Pesti Napló, 1920. március (71. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

- I PESTI NAPLÓ 1320. március 2. LMorszfig vfsznntasitja Oroszország békeajánlottit Megszakadtak a tárgyalások Olaszország és Szerbia között — Európa Ínsége A franica sajtót nagyot^«n­yugtalanitja az en­enienak OroszországgaL^íciniben követett politi­kája és egyértelmüj&'támadja Angliát. Pertinax ezt iga, az Edit de Paris-ban, Lloyd George meg lehet elégedve, hiszen egy esztendő ó­ta fáradozott azon, hogy a szövetségesekre ráerőszakolja ezt a politikát. Most mindazok az orosz elemek, amelyek még ellenálltak 31 szovjeturalo­m­nak, Németország­­hoz fognak húzódni. Gauvain ezt írja a Journal des Deixits-b­an­ A rémuralom megteremtőit n­em távolít­­ ják el, csak a kezüket kell megmosniuk, mert Llyod George nagyon sokat ad a tiszteságra. A fegyverekkel való nyilt hadiállapotot fölimították földalatti aknaharcok. Franciaországnak meg kell erősítenie belső frontját a bolsevikok manőveré­vel szemben. A Temps azt írja, hogy Lloyd George nem­ ma­gyarázta meg politikájának indító okait, valószí­nűleg egyáltalán nincs magyarázni valója. A szö­vetségesek politikájának sohasem volt horizon­tja. Londoni jelentés szerint a népszövetség bizott­ságának, amelyet a legfelsőbb tanács nemrégen nevezett ki és amelynek az oroszországi helyzetet kell megvizsgálnia, ötven tagja lesz. A bizott­ságba munkásokat, munkaadókat, továbbá pénz­ügyi, politikai és gazdasági szakembereket válasz­tanak be. - l u- *»l. ' Tegnap a­ lengyel parlament tanácskozott a Szovjet-Oroszországgal való béketárgyalás irány­vonalairól. Az ülésről szóló tudósítás ezt mondja: Lengyelország visszautasítja a békeajánlatot, követeli a végrehajtótt fölosztás érvénytelenítését és fix e­lette elkövetett történelmi igazságtalanság jóvátételét. Követeli továbbá, h­ogy biztosítékot ad­janak Oroszország és Lengyelország békés baráti viszonyára nézve. A lengyel köztársaság népszava­zást követel a lengyel közigazgatási területen túl eső vidékeken, amelyek 1772. előtt Lengyelország­­hoz tartoztak. Azt új államok érdekében követeli Lengyelország, hogy a Lengyelország és a tanács, kormány között esetleg megállapítandó föltételeket tez egész orosz nép képviselői erősítsék meg. Lengyelország tehát nem ül föl a szo­vjet kor­mány ajánlatának, hanem kézzelfogható garanciá­kat követel, mielőtt tárgyalásokba bocsátkozik. Hogy mennyire indokolt a lengyelek bizalmatlan­sá­ga, azt — eltekintve ezt, eddigi tapasz­talatoktól — egy Ma érkezett amste­rdaim hkr is mutatja, amely szerint a bolsevisták újabbi offenzívára készülnek. Különösen a nyugati frontot erősít­ik a meg és a liíván és a fehérorosz frontra is nagy csapatokat vittek. Ezekre a harctereikre a leg­utób­bi napokban tizenhét vörös hadosztály érkezett Wilson jeg­yzés­e következtében az adriai l­ Sr­b­ís abba a stádiumba került vissza, amelyben a párisi értekezlet kezdetén volt több mint egy esz­tendő előtt. Mint az olasz lapok hangsúlyozzák, előreláthatóan Wilson magatartására való, tekintettel Olaszország és a délszláv állam­ között minden közvetlen tárgyalás hiábavaló lesz , ezért nem is érdemes megkezdeni ezt a tárgya­lást Az entente-tanács napirendjén most a gazda­sági és pénzügyi kérdések állanak. A tanács két