Pesti Napló, 1920. február (71. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
m Budapest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy kóra._ 20 kor. — fllL Negyedévre 56 « — « Fél évre._ 110 e — « Egész évre 220 « — « t 71 \ JUjr le20^rp . /sl ÁPTIJ^"^ évfolyam. 28. szém. g / Vasárnap, február 1 Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 80 fillér. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 18. TELEFON: József 62—30, 62—31, 62-32, 62-33, 62—34. Nyomda: 54—39. felelős szerkesztő József 62—36. l£ffiSatóság: József 62—35. Amit az ország vár Nehéz Úilágok súlyos órájában az a titkos, halhatlag remény éltetett mindig, hogy a politiskuusok nem tudnak annyit ártani ennek az országnak, amennyit két jó termés be ne tudna hozni. Most először félünk attól, hogy tévedtünk, sokszor letörték, s most újra letörik reményeinket. Amikor legnagyobb szükségünk volna jó termésre, ismét az ősi, évezredes átok jelenik meg a magyar horizonton, s a pártoskodás megint eltapossa a ,jó termésűnek" még csiráit is. A forradalmi sors uj politikusokat sodort a felszínre. A magyar nép uj embereket küldött a nemzetgyűlésibe, az élet uj politikát teremtett számunkra, de a fegyverek és az eszközök a régiek maradtak. Pártviszályok, intrikák, személyi torzsalkodások: ezekről hallunk folyton, békére, munkára és rendre való törekvés helyett. Az új politikusok csak úgy marakodnak, mint a régiek; mindenki tülekszik, törtet, érvényesülni vágyik, ezért olyan izzó ez a magyar katlan, ezért olyan túlhevített, túlfűtött itt minden. Bizonyos, hogy állásokat, pozíciót és hatalmat hajszoltak azok is, akik a Friedrich— Huszár között lappangó csendes harcot most új tűzre szították. A miniszterelnökség tekintélyt, kormánybiztosságot, főispáni pozíciót, •katonai és egyéb méltóságokat jelent a híveknek, és, talán nem tévedünk, ha a politikai helyzet új izgalmainak okát ebben keressük. De éppen ez az, ami miatt kétségbe kell esnünk. Hát ez most már mindig így lesz? Minden nap új izgalomtól, új meglepetéstől kell rettegnünk? — Csak azért, mert a személyinspirációk kielégítésével nem tudnak három hétig várni? Igaztól nem tanultunk semmit aközelmúltak történetéből? !Az ország életbevágóan fontos problémák megoldását várja a politikai megújhodástól. Békekötés, nádorválasztás, új honfoglalás... •Meg lehetne oldani valamennyit simán, szépen és okosan, úgy, ahogy azt érdekeink kívánják és a helyzet megengedi. Ehelyett minden kérdést személyi érdekek és egyéni motívumok dominálnak, s minden esetben más és más megmentője akad a honnak, aki — mint Károlyi Mihály — egyedül ,önmagát tartja csalhatatlannak. S mi, akik elsősorban és mindenekfelett nyugalomra vágyunk, félő aggódással hallgatjuk ezt a keresztény pártokból felhangzó csatazajt. Mert mi a keresztény pártoktól az ország reorganizálását várjuk és nem újabb felfordulást. Mi a keresztény blokkban az egész ország képviselőjét látjuk, s nem egy pártnak a mámoros diadaléit. Azért, mert mi parlamentbe nem került be liberális vagy zsidó, vagy szocialista képviselő, azért az országban vannak liberálisok, zsidók és munkások, akik, ha régen rosszul is kormányoztak, most az új parlamenttől várják a magyar élet ujjáteremtését. A keresztény párt győzött, de győzelme nem azt jelenti, hogy most egyedül birtokolja a hatalmat s azon kedve szerint marakodhatik, hanem épp e győzelem százszoros felelősséget rakott vállaira, mert az egész országot, annak minden polgárát és összes szent érdekeit egyedül képviseli. Ez az utolsó óra és utolsó alkalom, mely megadatott nekünk, hogy sorsunkat jobbra fordítsuk. Ha az új kurzus zászlóvivői nem ismerik fel az idők jelét, ha nem hallják meg a körülöttünk eljövendő forradalmak földalatti zenéjét, ha nem értik meg, hogy itt most már nem Friedrichről és Huszárról ésJózsef főhercegről vagy Apponyiról van szó, hanem az ország egyetemes nagy érdekéről, — mondom: ha mindezt nem érzik át s a szent érdekeknek nincs visszhangja lelkükben, akkor ez az ország úgyis elveszett. Sir George Clerk és Friedrich István Dl tisrintíti párt alakul A royalisták József főhercesnél (Saját tudósítónktól.) A Huszár—Friedrich-párbaj a lovagiasság szabályai szerint teljes, rlintézést nyert azzal, hogy, mára Friedrich István hüvelyébe dugta vissza kardját és kijelentette, hogy csak Heinrich és Bárczy miniszterek ellen van kifogása. Az összes politikai tényezők egyértelműen visszautasították azt a tervet, amelyet Friedrich néhány elvbarátjával napokon keresztül gondosan főzött éjjeli konventikulumokon és amelynek az volt a bevallott lényege, hogy rögtöni hatálylyal kiutasítják a nekik nem tetszőket és természetesen ők maguk foglalják el