Pesti Napló, 1921. január (72. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-05 / 3. szám

Szerda­ i SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET (arcosok Plázs Sándor új színműve mettől leszá­rták a bemutató zajos külsőségeit, úgy hat, mint egy régi darab, amelyet — nem tudni miért — felújítottak anélkül, hogy felfrissítettek volna. Régi jó ismerősünk az a helyzet, amelyből a tu­lajdonképpeni cselekmény kiindul. A fiatal orvosi feláldozza karrierjének a szerelmét és az előkelő tanár lányát veszi el, akit nem szeret. Ez a sivár eset meleg és megható színeket juttat az elha­gyott leány számára, akit jól esik tisztának és­ deréknek látnunk. Indásak vagyunk érte a szer­zőnek és várjuk a többit. A második felvonás — amellyel bátran kezdeni is lehetett volna a dara­bot, annyira elmond mindent, ami előbb történt, — érdekesebb és komplikáltabb színeket hoz. A karrier-férj és a professzor leánya nem boldogok házasságukban. A férjet az előkelő életbe igyekszik belecsiszolni az anyós és a feleség s amikor a férfi ez ellen fellázad és meleg otthont és szerelmet kér az asszonyától, akit most már szeret, a feleség azzal hűti le, hogy késő, szivében egy régi emlék tavaszát hordja. Az álarcot levetették a házasok, de így lep­lezetlenül sem találják meg egymást. Segít ezen a harmadik felvonás, amely a fiatal orvost megint elhagyott szerelmének közelébe vonja, annak beteg anyjához, aki csak a régi, valaha mindennapos Gézában bízik. Az egykori szerelem azóta asszony és amikor nem hallgatja meg az orvos ostromlá­sát, megjelenik a professzor lánya, aki egészen eldobta álarcát, a gőgjét is és elhozza a szívét. Amit a második felvonás jobb útra visz a színpad szempontjából, azt a harmadik egészen a régi — nem patinás, hanem elfakult — vígjáték-recept szerint csinálja meg. Nem is valószínűen, de azért nem is érdekesen. Minden egészen érezhetően csak azért van, hogy a darabot be lehessen fejezni. A szerző, akinek sok jó munkájával találkoz­tunk már a novellairodalomban és eggyel a szín­padon, ezúttal is sok figyelemreméltó jó tulajdon­ságot csillogtat meg s hogy ezt a darabot meg­írta, már csak emelkedett tendenciája miatt is, nem kell szégyelnie, de nem tett neki jó szolgála­tot vele a színház, amikor előadta. A színészek közül Bajor Gizi állott leginkább a szerző segít­ségére. Az egyetemi tanár leányát művészettel formálta meg és lelki mélységeket is mutatott. Őszinte és közvetlenül meleg volt Tasnády Ilona. Mihályfy Bélát első nagyobb szerepében rokon­szenvesen fogadta a közönség. Hegyesi Mári­­a túlságosan karrikatúrának rajzolt tanárnő, a ki­tűnő Rózsahegyi és Fáy Szeréna játszották még a nagyobb szerepeket. A b­emutató sikerével az író meg lehet elégdve nagyon: sokszor kitapsolták és a dialógusaiban elszórt ötletei is hatottak, szinte észre sem vették, hogy egyik-másikat mennyire észre akarta vétetni a színház. L. Z.