Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

' Simons német külügyminiszter kalandja Olaszországban Róma, április 7-(A Pesti Napló tudósítójától.) '•­­ Simons német külügyminiszternek, aki csa­ládjával St­ganoban i­dül, igen kellemetlen ka­landja v­olt olasz földön. Simonsék motorcsóna­kon kil­nd­ulást tettek a luganoi tavon. Vihar tá­m­ad­t,­amely a csónak vezetőjét arra kényszerí­tette, hogy az olasz parton kössön ki. Az olasz l­­tinőrök fogadták őket és igazolásra szólították a minisztert. Simons azonban csak keveset tud olaszul és így nem tudta magát megérttetni az olasz vámőrökkel, akik az egész társaságot Ponte Stresába vitték. Az ottani határőr-osztag parancs­noka hosszas tárgyalás után megengedte, hogy Si­taonsék visszatérjenek Svájci­a, anélkül, hogy a német miniszter kénytelen lett volna inkognitóját leleplezni. Az úton a tó felé a csónak vezetője azonban elárulta, hogy utasa a német külügymi­niszter. Erre a kísérők visszavitték a családot az őrség parancsnokságára, ahonnan Simonsékat csak okmányaik fölmutatása és tüzetes megvizs­gálása után bocsátották vissza (II.) Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 40 kor. negyed évre _. 110 kor. Fél évre 220 kor. Egész évre_ _ 440 kor. Egyes szám ára Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon 2 kor. ( 13-1 ii®. é w 72. évfolyamn 74. szán . f Perek­, április 8 SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL: Erzsébet­ körút 18 szám TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62—36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7 Apponyi Albert pártot alakít (Saját tudósítóiktól.) Hetekkel ezelőtt jelez­ték, hogy gróf A­pponyi Albert egy konzervatív­liberális párt mjegalakításán fáradozik. Biztos értesülésünk szerint az erre vo­natkozó trgyalások sikerrel jártak és Apponyi f­elebbi sípokban formálisan is megalakul. A párt tagjai­ volnának Apponyi régi, szemfélyes hívein k­vül, a nemzeti munkapárt igen sok tagja, a párt, gróf Zichy­­ János és Zichy Aladár, gróf Fladik János és a nemzetgyűlés több tagja. A Jiárt programmjába vette a kirá­lykérdés kikap­csolását s a társadalmi békére való törekvésen ki­jü­l a közszabadságok kiküzdését. Megszűnik a luxusadó-tárca (Saját a tudósítónktól.) A luxusadó körül fel­mer­üül különböző panaszok találkoztak abban, hogy az adó beszedési formája rendkívül terhes üzletemberek számára. Különösen a kávéházak, vendéglők, fűszeresek és cukorkakereskedők pa­naszkodtak a bárca-rendszer ellen, amelynek el­látását a kis tételekből összetevődő forgalomban lebonyolítani nem tudják. Mint értesülünk, a lu­xusadó beszedésére vonatkozó rendeletet a pénz­ügyminiszter megváltoztatja. A tárca-rendszer legközelebb megszűnik és az adókivetés alapjául elfogadja a pénzügyi hatóság a kereskedők rak­tárkönyvét vagy más hiteles könyvvezetést. A sű­rűn felhangzott panaszokon kívül a pénzügymi­nisztériumot ebben az elhatározásában az is ve­zette, hogy a tárca-rendszer és annak ellenőrzése vagyon költségesnek bizonyult az állam számára. A professzionisták újra játsz­hatnak­ ­Saját tudósítóintt­l.) Amióta a nyáron leg­jobb footballistáink megalakították az első magyar professzionista csapatot, a magyar labdarúgó sport klasszisig Tetemesen lehanyatlott, foot­ball­csapataink szffta vereséget szenvedtek külföldi ellenfeleiktől A kudarcok azt az eszmét érlelték meg a sport körökben, hogy az emlékezetes ber­lini r­l­iói-kirándulás hőseinek amatőrség­ük visz­szaa­lrsára irányuló kérését pártfogolják és lehe­tegyék nekik az amatőrökkel való további együttműködést. A Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága hosszabb tárgyalás után holnap, pénteken este­­dönt a professzionista labdarúgók játékjogának visszaadása tárgyában. Értesülésünk szerint a bi­zottság többsége az enyhítő körülmények figye­lembevételével az amatőrség visszadása mellett f­oglal állást, ami azt jelenti, hogy Plattkó, Feld­mann, Nyul és Pataki, akik a maguk posztján a legkiválóbbak, az április 24-iki bécsi magyar­osztrák mérkőzésen már résztvehetnek. ormányválság megint , mintha egyszerre felszakad­­tak volna az összes varratok, amelyeket kétes paktumok selyemszálaiból szőttek az eddigi válságok sebei fölött. A letűnt napok súlyos eseményei mindazt a látens mérget felszabadították, ami parlamentá­­ris szervezetünk mélyén eddig pihent. Válság van, amelyet meg kell oldani, vál­­ság, amely nem parlamenti válság csupán, hiszen e kaotikus világban a politika, fáj­­dalom, annyira átszövődik a legkisebb exisztencián is, hogy mindeni hullámzása­ nagyon könnyen hullámzását jelentheti valamennyi magyar életnek. Valaha a po­litika csak a politikusok dolga volt, hisz a hétköznapok teremtő élete oly biztosan sodródott tovább a maga medrében, hogy a legnagyobb politikai esemény is legfel­­jebb milliméternyi apályát vagy dagályát jelenthette. „Urak dolga", — mondta akkoriban a szójárás a politikáról — ma azonban valamennyiünk dolga, hisz nincs a gazdasági vagy társadalmi, vagy kultu­­rális életnek olyan jelensége, ami végered­­ményben nem politikai események elfúló sóhaja, végső hullámgyűrűje volna. Vég­­telenül szomorú, hogy így van, de így van és ezzel számolni kell, különösen akkor, amikor komoly válság, valódi válság dúlja a politikai életet, nem pedig látszatválság­­ok fátyolozó hadmozdulatai mögött ví­­vódó pozícióharc. Eddig minden válságot úgy oldottak meg, hogy a válság anyaga tovább keringett a nemzetgyűlés ereiben. A helyi érzéstelenítéseknek ez a művé­­szete azonban, amely egyébként tagadha­­t­atlan napi sikerekre hivatkozhatik, most felmondta a szolgálatot. Nyilvánvaló lett, hogy csak radikális megoldás segít; nyil­­vánvaló lett, hogy a kétszáz nemzetgyűlési tag legvirtuózabb konfigurációi is hatás­talanok, a „személyi garanciák" rendszere meddő, a paktum alkotóművészete az első szélre felborul és minden félmegoldás csak a válság továbbhurcolását jelenti. Forgatagaiban az eddigi válságoknak szüntelen gondolatritmusként ismétlődött meg az a koalíciós megoldás kísérlete és mindeddig sikerült is együtt­ marasztalni azokat, akik azt hirdetik, hogy nem együvé valók; akik aztán egymás ellenőrzésével sülyesztették le a guvernamentalitást és­ megteremtették a „kormánypárti ellenzék­­iségnek" kontroverz, egészségtelen rend­­szerét. Nem tudtak kormányozni emiatt, de nem tudtak opponálni sem; a kormányt megbénította önön táborának ellenzéki szárnya, az ellenzéki erőt: a kormány­­pártiság. Hát ez az, ami tovább nem me­­het — aki kisebbségben van, bármely párt legyen az, vagy aki úgy érzi, hogy kora­mánypárton hatástalanul küzd elveiért, bármely párt legyen az, menjen nyíltan ellenzékbe. Ha pedig ez nem oldja meg a helyzet­­et, hogyha a megoldás a nemzetgyűlés zűrzavarai közt nem lelhető föl, ám dönt­­sön maga az ország, amely egyébként is egyedül hivatott arra, hogy a magyar alkotmány legfőbb kérdésében döntsön. Ez a nemzetgyűlés forradalomnak és ellenforradalomnak vérkereszteződéséből született, a legnagyobb izgalmak tűzvészé­­ben, szinte világtörténelmi válságok per­­zselő lázában. Hivatását betöltötte, átme­­netet teremtvén a forradalmak kora és a nemzeti újjáépítés kora közt. Nem vélet­­len, hogy a