Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

".Svtól Németország és Ausztria át akar adni az anyának, hogy iöl­endő gyermekétől megszabaduljon (Saját tudósítónktól.) A német birodalmi gyű­lés előtt érdekes törvényjavaslat várja a tárgya­lását. Törvény­javaslat, mely jogot óhajt adni az anyának, a fogantatás i időpontjától egészen az utolsó óráig , hogy születendő gyyermekénel­ meg­születését orvosi beavatkozástul megakadályozza, hasonló törvényjavaslat szerepel most az osztrák nemzetgyűlésen is, azzal a különbséggel, hogy az anyának ezt a jogot Ausztria csak a terhesség első három hónapjára akarja megadni. Eddig — nálunk is és a legtöbb államban — orvosi beavatkozás csak arra az esetre volt meg­engedve, ha az anya élete vagy egészsége veszé­lyeztetve volt és a veszedelmet másként elhárítani­­­em lehetett. A kérdés, mely jogi, orvosi és szo­ciális szempontból eddig is a­ tudománynak i­s fő­ként a szociológiának egyik legerősebb vitakérdése volt, most Németországban és Ausztriában az aktualitás legégetőbb előterébe lépett. Német és osztrák tudományos körökben természetesen máris élénken tárgyalják a törvényjavaslatot, még­pe­dig inkább elítélően, mint pártolóan. Eugenikus okok, — mondják — vagyis: egy egészségesebb nemzedék érdeke, nem helytálló in­dok a javaslat mellett, mert a gyermek életképes­ségére megszületése előtt nem lehet következtetni. Az a felfogás, hogy a magzat, míg meg nem szü­letett, az anya testének ta­rtozéka, már a régi ró­mai jogban is meg van döntve. Az orvosi beavat­kozás különben az anya életét is komolyan veszé­lyezteti. Halkban orvosgyű­lést tartottak ez ügyben. Abderhalden titkos tanácsos kifejtette itt, hogy e javaslat törvényerőre emelkedése esetén belátha­tatlan káros következmények fenyegetnek. A leg­több házasságban évről-évre igénybe vennék ezt a jogot s az asszonyok egészsége tönkremenne. Ellenkezőleg: a terhes nőnek fokozott védelmet kell biztosítani, jobb és bővebb táplálkozást az első hónaptól kezdve s nemcsak az utolsó hóna­pokban. Sellheim nőgyógyász a nemi betegségek elha­rapódzását jósolja a javaslat megszavazása ese­tére, a halálozások száma is emelkednék, az er­kölcstelenség pedig egyszerűen szabadságlevelet kapna. Nincs jogunk az egész jövő nemzedéket halálra ítélnünk, mielőtt egyáltalán megszülethet­nék. Minden más eszközt ki kell előbb meríteni a szociális nyomorúság megszüntetésére, mielőtt a gyilkosság jogát a családba beleplántálnék. Anton Gábor idegorvos rámutat arra, hogy a terhesség első felében, különösen az első ter­hesség idején, az anya csakugyan erősen szokott félni a szüléstől. De az utolsó hónapokban fé­lelme elcsitul és az anyai érzés kerekedik felül. A születések száma különben eddig is erős csökke­nést mutat a törvény megszavazása esetén ez a szám még jobban leromlan­a, a körnek mérhetet­len kárára. Arról kell­ gondoskodni, hogy az anyát és gyermekét a szociális nyomortól megóv­sza jut, hogy az apára szigorú kötelességei rólunk, hogy gondoskodjék mindkettőről. A kérdés kü­lönben is lelki kérdés: ez a törvény a gyermek­áldáson való örömet egyszerűen kiirtaná. A német és osztrák törvényjavaslat, ugy lát­sz­ik, fftkémt szociális szempontokb­ól meríti indo­kait, de — amint látnivaló —^'szociális és egyéb szempontból ugyancsak e^ ellenargumentumo­kat vonultatnak sorolniu­k ellene. ÉR­KERT REGÉNY 1L*4) V MÓRICZ ZSIGMOND Az egész város­t kipusztítani­ . • Minden siáfy­nak menni kell­ . . . Elég sokáig éltek a jó játékokban s a gazdaságban, most menjenek ők a csíki havasokba, a fakalyibákba s tanulja­nak meg faragni, fát vontatni, kecskét legeltetni s éhkoppot nyelni . . . Visszafeküdt a télivőrhelyére, magára, húzta a meleg bundát s eht­etve magát a kemény deszkán, a melegen gyűrődő nagy medvebőrön, dermedt testtel, lehunyt szemmel várt új gondolatot. S hosszú-hosszu ideig feküdt így, míg cs­ak meg nem világosodott. Közben szunnyadásig el­merült gondolataiba, anélkül, h hogy aludt volna, de oly mélyen belekábult a terveztetésekbe, hogy­­alvással felért a kábults­ága. Haditervet csinált s végiggondolta az időt: a hajdúk felkészüléséhez, a­, országgyűlés össze­hívásához, a fegyveres felkelés kihirdetéséhez, a katonaság, a vitézi rend egybegyűjtéséhez idő kell. Ma február 13 vagy t!: két hét, három hét kevés erre, március eleje előtt ki tudja, bent tud-e lenni Szebenben." . . . Szeben annyira le­kötötte, lenyűgözte, hogy Brassóval nem is bírt törődni . . . Pedig arra is rá fog terülni a vizes lepedő . . . Kint csattogás, morgás, beszédek voltak." Vsszahangozott boltozatos szobák fala, aztán ő is felkelt s álmélkodva látta, hogy a lány még mindig itt van s most kábultan s mélyen alszik » kialvó tűz mellett, nyilván egész éjszaka vir­rasztott s rakta a fát a tűzre. Szegény kislány, gyerek . . » A válláról lecsúszott a kendő » a ködmön, s­ látszik a véres seb: csakugyan egy átkozott boszorkány az «isiszony, ily pogány ke­gyetlenül verni egy gyenge leányt.. - No, nem soká fogja már látni a bestyét . . . Érezte, hogy most aztán örökre s tökéletesen szakított vele, nincs hatalom, hogy mégegyszer egybefonódjék vele . . . Mig készült s rangít rendezgette, oda-oda pil­lantott a leányra, de mely csudálatos, most ez nem volt neki leány: egy szegény gyerek volt, egy kis inas volt, egy kis ember volt... A leány csak ak­kor ébredt fel, mikor Im­reff­yné bejött.­­— Nos. — kérdezte Virmond ihatatlan gúnnyal, — jól vigadott-e Nagyságod? A fejedelem végignézte, hideg s ellenséges szemmel. Nem szólt s nem tudta maga sem, mért, Gé­czy jutott eszébe ... Indulatosan intett s­­kiutasí­totta az asszonyt. — Hm, de rátartom a lelkem, — mondta az asszony, aki érezte, hogy valahogyan kitelt az ideje s nem merte feszíteni — Küldöm a Nagyságod mosdóvizét, no. — Géczyt az isten küldte, — mondta magá­ban a fejedelem — s most érezte meg először, hogy Bethlen nem fog beleegyezni, nemcsak a szászok kipörkölésébe, de a háborúba se . .. Pedig a török szultán engedelme nélkül hadat az ország­ból kivinni nem lehet , a török ez fene Bethlen tanácsa szerint igazodik: isten küldte, vagy ördög küldte, ez a Géczy éppen jókor jött... Ez ki fogja a portán cs­inálni... Géczyvel szemben egész másképp érezte magát,s ez előtt semmit sem res­tellt s nem szégyenkezett... A dajka behozta a tálban a vizet, mert ő ezt az egyet el nem hagyta, a mindennapi lemosódást. Nagy tót csapott a szoba földjén­, s kemény vá­szony kendővel sörülf­özte magát... Közben jött udvari ívasa s a borbély. Hogy az idegen férfiak bejöttek, ijedten nézett a kályha­sátra, de a leány már nem volt a szobában, észre