Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

4 Pénteke PESTI NAPLÓ 1921 április 8. Német jegyzék az ententehez Szilézának Németországhoz való csatolását kérik Berlin, április 7. A német kormány az entente kormányainak jegyzéket küldött a felsősziléziai kérdésben. A jegyzékben utal arra, hogy Felsőszilézia a már­cius 20-iki népszavazás alkalmával lakosainak csaknem kétharmadával és községeinek túlnyomó többségével a Németország kereteiben való meg­maradás mellett nyilatkozott meg. N­a a Német­országra nézve kedvezőtlen körülmények között a szavazási eredmény csak kevéssel maradt a néme­tek kétharmad arányú többsége mögött, akkor is belátható, hogy Felső­szilézia népe a német biro­dalomhoz óhajt tartozni és hogy a népszavazás természetes következményeképpen Felsősziléziának véglegesen egyesülnie kell a német birodalommal. Emellett szólanak még a gazdasági és földrajzi se­mpontok is. A jegyzék végül javasolja, hogy az egész fel­sősziléziai népszavazási területet osztatlanul sza­vazzák meg a német birodalomnak. A német kor­mány abban a szilárd meggyőződésben javasala ezt, hogy Felsőszilézia Németország nélkül épp­oly kevéssé életképes, mint arhogy Németország­nak Felsőszilézia nélkül npim­ lesz módjában gezt­llaságilag meggyógyulni és teljesitőképességét visszaszereznie. rAWWWAWAfl.^ Gróf Marath erdélyi püspök iskül itt a román királynak Károly református püspök Bukarestbe ment az eskü letételére Mint egy bukaresti távirat jelenti, gróf Maj­­áth Károly Gusztáv erdélyi püspök Bukarestbe utazott, hogy letegye a hűségesküt a román állam­nak. A püspök ez alkalommal memorandumot adott át Ferdinánd királynak, s ebben a memo­randumban összefoglalja azokat a kívánalmakat, amelyeknek teljesítését az erdélyi magyar katoli­kus hivek elvárják a román kormánytól. A püs­pök hangsúlyozza, hogy érett megfontolás után és a pápa engedélyével jelentkezik a hűségeskü leté­telére és meg van győződve arról, hogy ezzel a lépéssel tartozott híveinek. A püspök reméli, hogy lépéséből vigasztalás fakad majd híveire, akiknek az ezeréves Magyarország feldarabolása mélysé­ges fájdalom s kéri a királyt, hasson oda, hogy a katolikusok megőrizhessék változatlanul évszáza­dos törvényes alapon nyugvó autonómiájukat, hogy az autonómia keretein belül önállóan intéz­hessék egyházi, iskolai és gazdasági ügyeiket, hogy megtarthassák birtokaikat, amelyekkel kul­túrintézményeiket eddig fentartották, s hogy dűföldet. Hiába volt Imreffy uram tavalyi alku­vása is a császáriakkal, csak biz­nyiába laknak ők s országfutóbolondjai, ahogy Nagy András uram dörmögte . . . — Bizony nehéz az hajdúk élete Nagyságos uram, — mondta Csonka Bálint s szokása szerint mag­a elé köpött — télen, nyáron kint a szabad­ban él az hajdulegény a füvellő helyeken. Most is mely nagy hó van, soká kell a marhával járni, míg füvet kapar magának a hó alól. Sokat­ kell ám a farkasokkal küszködni, nem tudják azt a városokban lakó népek, mer a farkas a mi nagy­ ellenségünk, csak még egy nagyobb van annál is: a kóbor latrok, tolvaj pribék utclánálló katonák, uram, most is, amikor az őszen a felhizott gö­bölyöket magam hajtattam a bécsi kőre, rajtunk ütöttek a látrak, iszen­ nem űrültek ijed meg az ember, mer ükét szétugratni, a csak gyerekség, hanem osztán a megfes­tett marhát egybe terelni, ez a dolog ... A hajdút