Pesti Napló, 1920. augusztus (71. évfolyam, 182–206. szám)

1920-08-01 / 182. szám

Szomorú emlék Egy esztendeje, hogy a bűn, gonoszság és förtelem kártyavár összeomlott. Egy esztendeje, hogy a nemzetiszínű zászló is­mét fcMi'wpenlyiíftt a házak ormára, a him­nusz zsoroTSTims hangjai a mellekből kitör­hettek és az emberek sirva, megkönnyeb­bülve egymás nyakába borulhattak. Mennyi bizakodás repesett akkor szi­vünkben és mennyi reménység feszítette iz­mainkat! Hátunk mögött a háború, hátunk mögött a forradalmi felforgatások — most már kiterjesztett vitorlákkal futhat előre a nemzet hajója a szépséges jövendő felé. Két kézzel foghatunk hozzá a munkához, félrehányjuk a romokat és megkezdjük az építést. Sajnos, ezeket a magasan szárnyaló vá­gyakat mihamar dér lepte be. Még a felhő­ket verdeste a bolsevizmus bukása nyomán felhangzó öröm, amikor meg kellett azt a szégyent élnünk, hogy a románok főváro­­sunkba vonultak be, átlépték a Dunát és meg­kezdték országunk rendszeres kifosztását. Ezek a sebek még frissen véreztek a nemzet testén, s Versaillesben már a ma­gyar békeszerződésnek nevezett világtörté­netei gazság nyélbeütéséhez fogtak. Ezer­­­éves hazánkat, a természet e leggyönyörűbb alkotását, feldarabolták, millió és millió ma­gyart idegen uralom alá hajtottak. A gazda­sági katasztrófák egész sorozatáról nem­­szólva, ez az idegen uralom elmondhatatlan m­ódon üldözi és sanyargatja véreinket. Aki magyarnak meri magát vallani, nem csak h­ogy kenyerétől fosztják meg, de arról a helyről, ahol született, élt, gyökeret eresz­tett és fészket rakott, családostól együtt ki­sostorozzák. Akiket pedig nem tudnak elhaj­ítani, börtönre vetik és hóhér kézre juttatják. Sosem hisszük, hogy volt nemzet, amelynek Láliára a sors ekkora keresztet rakott vholra­ Mindezt a megpróbáltatást azonban acé­los szível és férfias akarattal viseljük el. Akár Kun Béla toporzékolt itt, akár a ro­jmtánok feszegették a Nemzeti Múzeum kin­­cses ládáit, akár pedig Trianon termében ír­jták alá ezer esztendő munkájának megsem­m­isítését, hitünk nemzetünk jövendőjében­­soha szempillantásra meg nem rendült. Hit­tü­k, hogy a magyar őserő előbb-utóbb­­diadalmaskodni fog.­­ Ez a hitünk ma is elevenen lobog. Annak ellen­ére, hogy a kommunista gazság leha­nyatlása óta egy esztendő telt el, s ez az esztendő nem váltotta be mindazokat a re­ményeket, amelyek küszöbén megfogantak. Rem­éltük, hogy annyi szerencsétlenség és széthúzás után most igazán összefogunk és együtt vágunk neki a nagyszerű útnak. Eb­ből bizony nem sok valósult meg. Maguk, a keresztény kurzus vezetői ismerik el, hogy nincs meg az egység a kicsiny Magyarország­ban, az építés munkája igen lassan halad előre és a külső országok között barátaink alig akadnak. A megélhetés gondjai nem sok­kal könnyebbek ma, mint egy esztendővel ezelőtt, holott szinte elmerültünk akkor ab­ban a boldog tudatban, hogy most már csak jobb következhetik. A társadalom valameny­nyi rétege szemrehányóan néz fel az egy­másután következő kormányokra, hogy jöj­nek és mennek, anélkül, hogy kezük kö­zül valami üdvösséges kikerülne. A mi bizodalmunk azért nem ren­dül meg. Éppen úgy, mint most egy esz­tendeje, megingathatatlanuul hittük, hogy az ezeresztendős Magyarországba a külső és belső ellenség foga egyaránt beletörik, hisz­azíik ma is, hogy a nyalkig érő bajainkat m­­egusszufe és­ elöla-utóbb partot érünk« AsVtH'-^ 71 -ik évfolyam. 182. szám. Budapest, 1920.­­­Vasárnap» augusztus 1 i­si ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 26 kor. — illl. Negyedévre 70 « — « Fél évre 140 « — « Egész évre 280 « — « Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 1 korona. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-ut 18. TELEFON: József 62—30, 62—31, 62—82. Nyomda: 54-89. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62 -35. Teleki Pál miniszterelnök a Jogrendről, a francia tárgyalásokról, a megbízhatatlan katonákról, Pécs és Baranya kiürítéséről (Saját tiltástrónjctól.) A kormány pro­gram­mja felett megindult vitát szombaton befe­jezte a narraelgyűlés és remélhetőleg most­ már a prod­u­k­tív munkára térnek rá. A vita lezárása után ""gróf Teleki Pál miniszterelnök reflektált az elhang­zott felszólal­ásokra. Ismét erélyesen síkra­szállt a jogrendért, szólt külpolitikai orientá­ciónkról, majd megemlékezett arról, hogy Pécs és Baranya megyét talán hamarosan ki fogják ürí­teni a szerbek. A miniszterelnök igyekezett meg­nyugtatni a Házat, hogy az új közigazgatási szerv nem hordoz magával semmi veszedelmet, majd precizírozni próbálta, kiket minősítenek megbíz­hatatlanoknak a sorozásoknál. Helyesléssel fo­gadta a nemzetgyűlés a kormány­elnöknek a kije­lentését,­ senkiről sem mondják ki a megbízhatat­lanságot eleve az illető vallása, faja, vagy nem­zetisége miatt. A nemzetgyűlés illése — 1920 julius^. — A nemzetgyűlés mai i»lesét pontban 10 órakor nyilotta meg Rakovszky''István elnök. A szokatlan korai megnyitáson meg tehetős számu­ képviselő volt jelen. Fölolvassák,.írt indítvány- és interpellációs könyvet. Az elnök bejelenti, hogy mivel eddig 16 ind­ít­vány van, a jövő héttől kezdve naponként egy-egy in­­dítvány indokolására fog javaslatot tenni a nemzet­gyűlésnek. Az interpellációkra fél kettőkor térnek át. A napirend során Kerekes Mihály me­r­ehai jogát rágalmazás és becsületsértés miatt fölfüggesztik Ugyancsak fölfüggesztik Wagner Károly mentelmi jogát is kétrendbeli becsületsértés és rágalmazás vádja ügyében. • Szilárd Béla ismertette a mentelmi bizottság jelentését Drozdy Győző ismeretes mentelmi üggyé­ben. Minthogy Drozdyt a sérelem nem­ képviselői mi­nőségében érte, a nemzetgyűlés úgy határozott, hogy Drozdy Győző mentelmi joga megsértve ninc­s kormányprogrammhoz Micsevics János szó­lott Örömmel üdvözli a kormánynak a konszolidá­cióra irányuló törekvését Aki még ma is puccsokon töri a fejét és gyilkosságokat tervez, az ennek a ha­zának ellensége és börtönben a helye. Hóbortos agy­­velők azok, amelyek az átkos bolsevizmus pus­itásai után általános munkásüldözést, általános zsidóüldö­zést inszcenálnak. Folytonos közbeszólások közben felolvassa a Szakszervezeti Tanács panaszát a Mun­kásbiztosító Pénztárt ért sérelem miatt. A munkások nem kérnek egyebet, mint meghallgatást. Ha a kor­mány meg tudja teremteni a kenyeret, meg fog szűn­ni a gyűlölködés . . . Bodor György és Budavári László felszólalása után Újvári Géza követeli, hogy a háborúban gyűj­tött vagyon 30 százalékát vegye el az állam. A vá­rosok helyzetén könnyítsenek, a tisztviselőkérdést rendezzék. A zsidókérdés tekintetében van egy ideája, mert ő is azt tartja, hogy bikacsökkel nem le­het ezt elintézni. A zsidóságot beolvasztani, össze­házasítani szeretné, zsidó férfiak vegyenek el ke­resztény nőt és zsidó nők menjenek férjhez keresz­tény fiatalemberekhez. (Derültség.) Az elnök"- Tessék komolyan tárgyaln!. A n­ősü­­lés mindenkinek a magánügye. Újvári Géza: Kérem, én ezt komoran­ mondom. A születendő gyermekeket azután meg kell keresztel­ni és igy a zsidókérdés rendezve volna. Az elnök: Miután több szónok föliratkozva nincs, a vitát berekesztem. Házszabály adta jogonnál fogva zárt ülést rendelek el. A zárt ülés lefolyása után az elnök újból megnyitotta a nyílt ü­lést és az elnöklést Bottlik József veszi­­át. A miniszterelnök beszéde Gróf Teleki Fal miniszterelnök: Tisztelt nem­zetgyűlés! A korm­ányprogramm feletti vita meglehe­tősen hosszúra­­ nyúlt és sok érdekes gondolatt pen­dítettek meg. Azzal, hogy én kissé hosszabb k kor­m­ányprogrammot adtam, nem azt akartam, hogy a kérdéseknek olyan komplekszum­ vettessék fel, am­ely a későbbi időkre tartozik. Azért adtam a gyazi nagy programmot, hogy megvilágítsam azt az utat, amelyen haladnunk kell. Nem téveszthetjük azonban sohasem szem elől, hogy nekünk csak egyetlen nagy feladatunk van: az ország prosperálásának biztosítása kifelé és befelé. Ez az első, amelyre kormánynak, a nemzetgyűlésnek és az­­ország minden tényezőjének figyelnie kell.