Pesti Napló, 1921. február (72. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

.n I­ UI] élet kezdHik i vivUDon Körséta a vívótermekben "­­Ttffmatnnl'ifif) Hat háborús év után újból élénk lett az élet a vívótermekben és a vivő­sport újból divatba jön. A híres bajnokok, akik valamikor az Olimpiádokon szereztek dicsőséget a­­magyar névnek, ismét tréningbe álltak. Sajnos,­­hárman a legjobbak közül, Békesszy Béla, Szántay Jenő és Zulovs­zky Béla hősi halált haltak, a híres Földes Dezső Clevelandba költözött, Fuchs Jenő, a kétszeres­ olimpiái bajnok pedig egyelőre nem dolgozik. A többiek azonban újból felvették a pi­hentetett kardot. A Wesselényi Vivóklubban Santelli Italo és Schleizer Gáspár tanítanak. Májunké : Walter fő­hadnagy, Hertelendy őrnagy, Mar­só Lajos, Akay Elemér, több szép vivóverseny győztesei javában gyakorolnak. A tréning a február 13-án tartandó vivtóversenyre szól, ekkor ünnepli az egyesület fennállásának negyedszázados jubileumát. Fodor Károly vívótermében is serényen folyik a munka. Fodor mester frissen, lelkesen tanít, bár már több generációt vezetett be a vívás mű­vészetébe. Ebben a vívóteremben gyakoroltak a politikai élet­ kitűnőségei. Tisza István, Gajáry Ödön, Sz­unyogh Szabolcs, Kubinyi Géza és a töb­biek. Itt folytat le a leghíresebb párbajok, többek között a szomorú kimenetelű frencz—Kegl­olch­féle párbaj is. Most a „Vén Fiúk" vívóklubja dol­gozik itt serényen és a klub elnöke, herceg Win­dischgraetz Lajos gyakran látja itt vendégül az, amerikai és angol missziók tagjait. Mostanában dr. Rozgonyi György, Schwarzz Tibor és Pauliko­vits Elemér az oszlopai és legszorgalmasabb tag­jai a klubnak. A Magyar Atlétikai Klubnak a Nemzeti her­varda az otthona. Lentellin és Schletzeren kívül Borsodi Jenő tanítja a fiatalokat. Békében a MAC-nak volt a legjobb vívócsapata. A Londonban­­és Stockholmban győztes magyar olimpiai csapatokba­n MAC adta a legtöbb vívót. A leglelkesebb tagjai­­ma a klubnak: Krencsey Géza, Mészáros Ervin, L­ichteneckert András és Sagy Béla, a klub vivó­kapitánya. A műegyetem vívótermében százhatvan vívó dolgozik. Santelli, Accom­ando, Iray és Holló,sy ta­nítják a fiatalokat. Itt a verseny­vivők: Benedek, Gtukács és Széchy külön tréninget is folytatnak. Élénk vivóélet uralkodik a MÜVE helyiségeiben, ahol a régi ,híres vívók közül Filotás és Berty ez­redesek, Sch­emker őrnagy, Boger Béla százados­hadbiztos és Unvarik Jenő főhadnagy dolgoznak. A MOVE vívócsoportja gyakori klubközi verse­nyekkel járul hozzá a vívás népszerűsítéséhez. A Fővárosi Vivóklub, továbbá az Egyetemi Atlé­tikai Klub ezidőszerint nem mű­ködnek, m­íg a Nemzeti Vívóklubba­n Werkner Lajos és Garay Já­nos élénk tréninget fejtenek ki. Igen érdekes a déli órákban Santolli vívóterme, ahol a legjobb magyar vivók adnak találkozót egymásnak. Kren­czey, Mészáros és Garay itt vívják assout-ikat. Itt tartózkodik Rákosi Gyula vívómé­­ - h. Végez­etül ideiktatjuk Fuch­s Je­lőnek és Nagy Anifi doktornak munkatársunk előttt tett kijelenté­seit, akik szerint a háború és a forradalmak nagy mértékben hátráltatták a vivősport fejlődését, ugy hogy egész generáció esett ki a fejlődésből. Mindazonáltal remélik, hogy az újabb vivónemze­dék méltó követője lesz a régi nagyszerű gárdának. 