Pesti Napló, 1919. október (70. évfolyam, 116–142. szám)

1919-10-01 / 116. szám

Abateri savarseste la ordonentele date , de Comandamentul Trupelor din Transilvania Pretorul Comandantuli Trupelor din Transilvania, a judecat in ziua de 24 Septembrie 1919 pe Comreiantul Klein Béla, partonil cafenelei Duna- Corzo, pentru faptul ca a refusat sa primeasca de la ofiter Roman, bani romanesti pe cursul de 5 coroane si 50 alleri, leul, dupa cum prevede ordonanta No. 101 A, a Comandanentului Trupelor din Transilvania. Pentru acest fapt, a fost condamnat pentru prima oare cu minimul pedepsei de 2000 Lei (5009- coroane). Pretorul Comandamentului. .Tr. Tr. J.ocot. Colonel Grefler Papuca m. p. Pint. Major. , 1 N. M. Georgescu m. p. Az Erdélyi Csapatok Parancsnoksága által kiadott rendeletek be nem tartása Az Erdélyi Csapatok Parancsnokságának Iádbirósága 1919 szeptember hó 24-én ítélkezett a Dunar-corsó kávéház vezetője, Klein Béla ügyében, aki megtagadta, hogy egy román tiszttől a román pénzt 2 korona 50 fillérben elfogadja, mint azt az Erdélyi Csapatok Parancsnokságának 101. A. sz. rendelete előírja. Ezen, tettért minimális büntetésül első ízben 2000 lei (5000 koron®) pénzbírságra ítéltetett törzsőrmester . Paplica 8. k. N. 11. Georgescu s. k. kiezredf3-hadbir 6. jegyző. Előre kell nézni Csalódást érzünk. Azt hittük, hogy a magyar sajtó ismét felharsanó szava elzavarja a lelkeket megülő ködöt s tisztulni fog a szemhatár. A sajtóban felbukkanó eszmék, gondolatok, tanácsok lehetővé teszik, hogy végre elinduljunk valahova valamerre. Mert,crude, abban mindenki egyetért, hogy holtpontra jutottunk. Van kormányaink, amely kézzel-lábbal dolgozik, de nem az ország, hanem egy párt dolgán. Ara lenne szükségünk, hogy az entente szóba álljon velünk, a békeasztalihoz hívjon meg bennünket és szörnyűséges sorsunkon megkönyörüljön. Tesz-e a kormány egy lépést is abban az irányban, hogy ez megtörténjék? Nem tesz. De nem azért nem tesz, mintha nem akarna, vagy mert nem esmerné nyomomságunk méreteit, hanem azért, mert nem tud. Képtelen rá. De azért mégis szépen a helyén marad és várja látott szájjal a sült galambot. Aztán, akármilyen gyönyörűért is süt az őszi nap, a tél mégis siető lépésben jön felénk s ez száz meg száz problémát vet fel, közülük nem egy olyan, amelynek nyomán, ám alaposan és gyorsan meg nem fogják, társadalmi szerkezetünk összetételében az idegességet meghaladó nyugtalanság támadhat. Megrendült-e, emiatt Friedrich urnak akárcsak a szeme pillája is? Tört-e fel torkán türelmetlen hang, amely ez ellen lázadozva, keresve kutatott a megoldás után? Egyáltalán nem. De megint hozzá kell tennünk, nem azért, mintha oly korlátolt vagy lelkiismeretlen lenne, hogy ne látná, vagy nem akarná látni azt a fagyos-jeges szakadékot, amelyhez bennünket a közelgő tél sodor, hanem azért, mert ezeken az állapotokon nincs íjár arra, hogy a módijában változtatni. Nincs módjár arra, hogy a telet az évszakokból kitessékelje, de szemet sem képes szerezni külföldön s a hazai szénbányákban a termelést sem tudja fokozni. Pénzügyi viszonyainkról ne is beszéljünk; ezek olyanok, hogy ha a Friedrich-kormány valamennyi tagja pénzügyi lángész volna, még akkor sem lennének képesek tűrhetővé varázsolni azokat. Persze, ezek után közel fekszik a kérdés, miért maradnak hát ezek az urak az ország élén?... Ezt a kérdést azonban pillanatban ne feszegessük, hanem, miután így megállapítottuk, hogy ez az ország olyan beteg, amilyen csak lehet, nyissuk ki a lapokat s lássuk, mit mondanak, mit tanácsolnak ők, merrre menjünk, melyik ösvényre vágjunk be. A sajtó volt az utolsó reménységünk, abból a zűrzavarból, ahova politikusok, diplomaták, katonák, királyok a nemzetet belemártották, csak ő vezethet ki bennünket. Csak az ő ujságpapirosáuul pattanhatnak ki azok az eszmék, amelyek világosságot gyújtanak s amelyeknek fényénél örömrepesve pillanthatjuk meg végre a sötétségből és nyomorúságból kivezető utat Akik ezt várták, azoknak csalódniuk kellett. A lapok túlnyomó többsége a múltban kotorász és az itt található lim-lomból igyekszenek kicsinyes pártpolitikát összepepecselni. Hogy fogalma legyen az olvasónak, mit írnak arra a drága újságpapirosra, hát példaképpen megemlítjük, hogy hosszú-hosszú cikkekben a háború okozójának vagy okozóinak kiderítésén verejtékeznek. Azt akarják bizonyítani, hogy Tisza István nem akarta a háborút, ő csak démarche-ot akart Szerbia ellen s a háborútól csak akkor nem rettent volna vissza, ha a demarche nem sikerül. Világos ezek után, ugye, hogy a tragikus sorsú államférfiú nem akarta a háborút. De még világosabb az, hogy ennélfogva a munkapárt igen kiváló párt volt, nem érdemli meg az ország magvetését, restaurálni kell