Pesti Napló, 1919. december (70. évfolyam, 169–193. szám)

1919-12-02 / 169. szám

OJ' •' Li -­ii • m \ Budapest/^Sfj^ y/ t-ELŐFIZETÉSI ÁRAKi . Egy hóra 20 kor. — fllL negyedévre 66 « — « Fél évre._ 110 « — « Egész évre 220 « — « Egyes szám ára: Budapes­tem vidéken és a pálya­udvarokon 80 fillér. R­enget­el 70-ik évfolyam. T69. szám 'iffilTD NAPLÓ­­k\t!/ , \ • » FtTl tf dd, december 2 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON: József 62—36, 62—31, 62-32, 62-33, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztői József 62—36. Igazgatóság: József 62—35. a megmozdul Nyjíls kenyerű rak, nincs zsírunk, nincs sze-Zu­kóc, nincs ruhánk, nincs vetőmagunk, nincs gazdasági eszközünk, nincs valamirevaló állat­­állományunk. Minden valamirevaló tudós, ál­lamférfi és író azon töri most fejét, hogy le­hetne ezen a nyomorúságon segíteni. Még az irántunk némi rokonszenvet érző külföldiek is azt hányják-vetik, miképpen valósíthatnák meg kolklusszegiány Magyarország talpraállítását. Míg Európa legképzettebb és legjobb indu­latú emberei a problémával­ igy viaskod­nak, — s sajnos, egyelőre hiába viaskodnak — azalatt az Ébredő Magyarok'­­Egyesülete Kolumbusa egyik legsikerültebb tojását helyezi szépen elénk. Nincs ez? nincs az?... Vegyék el a zsi­dóktól, akkor majd lesz. A zsidóknak mindenük van, csak fel kell kutatni pincéjüket és Wert­sheim-szekrényüket, amit bennük azután talál­nak, adják oda a „kirabolt keresztény társada­lomnak". Az Egyesület tegnapi gyűlésén már ilyen értelmű határozati javaslatot is fogadtak el, amelyet nyomban automobilon Horthy fő-., vezér elé terjesztettek.­­Ha az ébredő magyarok gondolata jó és egészséges, akkor hasaink sorsa egyáltalán nem olyan kétségbeejtő, min­t amilyennek rémlátók hirdetik. Ellenségei vagyunk ugyan minden­fajta kommunizálásnak, — már pedig az ébre­idoző vérbeli komm­unizál­ást ajánlanak — de ha e császárvágás segít a pusztulásba sodort nem­zeten, isten neki, beszéljünk róla. De alig for­gatjuk meg az eszmét tenyerünkön, nyomban repedéseket veszünk észre rajta, amelyek arra mutálnak, hogy az eszme nem tökéletes­en egész­­séges. Tudjuk például egész bizonyosan, mennyi lisztet őröltek meg, mennyi szenet termeltek nálunk és szállítottak hozzánk, azt is tudjuk, körülbelül mennyi zsír került piacra. Ha ebből a keresztények eddig egy dekát nem kaptak, hanem mind a zsidók kaparitották magukhoz. Még ez is oly kevés volna, hogyha most szét­osztani akarnánk, bizony édes-kevés jutna egy­egy lélekre. A statisztika számai ugyanis azt bizonyítják könyörtelenül, hogy a háborús ál­lapotok következtében a termelés — nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon — annyira csökkent, hogy a fogyasztással nem tud lépést tartani. A legkeresztényebb és legantiszemit­ább közgazdái­ is megvallják, hogy valamennyi baj és nyomorúság folyton-folyvást ebből a kútból meríti szédületesen nagy erejét: kevés az áru, sok a fogyasztó. Akármilyen csábító tehát az ébredő ma­gyarok ajánlata, nem merjük h­inni, hogy erős foganatja lehetne. Amennyire mi ismerjük a viszonyokat, ha minden zsidót meztelenre is vetkőztetnek, ebből a többiek egy hétig sem tud­nának élni és fűteni. De az bizonyos, hogy a hét — vagy a hónap, vagy az esztendő — el­­­teltével ujabb kom­munizá­lás eszméje vetőd­ne fel. •S