Pesti Napló, 1920. január (71. évfolyam, 1–27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

Budapest, 1920 71 -ik­ évfolyam, 1 szám Csütörtök, január 1 Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pályar udvarokon 80 fillér. PESTI NAPLÓ ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy hóra 20 kor. — fUl. negyedévre 66 « — « Fél évre 110 « — « Egész évre 220 « — « Ugy képeljük, n^T évszázadok, múlva is, ha a tanító az igariffában erre az esztendőre, lill9-re­ fogja m­agyarázó szavát fordítani, hangja akadozik majd és szemét köny bo­rít­ja el. Ezen az akadozó hangon azt fogja elmon­dani, hogy a magyar népnek ennél még szo­­­morubb éve nem volt. Ebban az esztendőben darabolták fel végképpen az országot, ebben kerültek színmagyar vidékek idegen uralom alá, zárták be a magyar iskolákat százával, tettek földönfutóvá tízezrével magyar családo­­kat, büntettek jó hazafiakat luóval és börtön­nel, s sepertek el tiszta családi tűzhelyeket könyörtelenül. 1919-ben bombát végig az or­szágon a bolsevizmus, magával sodorva emberi életet, lelki kincset, anyagi gadaságot Ekkor vált a világháború mérlege a mga élességében­­nyilvánvalóvá. Tudatba férkőzöl, mit vesztett a nemzet gyermekeiben és vagya tóban. A szá­mok oly rettenetesek voltak, h­ogy csupán fel­idézésükre borzongás flt végig­­ háton. Hát még átélni és leadni őket vérben is szenvedés­ben,­­ valóban, keméven sújtott az Isten erre a nemzetre. Ebben az évben fogyott el a kenyér a magyar aszt­al, ebben az évben sír­tak gyermekek, hogy élsek, s az édesanyjuk csak kétségbeesetten tudt két karját az ég felé emelni. Ebben az időben maradt a búza ki­­csépeletlenü­l, fagyott be burgonya a földbe és fonnyadt el a gerezdi szőlőtőn. 1919-ben lobbantották jogosan a mayar ember szemére, hogy nem akar dolgozni, háború és a forra­dalmi lelkiállapot kiszkasztotta belőle a munkakedvet. A faji cselekezeti gyűlölség lángjait szintén ez az é robbantotta ki mé­héből. A pártoskodás, a rakodá­s, a m­egnem­értés soha vadabbul nem abzott, mint akkor. Valóban, ez az esztendő magyar nemzet tör­ténetében fekete lapra vadokrva. Így érezzük mi is, aki most élünk, s a­kik minden percét és nyomorigát végig is éltük. "Ahogy utolsó napjaihoz énk, alkalmasint sok szemrehányás zokog fel, mindennek valóban így kellett történni, minthogy történt? Nem önthetett volna-e ki kelyhkből a Gondviselés néhány kortyot, fenékig lett-e kiinni egész tartalmát? Az emberi tetszet olyan, hogy önkéntelenül feltesz ilyen idéseket, nem tö­rődve hiábavalóságukkal. A lepergett év arcain fannyit többé vál­toztatni nem lehet, s ha ön volt, mint ami­lyen volt, magunkra kell­­­ünk, sem az eget, sem a poklot bűnbakul­­ nem állíthatjuk. Ali készítettük el minden prcikáját, a mai generáció édes gyermeke el nem tagad­hatja. Évtizedeken kereszt­ü­l­ faragott rajta, vétkezett, mulasztott, lelki eretelenkedett, ke­vélykedett, tudatlankodott,­­ végre megszü­lethetett ez az 1919. Ma már ez útszéli igazság van, de éppen, mert az, minduntalan elfele, s ezért jó, ha éppen ezen a napon igen nabetűkkel leirjuk. Mert ha már nem változtatunk ezen az éven, sőt még lelkiismeretüti sem könnyit­hetünk^azzal, hogy a sorsra irjuk a magunl$. n^' iW SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON: József 62—LO, 62—31, 62-32, 62-33, 62-34. Nyomda: 54-39. felelős szerkeszti: József 62—36. Igazgatóság: József 62—35.' s hibáját, annyit megtehetünk, hogy megfogad- f­olódik, amelynek