Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-08 / 74. szám
' Simons német külügyminiszter kalandja Olaszországban Róma, április 7-(A Pesti Napló tudósítójától.) '• Simons német külügyminiszternek, aki családjával Stganoban idül, igen kellemetlen kalandja volt olasz földön. Simonsék motorcsónakon kilndulást tettek a luganoi tavon. Vihar támadt,amely a csónak vezetőjét arra kényszerítette, hogy az olasz parton kössön ki. Az olasz ltinőrök fogadták őket és igazolásra szólították a minisztert. Simons azonban csak keveset tud olaszul és így nem tudta magát megérttetni az olasz vámőrökkel, akik az egész társaságot Ponte Stresába vitték. Az ottani határőr-osztag parancsnoka hosszas tárgyalás után megengedte, hogy Sitaonsék visszatérjenek Svájcia, anélkül, hogy a német miniszter kénytelen lett volna inkognitóját leleplezni. Az úton a tó felé a csónak vezetője azonban elárulta, hogy utasa a német külügyminiszter. Erre a kísérők visszavitték a családot az őrség parancsnokságára, ahonnan Simonsékat csak okmányaik fölmutatása és tüzetes megvizsgálása után bocsátották vissza (II.) Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 40 kor. negyed évre _. 110 kor. Fél évre 220 kor. Egész évre_ _ 440 kor. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2 kor. ( 13-1 ii®. é w 72. évfolyamn 74. szán . f Perek, április 8 SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18 szám TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62—36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7 Apponyi Albert pártot alakít (Saját tudósítóiktól.) Hetekkel ezelőtt jelezték, hogy gróf Apponyi Albert egy konzervatívliberális párt mjegalakításán fáradozik. Biztos értesülésünk szerint az erre vonatkozó trgyalások sikerrel jártak és Apponyi felebbi sípokban formálisan is megalakul. A párt tagjai volnának Apponyi régi, szemfélyes hívein kvül, a nemzeti munkapárt igen sok tagja, a párt, gróf Zichy János és Zichy Aladár, gróf Fladik János és a nemzetgyűlés több tagja. A Jiárt programmjába vette a királykérdés kikapcsolását s a társadalmi békére való törekvésen kijül a közszabadságok kiküzdését. Megszűnik a luxusadó-tárca (Saját a tudósítónktól.) A luxusadó körül felmerüül különböző panaszok találkoztak abban, hogy az adó beszedési formája rendkívül terhes üzletemberek számára. Különösen a kávéházak, vendéglők, fűszeresek és cukorkakereskedők panaszkodtak a bárca-rendszer ellen, amelynek ellátását a kis tételekből összetevődő forgalomban lebonyolítani nem tudják. Mint értesülünk, a luxusadó beszedésére vonatkozó rendeletet a pénzügyminiszter megváltoztatja. A tárca-rendszer legközelebb megszűnik és az adókivetés alapjául elfogadja a pénzügyi hatóság a kereskedők raktárkönyvét vagy más hiteles könyvvezetést. A sűrűn felhangzott panaszokon kívül a pénzügyminisztériumot ebben az elhatározásában az is vezette, hogy a tárca-rendszer és annak ellenőrzése vagyon költségesnek bizonyult az állam számára. A professzionisták újra játszhatnak Saját tudósítóinttl.) Amióta a nyáron legjobb footballistáink megalakították az első magyar professzionista csapatot, a magyar labdarúgó sport klasszisig Tetemesen lehanyatlott, footballcsapataink szffta vereséget szenvedtek külföldi ellenfeleiktől A kudarcok azt az eszmét érlelték meg a sport körökben, hogy az emlékezetes berlini rliói-kirándulás hőseinek amatőrségük viszszaalrsára irányuló kérését pártfogolják és lehetegyék nekik az amatőrökkel való további együttműködést. A Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága hosszabb tárgyalás után holnap, pénteken estedönt a professzionista labdarúgók játékjogának visszaadása tárgyában. Értesülésünk szerint a bizottság többsége az enyhítő körülmények figyelembevételével az amatőrség visszadása mellett foglal állást, ami azt jelenti, hogy Plattkó, Feldmann, Nyul és Pataki, akik a maguk posztján a legkiválóbbak, az április 24-iki bécsi magyarosztrák mérkőzésen már résztvehetnek. ormányválság megint , mintha egyszerre felszakadtak volna az összes varratok, amelyeket kétes paktumok selyemszálaiból szőttek az eddigi válságok sebei fölött. A letűnt napok súlyos eseményei mindazt a látens mérget felszabadították, ami parlamentáris szervezetünk mélyén eddig pihent. Válság van, amelyet meg kell oldani, válság, amely nem parlamenti válság csupán, hiszen e kaotikus világban a politika, fájdalom, annyira átszövődik a legkisebb exisztencián is, hogy mindeni hullámzása nagyon könnyen hullámzását jelentheti valamennyi magyar életnek. Valaha a politika csak a politikusok dolga volt, hisz a hétköznapok teremtő élete oly biztosan sodródott tovább a maga medrében, hogy a legnagyobb politikai esemény is legfeljebb milliméternyi apályát vagy dagályát jelenthette. „Urak dolga", — mondta akkoriban a szójárás a politikáról — ma azonban valamennyiünk dolga, hisz nincs a gazdasági vagy társadalmi, vagy kulturális életnek olyan jelensége, ami végeredményben nem politikai események elfúló sóhaja, végső hullámgyűrűje volna. Végtelenül szomorú, hogy így van, de így van és ezzel számolni kell, különösen akkor, amikor komoly válság, valódi válság dúlja a politikai életet, nem pedig látszatválságok fátyolozó hadmozdulatai mögött vívódó pozícióharc. Eddig minden válságot úgy oldottak meg, hogy a válság anyaga tovább keringett a nemzetgyűlés ereiben. A helyi érzéstelenítéseknek ez a művészete azonban, amely egyébként tagadhatatlan napi sikerekre hivatkozhatik, most felmondta a szolgálatot. Nyilvánvaló lett, hogy csak radikális megoldás segít; nyilvánvaló lett, hogy a kétszáz nemzetgyűlési tag legvirtuózabb konfigurációi is hatástalanok, a „személyi garanciák" rendszere meddő, a paktum alkotóművészete az első szélre felborul és minden félmegoldás csak a válság továbbhurcolását jelenti. Forgatagaiban az eddigi válságoknak szüntelen gondolatritmusként ismétlődött meg az a koalíciós megoldás kísérlete és mindeddig sikerült is együtt marasztalni azokat, akik azt hirdetik, hogy nem együvé valók; akik aztán egymás ellenőrzésével sülyesztették le a guvernamentalitást és megteremtették a „kormánypárti ellenzékiségnek" kontroverz, egészségtelen rendszerét. Nem tudtak kormányozni emiatt, de nem tudtak opponálni sem; a kormányt megbénította önön táborának ellenzéki szárnya, az ellenzéki erőt: a kormánypártiság. Hát ez az, ami tovább nem mehet — aki kisebbségben van, bármely párt legyen az, vagy aki úgy érzi, hogy koramánypárton hatástalanul küzd elveiért, bármely párt legyen az, menjen nyíltan ellenzékbe. Ha pedig ez nem oldja meg a helyzetet, hogyha a megoldás a nemzetgyűlés zűrzavarai közt nem lelhető föl, ám döntsön maga az ország, amely egyébként is egyedül hivatott arra, hogy a magyar alkotmány legfőbb kérdésében döntsön. Ez a nemzetgyűlés forradalomnak és ellenforradalomnak vérkereszteződéséből született, a legnagyobb izgalmak tűzvészében, szinte világtörténelmi válságok perzselő lázában. Hivatását betöltötte, átmenetet teremtvén a forradalmak kora és a nemzeti újjáépítés kora közt. Nem véletlen, hogy a legnagyobb kérdéseket „kiikapcsolták" a törvényhozás termeiben — több volt ez, mint kikapcsolás és nem a napi politika kapcsolta ki, hanem paktumok, intrikák fölött őrködő nemzeti érdekek, amelyekben a kikapcsolás talán fenntartást is jelentett, fentartást a nemzet egyeteme számára. A Kormány beadta lemondását Tárgyi és személyi garanciákat követel a Kisgazdapárt (Saját tudósítónktól.) Károly király levele, amellyel az országból való távozását megindokolta, az amúgy is feszült politikai helyzetet végképpen felborította. Csütörtökön reggel nagyatádi Szabó István és Tomcsányi Vilmos Pál miniszterek bejelentették a miniszterelnöknek lemondásukat és minthogy Gratz Gusztáv külügyminiszter már napokkal azelőtt közölte hasonló elhatározását, a kormányolság kitört és a miniszterelnök a csütörtöki nap folyamán a kormányzónak felajánlotta az egész kabinet lemondását. A helyzet ma még egészen zavaros, mert amíg a kisgazdapártban a Teleki-kormány teljes bukásáról beszélnek, addig az ellentáborban úgy tudják, hogy Teleki lemondásáról szó sincsen és csak részleges kormányválság van. A pártok hangulatából és az illetékes tényezők nyilatkozataiból azonban megállapítható, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök ezt a súlyos krízist is állásának magatartásával igyekszik elhárítani és valószínűnek látszik, hogy a kormány tagjainak legnagyobb része megmarad állásában. A kisgazdapárt feltételei A kisgazdapárt intézőbizottsága csütörtökön este hat órakor Mayer János elnöklésével ülést tartott és a kormány lemondásával előállott új helyzettel foglalkozott. A felszólalók közül többen éles támadást intéztek gróf Teleki Pál miniszterelnök ellen és különösen Kováts J. István, majd Rubinek Gyula fejezték ki a párt bizalmatlanságát Telekivel szemben. Az éleshangú felszólalásokra Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter válaszolt, védelmébe véve a miniszterelnököt. Az ő impressziója, mondotta, az, hogy a legilletékesebb tényezők nem óhajtják Teleki távozását a kormány éléről, mert ennek az a látszata volna, hogy Telekinek azért kellett elhagyni a miniszterelnöki széket, mivelhogy része volt a királynak az országból való eltávozásában. Közölte még a miniszter, hogy senki sem gondol olyan kormány alakítására, amelyből hiányzik nagyatádi Szabó István miniszter, mert Nagyatádi nélkül nincsen kormány. Az intézőbizottság tagjai azután kifejtették felfogásukat arról, hogy a kisgazdapárt mit kívánjon az új kormánytól. Ezeket a kívánságokat Örey Imre pontokba foglalta es az elnökségből, valamint Kováts J. István, Schandl Károly és Orffy Imre képviselőkből álló szövegező bizottságot megbízták azzal, hogy a pontok alapján állapítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett a kisgazdapárt a kormányzásban való további részvételre vállalkozik. A szövegező bizottság nyomban összeült és megállapodott egy határozati javaslatban, amelyet pénteken délelőtt tíz órakor tárgyal az intézőbizottság, este pedig a párt értekezlete. Eszerint a párt követel az alkotmányrevizióra vonatkozó törvényjavaslatok sürgős parlamenti tárgyalását, nevezetesen a királyi és törvényhozási jogkör szabatos megállapítását követeli a párt a földb birtokreform végrehajtását és a közigazgatási reformot, személyi tekintetben pedig garanciát kér arra, hogy a kormányban megfelelő képviseletet kap, azonkívül pedig az új kormány olyan katonai és közigazgatási intézkedéseket léptet életbe, amelyeit egyszers mindenkorra lehetetlenné tesznek, mindenféle puccsot. A spárt nem hajlandó belemenni