osztálya, a gazdasági és a politikai osztály, szom­baton két külön ülést és egy együttes ülést tartott. A gazdasági osztály folytatta a helyzet megvizs­gálását, hogy megállapítsa az árdrágulásból eredő európai gazdasági deficitet és a drágaság orvoslásának módjait. Megállapították, hogy külö­nösen a németek tápláléka"kevesebb kalóriát tar­talmaz, mint amennyi a legfelsőbb tanács gazda­­sági osztálya szerint az em­ber szükségletéhez m­eg­kívántatnak. A szövetséges államokban uralkodó viszonyok­r­a vonatkozóan megállapították, hogy a nagyban való eladás árai a háború előtti idővel szemben Franciaországban és Olaszországban 300, Angliában 170, Ja­­pánban 160, Amerikában pedig 120 száza­lkkal emelkedtek.­­Ausztria, Magyarország és Lengyelország helyzetét behatóan vizsgálták. A segítő intézkedésekről folyta­tott tanácskozásnak még nincs eredimén­­ye, mert lehetetlennek tartják, hogy Amerika segítsége nélkül megoldhassák az európai élelmezés válsá­gát . A legfelsőbb tanács politikai osztálya folytatta a török békeszerződés határozmányainak megvita­tását és több határozatot hozott. Azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Cilieiában újabb örmény mészárlás volt , Lloyd George kérte, hogy ez± a kérdést nyomban ve­gyék tárgyalás alá. Lloy­d George kéréséhez ké­pest együttes ülést hívtak össze, amelyen megbe­szélték, minő intézkedéseket kell te­nni a további mészárlások megakadályozására. Lehetséges, hogy eb­ben a kérdésben külön demarcheot fognak in­tézni a szultánhoz. A francia szocialisták az erőszak békéje ellen Longuet sem akar Leninhez csatlakozni Mint egy n­ouilLyf*szt4 ci atávirat­­jelenti, a visz- . sea hóchitott Stjia­iburgban kongresszusra gyűltek egy ftfr­a Sagt TEaország szocialista frakciói, s ezen a kongresszuson két jelentős nyilatkozat hangzott el Az egyik nyilatkozatot Longuet, a baloldali szo­cialisták egyik vezére tette, aki határozottan ki­jelentette, hogy az ő pártja is távol áll a moszkvai szélsőséges programmtól, a másik nyilatkozat a francia szocialisták egyetemének a nyilatkozata, amely­lyel tiltakoznak­ a versaillesi erőszakos béke ellen s a Versaillesben megkötött szerződések haladéktalan érvénytelenítését követelik. A kongresszus tegnapi ülésén Longuet felol­vasta a krisztiániai bolsevista irodának egy sür­gönyét, amely Leninnek egy újságcikkét tartal­mazta. Az orosz bolsevisták vezetője ebben a cik­ké­ben természetesen a proletárdiktatúra mellett tör lándzsát. A sürgöny fölolvasása a kongresszu­­son kínos hatást keltett. Weill György, aki a német Reichstagban Metz városát képviselte szocialista programmal, de a háború alatt a francia hadse­regben küzdött, ki­jelentette, hogy ha a franciák elfogadt­ák volna Lenin elveit a­ bresz­ii-litovszki béke idején, akkor Vilmos császár ma Reimsban Franciaország királyává koronáztatta volna magát és a francia szocialisták aligha ülhetnének Strass­burgban. A délutáni ülésen Longuet expozét tartott, amelyben beszámolt a­­­ról, hogy az ő pártja sem akar csatlakozni a III. Internacionáléhoz. Sem az angol szocialisták, sem az osztrákok, sem a svédek, sem a hollandok nem fogadják el Lenin elveit. Ki­vel akarnának tehát internacionálét csinálni? A kongresszus a tanácskozás során határozati javaslatot fogadott el a versaillesi