Pesti Napló, 1921. február (72. évfolyam, 25–47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
.n I UI] élet kezdHik i vivUDon Körséta a vívótermekben "Ttffmatnnl'ifif) Hat háborús év után újból élénk lett az élet a vívótermekben és a vivősport újból divatba jön. A híres bajnokok, akik valamikor az Olimpiádokon szereztek dicsőséget amagyar névnek, ismét tréningbe álltak. Sajnos,hárman a legjobbak közül, Békesszy Béla, Szántay Jenő és Zulovszky Béla hősi halált haltak, a híres Földes Dezső Clevelandba költözött, Fuchs Jenő, a kétszeres olimpiái bajnok pedig egyelőre nem dolgozik. A többiek azonban újból felvették a pihentetett kardot. A Wesselényi Vivóklubban Santelli Italo és Schleizer Gáspár tanítanak. Májunké : Walter főhadnagy, Hertelendy őrnagy, Marsó Lajos, Akay Elemér, több szép vivóverseny győztesei javában gyakorolnak. A tréning a február 13-án tartandó vivtóversenyre szól, ekkor ünnepli az egyesület fennállásának negyedszázados jubileumát. Fodor Károly vívótermében is serényen folyik a munka. Fodor mester frissen, lelkesen tanít, bár már több generációt vezetett be a vívás művészetébe. Ebben a vívóteremben gyakoroltak a politikai élet kitűnőségei. Tisza István, Gajáry Ödön, Szunyogh Szabolcs, Kubinyi Géza és a többiek. Itt folytat le a leghíresebb párbajok, többek között a szomorú kimenetelű frencz—Keglolchféle párbaj is. Most a „Vén Fiúk" vívóklubja dolgozik itt serényen és a klub elnöke, herceg Windischgraetz Lajos gyakran látja itt vendégül az, amerikai és angol missziók tagjait. Mostanában dr. Rozgonyi György, Schwarzz Tibor és Paulikovits Elemér az oszlopai és legszorgalmasabb tagjai a klubnak. A Magyar Atlétikai Klubnak a Nemzeti hervarda az otthona. Lentellin és Schletzeren kívül Borsodi Jenő tanítja a fiatalokat. Békében a MAC-nak volt a legjobb vívócsapata. A Londonbanés Stockholmban győztes magyar olimpiai csapatokban MAC adta a legtöbb vívót. A leglelkesebb tagjaima a klubnak: Krencsey Géza, Mészáros Ervin, Lichteneckert András és Sagy Béla, a klub vivókapitánya. A műegyetem vívótermében százhatvan vívó dolgozik. Santelli, Accomando, Iray és Holló,sy tanítják a fiatalokat. Itt a versenyvivők: Benedek, Gtukács és Széchy külön tréninget is folytatnak. Élénk vivóélet uralkodik a MÜVE helyiségeiben, ahol a régi ,híres vívók közül Filotás és Berty ezredesek, Schemker őrnagy, Boger Béla századoshadbiztos és Unvarik Jenő főhadnagy dolgoznak. A MOVE vívócsoportja gyakori klubközi versenyekkel járul hozzá a vívás népszerűsítéséhez. A Fővárosi Vivóklub, továbbá az Egyetemi Atlétikai Klub ezidőszerint nem működnek, míg a Nemzeti Vívóklubban Werkner Lajos és Garay János élénk tréninget fejtenek ki. Igen érdekes a déli órákban Santolli vívóterme, ahol a legjobb magyar vivók adnak találkozót egymásnak. Krenczey, Mészáros és Garay itt vívják assout-ikat. Itt tartózkodik Rákosi Gyula vívómé - h. Végezetül ideiktatjuk Fuchs Jelőnek és Nagy Anifi doktornak munkatársunk előttt tett kijelentéseit, akik szerint a háború és a forradalmak nagy mértékben hátráltatták a vivősport fejlődését, ugy hogy egész generáció esett ki a fejlődésből. Mindazonáltal remélik, hogy az újabb vivónemzedék méltó követője lesz a régi nagyszerű gárdának. 11* 9 Kedd PESTI NAPLÓ 1921. február 1. Rosetti olasz miniszter Budapesten Az olasz-magyar szimpátia erősödik — Magyarország talpra fog állni (Saját tudósítónktól.) Rosetti olasz miniszter, a Duna-bizottság tagja, ma este kilenc óra Siarknin perckor a bukaresti expressz-vonattal Budapestre érkezett. A Pesti Napló munkatársa rögtön megérkezése után fölkereste a Hungária-szállóban levő lakásán s a miniszter ideutazása céljáról a következő felvilágosítást adta: — Mint a Duna-bizottság tagja jöttem ide, hogy a Dunahajózást és az ezzel kapcsolatos kérdéseket tanulmányozzam. Eredeti útitervem az volt, hogy Bécsen keresztül utazom, azonban programom az utolsó percben megváltozott és útba kellett ejtenem Szegedet. A Duni-bizottság elnöklője legközelebb Olaszországba kerül és én annak idején, mint Olaszország kiküldötte, valószínűleg átveszem az elnökséget Miklós Ödöntől. Előreláthatólag két-három hónapig maradok itt. — Nagy örömmel jöttem ide, mert a magyarok iránt mély rokonérzés él bennem. Nem először vagyok itt. Hosszabb időt töltöttem Budapesten 