Pesti Napló, 1921. február (72. évfolyam, 25–47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 25 kor. Negyed évre 70 kor. Fél évre 140 kor. Egész évre 280 kor. Egyes szám ára*. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2 kor. 72. évfolyam Kedd, február 1 SZERKESZTŐSÉG* és KIADÓHIVATAL« Erzsébet-körút II szám TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Peleles szerkesztő: József 62—36 Refraint Refrain: „A sajtó uszit". Ha a kormányzópárt egysége bomladozik: a sajtó usisit. JLU az elégületlenek és intrikusok kiválásával a kormányzópárt erősödésnek indul: a sajtó uszit. Ha Haller kilép, a sajtó uszit. Ha Haller marad: a sajtó uszit. Itt a legellentétesebb irányok váltsák föl egymást, az ócska, szellemtelen refrain megmarad. De mi szívből unjuk ezt az örökös ismétlést, amely egy ostoba logikai hibából sarjad: a sajtó ellen uszitók, akik a sajtót uszítással vádolják, összetévesztik a post honot a propier hocikal. Mind ama visszás jelenségek, amelyek manapság a magyar közvéleményt nyugtalanítják és mélységes elégedetlenséggel töltik el, nem a sajtó izgatásának következményei. A sajtó csak regisztrálja az eseményeket, csak tudomást vesz róluk kénytelenségből, hivatása parancsára, anélkül azonban, hogy a jelen viszonyok közt ezt a hivatást valami elragadó, lelket boldogító, mámorító gyönyörűségnek érezné. ,,Csak kommentálja a kész tetteket, de megjósolni hivatása nincs", mint Madách mondja a poétáról. Sem megjósolni, sem irányítani. Jósolni itt nem lehet, mert ebben a szédületes politikai káoszban, ahol pártok forronganak, egyéni érdekek viaskodnak, miniszteri székek recsegnek, a ma nem megbízható alap arra, hogy a holnap eshetőségeit kiszámítsuk. Az irányítás pedig nem a sajtó embereinek, hanem többnyire az újdonsült státusférfiaknak kezében van, akik lángelméjük intenzív fényével beragyogják a magyar közéletet. De ha már a sajtó nem irányít és nem emelkedik a döntő tényezők sorába, mint valamikor, szebb napokban, hagyják meg neki egyetlen még megmaradt tisztét, a közvélemény tájékoztatását. Mert ettől a jogunktól úgysem állunk el, amíg csak a nyílt erőszak ki nem üti a tollat a kezünkből. Ez a jogunk egyúttal kötelességünk is, amellyel a nagyközönségnek, a pártatlan közvéleménynek tartozunk. Senki sem váltott Magyarországon monopóliumot arra, hogy az ő politikáját tömjénezzék egyedül üdvözítőnek, az ő korlátolt kis műveltségére, tudására, képességeire tekintsenek föl a rajongás misztikus hevületével, az ő párttöredékét tekintsék a nemzet megváltójának, az ő sajtóját az egyetlen sajtónak Vannak még itt jó százezrek, akik nem kéredzkednek be ezekbe a pártokba és párttöredékekbe, akik függetlenül akarnak dolgozni a haza javán, akik lelkesen, önzetlenül, címet, rangot, tárcát, államtitkárságot, befolyást nem keresve, ajánlják föl munkájukat Magyarország újjáépítésére. Végre ezeknek is van közvéleményük. Némuljon el a közvélemény ebben az országban, amely mindenkor a jog, a gondolat, a meggyőződés, a vallás szabadságának klasszikus földje volt? Amely egy Bocskai, egy Sethelen Gábor, egy Rákóczi György és •így II. Rákóczi Ferenc nevével ékesítheti munkáit? S amelyet egy Széchényi,th. Deák, Eötvös tanított meg az szabadság és az emberi méltóság . Hogysem e nagyok méltatá vaiképpen szégyenkezzünk. az uszitó