Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1921 május 1. A legfőbb tanács hozzájárult Franciaország tervéhez Az entente követeli Simons német külügyminiszter lemondását Páris, április 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) legfőbbb tanács szombaton délután három órakor ült össze és megkezdte a szankciók kérdésének tárgyalását. Az ülés előtt Briand mintegy húsz percig tanácskozott Lloyd George-zsal, akivel megismertette újabb tervét a jóvátétel végrehajtására vonatkozóan. Ez a terv kompromisszum az angol és a francia javaslatok között. Briand ugyanis belátta, hogy a Ruhr-vidék tartós megszállása nem vezetne célra, mert a bányák jövedelme mintegy háromszázötvenmillióra tehető havonta, a megszállás fenntartásához azonban száznyolcvanezer főnyi hadseregre volna szükség és ez a hadsereg fölemésztené majdnem az egész jövedelmet. Briand természetesen presztizs-szempontból most már nem mondhat le a megszállásról és úgy akarja áthidalni ezt a kérdést, hogy csak ideiglenesen szállatja meg a Ruhr-vidéket, a végleges megoldás pedig az volna, hogy nemzetközi bizottságot alakítanak, amely ellenőrizné Németország vámbevételeit, szénprodukcióját és kivitelét és ezeknek a jövedelmeknek egy részét lefoglalnák a jóvátétel javára. Lloyd George Briandnak ezt a tervét fenntartás nélkül helyeselte és azt mondta, hogy az a legjobb terv, amelyet el lehet képzelni. Egyéb tervei ellen azonban Lloyd George kifogásokat érvényesített. Hir szerint a legfőbb tanács is hozzájárult a francia javaslathoz. Nem tisztázták még azt a kérdést, hogy azonnal szállják-e meg a Ruhr-vidéket, vagy pedig, mint az angolok kívánják, csak egy hét múlva. A jóvátételi bizottság programmjáról Periinat, az Echo de Paris-ban összefoglaló cikket írt, amely szerint Londonijan a következő kérdések kerülnek napirendre: A bevonulás, amelyre vonatkozóan lényeges eltérés van az angol és a francia álláspont között. Ezt valószínűen az ideiglenes megszállással oldjákmeg. A párisi egyezmény végrehajtása. Itt az angol szakértők bizonyos engedményeket javasolnak, míg a franciák a jóvátételi bizottság követeléseihez akarnak igazodni. A május elsején esedékes húszmilliárd. A franciák a teljes összeg lefizetését követelik. Az angolok kompromisszumot javasolnak. A Ruhr-vidék megszállásában az angolok csak kényszerítő rendszabályt látnak, míg a franciák a megszállás alkalmából be akarják hajtani a jóvátétel összegét. A franciák a Ruhr-vidék megszállásával a lefegyverzést is ki akarják kényszeríteni. (II.) Berlin, április 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Simons külügyminiszter Ebert elnöknek fölajánlotta lemondását, mert véleménye szerint Németországban oly nagy ellenszenv nyilvánult meg az Amerikának tett javaslatokkal szemben, hogy az, aki a javaslatokért felel, nem maradhat a helyén. Ezért elnök a lemondást nem fogadta el és rámutatott arra, hogy a birodalmi gyűlés legutóbbi tanácskozása bebizonyította, hogy nemcsak a kormány tagjai, hanem a birodalmi gyűlés többsége is helyesli Simons politikáját. A Vossische Zeitung szerint ezzel a lappangó kormányváltság nincs megoldva, mert éppen most kerülnek nyilvánosságra, azok a hírek, hogy a birodalmi gyűlés