Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-08 / 74. szám
".Svtól Németország és Ausztria át akar adni az anyának, hogy iölendő gyermekétől megszabaduljon (Saját tudósítónktól.) A német birodalmi gyűlés előtt érdekes törvényjavaslat várja a tárgyalását. Törvényjavaslat, mely jogot óhajt adni az anyának, a fogantatás i időpontjától egészen az utolsó óráig , hogy születendő gyyermekénel megszületését orvosi beavatkozástul megakadályozza, hasonló törvényjavaslat szerepel most az osztrák nemzetgyűlésen is, azzal a különbséggel, hogy az anyának ezt a jogot Ausztria csak a terhesség első három hónapjára akarja megadni. Eddig — nálunk is és a legtöbb államban — orvosi beavatkozás csak arra az esetre volt megengedve, ha az anya élete vagy egészsége veszélyeztetve volt és a veszedelmet másként elhárítaniem lehetett. A kérdés, mely jogi, orvosi és szociális szempontból eddig is a tudománynak is főként a szociológiának egyik legerősebb vitakérdése volt, most Németországban és Ausztriában az aktualitás legégetőbb előterébe lépett. Német és osztrák tudományos körökben természetesen máris élénken tárgyalják a törvényjavaslatot, mégpedig inkább elítélően, mint pártolóan. Eugenikus okok, — mondják — vagyis: egy egészségesebb nemzedék érdeke, nem helytálló indok a javaslat mellett, mert a gyermek életképességére megszületése előtt nem lehet következtetni. Az a felfogás, hogy a magzat, míg meg nem született, az anya testének tartozéka, már a régi római jogban is meg van döntve. Az orvosi beavatkozás különben az anya életét is komolyan veszélyezteti. Halkban orvosgyűlést tartottak ez ügyben. Abderhalden titkos tanácsos kifejtette itt, hogy e javaslat törvényerőre emelkedése esetén beláthatatlan káros következmények fenyegetnek. A legtöbb házasságban évről-évre igénybe vennék ezt a jogot s az asszonyok egészsége tönkremenne. Ellenkezőleg: a terhes nőnek fokozott védelmet kell biztosítani, jobb és bővebb táplálkozást az első hónaptól kezdve s nemcsak az utolsó hónapokban. Sellheim nőgyógyász a nemi betegségek elharapódzását jósolja a javaslat megszavazása esetére, a halálozások száma is emelkednék, az erkölcstelenség pedig egyszerűen szabadságlevelet kapna. Nincs jogunk az egész jövő nemzedéket halálra ítélnünk, mielőtt egyáltalán megszülethetnék. Minden más eszközt ki kell előbb meríteni a szociális nyomorúság megszüntetésére, mielőtt a gyilkosság jogát a családba beleplántálnék. Anton Gábor idegorvos rámutat arra, hogy a terhesség első felében, különösen az első terhesség idején, az anya csakugyan erősen szokott félni a szüléstől. De az utolsó hónapokban félelme elcsitul és az anyai érzés kerekedik felül. A születések száma különben eddig is erős csökkenést mutat a törvény megszavazása esetén ez a szám még jobban leromlana, a körnek mérhetetlen kárára. Arról kell gondoskodni, hogy az anyát és gyermekét a szociális nyomortól megóvsza jut, hogy az apára szigorú kötelességei rólunk, hogy gondoskodjék mindkettőről. A kérdés különben is lelki kérdés: ez a törvény a gyermekáldáson való örömet egyszerűen kiirtaná. A német és osztrák törvényjavaslat, ugy látszik, fftkémt szociális szempontokból meríti indokait, de — amint látnivaló —^'szociális és egyéb szempontból ugyancsak