­­ Első­sorban a kifelé való prosperálásról aka­rok beszélani és itt az egész ország, de főként Európa külpolitikájába fép, igyekezni beilleszkedni. Igaza van Vass József tisztelt képviselőtár­samnak. Most nem európai koncert van, hanem európai káosz, amelybe beilleszkedni természetesen még nehezebb. Mi megtesszük a magunkét e téren és kell, hogy má­sok is megtegyék a magukét. Az összes kormányok­nak együtt kell men­n­ek, feledniük kell a háborús gyűlöltséget, hogy megóvhassák egész Európa pol­gári társadalmát attól a veszélytől, amely mindenkit egyformán fenyeget. — Mi készséggel megtesszük ezt ,be is bizonyí­tottuk a bojkott- és a Duna-kérdésben. Mi nem segít­séget kérünk Európától, de Európa közös érdekében követeljük, hogy Magyarország nemcsak szavakban, hanem tettekben is elismertessék.­­ Reflektálni akarok arra, hogy az osztrák kor­­mány a népbiztosok ügyében azzal védekezik, hogy annak idején a magyar kormánnyal és a konzervatív magyar körökkel megállapodást kötött arra nézve, hogy a népbiztosoknak aziliamot ad. Megállapítom, hogy a magyar kormány, nevében ezt a megállapo­­dást Böhm Vilmos írta alá. (Derültség. ) A konzer­vatív körök, amelyeket gróf Bethlen István, vagy én is mint külügyminiszter képviseltem volna, nem írták alá. Kíváncsi vagyok, hogy Böhm Vilmoson kívül ki szerepel aláíróként. (Tárgyalások a franciákkal és másokkal) — Kívánom, hogy gazdasági megélhetésünk biz­tosíttassák és lehetővé tétessék. Ezt értem a béke­szerződés ama pontjainak, amelyek az igazságta­lanságok megszüntetésére vonatkoznak és amelyek­nek tettekben való megvalósulását szeretnék látni. Mi nemcsak franciákkal, de más országokkal is tár­­gyalunk, mert vissza kell állítani gazdasági -v­iszo­nyainkat a külfölddel.­­ A franciákkal folynak a gazdasági tárgyalá­sok, azonban szeretném elejét venni annak a hibás beállításnak, amelyben ezek a tárgyalások a sajtóban és a közvéleményben vannak. Természetes, hogy nem lehet a nagy­közönség elé kilépni a tárgyalásokkal, hiszen a magánéletben, az üzlet körében is így van. A kereskedő sem tárja fel tárgyalásait addig, amíg azok befejezve nincsenek. Azt azonban kijelenthetem, hogy a magyar kormány nem fog soha olyasmibe belemenni, ami az ország érdekeit sérti. Hogy a gaz­dasági tárgyalásoknál mindkét fél megtalálja a maga számítását, az csak természetes. Azonban semmm­iféle definitum nem hozatik anélkül, hogy a nemzetgyűlés a kellő időben arról tudomást ne szerezzen. A pénz­ügyi kérdésekkel is foglalkozunk és máris kívánjuk a békeszerződés idevonatkozó pontjainak megvalósítá­sát. (Pécs és Baranya kiürítése) — Kívánjuk, hogy megszűnjön a magyarság in­dokolatlan és jogtalan üldözése, mert addig nem áll­hat helyre a nyugalom sem a szívünkben sem a tet­teinkben. Számtalan lépés történt már Pécs és Bara­nya kiürítése tekintetében. Kaptunk is ígéretet és azt hiszem, hogy némi remény lehet arra nézve, hogy nincs távol az az idő, amikor a nagyhatalmaknak si­kerülni fog e tekintetben akaratukat érvényesíteni. — A magyar nemzetgyűlés csak örömmel fogad­hatja azokat a kijelentéseket, amelyek egyes nemze­tiségek részéről itt történtek. — Most áttérek belső ügyeinkre. A legerélyesebb rendszabályokkal biztosítja a kormány a jogrendet és minden olyan cselekedetet amely a jogrend ellen irányul, a legerélyesebben fog megbüntetni, itt kije­lenthetem azt, hogy a tegnapi eseménynyel kapcso­latban a rendőrség továb­bi nyomon van és a nyo­mozás eredménye az, hogy máris több bűnösnek nyomdokába jutott. — Két kérdésre akarok még kitérni, amelyekkel Ugrón és Andrássy képviselőtársaim foglalkoztak. Az egyik az a különleges szerv, a másik pedig a meg­bízhatatlanok sorozása. — A különleges szervet mi nem úgy értjük, hogy az a közigazgatást megbolygató új szerv volna. Az új szervből eddig annyi állíttatott fel, hogy h­árom belügyi, három hadügyi és egy igazságügyi tisztvi­selőből összeállítottunk egy bizottságot, amely a mi­nisztériumok között a harmóniát biztosítja. Ehhez hasonló bizottságokat fogunk, ha szükséges a me­gyék, vagy pedig a kerületi parancsnokságok szék­helyén felállítani, aszerint hogy az élet megmutatja, hogy milyen nagy területeken van ilyen bizottságra szükség. (Nem a zsidók a megbízhatatlan katonák) — Ami a megbízhatatlanok sorozását illeti, a sajtóban is meglehetős szélesen tárgyalták ezt a kér­dést és úgy lett beállítva, mintha én a megbízhatat­lan szó alatt a zsidókat érteném. Fölldáltósok.- E­gy van! Somogyi István: Nem ba?, te azt érette v­ítva-isv

Next