­­*) A női festőnövendékek az epreskerti mű­vésztelepen­ A Képzőművészeti Akadémia női nö­vendéke­ számára eddig a Rudolf-téren lévő Pala­tinus-ház műtermében tartottak tanfolyamot. Most az Akadémia igazgatósága úgy intézkedett, hogy ezután a festőlányok is az epreskerti mű­vésziskolában folytassák tanulmányaikat. Réti István tanár vezetésével Az újonnan kinevezett tanárok közül különben Réti az egyetlen, a­ki már elfoglalta hivatalát. Csók István ma látogatta meg először a növendékek műtermeit, a többiek — Vaszary, Benkhard, Glatz — még csak ezután fogják megkezdeni működésüket. (*) A község dolgába. Egy nagyszerű víg­játéknak a címe ez, amelyet Liptai Imre írt az Apolló-kabaré számára. A mulatságosan izes, kis darabnak nagy sikere volt, nemkülönben fősze­replőinek: Rózsahegyi Kálmán vendégnek, Berki Lilinek, Gózonnak és Mihályi Vilcsinek. „Alveréb" című Maupassant-novellából készült finom da­rabbal hozott még Liptai irodalmat a műsorba, a poéták közül pedig Kulinyi Ernő és Emőd Tamás. (*) A külföldi kiállítások anyagának kiegészí­tése. A külföldi művészeti kiállítások bírálóbizott­sága Csók István elnökletével értekezletet tartott a Műcsarnokban és kiválogatta azokat a műtárgyakat, amelyekkel a magyar reprezentatív kiállítás anyagát ki fogják egészíteni. A bizottság negyven festményt, szobrot és grafikai művet választott ki és ugyanezen célból szombaton értekezletet tart a Nemzeti Szalon k kiállításában és a Magyar Stúdió kiállításán. (*) Manchesteri kritika a „Szibill"-ről. Meg­írtuk már, hogy a manchesteri Prince­ Theatre december végén bemutatta Martos Ferenc, Bródy Miksa és Jacobi Victor „Szibiil" című operettjét, Harry Graham fordításában és José Collins-nel a címszerepben. Ma megérkezett a „Manchester Guardian" december 28-iki száma, amely hasá­bos cikkben számol be a magyar szerzők darab­járól és a meleg sikerről, amely az újdonságot fogadta. Az angol kritikus különösen a szöveg­könyvet dicséri, ameses mint írja —» sokkal többet mond, mint a szokványos, librettók, drá­mai erővel teljes és romantikus, cselekményével mindvégig lebilincseli az érdeklődést. A muzsika — írja továbbá a manchesteri kritikus — nem tart mindig lépést a szöveggel, de­ nagyon finom, tetszetős, kecses és különösen a vidám számok­ban r megkapóan ötletes. A közönség rendkívül melegen fogadta a darabot és ü­nnepelte a cím­szerepet játszó José Collins kisasszonyt, aki egyike a legnépszerűbb angol primadonnáknak. Színházak hírei (*) A „Yu­shi" mérsékelt helyárak mellett csütörtökön és vasár­­ap délután is színbre kerül, min­denkor az esti szereposztásban, Németh Juliskával a címszerepben. Kabaré (*) Az Apollo-Kabaré csütörtökön, — folyó hó 6-án — délutáni előadásiban is bemutatja a januári nagysikerű új műsort, mérsékelt helyárak mellett. Kezdete fél három órakor. (*) Vízkereszt napján, holt­ap délután 5 órakor mérsékelt helyárak mellett kerül színre az Intim-Karbaré nagyszerű műsora. Hétfőn premier! (*) A mai előadások. Operaház: Sába királynője (6). — Nemzeti Színház: Álarcosok (6). — Vígszín­ház: A hattyú (6). — Magyar Színház: Peer Gynt (6). — Király-színház: Offenbach (3 47). — Városi Színház: Buceukeringő (6). — Belvárosi Színház: Bandin Györffy (347). — Ekütéri Színház: Yu­shi (147). — Andrássy-úti Színház: Adugre et'itteir. Kí­sérleti módszer (7). — Várszínház: Cigányszerelem — Revü-szinház, Szilveszter )UiiuaciHi»i» a legmagasabb árban veszünk Sip-utca 7. Hönich és Lampel f*T Gi MOST 1 N M AVERCSENKO: FIGURÁK _ (NOVELLÁK) Ára .