Pesti Napló, 1919. december (70. évfolyam, 169–193. szám)

1919-12-02 / 169. szám

Kfiffa Orosz-japán­ nejMiSzovBísBgBiofí? Kramarz nyilatkozata — Denikin a fran­cia-orosz barátaágról — Japán csapatok * Szibériában Newyork, december 1. íratávirat.) A Newyork Times-nek fra­nk Páriából: Dr. Kramarz volt cseh miniszter­elnök, aki e napokban tért vissza Denikin táborá­ból, a következőket jelentette ki in­terv­jú kere­tében­: " Japánból, Oroszországból és Németország­ból"á­lló új nemzetközi blokk lehet az ára annak mulasztásnak, amelyet a szövetségesek azzal ki­­vettek el, hogy az antibolsevista csapatokat­­ látták el a kellő mennyiségű munícióval és fi­­szereléssel. Itolcsak és Denikin utolsó mentsei­ként valószínűleg Japánhoz és Németországi fordulnak segítségért­­el, ezzel meg­vetü­k alapt a jövő szövetségnek- Én tudom, hogy Japán kész a támogatást megadni bizonyos szibériai koncesz­sz­iók ellenében. Az oroszok eddig a japán tapoga­tózást visszautasították, mert a segítség árát igen nagynak találják. Ugyancsak visszautasították ez­ideig a német közeledést is. *­­­ "Van mód arra, hogy a szövetségesek Deni­kint a kivánt munícióval ellássák, anélkül, hogy ez az ententenak egy fillérjébe is kerülne. Német­országot­ arra kell kényszeríteni, hogy a Pskovnál elzsákmányolt óriási lőszermennyiséget adja át Denikínnek. Maga a pskovi zsákmány száz millió patronból, hetvenezer fegyverből, négyezer ágyú­ból, kétszázezer gránátból és száz repülőgépből állott. Denikin emberei kitűnőek, több százezer főből álló tartalékja van, amelyet azonnal hajrcba tudna vetni, ha fegyverei volnának. Véleményem szerint a vörösöket katonai akcióval rövidesen össze lehetne törni, eltekintve annak valószínűsé­gétől, hogy az 1917 márciusi forradalomhoz ha­sonló belső mozgalom jelei mutatkoznak. — Denikin egyáltalán nem monarkista ér­zelmű. Beszélgetésem során meggyőződtem arról, hogy demokrata és komolyan betartja majd azt az ígéretét, hogy az alkotmányozó gyűlésre bízza az alkotmány­forma meghatározását. Személyes ambí­ciói nincsenek. Ő maga kijelentette előttem: ..Ha mindennek vége lesz, káposztát fogok termelni a földemen." Maga a hadsereg igen demokratikusan van megszervezve s a fegyelem igen nagy. Páris, december 1. (Szikratávirat.) A Denikin tábornok hadsere­géhez kirendelt és Mangin tábornok parancsnok­sága alatt álló francia katonai misszió Denikin tiszteletére a tábornok főhadiszállásán bankettet rendezett, amelyen Denikin a következő beszédet mondotta: — A népek esetében válságos pillanatok for­dulnak elő, sőt néha ideiglenes dekadencia követ­kezik be, amelyet azonban csakhamar reneszánsz és fölépülés követ. A történelem vastörvénye visszatéríti a népeket igazi hivatá­sukhoz. A fran­cia-orosz barátságot a két nemzet életbevarró érde­kei teremtették meg és nem az egyének akarata. Ezt a barátságot még a legviharosabb történelmi események sem dönthetik meg. A két nép karöltve f°g ugyanazon az úton menni és együttesen fogja elhárítani azokat az akadályokat, amelyek utunkat keresztezhetnék. Helsingfors, december 1. (Szikratávirat.) Stefanov, Kolcsak tenger­nagy hadügyminisztere, aki jelenleg Helsingfors­ban tartózkodik, kijelentette, hogy Szibériában Ty­­olcvanötezer főből álló japán sereg van. Az eretnek írta: Vándor Iván Felbártot­­a gondolatai zaklatták. Hosszú bolyongás és megpróbáltatások után, Francia­országiból hazatért Magyarországba és jelent­­kezett Ulászló király udvarában. A főemberek maguk közé ültették a sápadt arcú barátot és egy ideig mulatságosnak találták elbeszélését az idegen szokásokról, de mikor a barát vonako­dott velük versenyt inni és arról beszélt, hogy a tanulatlan ember az oktalan állattól nem sok­­b­an különbözik, azt mondták rá: bolond és el­fordultak tőle.