ezt a pártot és ünnepélyesen viszsza kell trónjára helyezni. Mások nem nyúlnak vissza a háborúig, hanem csak múlt év októberéig. Ennek a pár hónapnak a nyüzsgésében és vonaglásában csupán a felekezeti momentumokat látják, a történések rugójaként a felekezeti kérdést teszik. S magától értetődik tehát, hogy ezek most az egész ország politikáját felekezeti vágányokra akarják tolni és a társadalmi gépezet minden rugócskáját és szögecskéjét abból a szempontból szeretnék helyénvalónak vagy nem helyénvalónak ítélni, hogy melyik templomba jártak imádkozni. Olyanok is akadnak, akik a múlt minden bűnéért a sajtót teszik felelőssé. Az újságok voltak az okai minden, de minden rossznak ezen a világon. Háborút, forradalmat, kommunizmust, szegénységet, kétségbeesést ők teremtettek. Ők az igazi bűnösök, az ő számukra nincs megbocsátás sem ez, sem a túlvilágon. Ilyen és ehhez hasonló észjárások találnak helyet a sajtó hasábjain. Azzal nem törődnek, hogy a közvélemény a maga józan eszével egykettőre végez az ilyen célzatos beátázásokkal.. Hogy: a háborúért Tisza István nem felelős?. Miért maradt akkor helyén, amikor tudta, hogy tanácsát nem követik? Miért egyezett bele az ul-timátum elküldésébe, amikor tudva-tudta, hogy az föltétlenül világháborút jelent?... De még legalább nyolcvan ilyen kérdést lehetne idetenni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy hat , Tisza nem akarta a háborút, de tűrte, hogy csinálják, semmiféle gátat nem húzott eléje —■ ami,természetesen, annyit jelent, hogy vállalja is érte a felelősséget. A felekezeti kérdés? Ez bizonyára megvan. Foglalkozni is kell vele. De nem abban a túlságosan egyszerű modorban, hogy minden okozat alá ekként a feleke- zetet fektetjük. Ha ez lehetséges lenne, már rég boldogságban úsznánk. Hiszen, ha valamelyik felekezet valóban olyan ártalmas lenne, hogy, miden baj kuttorrását benne lehetne inogta, látná, az ilyen felekezet két hétig sem tudna megélni. Az újságok? Hatalom, sőt nagyhatalom a sajtó, az igaz, de társadalmi felfordulásokat nem tud egymaga előidézni. Ezer és ezer erő túr, fúr, dolgozik az ilyen megmozdulásokon, amelyeknek jelei, ez megint igaz, a sajtó,ban vehetők észre. De ezért: a sajtót okolni? Ugyanilyen logikával a háztetőről leeső csereképet lehetne felelősségre vonni, nem pedig a cserepest, aki azt gondatlanul rakta be. De mindezektől eltekintve, mit érünk mi most ebben a pillanatban azzal, ha tudjuk, hogy Tisza István dühös békepárti volt, vagy hogy a népbiztosok kilencvenkilenc százaléka a zsinagógába járt imádkozni, vagy hogy a lapok ontották magukéból ki a rombolás szellemét?!... Emberek, mi azt akarjuk tudni, mi lesz velünk, hogyan lehetne rajtunk segíteni, miképpen állhatnánk ismét talpra, hogyan juthatnánk vetőmaghoz, tenyészállathoz, zsírhoz, liszthez, fához, szénhez, — egyszóval a kibontakozás útját szeretnéik már látni. Ne nézzenek hát hátra, arra nem vagyunk kiváncsiak, hogy ott mit látnak. Előre, csak előre vessék tekintetüket s úgy mondják meg, hogy lehetne ezt a boldogtalan országot a tespedés és rothadás szirtjéről leemelni! Ezt mondják meg, erről beszéljenek. Budapest, 1919 ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy tudra_ 20 kor.. — AU, Negyedévre 66 c — Fél évre_ 110 e — m' Egyez évre 220 B n o^T r 4 70-ik évfolyam. 116. szám. Censurat: Gaian Szerda, október 1 Egyes szám ára zBudapesten, vidéken és a pályaudvarokon 80 fillér.PESTI NAPLÓ :-------SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL« Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON:József 62—30, 62—31, 62-32, 62-33, 62—34. Nyomda: 51—39. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—35. Miniszteri kombinációk Koalíciós kormányalakitás — Új nemzetiségi törvény — A régi parlament összehívása A politikai világ érdeklődésének homlokterében, a liberális polgári blokk küszöbön lévő megalakulása áll. Ez lesz az első komoly lépés a kibontakozás felé. Az alakuló ülés tudvalévőséig holnap, szerdán este lesz, a blokk elnökének Lovászy Mártont szemelték ki. Vérmes reményű politikusok már ott tartanak, hogy az új, koalíciós kormány tagjait kombinálják. Kétségtelennek tartják, hogy Friedrich István akár mint miniszterelnök, akár mint re,zszortminiszter, tagja lesz a kormánynak és egészent bizonyos az is, hogy a jelenlegi miniszterek közül Huszár Károly kultuszminiszter megtartja tárcáját. A liberális blokkot alkalmasint Hegedűs Lóránd, Lovászi Márton, Bárczy István és ha Vázsonyi Vilmos most nem volna hajlandó tárcát vállalni, úgyVarjussi Lajos fogja képviselni. A keresztény blokk-iból Friedrichen és Huszáron kívül Rubinéi, Gyula, gróf Teleki Pál neveit emlegetik elsősorban. A kisgazdapárt úgy határozott, hogy nem csatlakozik- a.