11* 9 Kedd PESTI NAPLÓ 1921. február 1. Rosetti olasz miniszter Budapesten Az olasz-magyar szimpátia erősödik — Magyarország talpra fog állni (Saját tudósítónktól.) Rosetti olasz miniszter, a Duna-bizottság tagja, ma este kilenc óra Siar­knin­ perckor a bukaresti expressz-vonattal Buda­pestre érkezett. A Pesti Napló munkatársa rögtön megérkezése után fölkereste a Hungária-szállóban levő lakásán s a miniszter ideutazása céljáról a következő felvilágosítást adta: — Mint a Duna-bizottság tagja jöttem­ ide, hogy a Dunahajózást és az ezzel kapcsolatos kér­déseket tanulmányozzam. Eredeti útitervem az volt, hogy Bécsen keresztül utazom­, azonban pro­gra­m­om az utolsó percben megváltozott és útba kellett ejtenem Szegedet. A Duni-bizottság elnök­lője legközelebb Olaszországba kerül és én annak idején, mint Olaszország kiküldötte, valószínűleg átveszem az elnökséget Miklós Ödöntől. Előre­láthatólag két-három hónapig maradok itt. — Nagy örömmel jöttem ide, mert a magya­rok iránt mély rokonérzés él bennem. Nem elő­ször vagyok itt. Hosszabb időt töltöttem Budapes­ten 1907-ben és újabban a m­últ év decemberében egynéhány napot. Magyarországot és a magyaro­kat volt alkalmam közelebbről megismerni és megszeretni. Szimpátiám most csak fokozódik a magyarság iránt, amikor azt látom, hogy a ma­gyarok igyekeznek helyreállítani, a két nemzet kö­zötti­­jó viszonyt és amint hallom, Korvin Mátyás­ Társaság hnnen egy magyar-olasz társaságot ala­pítottak, amely magyar-olasz történelmi és kultu­rális kérdésekkel foglalkozik és újabban Dante születésének hatszázadik fordulója alkalmából nagy Dante-ünnepélyt rendez. — A magyar urak közül közelebbről Miklós Ödön urat ismerem, akinek képességeit igen nagyra becsülöm. — Mint szakminiszter politikai kérdésekre nem válaszolhatok. Magyarország pénzügyi és gaz­dasági helyzetét azonban élénk figyelemmel szem­lélem és kívánom, hogy Magyarország mielőbb talpraálljon. A miniszter, aki vidám, ruganyos fiatalember, feleségével, egy elbájolóan szép, feketeszemű, kar-­­ esti, magas olasz asszonnyal érkezett ide. Kísére­­l­tükben van Marozzi olasz kapitány, a miniszter titkára és néhány olasz katonatiszt. A keleti pá­lyaudvaron az olasz misszió tagjai várták, a Hun­gáriában pedig Rivolta kapitány fogadta őket. A miniszter megérkezése után Enrico Marian és Scarpa­tino olasz diplomaták azonnal kihallga­tásra jelentkeztek nála. Az Akadémia kritikája- a kritikára Heinrich Gusztáv javasolta Pekár Gyula darabjának megkoszorúzását . Az Aka­démia döntése (Saját tudósítónktól.) A Magyar Tudományos Akadémia hétfőn délután tartott összesülésében döntött a Vojnits-jutalomról. Vojnovich Géza leve­lező­ tag terjesztette elő a bíráló­bizottság jelenté­sét, amelynek alapján az összes ülés ítélkezett és pedig úgy, hogy elfogadva a bizottság javaslatát, Pekár Gyula vallás- és közoktatásügyi államtitkár „Danton"-ját koszorúzta meg a jutalommal. Érdekes momentum, h­­gy úgy a bíráló­ bizott­ság, mint az­ Akadémia szem elől tévesztette a ju­talom megalapítójának akaratát, aki „a legna­gyobb színpadi sikert aratott színdarabot" óhaj­totta "a maga anyagi és az Akadémia erkölcsi el­ismerésével kitüntetni. A jutalmazó azt kivallja, hogy az Akadémia és a színházlátogató