­­ Pelbárt ezután a Bakonyba vonult, hol az egyik apátságban­, hegyes ívó ablakmélyedés­ben, vidám szemű barátok sápadt pergamentre hajlós tornáddal vörös és kék betűket rajzoltak. Pelbártot szeretettel fogadták, adtak neki is helyet a­z ablak mellett és vártáik a sok földet látott barát milyen ragyogó himnuszát fogja megteremteni az Úr dicsőségének. De Pelbárt csalódásba ejtette őket. Pelbárt nem azt irta, ami a h­ivő egyszerű szivéből szo­kott fakadni és amely zsoltárnak áhítata ugy száll az ég felé, min­t a jószagu áldozati füst. Pelbárt a halvány pergamentre ra­jzolt kék-vö­rös belükben fölemelte dacos halandó szavát és vitatkozott az isteni gondviseléssel. Pelbárt írása vád volt, nem dicsérő zse-Pelbárt megírta, hogy hosszú utazása alatt, valamint hazatérte után, mindig és mindenütt A Sun-nek jelentik Parisból. Gruies délszláv miniszter kijelentette, hogy Olaszországnak min­dem kísérlete arra, hogy Dalmáciát birtokába vegye, új világháborút fog okozni. Bár a délszlávok már hét esztendő óta harcolnak és nem óhajtanak háborúskodni, ebbe a­z új háborúba telkesedéssel az isteni jóságot és igazságot kereste, de nem találta sehol. És megírta, hogy ha az Isten nem nyilatkoztatja ki határozottabban igazságszere­tetét és könyörületességét, azt kell az emberek­nek gondolni, hogy isteni jóság és könyörüle­tesség nincsen is. Mikor a klastrom egyik öreg papja kezébe vette a szentségtörő sorokat, elfakult a rémület­től és ezer darabra lépve, szétszórta az istente­len írást. Aztán apró hiúz szemével körülkém­lelve a colcát, hogy nem hallgatja-e más is, amit mondaná akar, ezt suttogta a Pesbárt fü­lébe: — Menj, kedves testvérem, menj és veze­kelj. A te elmédet az ördög kerítette hatalmába és a te szádon keresztül most ő beszél és a te kezedet ő fogta, míg lek­iad ezeket a rettenetes sorokat. Pesibárt összerántotta szemöldökét: — Atyám­­ nem hiszek az ördög gonoszsá­gában sem. A szeilid szerzetes nem hitt a fülének. — Sem istenben, sem ördögben nem hiszel, fiam, ugy­­e elvesztél a pokol számára is. Ezzel összekapta bő reverendája­, hogy a­­széle véletlenül meg ne érintse a Pelbárt öltö­nyét és vad iramban m­en­ekü­lni kezdett tőle. A fiatal pap, kinek elméje képleten volt egy pillanatra is megpihenni, rögtön rájött, hogy a szelíd alva fel fogja lármázni az egész apát­ságot és a tisztelendő testvérek az ördögűzés minden tudományát akarják majd kipróbálni rajta. Mivel ő csodálatosképpen nem hitt abban sem, hogy a­z ördög emberi testeket választ lakóhelyül és abban sem, hogy az ördögöt va­lahonnét el lehessen űzni, még mielőtt a jó test-­ vérek összegyűlhettek volna, eltűnt egy keskeny erdei úton. Az volt a szándéka, hogy elvonulva a va­donban, m­egtonzódik egy kis remszelakban és ho­sszú meditációk közben rájön, mi az a vég­zetes különbség, mely elválasztja őt gondolko­zásban a tobbi embertől. Két napi járásra az apátságtól, a mély nagy erdő ölén, taril egy üres barlangot, melyben egyszer egy Szent ember lakhatott A barlang­ban egy üres korsói tatárt, egy kis kézi malmot és egyszerű, lombból összehordott ágyat. A bar­lang szája előtt faóriások áltak őrt, ember­magasra nőtt a labtója és két lépéssel jobbra kis tiszta forrás b­eszélgetett. A barlang jelenleg gazdátlanul állott. Első lakója, egy hosszú szakállú, csillogó szemű rát, haantar imetgsokapotta a csöndet és a medi­tációt és pár napi pihenés után, hamis képek­ kel telvén meg a lelke, csatlakozott azokhoz a papokhoz, kiket az egyház méltán nevez­etté­vel j'cdfelt gyermekeinek. A remete so­k-nt ig tea módon átengedte magát tá­bor -és a szeretem mámorának ... Egy virradatkor, a mámor őh­kivületében, te is ütött egy embert. Utána egy szel­d emberke költözött a re­mek­ünkba. Ez rá sápadt kis merengő igaz szent volt, ki nyáron spenóton és nyers gombán élt, télen kecsketejből és vad mézből állott a táp­láléka, melyet a környékbeli rablók hordtak a barlangjába, mióta egyik társukat meggyógyí­totta. PESTI NAPLÓ még. aecember macia mi­uj világháborút okozhj Grotes délszláv miniszter nyilatkozati Newyork, november (Szikratávirat.) A Newyork Sun-ne­k jelent? Parisból. A békeértekezlet köreiben kétségtelen tudomást szereztek arról, hogy a jugoszlávoknak alig van lőszerük és kórházberendezésük, úgy hogy a lőszerhiány valószínűleg meg fogja akadályozni azt, hogy az Adria mentén nyílt kenyértörésre ke­rüljön a sor, feltéve, hogy D'Annunzio maga nem provokálja. A jugoszláv békedelegációnak egyik