e^ ellenargumentumokat vonultatnak sorolniuk ellene. ÉRKERT REGÉNY 1L*4) V MÓRICZ ZSIGMOND Az egész várost kipusztítani . • Minden siáfynak menni kell . . . Elég sokáig éltek a jó játékokban s a gazdaságban, most menjenek ők a csíki havasokba, a fakalyibákba s tanuljanak meg faragni, fát vontatni, kecskét legeltetni s éhkoppot nyelni . . . Visszafeküdt a télivőrhelyére, magára, húzta a meleg bundát s ehtetve magát a kemény deszkán, a melegen gyűrődő nagy medvebőrön, dermedt testtel, lehunyt szemmel várt új gondolatot. S hosszú-hosszu ideig feküdt így, míg csak meg nem világosodott. Közben szunnyadásig elmerült gondolataiba, anélkül, h hogy aludt volna, de oly mélyen belekábult a terveztetésekbe, hogyalvással felért a kábultsága. Haditervet csinált s végiggondolta az időt: a hajdúk felkészüléséhez, a, országgyűlés összehívásához, a fegyveres felkelés kihirdetéséhez, a katonaság, a vitézi rend egybegyűjtéséhez idő kell. Ma február 13 vagy t!: két hét, három hét kevés erre, március eleje előtt ki tudja, bent tud-e lenni Szebenben." . . . Szeben annyira lekötötte, lenyűgözte, hogy Brassóval nem is bírt törődni . . . Pedig arra is rá fog terülni a vizes lepedő . . . Kint csattogás, morgás, beszédek voltak." Vsszahangozott boltozatos szobák fala, aztán ő is felkelt s álmélkodva látta, hogy a lány még mindig itt van s most kábultan s mélyen alszik » kialvó tűz mellett, nyilván egész éjszaka virrasztott s rakta a fát a tűzre. Szegény kislány, gyerek . . » A válláról lecsúszott a kendő » a ködmön, s látszik a véres seb: csakugyan egy átkozott boszorkány az «isiszony, ily pogány kegyetlenül verni egy gyenge leányt.. - No, nem soká fogja már látni a bestyét . . . Érezte, hogy most aztán örökre s tökéletesen szakított vele, nincs hatalom, hogy mégegyszer egybefonódjék vele . . . Mig készült s rangít rendezgette, oda-oda pillantott a leányra, de mely csudálatos, most ez nem volt neki leány: egy szegény gyerek volt, egy kis inas volt, egy kis ember volt... A leány csak akkor ébredt fel, mikor Imreffyné bejött.— Nos. — kérdezte Virmond ihatatlan gúnnyal, — jól vigadott-e Nagyságod? A fejedelem végignézte, hideg s ellenséges szemmel. Nem szólt s nem tudta maga sem, mért, Géczy jutott eszébe ... Indulatosan intett skiutasította az asszonyt. — Hm, de rátartom a lelkem, — mondta az asszony, aki érezte, hogy valahogyan kitelt az ideje s nem merte feszíteni — Küldöm a Nagyságod mosdóvizét, no. — Géczyt az isten küldte, — mondta magában a fejedelem — s most érezte meg először, hogy Bethlen nem fog beleegyezni, nemcsak a szászok kipörkölésébe, de a háborúba se . .. Pedig a török szultán engedelme nélkül hadat az országból kivinni nem lehet , a török ez fene Bethlen tanácsa szerint igazodik: isten küldte, vagy ördög küldte, ez a Géczy éppen jókor jött... Ez ki fogja a portán csinálni... Géczyvel szemben egész másképp érezte magát,s ez előtt semmit sem restellt s nem szégyenkezett... A dajka behozta a tálban a vizet, mert ő ezt az egyet el nem hagyta, a mindennapi lemosódást. Nagy tót csapott a szoba földjén, s kemény vászony kendővel sörülfözte magát... Közben jött udvari ívasa s a borbély. Hogy az idegen férfiak bejöttek, ijedten nézett a kályhasátra, de a leány már nem volt a