Pesti Napló, 1921. március (72. évfolyam, 48–68. szám)
1921-03-06 / 49. szám
5 Va«im*p ^ PROXI NAPLÓ 1921. március . , AHtfi US programmAK tamrészletei a pénzintézetek Kongresszusán A pénzügyminiszter reparálja a javaslataiba becsúszott hibákat — Kedvezmény a hadikölcsönök tulajdonosainak — Megnyugtatja a tőzsdét (Saját tudósítónktól.) A fővárosi és avidéki pénzintézetek igazgatói úgyszólván teljes számmal gyűltek egybe ma délután a kereskedelmi és ipari kamarában, ahol a Pénzintézetek Országos Egyesülete kongresszust tartott. Dr. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter is megjelent a kongresszuson és hosszabb beszédben fejtette ki programmjának újabb részleteit és azokat a változásokat, amelyeket a részvényváltság törvényjavaslatán keresztül szándékozik vinni. Az ülést Lukács László volt miniszterelnök nyitotta meg, aki dicsérettel emlékezett meg arról, hogy a szakkörök sokszor értékes felszólalásai nem mennek veszendőbe a pénzügyminiszternél. (Hegedős liberális politikus marad) Hegedüs Lóránt pénzügyminiszter dicsérettel emlékezett meg mindenekelőtt a pénzügyminisztérium tisztviselőkaráról, amelyet Lukács annyi bölcseséggel nevelt s amely most is a helyén van. Ilyen tisztviselőkarral a csatát meg fogja nyerni. A pénzügyi bizottságban javaslatot tett, hogy hallgassák meg az érdekképviseleteket, amelyeknek tagjai ily módon a nemzetgyűlés tagjaival érintkezésbe fognak lépni.. Meg van győződve, hogy Magyarország kilencven százaléka mellette foglal állást és igy nem érzi azt, mintha a légüres térben mozogva. Legutóbb, amikor a kamaráiban megjelent, mint a TÉBE igazgatója beszélt. Éppúgy, mint nem volt HHdl hatalom, amely megtakatta volna flt abban, hogy liberál- politikus maradjon, éppúgy nincs hatalom, amely akkor vallott nézeteinek megváltoztatására rábírná őt. A pénzügyminiszternek ezt a kijelentését a zsúfolt padsorok percekig tartó, lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták. Az osztrák ellenséges nyilatkozatok őt meg nem tévesztik. Valótlan, mintha ő Zürichben interveniált volna. Mesterséges beavatkozás nélkül is észrevette a külföld, hogy amagyar korona Hamupipőke volt eddig és le volt szorítva egy nemlétező osztrák valuta alá. (Módosítja A részvényváltsági javaslatot) Elismeri hogy a részvényváltságról szóló javaslat IIi. és 17. szakasza túlment az fj intencióin. Ezen változtatni fog, olyképpen, hogyha nincs székhelye valamely vállalatnak Magyarországon, akkor ezeknél szabadon hagyja, hogy miként akarják leróni a részvényváltságot, készpénzben vagy természetben. Hogy az összes állampapírok kamatozását három százalékra devalválja, ez nem egyéb, mint vagyonváltság. Már a mostani költségvetésben nagyobb összeget állított be sorsolási alapra, hogy a Korányi-féle pénztári elismervényeketbeválthassa. A költségvetésnek fedezni kell a folyó kiadásokat, a beruházásokat pedig csakis belső kölcsönből szabad fedezni. Tisztában van azzal, hogy a legyőzött országokban nem lehet sokáig kölcsönt kibocsátani, ezért ő állami zálogleveleket fog kiadni. Ha ez sikerül, Magyarország politikai tekintélyének növelését senki sem tudja megakadályozni. Szüksége van arra a háromszázötvenmillióra, amit az állami címletek kamatláb leszállításával tud biztosítani, mert az adókat tovább fokozni nem lehet, sőt az egyenes adókból már azt látja, hogy bizonyos pontokon elkerülhetetlen a leszállítás. A külföldi hitelezők közül a hollandokkal már kiegyezett, ezek majdnem ötszázmilliót elengedtek adósságunkból. A kamatláb-leszállítás nem jelenti a címlettulajdonos megrövidítését, mert a magyar franknak több vásárló ereje lesz, mint hatszázalékos kamatozás esetén a mostani magyar koronának. Jjönnek a külföldi kulcsomajánlatok) Két nap óta nagyszámú külföldi