Pesti Napló, 1920. június (71. évfolyam, 130–154. szám)

1920-06-01 / 130. szám

A várható termés Aggódva nézegetünk fel az égboltozatra, neafi borul-e, a .»yugat­i szellő nem hajt-e a magyar föld ide párás felhőket?! S valahány­szor szikr­á­zóan kék a meny és esőt egyetlen pereme sem igér, nagyot sóhajtunk, s gondola­tunk a búzatáblák felé repül, amelyek epe­kedve várják a nedvességet. De nemcsak ná­lunk méregetik és latolgatják így a termés le­hetőségeit. Mindenütt a földtekén azon jár min­denkinek az esze, mi fog az idén a kalászból kiperegni, milyen lesz az isten áldása, amelyet megérdemel az emberiség annyi sová­­y, de koplalással bő esztendő után. A népek ma általában azt hiszik, hogy a béke most már a maga valóságában ránk kö­szöntött, nincs háború, a szerződéseket úgy ahogy megkötötték, ennélfogva ismét joguk van a békebeli ellátáshoz. Azt hiszi­k, hogy a ránk következő termés­év a háborús év vala­mennyi tartozékát elsöpri; neon lesz jegyrend­szer, nem lesz koplalás, de lesz bőven feh­ér lágy kenyér, rája friss vaj, hozzája pedig pi­rosló muskotály-szöllő. Úgy áll az ember a hul­lámzó búzatenger szélén, mint aki az ígéret­­földjéhez érkezett el és figyeli az égi jelt,­amely az indulásra szólít. Ezt a világszerte elterjedt hangulatoit kel­lemetlenül zavarja meg az angol­­közélelme­zési miniszter egyik minapi beszéde. Azt mon­dotta a fotxi-controlor, hogy a legközelebbi esztendő élelmezés dolgában a legsoványabbak egyike lesz. A világháború és a fegyverszüneti esztendők egyike sem volt ilyen sovány. Ezt az íUlitásízt azzal bizonyítja, hogy a bevetett terü­­letek mindenütt kisebbek, mint az elmúlt évek­­ben. Az Egyesült­ Állam­k­lőba­n, Kanadában és Ausztráliában — tehát a legnagyobb búzatermő helyeken­ — kevesebb föld került művelés alá, mint máskor. De ezen a kevésen is igen gyengék a terméskilátások. Igaz, Indiáiban a várható eredmény nean lesz a tavalyinál szűkebb, csak­hogy India nem ellensúlyozhatja a többit. A többi kevésbé fontos helyeken szintén nem rózsás a helyzet. Anglia, amely a háború alatt szép darab területet fogott ebe alá, vissza­hanyatlott a háború előtti idők gyenge átla­gára. Franciaország, a tipikus kisgazdaország, még nem tért magához, különben is területé­nek egy része el lévén pusztítva, itt gazdálko­dásra egyelőre gondolni sem lehet. De még a­­m­egműve­lt földön is igen soványak a kilátá­sok, úgy, hogy a legnagyobb aggodalommal néznek a jövőbe. Ol­aszorságban a bevetett te­rület ugyan normálisnak mondható, ott azon­ban más momentumok késztetik a reálisan gondolkodókat annak­ m­egvallására, hogy Itá­liában az élelmezési viszonyok a közel­jövő­ben nem a legjobbak lesznek. Európa három kimerí­thetetlennek látszó nagy gabonahom­­bárja mindig Oroszország, Románia és Ma­gyarország volt. Oroszország, tudjuk, ma nemi hombár, hanem pusztaság, ahol még a fák gyümölcseit is kiperselik. Krassin ugyan éppen tárgyalni készül az angol kormánnyal, de igen-igen valószínűtlen, hogy ezeknek a gaz­dasági tárgyalásoknak akárcsak egy kilo­grammnyi liszt lesz a megfogható eredményük. Romániában majdnem anarkisztikusok az ál­lapotok, legjobb esetben ha maga magát fogja tudni ellátni, de kivitelre egyáltalán nem gon­dolhat. A mi termésünk szépnek ígérkezett. Mi lesz belőle, egyelőre csak a jó Isten tudná megmondani. • Mind­ent összefogva tehát, Európának nem szabad vérmes reményekbe ringatania magát. A „hadi állapot" az élelmezés terén még tart, s úgy látszik, minden következménye ránk fog nehezedni« x­xxxxxxxxxx A nemzetgyűlés keddi­ ülésén napirend előtt Huszár Károly és GabiULaszbon fognak felszólalni. Mindketten a gaboraforgalom dolgában fejtik ki álláspontjukat. Emzár