Katonatestvéreink hangulata az elképzelhető legbizakodóbb. Naponként járom a frontot, naponként érintkezem a katonákkal, állandóan velük vagyok. Mind várja azt a pillanatot, amikor a nemzetközi forradalom magyarországi előcsapata már nem védekező jellegű harcot fog folytatni, hanem viszi a forradalmat az elnyomott testvérek felé. Kétkedve fogadjuk azokat a híreket, hogy Budapesten nem ilyen bizakodó volna a hangulat. Én ismerem a munkásokat, ismerem főként a gyári munkásságot. Ismerem a vasmunkás szaktársaimat, velük éltem, velük harcoltam, ismertem minden gon­dolatukat, egy test, egy lélek vagyok velük s tudom, hogy az én hangulatom s a velem itt élő katonatestvérek hangulata, bizakodása áthatja őket is. A magyar proletárforradalom nevre elszigetelt jelenség, hanem a nemzetközi forrada­lomnak egyik erős megnyilvánulása. Elhiszi-e valaki, hogy a nemzetközi proletárforradalom Esztlandban, Livlandban, vagy Keletgalicia határán megállítható? Elhiszi-e valaki, hogy a nemzetközi proletárforradalom akár fegyveres erővel, akár más módon megszüntethető ! El­hiszi-e bárki, hogy az öt év óta harcoló imperialista hadseregek a leszerelés után is a katonai, reklamok szerint fognak cselekedni, vagy pedig nem tudja-e mindenki, hogy a leszerelt kato­nák az öt évi szenvedés után a legszélsőbb forradalmi hangulatba fognak átcsapni? És ez a forradalmi hangulat, ez legjobb biztosítéka a nemzetközi proletárforradalomnak. Hogy a románok öt-tíz községet elfoglalnak-e, annak nincs jelentősége a nemzetközi forradalom szempontjából. A román bojároknak kell a háború, mert háború nélkül le kell szerelniök hadseregüket, ami egyet jelent az ő5 bukásukkal és a román forradalom kitörésével. Másrészt a fiatal magyar Tanácsköztársaság ifjú hadserege se tétlen. Nem közölhetek rész­leteket, csak annyit állapítok meg, hogy itt nálunk most nagy, jelentős munka folyik. Otthonról támogassanak minket emberrel és anyaggal, szállítsák le az otthoni igényeket, ne keserítsék el itt katonáinkat rémhírek terjesztésével, csüggedéssel, ne rendezkedjenek úgy be otthon, mintha f pont nem is volna, ne, nyargaljanak kicsinyes dolgokon, hanem nézze mindenki a nagy célt: a proletárforradalom győzelmének ügyét. Május elsejének e gyönyörű ünnepén csak azt üzenhetem otthonlevő, értünk dolgozó proletártestvéreimnek, hogy harcoljanak velünk, bízzanak bennünk, ne csüggedjenek. Legyünk mindnyájan egységesek abban az erős elhatározásban, hogy a praletárforradalmat minden erőnkkel meg akarjuk és meg fogjuk védelmezni. » Erős elhatározás, erős akarat már fél győzelmet jelent. Behívási parancs ! A Hadügyi Népbiztosság felszólítja a vas­munkások, nyomdászok, kőmunkások és villa­mosvasúti alkalmazottak, grafikai munkások, bőrör­dösök, könyvkötők, építőmunkások, sza­bók, vasutasok, vegyiipari munkások, pincérek, famunkások, alkalmazott mérnökök, pénzügyi és biztosítási tisztviselők szakszervezeteit, hogy a Vörös Hadsereg számára lajstromozott kato­nailag már kiképzett tagjait a tényleges s­zolgá­lat megkezdése végett bevonulásra utasítsák. Bevonulási nap: május 2 (péntek), május 3 (szombat) és május 5 (hétfő) délelőtt. Mindenki abba a laktanyába tartozik be­vonulni, amelyet a szakszervezet kijelöl szá­mára. Május 1. a proletárállam ünnepe A Forradalmi Kormányzótanács LXXX. számú rendelete A Magyarországi Tanácsköztársaság május elsején a világ forradalmi proletariátusa nem­zetközi egységének emléknapját a proletár­állam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel. Budapest, 1919 Április 30. A Forradalmi Kormányzótanács Hivatalos jelentés a Vörös Hadsereg harcairól A M. T. I. jelenti április 30-á­n. E hónap 29-én a szerbek és a franciák Hódmezővásárhelyt elfoglalták. A románok Szentest megközelítették, Kunszentmártont