ezt azonban már nem az ébredők vetnék­­fel. Mert a kommunizálás nyomán kifakadó­­étvágy újabb zsákmány után szimatolna, s fel i s törne olyan pincéket és pénzszekrényeket is, tamijekpaki- tulajdonosai 7­emózesva­d­ásúak. A kereskedelem és az áradászfószpén­zmiu­tatkozó visszaélések irgalmatlan lecsépelése — ez» helyes, ez becsületes, ezt követeljük. Még az akasztófát is keveseljük az áruuzsorásna­k. Ha bebizonyul, hogy visszaéléseket csak' zsidók követnek el, ám lakoljanak csak­ zsidók, — ám­bár jómagunk ily­ felekezeti vagy faji dajka, mesékben nem igen hiszünk, minthogy régóta tudjuk, hogy. bizonyos fajtájú bűnök fagyöngy,, ként tapadnak' bizonyos fajtájú foglalkozások­•vntimum (Saját lufimitónk­ról.) Azok a tárgyalások, amelyek bírált munkapárt és az Országos Nem­zeti­ntartoa­k a volt Magyar Polgári Párthoz tar­tozott csoportja között egy héttel ezelőtt meg­indultak, már napokkal ezelőtt teljes megálla­podásra vezettek. Minthogy azonban e tárgya­lásokban a Lovászy-frakció nem vett részt, most a munkapárt és Lovászyért folytatnak megbe­széléseket a Középpárt megalakulása dolgában. A tárgyalások minden valószínűség szerint is kedden befejezést nyernek. A fúzió személyi feltételei között szerepel Lovászy Mártonnak­­és szűkebb elvbarátainak félreállása. Ennek a sú­lyos problémának a megoldásától függ az, vár­jon az Országos Nemzeti Párt egység­esein csat­lakozik-e a középpárthhoz, vagy pedig csak részben. Kedden minisztertanács lesz, amelyen igen sok fontos politikai kérdésben fognak döntést hozni a miniszterek. Rendk­ívül érdekesek azok a nyilatkozatok, amelyeket a miniszterelnök a vasárnap folyam­án részben élőszóval, részben írásban tett és amelyek felölelik az összes ak­tuális kül- és belpolitikai kérdéseket. Említésre méltó, hogy bizonyos politikai körökben Márkus Jenőnek, a demokratapárt er­zsébetvárosi jelöltjének programmbeszédét úgy kommentálják, mint hogyha Márkus a Közép­párt felé gravitálna és mintha a Nemzeti De­m­okratapárt egysége meglazult volna. Termé­szetes, hogy ennek a tendenciózus beállításnak semmiféle tárgyi alapja nincsen. A munkapárt fúziója a Nemzeti Párttal A Nemzeti Centrumpárt és az Országos Nem­zeti Párt fúziója hétfőn este nem jött létre, az egyesülést valószínűleg csak a hét­­végére fogják publikálni. Délután öt órakor megjelentek a Nem­zeti Centrumpárt klubhelyiségében az Országos Nemzeti Párt küldöttei: Ábrahám Dezső, Bartha Albert, Dingha Béla, Kmetty Károly és Létai Er­nő; a volt munkapárt részéről Lukács László, báró Kürthy Lajos, báró Perényi Zsigmond, báró Ghyllányi Imre és gróf Wenckheim Béla vettek­ részt a konferencián. Döntés nem történt, mert a Nemzeti Párt küldöttei a programmra vonatkozó­lag több kérdést intéztek a volt munkapárt veze­tőségéhez. Differencia nincs ugyan a két párt elvi felfogása között, de mivel az egyes programmpon­tok miként való értelm­ezéséről van szó, a Nem­­zeti Centrumpárt csak az intéző­bizottság össze­illése után válaszolhat ezekre a kérdésekre. Na­gyon valószínű, hogy minden tekintetben teljes összhang jön létre és a hét végén hivatalosan is ratifikálják a fúziót. Egyes lapok azt írják ho­gy nemcsak Lovászy Márton nem foglalhat helyet az új pártban, de ki­küszöbölnék onnét Lovászy egész pártját. A Pesti Napló értesülése szerint ez a hír ilyen