jó része nagyobb engedékenységet kíván az entente hatalmakkal szemben. A lap római jelentéseket is közöl, amelyekből kitűnik, hogy az entente követeli Simons lemondását, sőt francia kormánykörökben, az a meggyőződés érvényesül, hogy Simons távozása a megegyezés egyik legfontosabb feltétele, így a Tribuna párisi tudósítója ezt jelenti lapjának: — Kétségtelen, hogy Németország Amerika segítségével egy szép napon mégis elfogadható ajánlatokat fog tenni, de ez csak akkor válik majd lehetségessé, ha Simons távozott a külügyi tárca éléről. Remélhető, hogy a német kormány is erre a meggyőződésre jut és elejti a mostanikülügyminisztert A birodalmi gyűlés új orientációja kétségtelenül megkönnyítené Harding helyzetét is. A liiornale d'Italia is követeli Simons külügyminiszter lemondását. (II. Babfőzeléket ebédeltünk a gyerekekkel Tábornokok és törzstisztek ellenőrzik az amerikai gyermekétkeztetést (Saját trvósítónktól.) A kültelki Budapest déli utcaképének mindennapi jelensége: kisfiúk kislányok .í hosszu sora kígyózik erről is, arról is, rongyosan, mezítláb, de hancúrozó jókedvben, megannyi életvidám kis csapat s kedvesen csörömpöl kezükben a szerszám: pléhtányér, csajka vagy bögre és kanál. Vonulnak harcra készen neki a közös célnak, a hatalmas üstöknek, melyekben nap-nap után számukra föl a nagyszerű tejberizs, morzsásmetélt, babfőzelék s mi egyéb jó, amiből hatvanezer iskolásgyereket boldogít mostanában az amerikai gyermeksegítő akció. Szives meghívásra ellátogattunk ma a legnagyobb gyermekkonyhák egyikébe, Óbudára, az elüljárósági épületbe, ahol a hajdani népkonyha az amerikai akció szolgálatába van beállítva. Ragyogó, tiszta konyha, irigylésre méltó dúsan felszerelt spájz, maga az étkezőhelyiség pedig a rendben sorakozó hosszú zöld asztalaival, kényelmes padjaival — vetekszik akármelyik vendéglővel, a kiszolgálás meg egyenest olyan, hogy gyorsabbat, pontosabbat, de ízlésesebbet is, kivárni sem lehet. Megható, szivetderítő kép. Iskolánkint vonulnak fel a csapatok s kétszázas csoportokban ülnek a párolgó ebédhez. Míg az egyik turnus már élvezi a jókat, a másik a folyosón várja a sorsát, a harmadik a kapu előtt táborozik immár, a negyedik, ötödik s Isten tudja, hányadik meg most vonul fel éppen az utcán. Ahogy az aprónép beér az étkezőbe, úgy viselkedik mind, akár a legrégibb pesti vendéglői törzsvendég. Egy négyesztendős kis kölyök otthonosan odaszól a kenyérasztó felügyelőhölgynek: — „Serclit kérek!" — s hogy megkapta, boldogan áll odébb egy lépéssel a gőzölgő üsthöz, ahol kimérik a babfőzeléket, nyújtja apléhtányérját és: „Sokat kérek!"'—mondja, aztán letelepszik az asztalhoz s a gourmand sem élvezhet különbül nála. Közibük telepedtünk. Teli tányér került előlénk is és mi tagadás, — versenyt takarítottuk tisztára a gyerekekkel a tányért, mert hogy a zalmatos babfőzelékből bűn lett volna meghagyni egy csöppet is. Hát még a finom fehér kenyér! Ilyet már csak az amerikai gyermekkonyhán mérjek, közönséges vendéglőkben efféléhez alig jutni. Ezek az apró törzsvendégek itt ugyancsak elkényesednek. Hogy izlik majd ezeknek valaha a közönséges vendéglő kosztja? — Persze, kicsit furcsán hat a pötörgyi gyereknépség ebben a vendéglői miliőben. A