nevének bélye« Magyarország valamikor ,bben, területben és gazdagikai és erkölcsi értékben "olik a régi dicsőséges magas« a bélyeg nem bélyeg lesz, az tisztesség, amelyet fennentozni homlokunkon.A,———, i V Hallért és híveit kiszorítják a kormányzópártról A Sztarecsányi—Bleyer-csoport akciója (Sájas" tudósítónktól.) A keresztényszocialista párt közlegényei és a kisgazdapárt közkatonái érdekes mozgalmat indítottak egyes pártvezérek, főleg Haller István személye ellen. Az akciót egyrészről Bernolák Nándor, másrészről Schandl Károly vezeti. Arról van szó, hogy a keresztényszocialista képviselőknek a kormányzópártból való kilépési szándékát szereljék le. Ennek az az ára, hogy Haller István és legbizalmasabb hívei, akikre az Andrássyval folytatott pártalakítási tárgyalások miatt nagyon fel vannak bőszülve, vonuljanak ki a kormányzópártból, másrészről szorítsák ki az Eszterházy-palotából a szélsőséges kisgazda képviselőket is. Ez az utóbbi mindenesetre nehezebb dolog, mert az úgynevezett szélsőséges kisgazdák nagyatádi Szabó hívei, míg a kezdeményezés vezetői Rubinek Gyulát vallják vezérüknek. Schandl és Bernolák kedden folytatják megbeszélésüket, amelyen fegyvereket keresnek ama pártvezérek ellen, akiknek tevészínységüket a párt nem igazolta. Eredetileg az volt a terv, hogy a keresztény, szocialista párt kedden este dönt a kormányzópártból való kilépése dolgában. Haller István azonban ma oda nyilatkozott, hogy miután több vidéki képviselőtől sürgönyt kapott a konferencia elhalasztása érdekében, valószínű, hogy a pártértekezletet csak pénteken vagy szombaton tartják meg. Ami a Szmrecsányi—Bleyer-csoport helyzetét illeti, az a tizenkilenc képviselő, akik ebben az alakulásban helyet foglalnak, mindenesetre kilép- nek, és önállósítják magukat. Szmrecsányiék azt hiszik, hogy Andrássy elvállalja ebben a harcias és szélső pártban a vezérséget. Ez azonban még nagyon is bizonytalan. Mindenesetre sok függ Apponyi és Andrássytanácskozásaitól, amelyek eddig csupán azzal a pozitív eredménnyel végződtek, hogy Apponyi semmi szín alatt nem támogat egy ilyen alakulást. A volt disszidens képviselők kedden délelőtti megbeszélést tartanak, amelyen a kiküldöttek beszámolnak a gróf Teleki Pálnál tett látogatásukról. Egészen bizonyos, hogy a volt disszidensek megmaradnak a kormányzópártban. H Zichy és Apponyi tárgyalnak a konzervatív-liberális párt megalakításáról A ra törekszik Zichy, hogy minden értékes erőt bevonjon az uj alakulatba . Társadalmi és felekezeti béke (Saját tudósítónktól.) Gróf Apponyi Albert külföldi útjáról vasárnap Budapestre érkezett s nem sokkal később érintkezésbe lépett gróf Teleki Pál miniszterelnökkel és gróf Andrássy Gyulával. A megbeszéléseken szóba került Andrássy pártalakítási akciója. A Pesti Napló értesülése szerint befejezett tény, hogy Apponyi a tervezett alakulásban nem vesz részt és nincs abban a helyzetben, hogy a balsikerű mozgalmat támogassa. Andrássy kezdeményezése tehát abban a formában, ahogyan ő elképzelte, kudarcot vallott. A politikaivilág érdeklődését most egy új, nagyszabású akció köti le: gróf Zichy János volt közoktatásügyi miniszter pártalakítási törekvése. Mértékadó körükben már napok óta élénken tárgyalják gróf Zichy János megmozdulását, amelyet a közélet számos notabilitása reálisnak, komolynak