Pesti Napló, 1921. február (72. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 25 kor. Negyed évre 70 kor. Fél évre 140 kor. Egész évre 280 kor. Egyes szám ára*. Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon 2 kor. 72. évfolyam Kedd, február 1 SZERKESZTŐSÉG* és KIADÓHIVATAL« Erzsébet-körút II szám TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Peleles szerkesztő: József 62—36 Refraint Refrain: „A sajtó uszit". Ha a kor­­mányzópárt egysége bomladozik: a sajtó usisit. JLU az elégületlenek és intrikusok kiválásával a kormányzópárt erősödésnek indul: a sajtó uszit. Ha Haller kilép, a sajtó uszit. Ha Haller marad: a sajtó uszit. Itt a legellentétesebb irányok válts­­ák föl egymást, az ócska, szellemtelen refrain megmarad. De mi szívből unjuk ezt az örökös ismétlést, amely egy osto­­ba logikai hibából sarjad: a sajtó ellen uszitók, akik a sajtót uszítással vádol­­ják, összetévesztik a post hon­ot a propier hocikal. Mind ama visszás jelen­­ségek, amelyek manapság a magyar köz­­véleményt nyugtalanítják és mélységes elégedetlenséggel töltik el, nem a sajtó izgatásának következményei. A sajtó csak regisztrálja az eseményeket, csak tudomást vesz róluk kénytelenségből, hi­­vatása parancsára, anélkül azonban, hogy a jelen viszonyok közt ezt a hivatást va­­lami elragadó, lelket boldogító, mámo­­rító gyönyörűségnek érezné. ,,Csak kom­­mentálja a kész tetteket, de megjósolni hivatása nincs", mint Madách mondja a poétáról. Sem megjósolni, sem irányítani. Jósolni itt nem lehet, mert ebben a szé­­dületes politikai káoszban, ahol pártok forronganak, egyéni érdekek viaskodnak, miniszteri székek recsegnek, a ma nem megbízható alap arra, hogy a holnap es­­hetőségeit kiszámítsuk. Az irányítás pe­­dig nem a sajtó embereinek, hanem többnyire az újdonsült státusférfiaknak kezében van, akik lángelméjük intenzív fényével beragyogják a magyar közéletet. De ha már a sajtó nem irányít és nem emelkedik a döntő tényezők sorába, mint valamikor, szebb napokban, hagyják meg neki egyetlen még megmaradt tisztét, a közvélemény tájékoztatását. Mert ettől a jogunktól úgysem állunk el, amíg csak a nyílt erőszak ki nem üti a tollat a ke­­zünkből. Ez a jogunk egyúttal kötelessé­­günk is, amellyel a nagyközönségnek, a pártatlan közvéleménynek tartozunk. Senki sem váltott Magyarországon mo­­­nopóliumot arra, hogy az ő poli­­tikáját tömjénezzék egyedül üdvö­­zítőnek, az ő korlátolt kis műveltsé­­gére, tudására, képességeire tekintsenek föl a rajongás misztikus hevületével, az ő párttöredékét tekintsék a nemzet meg­­váltójának, az ő sajtóját az egyetlen saj­­tónak Vannak még itt jó százezrek, akik nem kéredzkednek be ezekbe a pártokba és párttöredékekbe, akik függetlenül akar­­nak dolgozni a haza javán, akik lelke­­sen, önzetlenül, címet, rangot, tárcát, ál­­lamtitkárságot, befolyást nem keresve, ajánlják föl munkájukat Magyarország újjáépítésére. Végre ezeknek is van köz­­véleményük. Némuljon el a közvélemény ebben az országban, amely mindenkor a jog, a gondolat, a meggyőződés, a vallás szabadságának klasszikus földje volt? Amely egy Bocskai, egy Sethe­len Gábor, egy Rákóczi György és •így II. Rákóczi Ferenc nevével ékesítheti munkáit? S amelyet egy Széchényi,­­th. Deák, Eötvös tanított meg az szabadság és az emberi méltóság . Hogysem e nagyok méltatá vaiképpen szégyenkezzünk.