derűs pillanatkép mögött éreznünk kell a sötét hátteret, a szétzüillesztett családot, a kihűlt házi tűzhelyet, a békebeli boldog asztalt, ahol körben ültek a gyerekek apjukkal, anyjukkal, a mivé foszlatta a háború a kedves családi kör képét: — közöskonyha törzsvendége lett a gyerekből ... Csak amikor vége a tizenötperces kosztolásnak, csap felénk valami más melegség mégis. A kisérő tanító feladására felpattan az aprónép és csengő gyerekkórus éneklő karban zengi az imát: Aki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldottt — Ámen. És utána megfiatóan, bensőséges áhítattal megszólal kórusban a másik imádság: s Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! — Ámen. Végül pedig vidáman, énekszóba tagolva: „Köszönjük szépen az ebédet!" Hancúrozva, visongva vonul ki aztán a csapat, hogy helyet adjon a következő turnusnak, hatszor-hétszer is váltakozva déli féltizenkettőtől félkettőig. Így megy ez nap-nap után hónapok óta, de most néhány hete valami egészen új színfolt vegyült a gyermekkonyhák életébe. Bowden úr, az akció kitűnő vezetője megragadó módon gondoskodott a kellő ellenőrzésről, hogy a kicsinyek ellátása csakugyan úgy menjen végbe, mint ahogy az ki van cirkalmazva. És az ellenőrzés hivatására megnyerte a tábornoki és törzstiszti kar néhány nyugalmazott taffját. Az uj ellenőrző szerv élén Bartheldi nyugalmazott táborszernagy áll s a kegyelmes úr oly pontossággal inspiciálja a hatvannyolc konyhát, annyi szeretettel, jósággal segíti érvényesülésre a jóság művét, hogy azt meghatottság nélkül nem is lehet nézni. Minden konyhavagonnak megvan a maga ellenőrző tábornokja, törzstisztje, az óbudai konyháknak Zubcsek alezredes a főellenőre. Bartheldi táborszernaggyal együtt ő kalauzolt ma bennünket is, mígamerikai részről Bell és Heger urak voltak a házigazdák. ÍÍAIUIÁISÍ pénzOgyl-fosalmaníl. iaoarl-peilajiSglal, llylitírÜl államszámvitell, fogrl alaoviisealira, silw 53. » ""'I poriatokra, fcözé,»iskolára elfbkészítetik. Jegyzetkölcsönzés. — Vidékieknek jegyzeteinket előre kiküldjük. Szontas Uszeni Juarium, IV. kerület, Váci utca 51. szám. Mindent megtud 5 lapból Reggel: Délben• Este: PESTI NAPLÓ AZ EST MJIGYAHORSZÁG Kedvezményes közös előfizetés 3 hónapra csak 280 kor. Smtosziül az pesi és a vádlottak Hétfőn Alpjássy Denise grófnőt hallgatják ki "fiatát tudósítónktól.) A nagy per tizenötödik napján Szilassy Pál főügyész kezdte kérdezni Sztanyikovszkyt. Szilassy: A vizsgálóbíró előtt 1919 novemberében a gyilkosságban való részvételét és vallomását teljesen önként tette. A katonai körletparancsnokságon is beismerő vallomást tett, most pedig komédiát akar csinálni. Arra nem volt gyáva, hogy egy ártatlan védtelen embernek elvegye az életét? Sztanykovszky (indulatosan kiáltja): Nem tettem! Szilassy: Azt mondta, hogy Lengyel Zoltán egy Politikai klikk exponense. Honnan veszi ezt? Sztanykovszky: Miért beszélt rá arra, hogy vállaljama gyilkosságot? Miért ment el édesanyámhoz, hogy tartsam fenn vallomásomat? Szilassy: Önnek Hüttner azt mondta, hogy nem az a fő, kik a gyilkosok, de Friedrich felbujtói szerepe a fontos? Sztanykovszky: Hüttnert Ulain tanította így ki. Ezután az ügyész további kérdéseire elmondta, hogy