tart s azt hiszik, sikerre foog vezetni. A Pesti Napló munkatársa fölkereste gróf Zichy Jánost Széputcai palotájában és hosszasan elbeszélgetett vele a tervbevett alakulásról. A volt kultuszminiszter még időelőttinek tartja azt, hogy szándékairól tájékoztassa a nyilvánosságot, illetékes helyen azonban, ahol feltétlenül tisztában vannak törekvéseivel és felfogásával, a következő hiteles információkat kaptuk: — Gróf Zichy János már néhány nap óta tapogatódzó tárgyalásokat folytatott a politika és a közélet egyes kitűnőségeivel egy konzervatívliberális párt megalakítása dolgában. Formális tanácskozásokra még nem került a sor, de valószínű, hogy néhány napon belül már erre is megérlelődik a helyzet. Zichy ugyanis mindenekelőtt gróf Apponyi Albert véleményét akarta hallani és azt óhajtotta tudni, számithat-e pártja megalakításánál a nagynevű államférfiú támogatására. Hétfőn délután gróf Zichy Szép utcai palotájában produkálta magát az a Nagy János nevű tizenkétéves fiúcska, akinek fenomenális hegedűművészeti képességeiről éppen mostanában számolt be a Pesti Napló. Az érdekes koncerten megjelent gróf Apponyi Albert is. Az előadás alatt Zichy János alkalmat talált arra, hogy kezdeményezését megemlítse Apponyi előtt. A két államférfiú között ez alkalommal semmiféle megállapodás nem jött létre, hanem elhatározták, hogy kedden délelőtt folytatják a megbeszélést. — Gróf Zichy János — mint informátorunk velünk közölte — azt hiszi, hogy pártjába a volt munkapárt használható és értékes elemeit, a Rendpárt kiválóbb tagjait tudja tömöríteni, számít a parlamenten kívüli komoly, értékes és tehetséges elemek támogatására és azt hiszi, hogy ő, aki egy életet töltött el a keresztény és nemzeti eszme szolgálatában, zászlaja alá tudja gyűjteni a keresztényszocialista képviselők mérsékeltebb elemeit is. Gróf Zichy pártja természetszerűen megóvná történelmünknek keresztény nemzeti alapjait és így nemzeti szempontból konzervatív irányú volna, társadalmi és gazdasági tekintetben azonban liberális. Arra törekednék, hogy minden értékes erőt bevonjon az új alakulatba és a munkásságot is felkarolná. A társadalmi és felekezeti békének megteremtése, a termelő munka helyreállítása, a gazdasági rendezés biztosítása és a külföldi kapcsolatok megszervezése — ezek volnának az új párt programmjának pozitív pontjai. Negatív irányban pedig: kerülné a szélsőségeket, a radikalizmust és a reakciót és nem lépne ellenzékbe a Teleki-kormánnyal szemben. — A Halter István-féle demagógiától megcsömörlött gróf Zichy, ak Ő azon az úton akar haladni, amelyen eddig járt és elitéli a szélsőséget és túlzást. Programmjának szociális és gazdasági pillérjei vannak. Értesülésünk szerint, amennyiben gróf Apponyi Albert nem támogatná ezt a legújabb politikai akciót, ez még nem jelenti azt, hogy a kezdeményezés zátonyra futott mert azok a politikusok, akik rokonszenvvel kisérik az ügyet, azon az állásponton vannak, hogymost már minden körülmények között tenni kell valamit pozitív és reális irányban. Munkatársunk fölkereste báró Kürthy Lajost, a középpárt elnökét és megkérdezte, mit tart az akcióról. Kürthy így felelt: — Hivatalosan nem folytattunk tárgyalásokat. Bizonyos eszmecserében vettünk részt de egyelőre semmi olyan érett dolog nincs, ami a nyilvánosság elé kívánkoznék.