­­ 55.t­* JK. BARBUSSE: B CSODA . és más elbeszélések Ara 35.20 K Kapható : AZ EST könyvkereskedésében, Erzsébet-körut 18—20 Király­ik ton­gyk­ut­yi­k­ot, íli­fjkere­tot miuden­kinél fenek. Tel. J. 105-35 (Teréz-temp. szemben.) ÍCISBEO Most jelen­t meg: Dräsche Lázár Alfréd A tfizpróba és Tfszkereszt szerzőjé­nek legújabb regénye Ára 74-80 . Kapható AZ EST könyvkereskedésében, Erzsébet-körut 18-20. ARANYAT,81-4-e­s régiségeket gyöngyöket teljes Crhmalvon­ WottS Károly király­ ut 28 Központi értékben vesz­­iCíllílBlZBr SJötlU Városház, a lókapu mellett MEMZ1TB ROYAL ORFEUMI Erzsébet körút 31 Csütörtök délután fél 4-kor előadás a teljes új ünnep délutáni műsorral Telefon I­I. 121-68] Brilliánst legmaga­sabb árban, PLATINÁT 147-800 K­ia HAMISFOGAT darabját 55 koronáért vesz I PMMPI ! L'Á órás, ékszerkereskedő, Dob-utca y 17 LEI li'ILLi LLIU Pontos címre ügyeljen! berendezések, javítások Tel.: József 1-48. Budapest, Rökk Szilárd­ utca 30 Szilitáns, aranyirt SCHWARTZ DÁNIEL, Budapest Ankét-palota, Anker-köz I. sz. legmagasabb napi árat fizetek! N­­e letass előfizetni 3 hónapra 3 lapra 200 koronával! Budapestés TI inSísclieSeraO­ur VIL,Erzsébet-ku­rút 18—20, VI., Vilmos cal Mvár-ut 14, IV., Váci-utca 12. minden k­ohánytőzsdében­. Vidéken: postautal­vány utján. (Az együttesen elflíltet­­tt uj­ságokat külfön-kik­ön cimszalag alatt pos­tán kézbesitil. Bécsben : I. Kohlmars­t ! Délben Este Pesti fiapié az Est Magyarország — A Tzetl Szinház bemutatója — PESTI NAPLÓ 1921 január 5. 5 KÖZGAZDASÁG­ i VwWflt Nyugat-K­ Magyarország Ausztriának? . Sem­imi jót'.— Növelni fogja az osztrák gazdasági mérleg passzívumát Azok a bécsi politikusok, akik Nyugat-Magyar­országnak Ausztriához való csatolása érdekében propagandát csináltak, azzal szoktak volt érvelni, hogy Ausztriának Nyugat-Magyarországra fontos gazdasági szempontokból, elsősorban p­edig Bécs élelmezése szem­pontjából i­an nélkülözhetetlen szüksége. Kérdést intéztünk egy ki­u­gló gazdasági szakemberhez, aki a süiketárgyalagok gazdasági anyagának előkészü­le­ tében tevékeny részt vett, hogy mondja meg nekünk, mit jelenthet gazdasági szempontból Nyugat-Magyarország Ausztriának, valóra válhatnak-e azok­ a vérmes reményeik, me­lyeket az osztrákok Bécs élelmiszerekkel való effiál­lását illetőleg Nyugat-Magyarország iránt táplál­nak? 1 . —Nagy csalódás fogja m érni — mondotta inf­formátorunk — az­ osztrák közvéleményt. Nyugat-Magyarország nem az a Kanaán,­­aminek az anne­xiós politiksa hívei Ausztriában feltüntetni szeret­­nék. Ha Nyugat-Magyarország viszonyait ala­po­­sabban tanulmányozták volna, már rá kelett volna jönni az osztrákoknak, hogy az az élelmiszer, arám-t ők onnét kaphatnak, nagyon csekély nő­.Azékibcsi járulhat hozzá a bécsiek éhségének csillapításához. A szóbanforgó terület mezőgazdasági szempontból passzív és főleg gabonaneműekben tüntet fel jelem­tékeny deficitet. Ez a hiány az 1911—1915. évi termésátlagok szerint Vas vármegyében 30000 mm.-ra, Sopron vármegyében 67.600 mmn.