Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-01 / 69. szám

Budappest 1921 72. évfolyam 69. szám Péntek, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 40 tor. Negyed évre 110 kor. Fél évre 2­20 kor. Egész évre 440 kor. ügyes szám ára Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon _ _­2 kor. SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL: Erzsébet-körút 18 szám TELEFON József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon József 71-16. Keleles szerkesztő: József 62—36 Kiadóhivatal Wienben: L. Kohlmarkt 7. A tikárbe­ mögött, aki a leégett áclbonaraktárhoz megy a Gizell&smalomba,ott áll az egész társadalom, am­elynek annyi balszeren­­cse közt, a véglet alatti villámcsapása után •— épp a magyar^gabona dus hatalmában zsendült mindez ereménye. Minden gabonaszem: nemzeti kiny­esünk nékünk, az volt mindenha, de kü­*­lönösen az most, amikor minden javunk*, ból, minden gazdaságunkból kiforgatott a rettentő esztendők fölött kavargó átok. Mennyi sóhaj, mennyi reménykedés, mennyi szent bizalom és mennyi szent aggodalom borult minden végére a magyar földnek! Szinte álmaiban is kintjárt ez a nép a földön és leste sarj­adását a vetés­­nek, amelyben a nemzetnek örökkön megs ifjadó ereje "érlelődik. Minden gabona" szem, nemzeti kincs és minden gabona* szem pusztulása nemzeti veszteség. Mily tragikus, hogy még egyre nő, egyre duz­­zad, egyre emelkedik a veszteséglista, a magyarság világtörténelmi passzívája. Szinte mindenünk ott van már e veszteség­­listán, a magyar szerencsétlenségnek e gyűjteménye összefoglalásában. Milliónyi jó fia e népnek s épp a legvitézebb­­ek, épp a legnemesebbek, épp a legerő* sebbek, épp a legdicsőségesebbek; s velük ott van a veszteséglistán Erdély, a Felvi* dék, Bácska, Bánát, ős magyar városok és falvak, hegyeink, vizeink, bányáink, er* -időik.1­5 a sok csapás után, amit a törté? netála véleiknel mértek, ránk, most jönnek még uj csapások, a hétköznapoknak vélet* lenei, a mindennap csapásai, a nemzeti hangyamunka katasztrófája, uj és uj meg* próbáltatások, a balsorsnak nem is viharai, csak szeszélyei. Most géphibának hívják, azelőtt másnak hivták, mindig másnak, hisz hihetetlenül gazdag a véleten*rombolásszó* tára és nincsen a mi életünknek egyetlen pontja, amely alatt meg nem nyilik egy örvény, hogy el ne nyeljen embert és va* gyont,­ magyar reményt és magyar értéket. Géphiba — a gép az embernél is tö­­kéletlenebb és a csapást, amit ostoba vagy gonosz emberek értelmetlensége, lelkiis­­meretlensége, vaksága és gyűlölködése mért reánk, felváltja a csapás, amit a gép oszt. Kétszázötven vagon gabona — valaha talán azt mondhatták, hogy „nem a világ", ma azonban igenis a világ: a magyar ag­­rárvilág ősi tűzhelye, sejtje a gabonaszem, ettől várjuk sorsunk jobbr­afordulását, nyomorúságunk apadását, több nyugalmat idebenn, jobb helyz­etet odakünn. És a vi­­lág, igenis a világ: minden egyes magyar ember s azért oly fájdalmas, hogy emberi áldozata is van a tűznek. A politika az embernél kezdődik és ,az embernél végződik és nincs is jobb po­­litika, mint az, amely elhárít, lehetetlenné tesz, csökkent vagy üldöz mindent, ami nyomornak, betegségnek és halálnak vélet­­leneiben az ember mögött leskelődik. Min­­den emberhalál, ami talán elkerülhető lett volna, egy*egy vesztett csatát jelent — csatát, amit nem elemi vagy történelmi erőkkel szemben vesztettünk el, hanem a véletlen erejével szemben, tehát olyan erő ellen, amelyet komoly gondoskodással mégis csak lefegyverezhet az ember. Háború, forradalmak, nagy összeomlás­­ok után is áldozatokat követel a vélet­­len balszerencse is. Áldozatot emberben és anyagban és épp a legszentebb anyagban,­­a