nemzeti munka a vezérlő­jük, hogy 1919-nek nemcsak a naptárban, ha- I csillaga. Ha így lesz, akkor, amilyen kétségbe­nem a nemzet életében is vége van. Megfogad- s esetten nézünk ma visszafelé, olyan derűsen és jó, és meg is tartjuk, hogy holnap új élet kez-­­ nyugodtan nézünk előre, Wekerlé programmot adott Vallás- ér lelkiismeretszabadság, gazdasági termelés, modern sás, meg kell menteni az ipart és kereskedelmet , újesztendei politikai felszólalások kö­zül bizonyára magasan emelkedik ki. Wekerle Sándornak az a nagykoncepciója fejtegetése, amelyet alább közöl a Pesti Napló. A volt mi­niszterelnök levelet intézett belvárosi választói­hoz s ebben az írásban ismét tanúságot tesz arról, hogy maradt az a friss, széles látókörű, emelkedett szellemű gazdaságpolitikus, aki volt. Wekerle neon a hangulatok embere, egy ilyen kivételes tehetség nem evezhet az áram­latokkal és ezt félreérthetlenül meg is írja vá­lasztóinak. Ezek után mondja meg a Belváros, kit óhajt képviselőjének, Wekerle Sándort, vagy Friedrich Istvánt. A választások közül tovább folyik az elke­seredett harc. Akármerre lépünk, puskaporos a levegő. Közvetlenül az újévi ünnep u­tán­ pa­naszt emel Peyer Károly a minisztertanács­ban, hogy a párt részéről vidékre utazó veze­tőségi tagokat, sőt egyes esetei­ben magukat a jelölteket is feltartóztatják. A szocialista párt ebben a válto­fás­ agitáció súlyos sérelmi látja és rá fog mutatni arra, hogy ilyen körül­mények között szó sem lehet arról, mintha a hatóságok a választási előkészületek körül egyenlő elbánásban részesítenék a pártokat. Nagy érdeklődés kíséri azokat a paktumos tár­gyalásokat is, amelyeket a választások dolgá­ban a keresztény blokk és kisgazdapárt olyan nagy vehemenciával folytat. Wekerle levele a Belváros választóihoz A belvárosi Wekerle-pá­rt elnöksége azzal a kéréssel fordult Wekerle Sándor volt miniszter­elnökhöz, hogy január hó 11-én tartsa meg programmbeszédjét a­­Vigadóban. Wekerle a követ­kező levéllel válaszolt: Tisztelt Elnökség! Köszönettel felelek meg­abbeli kívánságuknak, hogy progra­mmbal módem­et e hónap 11-én tartsam meg. Szűk egy programm­beszéd kerete arra, hogy abban politikai teendőink részletes fejtegetésébe bocsátkozhatnám s azért csak a főbb elvek okadatolt ismertetésére fogok szorítkozni. Azt igyekszem kimutatni, hogy a ma annyit hangoztatott keresztény nemzeti politika hagyo­mányos iránya volt mindig a magyar politikának. Nem új keletű, cs­ak újjá­ébred a forradalom és a proletárdiktatúrának megsemmisítésünkre törő pusztításai után. De alattuk, különösen a keresz­tény jelszó alatt politikailag ma sem lehet mást érteni, mint a keresztény erkölcsnek az egész mű­veit, világ által magáévá tett érvényesülését. Nem szabad­ azt oly tág köpenynek tekinteni, amelybe belefér az antiszemitizmus, az osztályok vagy fog­lalkozások közötti különbség. Aki ily értelmet adna neki, a viszonyaink között annyira szükséges összetartás helyett a széthúzás elemét vinné be közéletünkbe. Azt igyekszem majd kimutatni, hogy a jelszavak csak a természetes feltételeket s azokat sem mind jelölik meg, programmot azonban még nem képezhetnek. A programmoknak közelebbről kell a politika útjait bevilágítani. Álta­lános irányelvekként kívá­nom megjelölni a vallás- és lekiismeretszabadság­nak, a valódi demokráciának, az egyéni jogoknak és közszabadságoknak biztosítékait s a korszellem­nek megfelelően azokat a szociális és népjóléti intézményeket, amelyeket a