­­ az uszitó nevének bélye« Magyarország valamikor ,bben, területben és gazdag­­ikai és erkölcsi értékben "olik a régi dicsőséges magas« a bélyeg nem bélyeg lesz, az tisztesség, amelyet fennen­t­­ozni homlokunkon.­­A,———, i V Hallért és híveit kiszorítják a kormán­yzópártr­ól A Sztarecsányi—Bleyer-csoport akciója (S­ájas" tudósítónktól.) A keresztényszocia­lista­ párt közlegényei és a kisgazdapárt köz­katonái érdekes mozgalmat indítottak egyes pártvezérek, főleg Haller István személye el­len. Az akciót egyrészről Bernolák Nándor, másrészről Schandl Károly vezeti. Arról van szó, hogy a keresztényszocialista képviselőknek a kormányzópártból való kilépési szándékát szerel­jék le. Ennek az az ára, hogy Haller István és legbizalmasabb hívei, akikre az Andrássyval foly­tatott pártalakítási tárgyalások miatt nagyon fel vannak bőszülve, vonuljanak ki a kormányzópárt­ból, másrészről szorítsák ki az Eszterházy-palotá­ból a szélsőséges kisgazda képviselőket is. Ez az utóbbi mindenesetre nehezebb dolog, mert az úgynevezett szélsőséges kisgazdák nagyatádi Szabó hívei, míg a kezdeményezés vezetői Rubinek Gyu­lát vallják vezérüknek. Schandl és Bernolák ked­den folytatják megbeszélésüket, amelyen fegyvere­ket keresnek ama pártvezérek ellen, akiknek tevé­színységü­ket a párt nem igazolta. Eredetileg az volt a terv, hogy a keresztény­, szocialista párt kedden este dönt a kormányzó­pártból való kilépése dolgában. Haller István azonban ma oda nyilatkozott, hogy miután több vidéki képviselőtől sürgönyt kapott a konferencia elhalasztása érdekében, valószínű, hogy a párt­értekezletet csak pénteken vagy szombaton tartják meg. Ami a Szmrecsányi—Bleyer-csoport helyzetét­ illeti, az a tizenkilenc képviselő, akik ebben az­ alakulásban helyet foglalnak, mindenesetre kilép-­ ne­k, és önállósítják magukat. Szmrecsányiék azt hiszik, hogy Andrássy elvállalja ebben a harcias­­ és szélső pártban a vezérséget. Ez azonban még nagyon is bizonytalan. Mindenesetre sok függ Apponyi és Andrássy­­tanácskozásaitól, amelyek eddig csupán azzal a pozitív eredménnyel végződ­tek, hogy Apponyi semmi szín alatt nem támogat egy ilyen alakulást. A volt disszidens képviselők kedden délelőtti megbeszélést tartanak, amelyen a kiküldöttek be­számolnak a gróf Teleki Pálnál tett látogatásuk­ról. Egészen bizonyos, hogy a volt disszidensek megmaradnak a kormányzópártban.­ ­ H Zichy és Apponyi tárgyalnak a konzervatív-liberális párt megalakításáról A ra törekszik Zichy, hogy minden értékes erőt bevonjon az uj alakulatba . Társadalmi és felekezeti béke (Saját tudósítónktól.) Gróf Apponyi Albert külföldi útjáról vasárnap Budapestre érkezett s nem sokkal később érintkezésbe lépett gróf Te­leki Pál miniszterelnökkel és gróf Andrássy Gyu­lával. A megbeszéléseken szóba­ került Andrássy pártalakítási akciója. A Pesti Napló értesülése sze­rint befejezett tény, hogy Apponyi a tervezett ala­kulásban nem vesz részt és nincs abban a hely­zetben, hogy a balsikerű mozgalmat támogassa. Andrássy kezdeményezése tehát abban a formá­ban, ahogyan ő elképzelte, kudarcot vallott. A politikai­­világ érdeklődését most egy új, nagysza­bású akció köti le: gróf Zichy János volt közok­tatásügyi miniszter pártalakítási törekvése. Mér­tékadó körükben már napok óta élénken tárgyal­ják gróf Zichy János megmozdulását, amelyet a közélet számos notabilitása reálisnak, komolynak