az összes őrszemeket. Friedrich István úgy nyilatkozott, hogy neki (és társainak) kész külügyi programmja van, amelyet a nemzetgyűlés nyílt ülésén fog kifejteni. Mindenesetre egészen különös és új jelenség, hogy a kormányfrak " egyik tagja tesz ilyen kijelentéseket, amelyek nyilvánvalóan annyit jelentenek, hogy a hadügyminiszternek más a külügyi programmja, mint a miniszterelnöknek és mint a külügyminiszternek, akinek a feje éppen úgy fáj Friedrichéknek, mint a miniszterelnöké. A hadügyminiszter hetyke állásfoglalása arra az elhatározásra késztette a Huszár—Haller —Rubinek—Szabó-csoportot, hogy siettessék a többségi párt kialakulását. Ez meg is fog történni már a közeljövőben és minthogy a fegyver néha visszafelé sül el, Friedrich István lesz az, aki még az ideiglenes államfő megválasztása előtt kénytelen lesz a kabinetből kiválni és ellenzékbe menni az.resztény Nemzeti Egyesülés pártjában Friedrich István elvesztette a csatát. Azok a titokzatos tárgyalások, amelyeket az utóbbi napokban a hatalomrajutása érdekében folytatott, nem jártak eredménynyel, az aláiratási akció is kútbaesett és e pillanatban az a helyzet, hogy a hadügyminiszter, meglehetős izoláltan áll a keresztény pártban. Azok, akik alaposan ismerik a párt képviselő tagjainak hangulatát, egész határozottsággal állítják, hogy Friedrichnek a keresztény pártban legfeljebb 10—12 embere van. Ezek közé sorozzák Ereky Károlyt és Csilléry Andrást (mind a kettő miniszter szeretne lenni), Pekár Gyula államtitkárt, dr Lipták Pált, Teszler Bélát, Wein Dezsőt és másokat. Ezzel szemben a párt értékes és komoly tagjai Huszár Károly és Haller István mellett állnak. Azt lehet mondani, hogy a keresztény párt 77 tagja közül 65 Huszár híve. A volt képviselők és a párt felelősséggel gondolkozó tagjai mind vele vannak. Friedrich most arra törekszik, hogy ha márellene fordult a párt többsége, a kisebbséggel, a 10—12 túlzóval kivonul a pártból, magához édesgeti a kisgazdapárt túlzóit, a parasztdiktatúrás kisgazdákat,akik állítólag szintén lehetnek vagy tizenketten) és megalakítja az ellenzéket. Ha ez a terv valóra válna, körülbelül úgy festene a dolog, hogy Huszai—Haller—Rubinek , és Szabó mintegy 100—120 főnyi táborral rendelkeznének, Friedrich pedig, aki be se kerülne ajövő kabinetbe, 25—30 képviselő élén csörtetné a kardot. Lehetséges, sőt valószínű, hogy szakadásra mégsem kerül a sor, Friedrich hívei, ha látják vezérük izoláltságát, benn maradnak a pártban és szépen alávetik magukat a többség akaratánk. Most különben még csak többé-kevésbbé reális kombinációkat lehet hallani, a pártkeretek eltolódása és az új honatyák végleges elhelyezkedése csak a ,/nemzetgyűlés"összetétele után fog bekövetkezni. Minisztertanácsi jegyzőkönyv a koncentrációs kormányról centráció megalakulására és a kormány vállalására vonatkozó különböző híresztelésekkel szemben a Magyar Távirati Irodát fölkérték annak megállapítására, hogy az 1919 november hó 25-én tartott minisztertanácsban Huszár Károly miniszterelnök teljes terjedelmében fölolvasta Sir George Clerknek hozzája intézett levelét, amely többek között ezeket mondja. ..Van szerencsém közölni Excellenciáddal, hogy a legfelsőbb tanács kormányát mint provizórikus de facto kormányt elismerte, amelylyel kész tárgyalni addig is, amily a választások és az ezekből létrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakításához vezetnek, amely az egész magyar nép törvényes akaratának kifejezője lesz." A levél fölolvasása nyomán többek között fölszólalt Rubincr Gyula ,földművelésügyi miniszter és beszédében kijelentette, hogy a minisztertanács ezen tény felett örömét, másrészt pedigkészségét fejezi ki aziránt, hogy az újonnan megalakult Friedrich és 10—12 híve A Keresztény Npjasréti Egyesülés pártjában, szombat este, már lecsillapodtak a kedélyek. Friedrich hívei beletörődtek abba, hogy Horthy fővezér kemény parancsa kettévágta a puccskísérlet szálait. A vezérek csaknem kivétel nélkül megjelentek a pártkörben, ott volt Friedrich, Pekár, Beniczkij, Rakovszkij és több más vezetőegyéniség. A párttagok elé mindenütt nagy kérdőjel meredt: mi lesz most? A Pesti Napló munkatársa beszélt a párt számos tagjával és a hallottak alapján a párt helyzetéről a következő diagnózist adja: Az a híresztelés, hogy Huszár, Rubinek, Haller és nagyatádi Szabó összefognak Friedrich ellen és egy nagy gnáci nementális pártot alkotnak, nagyon közel jár a valósághoz, de ilyen szövetkezésről beszélni még mindenesetre korai. Ilyen alakulásra nézve formális tárgyalások még nem indultak meg, de nyílt titok, hogy Huszár és Rubinek szükség esetén összekovácsolják pártjaikat. Egész bizonyossággal megállítható, hogy a Ke