csak meg kell piszkálni, a hajdú­ból mindenkor ömlik a panasz, mert a hajdúk élete a legnd­­e­­bb élet a világon. — Próbáljuk, próbáljuk, katonának állnak az fiaink, de ott még csak evesebb r­osz a­ soruk ... A várbeli katonaság sora alábbvaló az erdei állat­nál, a éhség kerget immár koldulni menni, ilyen szűk időben feleségünket, gyermekünket ehhel nem e­hetjük meg ... A fejedelem értette végre őket: — Nem kell félnetek, — mondta a komor vért embereknek — olyan országokra viszlek én még benneteket, ahol tejjel virágzik a patak is. — Nem is lesz nagyságodnak, Nagyságos uram, fejedelmem, nem lesz Nagyságodnak soha panasza a hajdúkra, mer máris ugy imágeyák az hajdú-béliek a Nagyságod felséges nevét, hogy elébb imádkoznak az fejedelemhez, mint az isten­hez, Nagyságos uram, — hálálkodott Csonka Bá­lint s leemelte süvegét. (Holnap folytatjuk.) mind e jogaikat a román törvénykönyvbe is be­iktassák. Mint egy békéscsabai jelentés hírül adja, az erdélyi református püspök, Nagy Károly, dr. Grandpierre Emil, dr. Kolozsvárii Bálint és dr. Ravasz László püspökhely .les kisértetéétst­t csak Bukarestbe utazott, hogy ő tegye a f­eségi esküt. A püspök egyúttal tárgyalást fog folytatnii az ottani politikai és egyházi ténye­­km­el magyar nemzeti és egyházi kérdésekben. IWWWWWiAWWi Kiélesedik a helyaet Angliában Meghiúsultak Lloyd nyászon Jorg­e tárigyalásai a há­z vezetőivel . London, április 7. (A Pesti Napló tudósítójától.) a bányatulajdonosok, mint a nkások vezetői elhatározták, hogy kormány közvetíti.­­,­a a sztrájk m­eg­ Lloyd George érintkezésbe lépett a­kkal, és közölte velük azokat az előzetes amelyek teljesítése után meg lehetne é­ni az ér­den­­leges tárgyalásokat, Loyd George elsősorban azt követelte, hogy szivattyúmunkások folytassák a munkát, nehogy a bányákat helyrehozhatatlan kár érje. A­ mun­kások ezt visszautasították, mert nem akarták kiadni kezükből legerősebb fegyverüket. Amikor Lloyd George az ország érdekére hivatkozott és azt mondta, hogy a munkásoknak kötelességük a bányákat megmenteni, a sztrájkolók megbizottjai kijelentették, hogy igen, ez kötelességük, de nem kevésbé az is kötelességük, hogy megmentsék asz­szonyaikat és gyermekeiket. Ezzel a tárgyalások véget értek és Lloyd George közvetítő akciója meghiusult. A k­o­rmány számol azzal, hogy a helyzet most még jobban kiélesedik és a bányásokkal szövet­ségben álló szállító és vasúti munkások csatlakoz­nak a bányászsztrájkhoz. A s­zállítómunká­sok máris elhatározták, ho­gy milyen erejükkel támo­gatják a bányászokat,­ ha jry sztrájkkal is. (II.)­­ Miután Sispájkot­ó elfogadjál, Szünteté Talajvisz veszedelme a fenyes víi Budapestet (Saját tud­ósitónktól.) Budapest építkezési ne­hézségei ism­ét megszaporodtak eggyel. A főváros házam­ajjt és palotáinak alapépítményeit uj ellen­ségfelyeged, amely a tervbe vett építkezés­kor is starcg-seit megnehezíti: a talajvíz, a pincék csa­tornák és kábelek réme. A budai oldalon például, a Gellértvegy és Sashegy tövében, a keser­­­üvi­zfor­rások környékén péstalajvíz annyira ,,eleszi", a föklfvágyazott betoncsöveket, h­ogy azokat majd­ minden évben cserélni kell. A pesti oldalon ugyan nem ilyen nagymértékű a veszedelem, de a talaj­víz itt is jelentékeny káró­kat okoz, annál is in­kább, mert­­itt alig törődik vele valaki. Tudomá­nyos életünk egyik