gabonában. Mikor fog már véget érni a­­veszteségeknek, a bajodnak, a rossz vélet­­leneknek ez a permanenciája, amely esz*, tendők óta sújtja ezt az országot! Károly király tanácskozása a kormányzóval Hogyan ^ Mikes püspök és Vass minisz­királyhoz hívják András w, Bethlen Isztöán, Hegedűs altábornagy és Gratz ^^IV Szombathely^ . I."JfrHv hazaérkezéséről" az eJtelm­ények a következő inform­­ n­ikkal ac­­lyi püspök nagyszombat este­­gei társaságában költötte el t*­6nai voltak nála és dr. Vass József aki a nagyhét. alatt lelkigyalkor­ik­- Á.stro.mtm V.. Sfittfig^v Vacsoráját. TM kultuszk­on­­latokat'1 tartott Szombathelyen' és'­a''püspöki palo­tában volt szállva. Vacsora után Vass miniszter fáradtan az egész napi gyóntatástól már 10 "óra* előtt pihenni tért és lefekvése előtt a másnapra hird­etett ünnepi prédikációjára készült, a püspök pedig rekornival beszélgetett, midőn a palota előtt egy autó állott meg és abból két úr szállott ki. Az egyik gróf Erdődy Tamás felküldötte névjegyét és kérte a püspököt, hogy jöjjön ki az előcsarnokba, mert ott s­zeretne vele beszélni. A püspöknek fel­tűnt, hogy miért jön Erdődy ilyen későn hozzá és miért nem jön a fogadószobába. Sietett tehát hozzá és meglepetve látta, ho­­y ott Erdődy grófon kivül még egy nyúlánk fia­talember áll, akit ő első tekintetre nem is­mert meg. Az ismeretlen észrevette a püspök vizsgáló tekintetét és nevetve megszólalt: — Nem ismeri A püspök elhűlve isn­erte, meg a ,rúg nem hallott hangról az idegerft.­­V. Károly király állott előtte. A késői vendégeknek rögtön vacsorát készít­tetett a püspök. A kirá­­ly lemosta magáról a hosszu­ ut porát és rövi­d idő múlva már vacsora mellett beszélte el utazásaina­k részleteit. Közben a püspök felment Vass miniszter szobájába és kö­zölte vele, hogy váratlan vendége érkezett: Itt a király. Vass József azt hitte, hogy a püspök tré­fáz és nem hitte, hogy a hit igaz. Bement a püspök dolgozószobájába, ahol gróf Mikes bemutatta őt őfelségének. Vass József már percekig beszélgetett vele és még mindig suttyomban azt a gyanút táp­lálta, hogy várjon nem csinált-e tréfát vele a püspök azzal, hogy egy idegen urat sze­repeltett előtte IV. Károlyként A beszélgetés azonban pár perc múlva meg­­­győzött róla, hogy nem tréfa, hanem valóság, hogy a királlyal áll szemben. Egyidejűleg a püs­pök elküldött báró Lehár Antal ezredes, körlet­parancsnokért és Lini­auer Albin nemzetgyűlési képviselőért azzal az üzenettel, hogy valami fontos történt, jöjjenek sürgősen a püspöki palotába. Mindkettőjüket már ágyban érte a meghívás. Nem tudtál­ elképzelni, hogy miről lehet szó. Mindket­ten a palotába siettek, ahol leírhatatlan meglepe­tésükre pár perc múlva Károly királlyal találták szembe magukat. A király AJ. urakat szobájába kérette, felszó­lította őket, hogy informálják teljes fesztelenség­gel vélemény­ükről. Értesülvén­ arról, hogy gróf Teleki miniszterelnök az amerikai misszió vezető­jének társaságában családjával együtt gróf Sigray Antal ivánci kastélyában tölti a húsvéti ünnepeket, a király úgy rendelkezett, hogy küldjenek azonnal automobilt Ivánéra Sigrayért és Telekiért. Az autó el is ment azzal az üzenettel, hogy valami rendkívüli horderejű nagy dolog történt, amit levélben részletezni nem lehet. Vass miniszter kéreti gróf Telekit és gróf Sig­rayt, hogy azonnal siessenek Szombathelyre. Éjjel 2 órakor ért az autó Iváncra. Gróf Teleki és gróf Sigray az­ egész napi lovaglástól és vadá­szattól kirán­tva már régen lefeküdtek. Amikor felkeltették ő­ket, nem tudták elképzelni, hogy mi történhetett. Gyorsan felöltöztek és reggel 4 óra­kor megérkeztek a szombathelyi püspöki palotába. Le nem írható az a meglepetés, ami az