tart s azt hiszik, sikerre foog vezetni. A Pesti Napló munkatársa­ fölkereste gróf Zichy Jánost Szép­utcai palotájában és hosszasan elbeszélgetett vele a tervbevett alakulásról. A volt kultuszminiszter még időelőttinek tartja azt, hogy szándékairól tá­jékoztassa a nyilvánosságot, illetékes helyen azon­ban, ahol feltétlenül tisztában vannak törekvései­vel és felfogásával, a következő hiteles információ­kat kaptuk: — Gróf Zichy János már néhány nap óta tapogatódzó tárgyalásokat folytatott a politika és a közélet egyes kitűnőségeivel egy konzervatív­liberális párt megalakítása dolgában. Formális tanácskozásokra még nem került a sor, de való­színű, hogy néhány napon belül már erre is megérlelődik a helyzet. Zichy ugyanis mindenek­előtt gróf Apponyi Albert véleményét akarta hal­lani és azt óhajtotta tudni, számithat-e pártja megalakításánál a nagynevű államférfiú támoga­tására.­­ Hétfőn délután gróf Zichy Szép­ utcai palotájában produkálta magát az a Nagy János nevű tizenkétéves fiúcska, akinek fenomenális hegedűművészeti képességeiről éppen mostaná­ban számolt be a Pesti Napló. Az érdekes kon­certen megjelent gróf Apponyi Albert is. Az elő­adás alatt Zichy János alkalmat talált arra, hogy kezdeményezését megemlítse Apponyi előtt. A két államférfiú között ez alkalommal semmi­féle megállapodás nem jött létre, hanem elhatá­rozták, hogy kedden délelőtt folytatják a meg­beszélést. — Gróf Zichy János — mint informátorunk velünk közölte — azt hiszi, hogy pártjába a volt munkapárt használható és értékes elemeit, a Rendpárt kiválóbb tagjait tudja tömöríteni, számít a parlamenten kívüli komoly, értékes és tehetséges elemek támogatására és azt hiszi, h­ogy ő, aki egy életet töltött el a keresztény és nemzeti eszme szolgálatában, zászlaja alá tudja gyűjteni a keresztényszocialista képviselők mér­sékeltebb elemeit is. Gróf Zichy pártja termé­szetszerűen megóvná történelmünknek keresz­tény nemzeti alapjait és így nemzeti szempont­ból konzervatív irányú volna, társadalmi és gaz­dasági tekintetben azonban liberális. Arra töre­kednék, hogy minden értékes erőt bev­onjon az új alakulatba és a munkásságot is felkarolná. A társadalmi és felekezeti békének megteremtése, a termelő munka helyreállítása, a gazdasági rendezés biztosítása és a külföldi kapcsolatok megszervezése — ezek volnának az új párt programmjának pozitív pontj­ai. Negatív irány­ban pedig: kerülné a szélsőségeket, a radikaliz­must és a reakciót és nem lépne ellenzékbe a­ Teleki-kormánnyal szemben. — A Halter István-féle demagógiától meg­csömörlött gróf Zichy, ak Ő azon az úton akar ha­ladni, amelyen eddig járt és elitéli a szélsőséget és túlzást. Programmjának szociális és gazdasági pillérjei vannak. Értesülésünk szerint, amennyiben gróf Ap­­ponyi Albert nem támogatná ezt a legújabb poli­tikai akciót, ez még nem jelenti azt, hogy a kez­deményezés zátonyra futott mert azok a poli­tikusok, akik rokonszenvvel kisérik az ügyet, azon az állásponton vannak, hogy­­most már minden körülmények között tenni kell valamit pozitív és reális irányban. Munkatársunk fölkereste báró Kürthy La­jost, a középpárt elnökét és megkérdezte, mit tart az akcióról. Kürthy így felelt: — Hivatalosan nem folytattunk tárgyaláso­kat. Bizonyos eszmecserében vettünk részt de egyelőre semmi olyan érett dolog nincs, ami a nyilvánosság elé kívánkoznék.

Next