közönség ítélete találkozzék és a tudós testület szentesítse a közönség döntését. Természetes, hogy a sikert iro­dalmi eszközökkel kell annak a darabnak is ki­kényszerítenie, amely a nagy tömeg kegyeinek vá­lik ily módon részesévé. Éppen ez a titkok titka: Színpadi népszerűség és esztétikai követelmények­nek megfelelő színvonal. Mondja meg őszintén a bíráló­bizottság és vele együtt a javaslatát ma jóváhagyott Akadémia, váljon a „Danton"-e az a darab, amely a Vejnu­s­jutalom­ eme kettős követelményének megfelel"? Az összes ülésen Berzeviczy Albert, az Akadé­mia elnöke elnökölt és a megjelent tagok és kö­zönség nagy érdeklődéssel hallgatták Vojnovich előadását. A bizottság mindenekelőtt azt a­­ szomorú tényt állapította meg — mondotta — hogy az utóbbi időkben nagyon kevés eredeti szépirodalmi mű jelenik meg és kevés eredeti darab kerül színre, aminek az az oka, hogy a berni egyezmény alá­írása előtt a kiadók sietnek lefordíttatni a­ nyugat­európai irodalmak javát, mivel ezidőszerint idegen író munkája a szerző engedélye nélkül is kiadható. Aztán fölpanaszolja a jelentés, hogy a mai szín­házi kritika teljesen megbízhatatlan. A színikritiku­sok nem elemeznek,­ hanem egyszerűen benyomá­saik alapján ítélnek. Sőt, ami a legnagyobb ba­j, a társadalom tagozódása folytán az irodalom is csoportokra oszlott, amelyek teljes antagonizm­us­ban állanak egymással szemben." A kritikában " döntő szempont a szerzőnek és a kritikusnak poli­tikai és irodalmi pártállása, úgy hogy m előre meg lehet mondani, melyik kritikus milyen méltánylás­ban fogja részesíteni az előadandó darabot. Pekár Gyu­la „Danton"-jánál volt a kritikának ez az elő­zetes állásfoglalása a­ legszembeötlőbb, de — amint a jelentés mondja — azóta a másik irodalmi cso­port egyik tagjának a darabjánál is meg lehetett­­ állapítani a szemben álló kritikusok elfogultjánál. A Pékár ,,Danton"-ját a túlsó csoport meg nem ér­demelt módon intézte el, pedig kétségkívül magasan fölötte áll az összes többi, 1920­-ban előadott dara­boknak. A bizottság, amely Heinrich Gusztáv, Fe­rencii Zoltán és Vojnovich Géza akadémiai tagok­ból állott, Heinrich Gusztáv indítványára Pekár „Danton"-jában egyhangúlag állapodott meg, és ezt ajánlotta jutalmazásra az összesülésnek. A javaslatot az összesülés egyhangúlag elfo­gadta. A „Danton"-on kívül más darabról a bírá­lati jelentés nem emlékezett meg. Az összesülés további folyamán Berzeviczy Albert bejelentette, hogy az Akadémia az utolsó hetekben közel kétmillió korona adományt kapott. Az adakozók névsorát az Az Est január 28-iki szá­ma már közölte. Azóta érkezett a Tébe 1.000.000 József főherceg 50.000 (fűtőanyag beszerzésére), Orosdy Fülöp 100.000 koronás adománya, és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium értesítése arról, hogy az állami szubvenciót 126.000 koroná­ról 500.000 koronára emeli. A magyar artisták A, B, C-je Hatszáz tagot töröl az Artista Egyesület iSwfrit­S­lurftwWflftlfon­.) A főkapitány tudvale­vően rendeletet bocsátott ki, amely szerint a jö­vőben a mulatók helyiségeiben csakis olyan tagok lehetnek szerződtetve, akik egyszersmind a Ma­gyarországi Artista Egyesületnek is tagjai, szóval hivatásos artisták Erre a rendeletre különösen azért volt szükség, mert az utóbbi