urak arcán tükröződött, amikor a palota lépcsőjén az eléjük jR££piSfei,ikt.31 és^»ingauer képviselA. ghallottjí. M^itytHúrály. A király, aki iefeted­s* "nélkül, ébren v^rta be megérke­zöjBí»fvn*«S»tfoz kérette őket. beszélés­ink, amelynek részleteit nem ^eredménye­­az lett, hogy a miniszter­elnök és Vass József­ toim­iszter reggel autóra ültek, és Pestre siettek,­­ l£om itt jelentést tegyenek a kor,­király újjábérkezéséről. így is történt. ffl­áv­al Ifa­nd a király automobilra ült és gróf Sigray kíséretében Budapestre indult. Az autót Almássy László vezette. A terv az volt, hogy­ a miniszterelnöknek egyórányi előnye marad, hogy az alatt a kormányzót a király fogadására előké­szíthesse. Azonban a miniszterelnök soffőrja nem ismerte a rövid­ebb utat, a hosszabbik vonalat vá­lasztotta és a király, akinek autója erősebb volt, a szokásos rövidebb úton ment, vagyis Vasváron, Sümegen, Tapolcán, Veszprémen és Székesfehér­váron át. Így történt, hogy amikor a király auto­mobilja befutott Budán a miniszterelnökség udva­rára, ott értesült róla, hogy a miniszterelnök még nem érkezett meg. Erre a király, jobn­ akarva a kormányzót meglepni, gróf Sigrayt küldötte hozzá, hogy érkezését jelentse be. Sigray rövid idő múlva a kormányzó egyik szárnysegédével tért vissza, aki átkabuzolta a kormányzóhoz. A király ött és fél órán keresztül négyszem­közt tárgyalt a kormányzóval. A tanácskozás alatt a kormányzó fogadószobájának előcsarnokában összegyűltek a kormánynak Budapesten levő tagjai, de a király és a kormányzó megbeszélésénél egyikük sem vett részt. A tanácskozás befejeztével a király elhagyta a kor­mányzó szobáját s anélkül, hogy bárki mással érintkezett volna, ismét autójába szállt és vissza­utazott Szombathelyre, ahová azonban többszöri autódefektus miatt csak nagy késéssel, húsvét hétfőn hajnali 5 óra tájban érkezett meg. Ugyan­csak visszaindultak Szombathelyre a kormányzó autóján gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Sigray Antal is. Kíséretként a kormányzóság Gör­gey József huszárkapitányt, a kormányzó egyik­­ szárnysegédét osztotta be melléjük. A király délután félkettőkor érkezett Buda­pestre és fél öt órakor indult vissza. Elindulásuk­­kor a kormányzóság táviratozott Szombathelyre és felkérte azokat az urakat, akik szombaton éjjel a püspöki palotában a király előtt megjelentek, tehát gróf Mikes püspököt, báró Lehár ezredest és Linganer Albin képviselőt, vár­ják be a püspöki palotában a király visszaérkezését. Midőn a király reggel öt óraikor visszaérkezett, néhány falatot evett, ezalatt röviden elmondta él­ményeit, azután a három átvirrasztott éjszaka és a 600 kilométeres automobilus fáradalmaitól ki­merülve pihenni tért. Tíz órakor délelőtt magához kérette Teleki és Sigray grófokat. Féltizenkét óra­kor a püspöki házi kápolnában szentmisét hallga­tott. Délután két órakor­ lepihent, azután ismét a miniszterelnökkel tárgyalt. Szombathely, március 31. Kedden reggel a kormányzó megbízásából Szombathelyre érkezett gróf Andrássy Gyula, gróf Bethlen István és Hegedűs altábornagy, hogy in­formálják a királyt a helyzetről, délután pedig megérkezett Gratz Gusztáv külügyminiszter, aki­ket azóta a király több ízben kihallgatáson foga­dott, de másokat, kivéve atyjának két személyes barátját, tudtunkkal nem fogadott. Semmiféle katonai vagy egyéb intézkedés nem mutatja, hogy a város falai között egy nagy horderejű esemény jelenetei játszód­nak le. A közönség fegyelmezetten és tapintatosan respefe­­tálja a király inkognitóját, Őfelség­e ezid.szerint teljesen mint magánember él vendéglátójánál, a szombathelyi püspöki palotában. Gratz Gusztáv kü­lügym­iniszter egyelen Szombathelyen marad.

Next