erőszakos béke ellen, amely újabb csíráját rejti magában a világ, háborúnak és örökössé teszi a gyűlöletet. A fran­cia delegátusok többsége a versaillesi és a stá germaini békeszerződések azonnali érvénytelení­tése és a népek internacionáléjának összehívása mellett foglalt állást A strassbu­rgi kongresszus alkalmából a fran­cia baloldali szocialisták lapja, a Populaire meg­állapítja, hogy Poincarénak, a jóvátételi biz­ottság elnökévé történt kinevezése csak fokozza a nem­zetközi feszültséget. A kp kifejti, hogy Poncaré, Millerand, Barrés, Barthou, a rojalisták, a hábo­rús párt és a Rajnai balipárt annexiójána­k hívei ezzel valósággal újabb offenzívába kezdtek. Fran­ciaország szocialista pártja meg kell, hogy mu­tassa, hogy ezen az úton­­továbbhaladni nem lehet. A párt erélyesen állást fog fog kenni­­a nacionaliz­mus és imperializmus ellen. Mint egy genfi távirat hírfel adja, a berni fran­cia köve­tség megtagadta a láttamozást Graben nemzeti tanácsos, szociáldemokrata képviselőnek, aki a Strassburgi szocialista konferenciára akart utazni. A Paix értesülése szerint a francia határ­rendőrség Boulogneban feltartóztatta a strassburgi konferenciára utazó angol delegátusokat és ira­taikat is elvették tőlük. Millerand letöri a vasutassztrájkot A vasutasok sztrájkja — minit Páriából táv­iratozzák — a pénteki nap folyamán stagnált. Az orlé­nsi, a keleti és az északi hálózaton a forga­lom csaknem teljesen normális. Millerand minisz­terelnök a képviselőházban ismertette azt a hatá­rozott álláspontot, amelyet a kormány a sztrájkkal szemben elfoglalt. — A kormány — mondotta a miniszterelnök — nem riad vissza semmiféle rendszabálytól sem, amely a törvények értelmében rendelkezésért áll, hogy a sztrájkot letörje. A képviselőház lelkesen megtapsolta a miniszterelnök beszédét és nagy többséggel elfogadta az automobilok rekvirálására vonatkozóan beterjesztett törvényjavaslatot. Szombaton délbe­n a vasutasok megkísérelték az általános sztrájk proklamálását. Hála a kor­mány erélyes intézkedéseinek é­s a közönség ön­kéntes, lelkes támogatásainak, a vasutasok kísértete meddő maradt A sztrájk közvetlen oka az volt, hogy­ a páris—i­lyen—földközi-tengeri vasúttársaság megbüntetett egy katonamunkást, aki szindikalista jogokat a­kart gyakorolni. A kormány praktikus ezem­endi sza­bályokkal sikeresen vette föl a ha­rcot a sztrájk­ ellen. Páris és Lyon között automobilok közleked* nek. Páris ételfmszerkészletei elégségesek. A légi* szolgálatot Páris és London között megkettőz* tették. •A Petit Párisiér jeterrői, hogy a szombat minisztertanácson közölte, hogy az ügyészség EST akcióba lépett­­és számos letar­tóztatási parancsolt adott ki. Letartóztatták a szindikalisták egyesület­­ének helyettes főtitkárát, Micholist, mert ő volt az, aki a sztr­áj­km­ozgalmat kezdeményezte. Az el­­járást izgatás címén indították meg ellene. Katonai diktafon Romániában A Vajda-kormány kudarca — Nincs határ­kiigazítás, nincs entente-hitel Romániában örvendetesen hamar kezdjenel b­emutatkozni a pyrizonsi „győzelem" következményei. A „felszabalítított" területek népe lázong, az ország az ú­slági összeomlás előtt áll, a parlamentben egy­­m­ást követik azok a jól ismert jelenetek, amelyek a bécsi Reich­sratban a monarchia bukását