kölcsönajánlatot hoztak a pénzügyminisztériumnak, de ez morfinizmus volna és ő nem fogadja el. A kamatláb leszállítással még politikai célja is volt, mert az ő konstrukciója ideiglenes, mint a trianoni béke és ha visszajön a régi Magyarország, akkor majd fizetni fogunk 6%-ot is. Ilyenformán tehát hitelezőink érdekévé tette, hogy Magyarország nagyobb legyen. Való igaz, legsúlyosabb helyzetbe jutottak, akik hadikölcsönt jegyeztek. De ne felejtsük el, hogy a háborút elvesztettük, ő, mint a béke embere gondolkozik, mert már elfelejtette a háborút. De azért nem lesz kegyetlen a hadi kölcsönkötvény -tulajdonosokhoz. Először is a hadiözvegyek és hadiárvák, tisztviselők és katonák hadikötvényeit ki fogja cserélni a százalékos záloglevelekre. Akik vagyonváltságot fizetnek, azoknak meg fogja engedi, hogy százezer koronáig hadikötvényben fizethessék és a kötvényeket száz korona névértékkel fogja elszámolni. Ennek keretében segíteni kíván a pénzintézeteken is, akik erre rá vannak szorulva. Hajlandó belemenni abba, hogy a hadikötvényekkel túlterhelt intézetek a hadiváltság egyharmad részét, százkoronás árfolyammal számítva, hadikötvényben fizessék. A tőzsde még nyugtalan, mert azt hiszi, hogy ő hat, esetleg nyolc milliárdot fog kivonni váltságot fejében a gazdasági életből. A számokban tévedés van, hogy ő ilyen címen hány milliárdra számít, azt nem árulja el, de annyit kijelenthet, hogy ezt az összeget nem szívja el a piactól. Neki pénzszűkét kell csinálni, mert nem teheti ki a magyar társadalmat újabb drágasági hullámnak; az olcsósági hullám már közeledik és ez lesz a magyar középosztálynak a megmentője. Lombardirozási alkalom bőven lesz, mert ha valaki nem tudja a zárolt tetétet vagy a váltságot készpénzben beszolgáltatni, akkor hozhat be a május elsején funkcióba lépő állami jegykibocsátó hivatalba váltót vagy értékpapirost és erre kölcsönt kap az új államjegyekből. Hegedűs beszédét nagy tetszés és éljenzés közepette azzal fejezte be, hogy neki nincs meg a bátorsága, hogy ne higyjen az ország feltámadásában. Be sem kopogtatott, kissé hallgatózott s benyitott. A fejedelem hálószobája fullasztó melegvolt. A fejedelem már teljesen felöltözve készen állott, a tükör előtt nézte magát, á öltöztető komornyikja olyan mosolygással gyönyörködött benne, mint a szakács a jól sikerült, jól süllt, piroswijikult mazsolás kalácsában. Habos selyemdolmány volt a fejedelmen, tzedemin, sárgacsizma aranysarkantyuval, arany sarkanytűkötővel. Gyönyörű volt, kihajló patyoltinge ikófiumarannyal gazdagon kivarrva, az ingujja kilógott a dolmányujj alól, dus aranyhímes folt s egész takarta a kézfejet. A lágy fekete haja ssimbókba volt kötve elöl s kondoritva verte a nyakát, régi magyarosan. Most megrázta, hogy odanézett az ajtónyílásra, s egy cserpiper sem látszott rajta, hogy váratlan vagy kellemetlen lenne neki a vendég. — Jó reggelt, édes szép néném, — kiáltott jé, boldog nevetéssel. — Jövök megnézni Nagyságodat, jaj, de gyönyörűséges, — csapta össze két kezét az asszony. A fejedelem olyan fiatal volt, még huszonhárom évesnek sem látszott, pedig már félesztendő-Vel több is, az arca telt s ragyogó s valami drága és elbűvölő áradt róla . . . — És te! — kiáltott a fejedelem hasonló elragadtatással ,s kinyújtva kezét, agy ujján fogta azsszonyt s a fátyoltánc mozdulatával megperditette őt, hogy körülgyönyörködje. Pézsmaszag áradt az asszonyból, s aranyba borítva lágyan perdült körül. Vontarany szoknyája mint az álmok tündöklő kupolája, fehér dús selyem ingujjja ezerláncban a könyökéig, szemérmetlen bátorsággal ez időben, szabadon hagyta jiköpyöktől a kait, kihajtó tós skóflummal hkne- zett gallérja, aranyszegett cipellője, olyan volt, oly csiklandó szépségű, nem volt egy pont, ahol a szem fel ne