kiválósága, dr. Horosiczky Henrik állami főgeol­rgus aki a legkor­ábbi na­pokban Budapest mérnöki és építészi karát fogja erről a fontos kérdésről szakszerűen tájékoztatni, munkatársunknak a következő felvilágosítást adta a fenyegető veszedelemről: „­ A talajvíz kérdésével foglalkozni kell, mert mint Budapest geológiai térképe és a fúrások mu­tat­ják, a talajvíz lassan, de egyre e­­­l­ke­lik. Ez pedig előbb-utóbb veszedelmessé válik az egész város alépitményére. A tal­­viz nálunk i­s a Du­nából származik, hanem és­ a kelet felől jön s a Duna medencéje felé tévekszik. Ideértve azonban, a kopartok, a vérig'­tak és a mély pincék meg­akaszt­ják lefolyását s igy felduzzad és egyre bő­vebb sugaraikban tör magának utat a házak alatt. Nyilvánvaló, hogy ez ellen tenni kell valamit, mert ennek a víznek se lefolyása, se elpárolgása nincs s néhány év múlva alámssa a pinté­ket, összkiiüléssel f­nyegetve még a betonépítménye­ket is. Védikezni pil­anatn'-i­g csak ugy lehe­tie, ha az építészek nem él.'..-i'nes, mély pincéket. Miután azonban ez egy n­ egy város fejlődésénél nem vihető keresztül, vízgyűjtő- és levezető-csator­nákat kell építeni. Igaz, hog­y ez költséggel jár, de ezzel szemben csak egyetlen nagyobb épü­letnél­, pl. egy iskolának a viztéferati­a félmillió kom­náb­a kerül. s ezt a vizleknitást pedig minden uj háznál, sőt a régi házaknál is meg kell csinálni. Nagymező­ntea 17. sz. PK. igazgatók: Ks- Slif! -Sé .l'.-é! lefi és Ribnci CSORTOS @VUM vendégjátéka az "tétel előtt" fima francia drámában és áprilisi rekordmű­sor. Kezdete 7 ómkor g-iEi^iETi norm, qrfssjm ZÜLLÖTTEK KLUBJA, KVSTT és a szenzációs u­pnrilis műsor. Az előadás kezdete 7 órakor NAPI HÍREK — Dr. Armstrong Smith elutazása Budapestről. A Budapestre jött, külföldi jótékony missziók kö­zött tudvalevően a legelsők egyike volt az én­ség enyhítésére alakult angol Relief Fundé, melynek dr. Armstrong Smith volt budapesti vezetője. Száz­millió koronánál többet áldozott ez az akció a ma­gyarországi nyomor enyhítésére. Dr. Smith a mi­nap visszautazott Lon­donba, ez alkalomból gróf Teleki Pál miniszterelnök "hálás köszönetet mon­­dott neki áldásos arűködéséért. — Bulgáriában nem sikerült az önkéntes had­sereg megszervezése. Szófiából jelentik. A képvi­selőház egy­­dőre felfüggesztette munkálatait, hogy a kényie­­eröknek és minisztereknek módjuk­ban­ legyütt"propag­­ndautat tenni az önkéntes soro­zás érdekében, minthogy az eddigi felhívások nem járszik" semmiféle eredménnyel. A bolgár közvéle­mény egyhangúlag azon a nézeten van, hogy az állandó hadsereget önkéntesekkel helyettesíteni Bulgáriában egyáltalán nem lehet, mert a bolgár szereti a szabadságot és gyűlöli a kaszárnyát, ön­kéntes hadseregnél sohasem lehet majd a­ jó ele­mekre számítani, úgy hogy ez a rendszer az or­szágra nézve inkább veszedelmet jelent, mint ga­ranciát. Wilson leányának legújabb nőemancipációs akciója. Az Egyesült­ Államok volt elnökének le­ánya, Wilson Margit kisasszony érdekes nőeman­cipációs mozgalomnak állott az élére. Az akció célja, hogy az amerikai hölgyek férjhez menete­ Ink után is viselhessék leánykori nevüket. Köve­telésük megokolása is igazi amerikai szó. Vannak esetek, amikor az asszony, férjhez menetele után­ is, külön folyószámlával óhajt rendelkezni a be­rk­jában leánykori nevén. Sok üzletasszony csak leánykori nevén