időben több he­lyiségben oly artista, de főképpen artistanő mű­ködött, akinek vajmi kevés köze van a­z artista­sághoz és inkább az erkölcsrendészet paragrafu­saival került gyakran összeütközésbe. A Pesti Napló munkatársa ebben az ügyben kérdést inté­zett a Magyarországi Artista Egyesület vezetőségé­hez és onnan a következő felvilágosítást kapta: — Az említett rendeletet a főkapitány úr a mi kérésünkre adta ki, mert elejét akarjuk venni annak, hogy a jövőben olyan nők is szerepel­jenek mint artistanők, akik sem nem tagjai az eg­yesületnek, sem nem artistanők. Véget kellett már vetni egyszer azoknak a visszaéléseknek, ame­lyeket sokan a zsebükben lévő artista egyesületi igazolvánnyal követtek el a komoly artisták ro­vására. Tudni kell ugyanis, hogy a diktatúra nap­jaiban hatszáz tagot kényszerített ránk a megbol­dogult színügyi népbiztosság, különösen nőket küldtek rengeteget a nyakunkra és ezeket el kel­lett látnunk igazolvánnyal. Ezek a nők még most is grasszálnak az igazolványainkkal, holott nem artistanők.­­ Az alapos rostálás szempontjából a tago­kat három csoportba osztottuk be. Az A) osztályú tagok sorába az úgynevezett látványos számok ke­rülnek, a B) osztályba az énekes és tán­cos artistá­kat, a C) osztályba pedig azokat a hölgyeket osz­tottuk be, akik nem produkálják magukat a szín­padon, hanem a parketten táncolnak. Az artista létminimum 1300 korona, de ez a C) osztályunkra nem vonatkozik, mert különben a direktorok nem , tudnának retizálni és kénytelenek volnának helyi­ségeiket becsukni. Egy nagyobb mulató helyiségé­ben 25—30 leány van és ezeknek egyenként 1500 korona gázsit adni a direktorok képtelenek. Ezekre a táncosnőkre nézve már régebben a rendőrség 150 korona havi létminimumot állapított meg, de ter­mészetesen ez az összeg már rég túl van haladva, a direktorok és a szerződtetett nők közti meg­egyezés alapján. Az artista-egyesü­letnek összesen 1200 tagja van, a 600-at, akikről már említést tet­tünk, az egyesületből kizárjuk, illetve töröljük a tagok sorából, nemcsak azért, mert ezek egy része erkölcsi szempontból kifogásolható, hanem azért, is, mert a hatszáz között sok olyan van, akinek semmi köze sincsen az artistasághoz, mert rendes polgári foglalkozásuk van. A diktatúraa alatt ugyanis számos igen előkelő ember kérte felvételét a tagok sorába, csakhogy ,,szakszervezeti" igazolványhoz jusson, ezeket per­sze most szintén töröljük. Így esik ki majd a tagok sorából Szacelláry György és családja, mert úgy Szacelláry mint fiai a­­kommün napjaiban mint táncos-trupp voltak felvéve a tagok listájába, mert csak a mi igazolványunk segítségével juthattak el Bécsbe. Ugyanígy jutottak ki Fodor vívómester fiai, akik azonban megmaradnak a tagok közt, mert jelenleg is mint step-táncosok óriási sikert aratnak egyik nagy bécsi mulatóban. Töröljük továbbá a­ Teddy és Papy számot, amely mögött két ismert­­lipótvárosi pinzifja húzódik meg. Töröljük még Arin­ Lipót ügyvédet, aki mint excentrikus tánc szerepel a kommün idejéből való bővített tagbi, és még sok olyan budapesti­ urat és hölgyet,­­ nem természetszerűen ma már nincsen szi'" arra, hogy tagjaink sorába tartozzanak. A r­iadt 1200 tagnak a rostálását is természet legnagyobb szigorúsággal hajtjuk végre. "

Next