Károly a kormány ismert terveit­ fogna­ t t támogatni, Gaál viszont a nagybir­tokosok túlzó és önző álláspontját fogja védeni és a cenzúrát is kritikában fogja részesíteni. A hely­zet egyébként enyhült a gabo­n­ak­érdésben, mert a nagy szárazság illuzóriussá teszi az export lehető­ségét, miért is ezt az ütközőpontot egyelőre kikap­csolják. A kisgazdapárt kedden este 7 órakor dönt ebben a kérdésben, este 9 órakor pedig miniszter­tanács lesz, és a kormány tagjai a pártok álláspont­jához képest fog véglegesen dönteni. A kisgazdapárti miniszterek szom­baton és va­sárnap korteskörú­ton voltak a tiszántúli kerüle­tekben. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter Nagykállón kijelentette, hogy a kisgazdapárt a ti­szántúli választások után átveszi a kormányt és megteremti a társadalmi békét. Nagyatádi Szabó István közélelmezési miniszter Nyíregyházán nagy­szabású beszédet, mondott s a beszéd végén felhívta a választókat Fauhisz Márton támogatására. Pau­lusz ellenjelöltje Dvorcsák Győző, az ismert tét ve­zér, aki pártonkívüli programmal lép fel és akinek érdekében állítólag gróf Apponyi Albert szerdán Nyíregyházán beszédet m­ind. Érdekes hír, hogy Wagner Károlyt, a keme­csei csonka kerület kisgazdapárti képviselőjét Ma­kón jelölték kisgazdapárti programmal. A kormány helyzete a béke aláírása után.­ A Keresztény­­Nemzeti Egyesülés pártkö­rében hétfőti este csak kevés képviselő volt fenn. A jelen voltak élénken diskurál­tak a termésrendelet várható hatásáról és általá­nosan az a vélemény alakult ki, hogy nagyon rossz hatása lenne annak és csak fokozná az általános drágaságot, ha a gabona árát túl magasan­­ állapí­tanák meg. A párt tagjai egyébként e hét végére fordu­­latot várnak a politikában. Kiterjedt ugyanis annak a híte, hogy a kor­mány lemond a tőkeszerződés aláírása után. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Az a tény, hogy az esetre, ha a kormány képviselője, dr. Be­nárd Ágoston azzal az impresszióval jönne vissza Párisból, hogy az aláírás után le kell mondania, akkor a kormány, vele szolidárisan, szintén el hagyja a helyét. Este nyolc para után megérkezett a pártkarba Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök. A Pesti Napló munkatársa közölte vele, azt a hírt kolportálják, hogy a békeszerződés aláírása után a kormány lemond. A miniszterelnök kedvesen mo­solyogva, jókedvűen felelt: — Igazán, ezt mondják? Ugyan Tei mondja?­. Szeretném tőle én is megkérdezni, igaz-e? — Szóval megcáfoljam a híresztelést? — Dehogy, a világért se. Hadd örüljenek azok, akik látni akarják a kormány b­ukását. Szóval sem cáfolat, sem megerősítés... X X X X x x x x (Itt a cenzúra egy cikkünket tör­ölte) «««wnmM^KIMMMiAWWmMUMtMW a magyar cekecdelegátusok x x xxxxxxxxxxxx Néhány nap választ el már csak bennünket a magyar história egyik legszomorúbb dátumától, június negyedikétől, s Versaillesban a Trianon­palotában már készülődnek a „nagy aktusra", a magyar béke aláírására. A francia kormány már megállapította: milyen berendezési és átalakítási munkálatra szorul a két Trianon-palotát összekötő folyosócsarnok, ahol annak idején az áruló Bazavis marsall perét tárgyalták s ahol most a magyar békét fogják aláírni és maga a szépművészeti államtitkár választja ki azokat a bútorokat, amelyekkel ebből az alkalomból a termet bebútorozzák. A magyar kormány delegátusai hétfőn este utaztak el Párisba, a béke aláírására, de a delegáció vezetője nem Soós Károly honvédelmi miniszter, akit a szom­bati minisztertanács ezzel a nehéz feladattal meg­bízott, mert Soós tábornoknak vissza kellett adnia megbízatását. A miniszterek közül csupán az egy dr. Benárd Ágoston maradt, aki hajlandó vol­t ma­gára