szobában, észre sem vette, mikor ment ki, de örvendett rajta, hogy elment. A hajdúk odakint nagyon morózusak voltak. Fejüket lógatták. Dolmányukat helyre rángatták, üstöküket tenyérrel ellapogatták s ezzel meg volt a reggeli munka. Nagy András uram kint volt s a hóban megdörzsölte kezét, Foklai Máté sápadtan, s dideregve húzódott össze. Csonka Bálint egy nagy turhát kiköpött, ennyi volt a reggeli tisztálkodása.. Odakint csengettek a konyhán. — Mi az ő? — kérdezte Csonka Bálint egy házhoz tartozót. — Cipó, — felelte ez vigyorogva. — Meleg cipó! Értették, ez idők jószokása volt, hogy g. kenyérsütő mester, minden háznál minden reggel egy-egy cipót sütött minden személy számára, aki a házban tartózkodott. Avval kellett beérni egész napon át. A fejedelemtől kezdve végig az utolsó béresig, kiki megkapta a maga cipóját. — L'gyan szógám, — hozd fel nekönk v azmi jósonkát. — mondta Csonka Bálint a darabontnak, amit az jószivel meg is ígért. Később forralt bort kaptak a meleg cipóhoz, keveset törtek a kenyérből, a többit eltették a tarsolyba, mert meglehetős szűkecske volt a kenyérbéli prebenda, takarítani kellett belőle az ebédhez, meg a vacsorához is. Rövid időre kijött hozzájuk a fejedelem. Most a fejedelem egész más volt, mint az este. Mintha nem is ivott volna, tegnap friss volt s jókedvű, de rendkívül komoly, a szeme égett, az arca éle piros volt s szórakozott volt beszédben, mozgásban. Kérdezte s hallgatta őket. Ők elmondák a hajdúk állapotját. Nagy a harag s a keserűség a hajdfuvilágban, mert hiába volt a Bocskai végrendeletbe, nem kapták meg sem Kallót, sem a hajó PESTI NAPLI 1921 április 8. 3 Nagy árzuhanás a budapesti drágakőpiacon Nincs vevői csak eladó (Saját tudósítónktól. ) A budapesti drágakőpiacon az utolsó napokban valósággal zuhanásszerűen estek az árak, különösen a brilliánsé, amely több mint ötven percentet veszített értékéből. Szinte órák alatt lázas izgalommal nőtt a kínálat, mindenki csak adni akart, vevő pedig egyáltalában nem akadt. Ezen a briillions-ba issen sok-sok milliót vesztettek az érkkő-üzérek, nem annyira a legális drágakő-kereskedők, mint azok az elemek, amelyek hónapok hosszú során át összevásárolták a pesti piacon a brilliánsokat, hogy azokat az idejött francia és olasz sikereknek busás haszonnal továbbadják. A drogakőkrach is világpiaci jelenség, mindenütt erősen esett a brilliáns ára, Pforzheimbban, valamint Amsterdamban, a brilliánsextazolok hazájában ezer meg ezer munkás kenyér nélkül maradt, sőt vannak csiszolóműhelyek, amelyek egyszer és mindenkorra beszüntették üzemüket. Egy ékszerkő-kereskedő a brilliáns krach okait a következőkben magyarázta meg: — Talán nem látszik túlságosan összefüggőnek a két dolog, de mégis úgy van, hogy abris Hans-baisset az amerikai árukrach okozta elsősorban. Tudni kell ugyanis, hogyAmerika vette fel az európai briliáns-termelés hatvanöt-hetven százalékát és különösen a príma kövekre volt vásárló Amerika. A nagy árukrach, amelynek csak egy halvány folyománya az Európába is átvergődött olcsósági hullám, a brilliánspiacot is magával rántotta. Amerika beszüntette vásárlásait és ehez járul még, hogy a brilliánscsiszoló munkások munkadíja most alacsonyabb és a munkadíj a brilliáns kikészítésénél fontos