sem vette, mikor ment ki, de örvendett rajta, hogy elment. A hajdúk odakint nagyon morózusak voltak. Fejüket lógatták. Dolmányukat helyre rángatták, üstöküket tenyérrel ellapogatták s ezzel meg volt a reggeli munka. Nagy András uram kint volt s a hóban megdörz­sölte kezét, Foklai Máté sápadtan, s dideregve húzódott össze. Csonka Bálint egy nagy turhát kiköpött, ennyi volt a reggeli tisztál­kodása.. Odakint csengettek a konyhán. — Mi az ő? — kérdezte Csonka Bálint egy házhoz tartozót. — Cipó, — felelte ez vigyorogva. — Meleg­ cipó! Értették, ez idők jószokása volt, hogy g. ke­nyérsütő mester, minden háznál minden reggel egy-egy cipót sütött minden személy számára, aki a házban tartózkodott. Avval kellett beérni egész napon át. A fejedelemtől kezdve végig az utolsó béresig, kiki megkapta a maga cipóját. — L'gyan szógám, — hozd fel nekönk v azmi jó­sonkát. — mondta Csonka Bálint a da­rabontnak, amit az jószivel meg is ígért. Később forralt bort kaptak a meleg cipóhoz, keveset törtek a kenyérből, a többit eltették a tarsolyba, mert meglehetős szűkecske volt a ke­nyérbéli prebenda, takarítani kellett belőle az ebédhez, meg a vacsorához is. Rövid időre kijött hozzájuk a fejedelem. Most a fejedelem egész más volt, mint az este. Mintha nem is ivott volna, tegnap friss volt s jókedvű, de rendkívül komoly, a szeme égett, az arca éle piros volt s szórakozott volt beszéd­ben, mozgásban. Kérdezte s hallgatta őket. Ők elmondák a hajdúk állapotját. Nagy a harag s a keserűség a hajdfuvilágban, mert hiába volt a Bocskai végren­deletbe, nem kapták meg sem Kallót, s­em a hajó PESTI NAPLI 1921 április 8. 3 Nagy árzuhanás a budapesti drágakőpiacon Nincs vevői csak eladó (Saját tudósítónktól. ) A budapesti drágakő­piacon az utolsó napokban valósággal zuhanás­szerűen estek az árak, különösen a brilliánsé, amely több mint ötven percentet veszített értéké­ből. Szinte órák alatt lázas izgalommal nőtt a kí­nálat, mindenki csak adni akart, vevő pedig egy­általában nem akadt. Ezen a briillions-ba issen sok-sok milliót vesztettek az érkkő-üzérek, nem annyira a legális drágakő-keres­kedők, mint azok az elemek, amelyek hónapok hosszú során át összevásárolták a pesti piacon a brillián­sokat, hogy azokat az idejött francia és olasz sikereknek busás haszonnal tovább­adják. A drogakőkrach is világ­piaci jelenség, mindenütt erősen esett a brilliáns ára, Pforzheimbban, valamint Amsterdamban, a brilliánsextazolok hazájában ezer meg ezer mun­kás kenyér nélkül maradt, sőt vannak csiszoló­műhelyek, amelyek egyszer és mindenkorra be­szüntették üzemüket. Egy ékszerkő-kereskedő a brilliáns­ krach okait a következőkben magyarázta meg: — Talán nem látszik túlságosan összefüggő­nek a két dolog, de mégis úgy van, hogy a­­bris­ Hans-baisset az amerikai árukrach okozta elsősor­ban. Tudni kell ugyanis, hogy­­Amerika vette fel az európai briliáns-termelés hatvanöt-hetven szá­zalékát és különösen a príma kövekre volt vásárló Amerika. A nagy árukrach, amelynek csak egy halvány folyománya az Európába is átvergődött olcsósági hullám, a brilliánspiacot is magával rántotta. Amerika beszüntette vásárlásait és eh­ez járul még, hogy a brilliánscsiszoló munkások munkadíja most alacsonyabb és a munkadíj a brilliáns kikészítésénél fontos tényező, természe­tes, hogy