vállalni a feladatot, s így a versaillesi Trianon-palotában június 4. h. u. négy órakor a magyar kormány nevében a békeszerződést dr. Benárd Ágoston munka­ügyi és népjóléti miniszter, továbbá Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter fogják aláírni. A román kormányhoz közelálló Renasteria Romana a magyar s­éke aláírásáról szólva azt írja, hogy a szövetségesek részéről szóba került egy Prága-Belgrád és Bukarest közt létesítendő egyez­mény kérdése, mely az érdekelt hatalmaknak Ma­gyarországhoz való gazdasági és politikai viszo­nyát közös alapon rendezte volna. Könnyen ki le­het tehát találni, hogy a béke aláírásának Magyar­ország részéről való megtagadása milyen következ­ményekkel járna. (Itt a cenzúra 32 sort töröli I /IV.I /­­ Budapest, 1920. 71 -ik évfolyam. 130. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra 25 kor. — ill. Negyedévre 70­­ —­­ Fél évre— 140­0 — » Egész évre 280 › — » Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 1 koron». NAPLÓ­­ / AKTIE Ktéá- június 1 SZERKESZTŐSÉG,­­ KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi­ út 18. TELEFON: József 62—80, 62—31, 63—32, 62—33, 62—34. Nyomda: 54—89. Felelős szerkesztői József 62—36. Igazgatóság: József 62—85. m­. - i Levelek az aszfalton­ ­ S­­aj­át tudósitáinktól.) A hajdani titokzatos kő­dobásik utódai a rejtelmes levélszórók. A későn hazatárő vagy­ korán kelő emberek egy idő óta leveleket találuik az utcán. Pontosan megcímezve, leragasztva hevernek az aszfalton a levelek. Termé­szetes,­ ha|felveszi és nem természetes, de fel­bontjál\^J^rsze, otthon, biztonságban, ahol nincsen tanu arra az esetre, ha kihull belőle a pénz. Egy ismerősöm a minap megsúgta nekem a kávéházban. — Magának megmondom, hálával tartozom a mellényért, amit a zsakettemhez adott. A Kinizsy­utcában találtam. Tudja meg maga is. Még két negyed kapható. Ezzel óvatosan elembe simította ezt a levelet: Kedves Jani! Ma érkeztem meg Pilis­ Csabáról és sietek neked írni, nehogy megint azt dumáld a família fü­lébe, hogy a faintos sógornak így-úgy nyolc a könyvkötőrokonság. Gazsóék odakinn nagyon jól vannak és fel fognak puffadni a sok pénztől, ha a buzijukat eladják. Csak a Fánival van baj. Hirtelen beteg lett, pont azon a napon feküdt le, amikor ál­momban nyakig vízben láttam. Nem első eset, hogy a jóslatom beteljesedik, úgy látszik, valami spiri­tiszta szellem lakik bennem. Az elmúlt éjszaka me­gint ilyen jós álmom volt, csakhogy jobb. Két szakajtó pénzt láttam, amelyet két lidérc tartott. A fiatal lidérc gyorsan a fülembe súgta, hogy vegyem meg a 6217. számú osztálysorsjegyet a bankháznál, akkor nekem is ennyi pénzem lesz. Az öreg lidérc, az ősz szőrös bömbölni kezdett, hogy ne halljam meg, de meghallottam és felébredtem. Egy negyed sorsjegyet meg is vettem és sietek tudatni veled a számot, mint hű sógor, aki CSÓKOS Cere. U. i. Ninának sok kézcsók és bocsánat, amiért ragyásnak neveztem. — Nos, — kérdezte az ismerősöm — mit szól hozzá? De ne szóljon semmit, hanem siessen, még van két negyed. Siettem, de nem a bankba, hanem haza. A ház­mesterné a harmadik emeleten nem szállt ki a liftből, hanem elolvastatott velem egy levelet. Az „Kedves jó Karolin"-nak volt címezve, a két lidérc helyett három kéményseprő szerepelt benne és a végén egy sorsjegyet ajánlott, amely ugyanannál a bankház­nál volt kapható. Tegnap a varrónőnk anyósa jött két levéllel. Ezek még érdekesebbek voltak. Az egyik Wekerle Sándornak volt címezve, a másik Lukács Lászlónak. Az egyik Irénke, a másik Bar­dolf aláírással gratulál nekik, amiért a legutóbbi jóslatot megfogadták és végül „régi tiszteletből" egy­egy szerencseszámot árul el.. A bankház ugyanaz.

Next