nép széles rétegeire kiterjedőleg kell megvalósítanunk, vagy legalább is előkészítenünk. De határozottan ellene szólok minden osztály­uralmi, minden szétválasztó törekvésnek. A­­ poli­­ti­kai érvényesülésnek egyedül a mindenkinek egy­formán hozzáférhető fegyvereit , egyedül általános küzdőterét ismerhetem el. Egyforma mértéket kívánok alkalmazni a gazdasági termelés minden ágára nézve. Ha elis­merem, h­ogy a legsürgősebb fejlesztés — miután előfeltételei mind megvannak — a mezőgazdaságba esik, sőt, hogy ennek terén helyes és okszerű bir­tokpolitikával különlegesen is keresnünk kell szé­les néprétegek megerősödésének s a nemzeti ter­melés fokozásának biztosítékait, mégis elhibázott és meg nem engedhető politikának tartanám, azt, amely nem teljesen egyenértékű súlyt vet iparunk­nak megmentésére, minden i­ányú fejlesztésére s annak a kereskedelemnek védelmére és megalapo­zására, amely azt a biztosítékot szolgáltatja, hogy elősegítve az áruk értékesítését és helyes megosz­tását, közelebb hozza­ a termelőt a fogyasztóhoz, s a nemzetközi forgalomban­ azt a nagy közvetítő feladatot tölti be, melyre helyzetünknél fogva, hivatva vagyunk. Messze vezetne, ha én most modern adózást, általában pénzügyi politikánknak fejtegetésébe bocsátkoznám, avagy azt helyezném kilátásba, hogy erről közelebb nyilat­kozhatom, annyira összefügg­nek ezek területi viszonyainkkal s a béke által meg­­állapítandó terhekkel és gazd­asági keretekkel,­ hogy csakis az elodázhatatlan szükségnek s egyes általános elveknek hangoztatására szorítkozhatom. Megemlékezve hadiikészültségünkről a külviszo­nyainkról, tüzetesebben csakis arról a mestersége­sen felkeltett ellentétről kívánok szólni, mely a­ városoknak s a fővárosnak, másfelől a falunak viszonyára s az állítólag túlhajtott koncentrációra­ vonatkozik.­­Változatlanul fentartom azt az álláspontom,, hogy a főváros érdeke nem helyi, hanem országos érdek és egy nagy emporium nélkül nemzeti fejlő­dés nem képzelhető. Mindezek előadása k körülbell fiator a negyed­órai felszólalásomat tenné kívánatossá. Szívélyes üdvözléssel és köszönettel tisztelő k­linikt­a­ ­Dr. Wekerle Sándori A politika újéve X a kormányt támogató keresztény blokk tagj­­ai délben Huszár­ Károly miniszterelnököt ke­resik fel, akit dr. Szilassy Zoltán és mások üd­vözölnek. A miniszterelnök hosszabb beszédben válaszol az üdvözlésre és tájékoztatni fogja a köz­véleményt az összes aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről. Előzőleg a Keresztény Nemzeti Egye­sülés Friedrich István hadügyminisztert, a párt elnökét keresi fel, akit Anka János üdvözöl. Ugyanekkor tisztelegnek a pártelnökségük előtt az Országos Kisgazdapárt tagjai. Az üdvözlő be­szédet Meskó Pál tartja, mire Rubinek Gyula­, sokorópátkai Szabó István és Mayer János fog vá­laszolni. Nagyatádi Szabó István nincs Budapes­ten. A függetlenségi "'18-as párt tagjai Lovászi Mártont és Ábrahám Dezsőt keresik fel az újév alkalmával. A Nemzeti Középpárt elnökénél, báró Kürthly Lajosnál és Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszternél tiszteleg.­­ A keresztény blokk és a kisgazdák alkudozásai a kerületekről Azokról a paktumtárgyalásokról, amelyeket a keresztény blokk és a kisgazdapárt folytat a ke­rületek felett, illetékes helyen a következő tájé­koztatást adják: A két testvérpárt közös nyolcas bizottsága eddig már 35 kerület jelöltjében állapodott meg.­A kisgazdapárt­­ képviselőit, felvetették, hogy,. K­im-t

Next