és Mezőtúrt megszállot­ták. Kisújszállásnál álló csapataink vissza­vonultak. A Tiszafüredtől északkeletre lévő területen a Tiszántúlt kiürítettük. A csehek e hónap 29-ike folyamán Csap és Sátoraljaújhely felé, továbbá a Hernád, Bodva és a Felső-Sajó völgyében, erős oszlopokkal általános támadásba men­tek át. A Csap környékén álló erőink Sátor­aljaújhely környékére vonattak, a Legenye­alsómihály táján álló erőinket a csehek Sátoraljaújhely felé visszaszorították. A Hernád völgyében a csehek Szikszót, a Sajó—Bodva völgyében Sajószentpétert közelítették meg, tovább nyugatra pedig Putnokot, Bánrévét és Rimaszécset érték el. Csapataink egy része még mindig fe­gyelmezetlen, másik része azonban már nagyobb fegyelmezettséget mutat. A többi arcvonalon a helyzet válto­zatlan- Májusfa Valaha, régen, gyermekkorunkban a tavasz első hírnöke, a boldog kezdés és zsendülés jel­képe volt a májusfa. Egy reggel, mikor ki­mentünk az utcára, egyszerre elénk meredt egy nyárfa,­­melyet felbokrétáztak és teleaggattak gyümölcsökkel, boros- és pezsgőspalackokkal, szalagokkal és virágokkal, hogy ezzel a kikelet teremtőerejét és bőséges igézetét jelképezzék. Hasonlított ez valamiképen a karácsonyfához. A tavasz karácsonyfája volt ez, nem olyan költői és titokzatos, nem olyan csillogó és igé­zetes, hanem kézzelfoghatóbb és valószerűbb. Még kolbászok és hurkák is lógtak róla, melye­ket meglebegtetett a tavaszi szél. Aztán vidám tűzoltómuzsika csendült a verőfényben fürdő utcákon és orgonavirágot lóbázva éltették leányok és fiuk a tavaszt. Mi távol vagyunk ettől a tavasztól és nem is meghatottan gondolunk vissza ezekre a pol­gári emlékekre, erre a régi, úgynevezett „idilli"* májusi ünnepre, mely csak egy kis osztálynak, a gondoktól menteseknek és a mások boldog­talansága álta­l boldogoknak ünnepe volt. Mi most egy uj májusfát emelünk a magasba, melyről mindenkinek kell, hogy jusson füge, datolya, marcipán és virág. Az az ünnep, mely holnap milliók és milliók véreit hozza izgató pezsgésbe, már szinte történelmi. Évtizedek előtt az elnyomottak és a kisemmizettek ünnepe volt, nem a városban, de a szegények parkjában, a ligetben, ahol a májusi lombok között, a természet zöldjében először csendültek fel a forradalomnak piros dalai. Rendőrök és csendőrök segédlete mellett folyt le rendesen ez az ünnep, vaskorlátok között. Most a höm­pölygő áradat áttörve minden gátat, vidám nyargal­ással bejárja a várost és elfoglalja az összes utcákat és tereket. Budapest pedig piros ünnepi pompába öltözik, minden házon forra­dalmi színű lobogó leng és a régi avatag szob­rok helyén hatalmas oszlopok, izzó vörös göm­bök emelkednek, hogy hirdessék a megválto­zott idők szellemét, a világforradalmat. Mi terem ezen a májusfán? A kincsek kincse, minden boldogságok közül a leg­nagyobb, minden értékek közül a legtisztább, az emberi öntudatnak és a munkának a becsü­­lete. Hirdessük ez ünnepi nap előestéjén az emberi öntudat és a munka tiszteletét. A forra­dalmárok pedig, kik eddig csak a szegények katakombáiban áldozhattak az eljövendő igaz­ságnak, jöjjenek ki seregtestül az áldott verő­fényre és magasra emelt, nyílt homlokkal vegyék birtokukba a várost, az életet, melyet mostoha időkben megtagadtak tőlünk. Pillanat­nyilag bármily nagy megpróbáltatások is vára­­kozhatnának ránk, semmi kétség, hogy az el­tiportakat többé nem lehet visszatessékelni abba a pincelakásba, ahonnan kicsalta őket a forradalom és nem akad többé olyan munkás, aki a széttépett rabláncokat újra összefor­rasztja. A május hónap mindig nevezetes volt a világtörténelembeni, ez volt a földrengések­nek, a nagy népindulásoknak, az öntudatra ébredő népeknek a korszaka és mi a kikeleti zümmögésen túl halljuk távolban marajlani az

Next