a kövek árát is befolyásolta ez a körül­mény. A világpiacon körülbelül hatvan százalék­kal ment vissza a brilliáns értéke, tehát a krach nálunk sem maradhatott el, nem is beszélve arról, hogy a luxusadó is alaposan megdrágította az ék­köveket, hiszen egy nagyobb tétel brilliánsnál maga a luxusadó igen jelentékeny összeg. A nagy kövek ára ugyanolyan mértékben, hta lehet, még eljeseb­ben csökkent, mint a kis köveké és a brilliáns­krach nem maradt kihatás nélkül a gyémánt-, za­fir- és smaragdkövekre sem.­­ Csupán a gyöngy kerülte el némiképpen a kracht, részben azért, mert mindig csak Liebha­berr-értéke volt, másrészt, mert a külföldön most meglelhető« divat a gyöngyviselet, ezért nem kon' .«található oly nagy árzuhanás, mint a brilliáns­­nál. De előidézője volt az ék­kő-krachnak a korona javulása is, mert hiszen tudjuk, hogy sok ember éveken keresztül ékszerben spekulált, ebbe fektette a vagyonát, most pedig pénzre van szükségük, hogy más angazsméniaikat lebonyolíthassák. So­kan tőzsdedifferenciáikat ékszerrel fedezték, nek­i is beszélve arról, hogy az utóbbi időben igen so­kan drágakőre kölcsönöket vettek fel, egyesek uzsorásoktól és kisebb zug-magánbankfu­ázaktól Ilyen módon nagy a kínálat a piacon, vevő pedig nincsen, senki sem mer vásárolni, még a legel­szántabb spekuláns sem. Még az elmúlt év decem­berében is két­­karáton felüli köveknél 120—­ 130.000 koronát fizettek karátjáért, ma örül va­laki, ha ilyen kőért 50.000 koronát kap. A leg­többet azok veszítenek, akik külföldi sikere­kkel voltak összeköttetésben és azok biztatására néhány hóna­p előtt jelentős brilliáns tételeket vásároltak össze, ezek­ a kövek most a nyakukon maradta­k, mert a sikerek egyszerűen nem jöttek el és nem vették át az árut. A drágakőpiacró­l ilyen módon igen sok ember teljesen tönkrement. Lujza, hercegnő ii­dolf trpéörökös haláláról Páris, április 7. (A Pesti Napló tudósítójától) A .futtrnal cikksorozatban közli Lujza belga hercegte 15, Rudolf trónörökös sógornőjének em­léj*imáit. A mai első cikkben az emlékiratoknak azt a részét közli a lap, amelyben a hercegnő a mayerlingi réméjszakát megelőző eseményeket írja le. Azt mondják, — írja a hercegnő — hogy eddig semmiféle bizonyítékot nem találtak arra, hogy a trónörökös öngyilkos lett. Ez helytelen. Mindjárt elmondok egy epizódot, amelyből már előre sejteni lehetett volna a végzetes éjszaka eseményeit. 1889 januárjának második felében volt, amikor hivatalos voltam a bécsi német nagy­követségen, ahol Reuss herceg ünnepséget rende­zett. Ott volt Rudolf trónörökös a feleségével és Vecsera bárónővel is. Rudolf trónörökös igen sze­retett engem és jó barátsárgban voltam vele. Amik­­kor a követségre érkeztem, Rudolf trónörökös iz­gatottan hozzámjött és ezt­ mondta: — Nem tudok tőle szabadulni. Erre én ezt feleltem: — Menj el innen, utazz el Indiába,­­ ligyo­ttímba, ha szerelmi bánatod van. A trónörökös vállat ront, elfordult tőlem és egész este többé egy szót sem váltott velem. Fel­tűnően ideges volt és ez a hangulat átterjedt az egész fényes társaságra is. Ezután elmondja a­ hercegnő, hogy amikor Rudolf még nőtlen korában egyszer panaszkodott előtte, hogy Vecsera bárónő milyen végzetes befo­lyást gyakorol rá, ő rábeszélte, hogy vegye el Stefánia hercegnőt. (II.)

Next