formában nem fe­l, meg a valóságnak. A Nemzeti Qentrum-t hoz, függetlenül attól, milyen származásúak űzik azt a foglalkozást. Minden néven neve­zendő kommunizálás ellen azonban a legnyo­matékosabban tiltakoznunk kell. Nem csupán azért, mert ez a legelemibb emberi igazságérze­lmet mélységesen, sérti, hanem azért, mert, ha ma a zsidókat szovjetizálják, holnap mások kerül­hetnek sorra, holnapután pedig a legádázabb bolsevizmus seperhet végig az országon. Ebből pedig éppen­ elég volt­ párt nem foglalt állást személyeik ellen, — így Lo­vászy hívei ellen sem, — de szembeszáll azokkal, akik lezüllesztették a hadsereget és kompromittáló szerepet töltöttek be akármelyik forradalomban. Ilyen politikusok semmi szín alatt sem kerülhet­nek be Tisza hívei közé. Kedden délben a Nemzeti Párt helyiségében újból összeülnek a két párt megbízottjai és a mun­kapártiak fixírozni fogják álláspontjukat úgy a személyi­, mint a tárgyi feltételekre vonatkozóan. Nem tartják kizártnak, hogy teljes megegyezés jön létre és ez esetben a Nemzeti Párt keddi vá­lasztmányi ülésén már határoznak a fúzió dolgá­ban. Lovászy hívei minden eshetőségre számítanak és ezért szervezetten vonulnak fel a választmányi ülésre. A pártban híre járt annak, hogy ha Lo­vászy félreáll, úgy a békedelegáció alelnöki tiszt­ségével fogják kárpótolni és mandátumot biztosí­tanak számára. A Nemzeti Centrumpárt a Heinrichékkal való tárgyalásokkal egyidejűleg összeköttetésben áll a keresztény blokkal is —­ amelynek a párt egyáltalán nem kívánn ellenzéke lenni , és meg­állapodásra igyekszik vele jutni a választásokat il­letőleg. Értesülésünk szerint a megcsonkított Ma­gyarországnak a mostani választásokon körülbelül kétszáz kerületében lesz választás. Hogy a cent­rumpárt hány kerületben léptet fel jelölteket, e tekintetben még nem határoztak. Értekezlet a miniszterelnöknél Huszár Károly miniszterelnök hétfőn este fogadta a szociáldemokrata párt kiküldötteit: Fayer Károly minisztert, Farkas István párttit­kárt, Miákits Ferenc államtitkárt, Kábák és Bíró párttagokat. A szocialisták a cenzúrai kezelésére, a­ gyülekezési és egyesülési jogra, a választások szabadságának biztosítására vonatkozó kívánságai­kat közölték a miniszterelnökivel, aki kijelentette, hogy a kívánságokat a keddi minisztertanács elé terjeszti. Vezérkari főnökből államtitkár A keddi minisztertanácson betöltik az a ren­desben levő államtitkári állásokat. Minthogy Meskó Zoltán hadügyi államtitkársága meghiusult, a minisztertanács Soós Károly vezérkari főnököt fogja államtitkárrá kinevezni. Apponyi Budapesten Gróf Apponyi Albert a hét végén Budapestre érkezik eberhardi birtokáról. Az Országos Nem­zeti Párt disszidens csoportja hír szerint összeköt­tetést keres Apponyival a tervbe vett új pártalakí­tással kapcsolatban. Lloyd George az új magyar kormányról A Nicuwe Rotterdamsche Courant londoni távirata szeriint Lloyd George az alsóház pén­teki ülésén kijelentette, hogy a szövetségesek már jóide­je át akarták adni a békefeltételeket Magyarországnak, de eddig nem volt, olyan kor­mánya, amely az országot képviselte volna. Most végre, pl. összes stártokból ^UóJiOi^ami alakult* f _ i^ovászy és ^ wn A K­éppárt vajúdása a fuzió A miniszterelnök nyilatkozatai ^ szocialisták kívánságai — Uj államtikár ét­i­écsél meg

Next