-ra, Sop­­­on városában pedig 72.600 mm­.ra rúg. Csak­ Mo­son vármegye az, amelynek egyes jelentéktelen arkitivuma (5600 mm.) van, ugy hogy az egész terü­let hiánya gabonaneműekben évente több mint 100.000 mm. Ezt eddig az ország jó gabonanery tö­vidékének termésfölöslege fedezte. Ha a f­rxs­iták annexiós t­ervek valóra válnak, ezt a területet is dollárért vásárolt liszttel kell majd eltartani. A tu­karmánymagvakban mutatkozó étrl - deficit 94.400 mm. volt. A burgonyahiányi s­zintézi­s "i­ánti: "ébi 200.000 mm.-A legfontosabb mezőgazda­sági termékeknek deficitje csak növelni fogja Ausztriának amúgy is súlyos bajait!". Az osztrákok azt heszik, hogy élőárutokat és húst szállít majd nekik nagyobb mennyiségben Nyugat-Magyarország. Ide is­ kellem­etlen meglepe­tés fogja ő­ket érni- Amit onnét Ausztriába, vittek, az nem Nyugat-Magyarország területéről, hanem csak e területen laló közvetítők magyarán szólva: csempészek segítségével jirtott; oda fit, de tíz ország egyéb részeiből való. Valamit azért mégis kaphat­nak az osztrákok Nyugat-Magyarországból: zöldsé­get, gyümölcsöd esetleg "sort. Mindez" bájosan­ pó­tolhatja Ausztriában a kenyér- és liszthiányt.­­ Ami már most a nyugat-magyarországi ipart illeti, ennek elszakítása Magyarországnak kétség­kívül nagy kárt okozna, anélkül hogy"­Ausz­triának számottevő gazdasági előnyöket jelenti­e. Valóban" van­ itt néh­án­" igen tekintélyes iparvál­lalat. Javarészt osztrák alapítások, amelyeknek létjogosultságát éppen az a körülmény adta meg, hogy nem Ausztriában, hanem Magyarországon vannak. Itt­­védv­e voltak az osztrák versenytől. Ha most ennek ki lesznek szolgáltatva, egy részük kénytelen lesz az üzemét vagy­­e­szüntetni, vagy lényegesen korlátozni. A nevezetesebb ipari válla­latok: Királyhidán egy konzerv és hántológyár, Lajtaújfalun jutafonó gyár és két vegyigyár, víz­hatlan szöveteket,­­ karton és gyapjúfiru előállító gyár Lajtaszentmikló­son, egy szőnyeg­gyár, egy kaucsukáru, egy gép- és fémáru-gyár és egy sör­gyár Sopronban, egy takaró- és szőnyeggyár Pin­kafőn. A legfontosabb azonban a három nyugat­magyarországi cukorgyár: Fél­szél­falva, Cinfalva és Nagycenk. Ez utóbbiakhoz az osztrákok különösen nagy reményeket fűznek, mert az évi cukorfo­gyasztásuk több mint kétmillió mmn., holott a te­rületükön megmaradt négy cukorgyár alig pro­dukál többet évi 20010­0 mm.-nál. A különböze­tet ennek a három nyugat-magyarországi cukor­gyárank kellene fedezni. Hát ez képtelenség. Ha ezek a cukorgyárak Ausztriához kerülnek, el lesz­nek szakítva attól a területtől, amely nekik a ré­pát szállítja, úgy hogy nyersanyag hiánya miatt lehetetlen boldogulniok. Van még egy szénbánya is ezen a területen: a brenbergi. Ennek az 1913. békeévi termelése 5300 vagon volt. Hogy ez a szénmennyiség az osztrákok súlyos széngondjain nem fog sokat segíteni, egészen bizonyos. — • — Mindezekből megállapítható, hogy Nyugat­magyarországnak elszakítása Ausztriának igazán nem jelent hasznot, bár nekünk kétségkívül kárt okoz. Hogy érdemes-e és szabad-e ilyen körülmé­nyeik között ebbe a kalandba belemenni és a gaz­dasági kapcsolatnak évszázados kötelékeit Magyar­ország és Ausztria között örökre szétszaggatni: e kérdésre a józanul gondolkodó osztrák politiku­sok saját lelkiismeretük előtt aligha tudnak igen­nel válaszolni.

Next