meg­előzték s mindezeken felil keleten és nyugatim, északon és délen ellenségek veszik körül... A ro­mán sajtó az utóbbi időben már hangot is adott az aggodalomnak: mi vár a büszke „Romania Mare"-ra, meddig tart a pünkösdi királyság? A Dimineaca nyíltan megírja, hogy Vajda-Vojvodát kudarc érte­ a londoni konferencián. Vajda tudvalevően azért utazott Londonba, hogy jobb határokat eszközöljön ki Magyarország és Szerbia felé s nagyobb entente-kölcsönt "szerezzen Romániának. De a párisi jelentések s azok a leve­lek is, amelyeket a miniszterelnök dr. Maniu Gyu­lához küldött, csupán bizonytalan hangú ígéreteket tartalmaznak. A valóság az, hogy a magyar-román határ még nincs véglegesen megállapítva. Vajdai Vojvoda mégis azt az üzenetet küldte haza, hogy reméli: Magyarország felé sikerülni fog Gyulánál határkiigazí­tást elérnie. Ezzel szemben a jelek arra mutatnak, hogy sem a Maros torkolatánál, sem Szerbia felé nem lehet határkijavítást remélni. Az entemite kölcsönügye is kilátástalan s — mint az Adeverul írja — Vidd Aurél volt pénzügyminiszter, máris kijelentette a tervezett­ külföldi kölcsönre vonatkozóan, hogy a kölcsön sikerének kevés ki­látása van, mert a kormány erősen elhatározta, hogy a követett gazdasági engedmények közül egyet sem ad meg, még akkor sem, ha ezzel a román valuta további esését idézi elő. Az elégedetlenség, amely egyre növekszik nitocsak a megszállt területeken, de magában az anyaországban is, a parlament ülésein is kifejezésre jut, gyakran súlyos botrányokban is, így legutóbb a besszará­biai román­ rémuralom miatt voltak botrányos jelenetek a kamarában. A vihart Stroescu Vasile besszarábiai képviselő beszéde idézte elő, aki felemlítette azt a rablógazdálko­­dást, am­i Besszarábiában a románok uralma alatt folyik. Stroescu a román parlament egyik legte­kintélyesebb képviselője, aki az elnökválasztásig a parlament egyhangú óhajára az elnöki teendőket végezte és aki a háború előtt milliókat juttatott te­kintélyes vagyonából román nemzeti célokra. Stroescu kifejtette, hogy Besszarábiában a hely­zet kétségbeejtő. A helyi hatóságok rettenetes­ pressziót gyakorolnak a lakosságra, az igazság, szolgáltatás csődöt mondott, a miniszterek ma­guk is szemet hunynak az erőszakoskodások felett, úgy hogy Besszarábiában a szabadság fogalma kezd teljesen ismeretlenné válni. — Fájdalommal, kell megállapítanom, — mon­dotta — hogy Besszarábiában a viszonyok a régi orosz uralom alatt sokkal tűrhetőbbek voltak. E szavaknál nagy vihar támadt az ülésterem­ben és Jorga, az elnök végül is megvonta a szót Stroescutól. A Humanité február 24-iki száma is borzal­mas adatokat közöl a román reakció garázdál­kodásáról. A lap szerint a politikai elítéltek száma meghaladja a százezret. A haditörvényszékek ezer. . számra ítélnek el ártatlan embereket. Nemrégen nyolc gyermeket ítéltek el összesen 8 esztendei fogházbüntetésre. Aki nincs megelégedve a román okkupációval, egyszerűen beledobják a Dnyesz­terbe. Inculet és Cingareanu miniszterek kijelen­tették a parlamentben, hogy büszkék ezekre az­eseményekre. A magyar foglyok ezerszánva pusz­tulnak el a hóban és fagyban. A kormányt rövid idő múlva katonai diktatúra váltja föl Averescu tábornok elnöklésével. Felsőbb körökben forrada­lom kitörésétől tartanak.

Next