tényező, természetes, hogy a kövek árát is befolyásolta ez a körülmény. A világpiacon körülbelül hatvan százalékkal ment vissza a brilliáns értéke, tehát a krach nálunk sem maradhatott el, nem is beszélve arról, hogy a luxusadó is alaposan megdrágította az ékköveket, hiszen egy nagyobb tétel brilliánsnál maga a luxusadó igen jelentékeny összeg. A nagy kövek ára ugyanolyan mértékben, hta lehet, még eljesebben csökkent, mint a kis köveké és a brilliánskrach nem maradt kihatás nélkül a gyémánt-, zafir- és smaragdkövekre sem. Csupán a gyöngy kerülte el némiképpen a kracht, részben azért, mert mindig csak Liebhaberr-értéke volt, másrészt, mert a külföldön most meglelhető« divat a gyöngyviselet, ezért nem kon' .«található oly nagy árzuhanás, mint a brilliánsnál. De előidézője volt az ékkő-krachnak a korona javulása is, mert hiszen tudjuk, hogy sok ember éveken keresztül ékszerben spekulált, ebbe fektette a vagyonát, most pedig pénzre van szükségük, hogy más angazsméniaikat lebonyolíthassák. Sokan tőzsdedifferenciáikat ékszerrel fedezték, neki is beszélve arról, hogy az utóbbi időben igen sokan drágakőre kölcsönöket vettek fel, egyesek uzsorásoktól és kisebb zug-magánbankfuázaktól Ilyen módon nagy a kínálat a piacon, vevő pedig nincsen, senki sem mer vásárolni, még a legelszántabb spekuláns sem. Még az elmúlt év decemberében is kétkaráton felüli köveknél 120— 130.000 koronát fizettek karátjáért, ma örül valaki, ha ilyen kőért 50.000 koronát kap. A legtöbbet azok veszítenek, akik külföldi sikerekkel voltak összeköttetésben és azok biztatására néhány hónap előtt jelentős brilliáns tételeket vásároltak össze, ezek a kövek most a nyakukon maradtak, mert a sikerek egyszerűen nem jöttek el és nem vették át az árut. A drágakőpiacról ilyen módon igen sok ember teljesen tönkrement. Lujza, hercegnő iidolf trpéörökös haláláról Páris, április 7. (A Pesti Napló tudósítójától) A .futtrnal cikksorozatban közli Lujza belga hercegte 15, Rudolf trónörökös sógornőjének emléj*imáit. A mai első cikkben az emlékiratoknak azt a részét közli a lap, amelyben a hercegnő a mayerlingi réméjszakát megelőző eseményeket írja le. Azt mondják, — írja a hercegnő — hogy eddig semmiféle bizonyítékot nem találtak arra, hogy a trónörökös öngyilkos lett. Ez helytelen. Mindjárt elmondok egy epizódot, amelyből már előre sejteni lehetett volna a végzetes éjszaka eseményeit. 1889 januárjának második felében volt, amikor hivatalos voltam a bécsi német nagykövetségen, ahol Reuss herceg ünnepséget rendezett. Ott volt Rudolf trónörökös a feleségével és Vecsera bárónővel is. Rudolf trónörökös igen szeretett engem és jó barátsárgban voltam vele. Amikkor a követségre érkeztem, Rudolf trónörökös izgatottan hozzámjött és ezt mondta: — Nem tudok tőle szabadulni. Erre én ezt feleltem: — Menj el innen, utazz el Indiába, ligyottímba, ha szerelmi bánatod van. A trónörökös vállat ront, elfordult tőlem és egész este többé egy szót sem váltott velem. Feltűnően ideges volt és ez a hangulat átterjedt az egész fényes társaságra is. Ezután elmondja a hercegnő, hogy amikor Rudolf még nőtlen korában egyszer panaszkodott előtte, hogy Vecsera bárónő milyen végzetes befolyást gyakorol rá, ő rábeszélte, hogy vegye el Stefánia hercegnőt. (II.)