tagja kijelentette, hogy a part mentén levő jugo­szláv csapatoknak alig van egy napra elegendő lőszerük, kórházi felszerelésük pedig még a pol­gári lakosság szükségleteit sem tudj­a kielégíteni, annál kevésbbé elegendő háború esetére. A jugo­szlávok különben is félnek attól, hogy ha Olasz­országgal háborúba keverednek, akkor egyidejűleg a szomszéd népek is, megtámadják Jugoszláviát, mert irigylik az újonnan szerzett területeket. Ennek következtében a jugoszlávok arra töreked­­nek­, hogy az adriai vidékeken ügyes, simulékony emberük legyen, aki kezében tudja tartani a hely­zetét, nem pedig valami sangninikus katona. Sajnos, a leg­főbb tanács egyedül a jugozlávok békés magatartásában bízik és a konfliktus meg­előzésére semmiféle pozitív intézkedést nem tesz, mert valószínűleg attól tartanak, hogy ez még in­kább megerősítené D'Annunizio helyzetét. Az ötös tanácsnak nincsen tudomása arról, hogy D'Annun­z­io újabb csínyre készül, de az olasz misszió köré­ben nem tartják kizártnak, hogy újabb meglepetés történik az adriai partvidéken. Washington, december 1. mennének. Gruies nem tudja, várjon D'Annunziót támogatja-e az olasz kormány, am­ík­­ bizonyos, hogy olasz csapatok állanak a háta mögött, sőt a flottának jelentékeny része is. Fiumét ki kellene éheztetni, ezzel mindjárt meg volna oldva a fiumei kérdés. Belgrád, december 1.­­ (Szikratávirat.) Az olasz kormány értesítette a jugoszláv kormányt, hogy az ötös tanács dönté­séhez lefest meg fogja akadályozni, hogy D'Annun­zio falatot megtámadhassa. Hága, november 30. A „Nieuse Rotterdamsche Courant" közli Kautsky­ Károly"Hogyan keletkezett a háború" című­ könyve-fordítását. A könyvet a német kormány tudtával és a német hivatalos anyag felhasználásával adták ki. A legérdekesebbek azok a széljegyzetek, amelyeket a volt német császár az egyes ügyiratokhoz tett. A könyv egyik szakasza Anglia magatartásával foglalkozik a háború kitörése előtt. Július 24-én Lich­novsky nagykövet jelentést tett arról az első benyo­másról, amelyet az osztrák-magyar jegyzék London­ban tett Az ehhez tett megjegyzésében Vilmos csá­szár rablóbandának nevezi a szerbeket. Lichnovsky, jelenti, hogy Grey Anglia, Franciaország, Németor­szág és Olaszország közvetítését tervezte Ausztria-Magyarország és Szerbia között. Ehhez a császár megjegyzi: „Felesleges, mert Ausztria már tájékoz­tatta Oroszországot és Grey sem javasolhatna mást. Én nem csatlakozom, csak ha Ausztria erre kifejezet­ten felkér, ami nem valószínű. Becsületbeli ügyekben és létkérdésben nem vonnak be másokat a tanácsba." Július 27-én kitűnik azokból a nyilatkozatokból, ame­lyeket Greg Lichnovsky előtt tett, hogy Anglia nem marad tétlen a háborúban. Az angol kormány fenn akarja tartani Németországhoz való eddigi barátságát és távol akarja magát tartani a háborútól, amíg a konfliktus Oroszországra és Ausztriára szorítkozik. Ehhez Vilmos császár megjegyzi: „Ez annyit jelent, hogy hagyjuk cserben Ausz­triát. Eredeti és ördögi, de igazi angol!" Azután Lichnovsky jelentése így szól tovább: Ha azonban F­ranciaországot és Németországot bevonják, úgy a helyzet rögtön megváltozik, és az angol kormány bizonyos körülmények között kénytelen volna gyors elhatározásra jutni. Eler Vilmos császár megjegyzi: „Már határoztak!" E megjegyzésből kitűnik, hogy a császár meg volt róla győződve, hogy Anglia már rég elhatározta a háborúban való részvételt. A kö­vetkező napokban is igen indulatosan nyilatkozik a császár az angol intelem felől. A császár előtt nem kétséges, hogy Anglia, Franciaország és Oroszor­szág megállapodtak abban, hogy egy osztrák-szerb háború ürügye alatt megsemmisítő hadjáratot visel­jenek Németország ellen. Keserű­­szavakra fakad Anglia ellen, amely az összes európai államokat ki­játszó Németország ellen. A császár más alkalom­mal így nyilatkozott Angliáról: Az aljas kalmár nép­ség megtévesztett bennünket. A legnagyobb csaló­dás számomra György király, aki bátyám előtt, Henrik herceg előtt, így­ nyilatkozott: Mi semlegesek akarunk maradni és meg fogjuk kísérelni, hogy a háborút, ameddig csak lehet, megakadályozzuk.

Next