1907-ben és újabban a múlt év decemberében egynéhány napot. Magyarországot és a magyarokat volt alkalmam közelebbről megismerni és megszeretni. Szimpátiám most csak fokozódik a magyarság iránt, amikor azt látom, hogy a magyarok igyekeznek helyreállítani, a két nemzet közöttijó viszonyt és amint hallom, Korvin Mátyás Társaság hnnen egy magyar-olasz társaságot alapítottak, amely magyar-olasz történelmi és kulturális kérdésekkel foglalkozik és újabban Dante születésének hatszázadik fordulója alkalmából nagy Dante-ünnepélyt rendez. — A magyar urak közül közelebbről Miklós Ödön urat ismerem, akinek képességeit igen nagyra becsülöm. — Mint szakminiszter politikai kérdésekre nem válaszolhatok. Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetét azonban élénk figyelemmel szemlélem és kívánom, hogy Magyarország mielőbb talpraálljon. A miniszter, aki vidám, ruganyos fiatalember, feleségével, egy elbájolóan szép, feketeszemű, kar- esti, magas olasz asszonnyal érkezett ide. Kíséreltükben van Marozzi olasz kapitány, a miniszter titkára és néhány olasz katonatiszt. A keleti pályaudvaron az olasz misszió tagjai várták, a Hungáriában pedig Rivolta kapitány fogadta őket. A miniszter megérkezése után Enrico Marian és Scarpatino olasz diplomaták azonnal kihallgatásra jelentkeztek nála. Az Akadémia kritikája- a kritikára Heinrich Gusztáv javasolta Pekár Gyula darabjának megkoszorúzását . Az Akadémia döntése (Saját tudósítónktól.) A Magyar Tudományos Akadémia hétfőn délután tartott összesülésében döntött a Vojnits-jutalomról. Vojnovich Géza levelező tag terjesztette elő a bírálóbizottság jelentését, amelynek alapján az összes ülés ítélkezett és pedig úgy, hogy elfogadva a bizottság javaslatát, Pekár Gyula vallás- és közoktatásügyi államtitkár „Danton"-ját koszorúzta meg a jutalommal. Érdekes momentum, hgy úgy a bíráló bizottság, mint az Akadémia szem elől tévesztette a jutalom megalapítójának akaratát, aki „a legnagyobb színpadi sikert aratott színdarabot" óhajtotta "a maga anyagi és az Akadémia erkölcsi elismerésével kitüntetni. A jutalmazó azt kivallja, hogy az Akadémia és a színházlátogató közönség ítélete találkozzék és a tudós testület szentesítse a közönség döntését. Természetes, hogy a sikert irodalmi eszközökkel kell annak a darabnak is kikényszerítenie, amely a nagy tömeg kegyeinek válik ily módon részesévé. Éppen ez a titkok titka: Színpadi népszerűség és esztétikai követelményeknek megfelelő színvonal. Mondja meg őszintén a bírálóbizottság és vele együtt a javaslatát ma jóváhagyott Akadémia, váljon a „Danton"-e az a darab, amely a Vejnusjutalom eme kettős követelményének megfelel"? Az összes ülésen Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke elnökölt és a megjelent tagok és közönség nagy érdeklődéssel hallgatták Vojnovich előadását. A bizottság mindenekelőtt azt a szomorú tényt állapította meg — mondotta — hogy az utóbbi időkben nagyon kevés eredeti szépirodalmi mű jelenik meg és kevés eredeti darab kerül színre, aminek az az oka, hogy a berni egyezmény aláírása előtt a kiadók sietnek lefordíttatni a nyugateurópai irodalmak javát, mivel ezidőszerint idegen író munkája a szerző engedélye nélkül is kiadható. Aztán fölpanaszolja a jelentés, hogy a mai színházi kritika teljesen megbízhatatlan. A színikritikusok nem elemeznek, hanem egyszerűen benyomásaik alapján ítélnek. Sőt, ami a legnagyobb baj, a társadalom tagozódása folytán az irodalom is csoportokra oszlott, amelyek teljes antagonizmusban állanak egymással szemben." A kritikában " döntő szempont a szerzőnek és a kritikusnak politikai és irodalmi pártállása, úgy hogy m előre meg lehet mondani, melyik kritikus milyen méltánylásban fogja részesíteni az előadandó darabot. Pekár Gyula „Danton"-jánál volt a kritikának ez az előzetes állásfoglalása a legszembeötlőbb, de — amint a jelentés mondja — azóta a másik irodalmi csoport egyik tagjának a darabjánál is meg lehetett állapítani a szemben álló kritikusok elfogultjánál. A Pékár ,,Danton"-ját a túlsó csoport meg nem érdemelt módon intézte el, pedig kétségkívül magasan fölötte áll az összes többi, 1920-ban előadott daraboknak. A bizottság, amely Heinrich Gusztáv, Ferencii Zoltán és Vojnovich Géza akadémiai tagokból állott, Heinrich Gusztáv indítványára Pekár „Danton"-jában egyhangúlag állapodott meg, és ezt ajánlotta jutalmazásra az összesülésnek. A javaslatot az összesülés egyhangúlag elfogadta. A „Danton"-on kívül más darabról a bírálati jelentés nem emlékezett meg. Az összesülés további folyamán Berzeviczy Albert bejelentette, hogy az Akadémia az utolsó hetekben közel kétmillió korona adományt kapott. Az adakozók névsorát az Az Est január 28-iki száma már közölte. Azóta érkezett a Tébe 1.000.000 József főherceg 50.000 (fűtőanyag beszerzésére), Orosdy Fülöp 100.000 koronás adománya, és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium értesítése arról, hogy az állami szubvenciót 126.000 koronáról 500.000 koronára emeli. A magyar artisták A, B, C-je Hatszáz tagot töröl az Artista Egyesület iSwfritSlurftwWflftlfon.) A főkapitány tudvalevően rendeletet bocsátott ki, amely szerint a jövőben a mulatók helyiségeiben csakis olyan tagok lehetnek szerződtetve, akik egyszersmind a Magyarországi Artista Egyesületnek is tagjai, szóval hivatásos artisták Erre a rendeletre különösen azért volt szükség, mert az utóbbi időben több helyiségben oly artista, de főképpen artistanő működött, akinek vajmi kevés köze van az artistasághoz és inkább az erkölcsrendészet paragrafusaival került gyakran összeütközésbe. A Pesti Napló munkatársa ebben az ügyben kérdést intézett a Magyarországi Artista Egyesület vezetőségéhez és onnan a következő felvilágosítást kapta: — Az említett rendeletet a főkapitány úr a mi kérésünkre adta ki, mert elejét akarjuk venni annak, hogy a jövőben olyan nők is szerepeljenek mint artistanők, akik sem nem tagjai az egyesületnek, sem nem artistanők. Véget kellett már vetni egyszer azoknak a visszaéléseknek, amelyeket sokan a zsebükben lévő artista egyesületi igazolvánnyal követtek el a komoly artisták rovására. Tudni kell ugyanis, hogy a diktatúra napjaiban hatszáz tagot kényszerített ránk a megboldogult színügyi népbiztosság, különösen nőket küldtek rengeteget a nyakunkra és ezeket el kellett látnunk igazolvánnyal. Ezek a nők még most is grasszálnak az igazolványainkkal, holott nem artistanők. Az alapos rostálás szempontjából a tagokat három csoportba osztottuk be. Az A) osztályú tagok sorába az úgynevezett látványos számok kerülnek, a B) osztályba az énekes és táncos artistákat, a C) osztályba pedig azokat a hölgyeket osztottuk be, akik nem produkálják magukat a színpadon, hanem a parketten táncolnak. Az artista létminimum 1300 korona, de ez a C) osztályunkra nem vonatkozik, mert különben a direktorok nem , tudnának retizálni és kénytelenek volnának helyiségeiket becsukni. Egy nagyobb mulató helyiségében 25—30 leány van és ezeknek egyenként 1500 korona gázsit adni a direktorok képtelenek. Ezekre a táncosnőkre nézve már régebben a rendőrség 150 korona havi létminimumot állapított meg, de természetesen ez az összeg már rég túl van haladva, a direktorok és a szerződtetett nők közti megegyezés alapján. Az artista-egyesületnek összesen 1200 tagja van, a 600-at, akikről már említést tettünk, az egyesületből kizárjuk, illetve töröljük a tagok sorából, nemcsak azért, mert ezek egy része erkölcsi szempontból kifogásolható, hanem azért, is, mert a hatszáz között sok olyan van, akinek semmi köze sincsen az artistasághoz, mert rendes polgári foglalkozásuk van. A diktatúraa alatt ugyanis számos igen előkelő ember kérte felvételét a tagok sorába, csakhogy ,,szakszervezeti" igazolványhoz jusson, ezeket persze most szintén töröljük. Így esik ki majd a tagok sorából Szacelláry György és családja, mert úgy Szacelláry mint fiai akommün napjaiban mint táncos-trupp voltak felvéve a tagok listájába, mert csak a mi igazolványunk segítségével juthattak el Bécsbe. Ugyanígy jutottak ki Fodor vívómester fiai, akik azonban megmaradnak a tagok közt, mert jelenleg is mint step-táncosok óriási sikert aratnak egyik nagy bécsi mulatóban. Töröljük továbbá a Teddy és Papy számot, amely mögött két ismertlipótvárosi pinzifja húzódik meg. Töröljük még Arin Lipót ügyvédet, aki mint excentrikus tánc szerepel a kommün idejéből való bővített tagbi, és még sok olyan budapesti urat és hölgyet, nem természetszerűen ma már nincsen szi'" arra, hogy tagjaink sorába tartozzanak. A riadt 1200 tagnak a rostálását is természet legnagyobb szigorúsággal hajtjuk végre. "