ismeretes üzletfelei körében. És végül: hasonló esetekben Angliában is meg van engedve, hogy az asszonyok leánykori nevüket viselhessék. Üzleti­ érdekről és angol precedensről lévén szó, nem kétsé­ges, hogy Wilson kisasszony győzelemre fogja vinni a hölgyek követelését. Jf- A fogadalmi katonatanács ügye a katonai törvényszinten. A katonai törvényszék ma délelőtt ked­ten meg a főtárgyalást Hoffmann György tar­talmkos hadnagy bűnügyében, aki a forradalmi ka-' tonatanács kémirodájának volt a vezet­ője és akit a katonai ügyészség zendülés bűntettével vádol. A Tisza-per egyes vádlottjainak vallomása sze­rint Holtmann hadnagy Kőbányán merényletet akart elkövetni Károly király vonala ellen. Lis­t­kay András százados­ hadbíró tárgyalásvezető kér­ő­déseire a vádlott kijelentette, hogy nem ért," ma­gát bűnösnek, amit tett, az önálló, fé­l.öte a Ma­gyarország érdekeiben tette. A katonatanács kém­osztályának nem volt vezetője, sem tagja, m­­i áll, hogy a király vonatát ki akarta siklatni. Min­den cselekedete c­sakis a törvényes magyar érde­kele kiiküzdéséért történt. A tanuk közül elsőnek Slüttner Sándort hallgatták ki, aki a forradalom­­ előzményeinek ismertetése után elmondta, hogy a katonatanács megalakítása a polgárháború elke­rülése érdekében történt. Homályosan emlékszik arra, hogy Friedrich István a katonatanács elég­telen működéséért szemrehányást tett. Nincs tu­domása a vádlott ellen emelt vádakról, a forra­dalommal kapcsolatb­an ,nagyon sok bizalmas részletet tud,­­de ezek elmondása során meg kel­lene neveznie embereket, akiknek szabadságába, esetleg életébe is kerülhetne vallomása. Sztany­kovszky Tibor a tárgyalásvezető azon kérdésére: mit tud arról, hogy a király vonatát ki akarták siklatni, megtagadja a feleletadást. Magyar Lajos hírlapíró, akit a szegedi Csillagbörtönből hoztak fel, elmondta, hogy a tizenegyes katonatanácsot Friedrich István és La­eb­ne Hugó alakították meg. Ez nem volt szélsőséges forradalmi szervezet, hi­­szen ő sem volt működésével megelégedve, mert nem látta eléggé agresszívnek és az orosz példa szerint lendületesebb forradalmi akciót szeretett volna. A Tisza-gyilkosság ügyében letartóztatott Lengyel László gyógyszerész­ vallomása szerint a király vonata előtt a síneket akarták fölszedni és ennek elvégzésével egy huszárosztagot bíztak meg, amit a vádlott vezetett. A tárgyalást holnap foly­tatják. — Mattyasovszky vgyi rendőrfőkapitány ügye. „Az Est" mai számában hosszabb tudósítás jelent meg arról­, hogy dr. Iffattyasovszky György volt fő­kapitány, akit a rendőrkapitányi állásból való távozi­­tsa után helyettes­ államtitkári ranggal a belf­n­gyminisztéráiba osztottak be, munkája közben azt tapasztaná, hogy működése elé egyes expo­nált szen­­yek akadályokat igyekeznek gördíteni. Dr. Matsiasovszky panaszait memorandumban fog­­lalta össze, amelyet személyesen adott át a bel­ügyminiszternek. A belügyminiszter ennek alapján vizsgálatot rendelt el, amelynek vezetésével dr. Madarász nyugalmazott miniszteri tanácsost bízta meg. Érdeklődtünk az ügyben dr. Mattyasovszky György helyettes­ államtitkárnál, aki azonban kije­lentette, hogy az ügyre vonatkozóan semmiféle nyilatkozatot nem kíván tenni. Hivatalába, egye­lőre nem jár be, de bővebben foglalkozni a dolog­gal a nyilvánosság előtt a vizsgálat befejezése előtt nem aklart-

Next