sikoltott volna örömében látásán. Így gyönyörködtek egymásban néhány pillanatig, akkor a túlsó ajtón koppantás volt kettő, a fejedelem rámntett a komornyikra, hogy be ne eresszen valakit. A komornyik az ajtóhoz rohant, s kilesett rajta, az udvari apród hangja hallatszott: — Nagyságos fejedelem, a sereg előjárt. — Jó van, — kiáltotta a fejediedesn, — fontosabb dolgainak vagynak. Nevetett s kibuggyant az ajka, ugy kínálta magát az asszonynak, aki kacéran elvonta magát. Komornyik, borbély vaknak, sikernél tették magukat és siettek elhordani a szerszámaikat, az ezüst szalkállvető tálat , a többit, de ők nem vették észre, nekik úgy nem számítanak ezek a szolgalelkek, akár a bútorok . . . Az asszony kényes volt, féltette ruháját, de a fejedelem derékon ragadta, ám olyan gyöngéden és pallérozottan, mint ahogy csak udvari ember tudja; magasabb volt kissé az asszonynál, hogy dőlt rá fekete kondor feje az asszony bronzszőke hajba bokrozott s kendőzötten fehér arcára, nint egy fiatal mackó a sárga gidára . . . — Hagyja, csak hagyja, Nagyságod, kár elkoptatni ... — lihegte forrón az asszony. A fejedelem csuklottan kacagott: — Irigy vagy eb, a holnapra irigy? Távolról durranás hallatszott, ágyúlövés. A fejedelem hirtelen felfigyelt, megijedt, eszébe jutott a felesége kiszámíthatatlan makacssága, csak nem jött be az önfejű, rend előtt . . . — Brassóban örömet lőttek, — mondta az aszony titokzatos értelemmel. A fejedelem szórakozottan figyelt, hol van ide Brassó, aztán ránevetett: — Brassóba . . . Brassót megvesszük, ha ármádiai feleség érkezik is . . . Brassót bizony, de előbb Szebent . . . A kancellárné kényesen, csukott szájjal, ingerlően mosolygott, tudta magáról, így milyen ellenállhatatlan. — Aki reggel tüzel, estére elalszik. — Ha megharagítasz, ellőttetem az összes ágyukat , nem megyek elébe . . . Kajánul s gonoszul kuncogott, mint egy rossz kölyök . . . — Nagy parádé lenne! — azzal elvette a lakáj kezéből a serleget, felemelte s tévékig itta. Az asszony szeme kísérteteset villámlott. Nagy parádé lenne, az igaz, de ezzel az ő sorsa be is volna fejezve, holott ő élni akar: a fejedelemnének első udvarhölgye lenni . . . ö, Csuthy Emerentia, a részeges Csuthy Benedek leánya: valaki akar itt lenni!... S a brassai biró fejét mindenekelőtt . . . Ezért komoly lett s elvárta, mig a fejedelem S hideg bortól végigborzongva hozzá fordult: Kínt trombitajel volt s a kancellárné bókká", mondta: • — Nagyságos uram, — óra . . . — Ne cudarkodj, — mondta a fejedelem s megbökte egy ujjal. — Én vagyok a cudar, én. — sittogott az asszony, — ki annyi veszedelem közt jövök udvarlására nagyságodnak. A fejedelem nem bírta elfojtani mosolygását, „ képzelte, milyen nehezen tudott bejutni a hajdútól, akineki a bitangnak (em megállj, emt még Pétervár az ellenforradalmárok kezén A szovjetkormány engedményeket tesz a landölőknek Heringfors, március 5. (A Pesti Napló tudósítójától) Kronstadti szikratávirat szerint a kronstadti matrózok forradalmi bizottságot alakítottak, amely felhívást intézett a vörös hadsereg katonáihoz, hogy követeljék az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását és keljenek fel a szovjethatalom ellen. Egyúttal követelik a szabadságjogok kiterjesztését. Kalinint és még két népbiztost letartóztattak. Sinovjev Oranienburgba menekült. A forradalmi csapatok, Kozlovsky tábornok vezetésével megszállták Pétervárt. A szovjet kormány Pétervár összes lakóinak megenedte, hogy élelmiszereiket a környék lalóiból szerezzék be. Bevonták a katonai őrszemeket, akik eddig az élelmiszerek behozatalát megakadályozták. A kormány a lázadó katonáknak megengedte, hogy bizottságot alakítsanak, mely a legfelsőbb népgazdasági tanáccsal egyetértve az élelmiszeradagok felemeléséről tárgyaljon.