legnagyobb kérdéseket „kii­kapcsolták" a törvényhozás termeiben — több volt ez, mint kikapcsolás és nem a napi politika kapcsolta ki, hanem paktum­­ok, intrikák fölött őrködő nemzeti érde­­kek, amelyekben a kikapcsolás talán fenn­tartást is jelentett, fentartást­ a nemzet egyeteme számára. A Kormány beadta lemondását Tárgyi és személyi garanciákat követel a Kisgazdapárt (Saját tudósítónktól.) Károly király levele, amellyel az országból való távozását megindokolta, az amúgy is feszült politikai helyzetet végképpen felborította. Csütörtökön reggel nagyatádi Szabó István és Tomcsá­nyi Vilmos Pál miniszterek be­jelentették a miniszterelnöknek lemondásukat és minthogy Gratz Gusztáv külügyminiszter már na­pokkal azelőtt közölte hasonló elhatározását, a kormányolság kitört és a miniszterelnök a csü­törtöki­ nap folyamán a kormányzónak felaján­lotta az egész kabinet lemondását. A helyzet ma még egészen zavaros, mert amíg a kisgazdapárt­ban a Teleki-kormány teljes bukásáról beszélnek, addig az ellentáborban úgy tudják, hogy Teleki lemondásáról szó sincsen és csak részleges kor­mányválság van. A pártok hangulatából és az illetékes tényezők nyilatkozataiból azonban meg­állapítható, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök ezt a súlyos krízist is állásának magatartásával igyekszik elhárítani és valószínűnek látszik, hogy a kormány tagjainak legnagyobb része megmarad állásában. A kisgazdapárt feltételei A kisgazdapárt intézőbizottsága csütörtökön este hat órakor Mayer János elnöklésével ülést tartott és a kormány lemondásával előállott új helyzettel foglalkozott. A felszólalók közül többen éles támadást intéztek gróf Teleki Pál miniszter­elnök ellen és különösen Kováts J. István, majd Rubinek Gyula fejezték ki a párt bizalmatlansá­gát Telekivel szemben. Az éleshangú felszólalá­sokra Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter válaszolt, védelmébe véve a miniszterelnököt. Az ő impressziója, mondotta, az, hogy a legilletéke­sebb tényezők nem óhajtják Teleki távozását a­ kormány éléről, mert ennek az a látszata volna, hogy Telekinek azért kellett elhagyni a miniszter­elnöki széket, mivelhogy része volt a királynak az országból való eltávozásában. Közölte még a mi­­niszter, hogy senki sem gondol olyan kormány­ alakítására, amelyből hiányzik nagyatádi Szabó István miniszter, mert Nagyatádi nélkül nincsen kormány. Az intézőbizottság tagjai azután kifejtették felfogásukat arról, hogy a kisgazdapárt mit kí­vánjon az új kormánytól. Ezeket a kívánságokat Ör­ey Imre pontokba foglalta es az elnökségből, valamint Kováts J. István, Schandl Károly és Orffy Imre képviselőkből álló szövegező bizottsá­got megbízták azzal, hogy a pontok alapján álla­pítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett a kis­gazdapárt a kormányzásban való további részvé­telre vállalkozik. A szövegező­ bizottság nyomban összeült és megállapodott egy határozati javaslat­ban, amelyet pénteken délelőtt tíz órakor tárgyal az intézőbizottság, este pedig a párt értekezlete. Eszerint a párt követel­ az alkotmányrevizióra vo­natkozó törvényjavaslatok sürgős parla­menti tárgyalását, nevezetesen a királyi és törvényhozási jogkör szabatos megállapítá­­sát követeli a párt a földb birtokreform végrehajtását és a közigazgatási reformot, személyi tekintetben pedig garanciát kér arra, hogy a kormányban megfelelő képvi­seletet kap, azonkívül pedig az új kormány olyan katonai és közigazgatási intézkedéseket léptet életbe, amelyeit egyszers mindenkorra lehetetlenné tesznek, minden­féle puccsot. A spárt nem hajlandó belemenni

Next