Hüttner vallomásából tudta, hogy a negyedik gyilkos a Rotheims vlva színes üvegajtaja előtt állott, ezért ment a helyszíni szemlén egyenesen oda. Szilassy: A vizsgálóbíró előtt tett gyónása lényegesen eltér a mai gyónástól. Sztanykovszky: Én megrágalmaztam ártatlanokat és most vissza akarom ezt vonni. Magam is ártatlan vagyok, fölemelt fővel nézek a halál elé. Szilassy: Így csak az beszélhet, aki valóban átélte mindazokat a dolgokat, amikkel vádolják. Most Fényes László kezdi kérdezni Sztanykovszkyt, miután előbb Kéri kijelenti, hogy neki nincs kérdése. Fényes: A rendőrségen a szemembe mondta, hogy én voltam a felbujtó. Sztanykovszky: A detektívek látták, hogy nem tudom a képviselő urnáik szemébe mondani a hazugsságot. Akkor én még az édesapámra is ráfogtam volna, hogy felbujtó. Lengyel vagy Vince nevű detektív monadotta, hogyha idejön az a vén szalámitolvaj, mondjam neki, hogy hiába beszél. A további kérdésekre kijelentette, hogy Lengyel Zoltán maga ajánlkozottvédőjének, 1919 október Sósán látta először, de ügyvédi meghatalmazást csak 1920 júniusában adott neki. Állandóan azt mondotta Lengyel, hogy iránta érzett szimpátiából védi. Hüttnernek Török Sándor védőt szintén Lengyel szerezte. Hüttner a Margits körúti beszélgetések alkalmával megbeszélte vele, hogy Fényes és Kéri azért legyenek felhajtók, hogy ne legyen gyanús, hogy mindig csak Friedrich az. Sor került a kérdések során Sztanyikovszkynak a városban való künn járásairól is. Több alkalommal volt künn ügyészi engedéllyel, a juniusisiki helyszíni szemle után gróf Károlyi Imre autóján Dobó, Heltai, Paksy és a budai Nagy Anna-vendéglőben Ulain költségére megvacsoráztak. Ulain álllandóan azt emlegette előtte, hogy Friedrichet erkölcsi halottá kell tenni, különben is Friedrichnek majd a szénpanama, a Deutschsféle ügy fogják kitörni a nyakát. Február 16-án Hüttner megbeszélést folytatott Ulainnal, azért vállalta a gyilkosságot, mindent, amit mond, bármiikor hajlandó akárkinek a szemébe mondani. Hüttner csak azért találta ki az egész mesét, hogy megszabaduljon öttíz évi büntetés árán a Korvin-Klein Ottósfilie bűncselekményekért járó büntetésétől. Gróf Károlyi Imrétől írásbeli garanciát kapott, hogyha kiszabadul, tiszttartó lesz a gróf egyik uradalmában és a kétszázezer korona jutalmat is megkapja. Gaertner lényegtelen kérdései után Kéri Pál vésdője, Gál Jenő kezdte kérdezni Sztanykovszkyt. Biztatta, hogy ne féljen semmitől, az igazság keresésében senkitől sem kell félnünk. Egyes dolgok elhallgatásával csak árt az egész ügynek. A védő kérdéseire elmondja, hogy Lengyel Zoltán Friedrichet mint a kereszténypárt alapítóját akarta lehetetlenné tenni. Lenagyer szerette volna, ha Károlyiról is tudott volna valamit, de ő nem tudott semmit. Kéri másik védője, Várkonyi Oszkár kérdéseire elmondta Sztanykovszky, hogy Hüttnerrel arra nézve is megegyeztek, hogy Dobó a gyilkosságról visszajövet beszélt tettükről. Lengyel Zoltán, Török, Hüttner és a százezer koronás levél előkerítéséről a hadosztályú bíróságii tárgyalás hirtelen elrendelt szünete alatt konferenciáztak és abban állapodtak meg, hogy Prágából Bernbe teszik át a levelet, ahonnan nem lehet hirtelen elhozatni. A bíróság el is állt a levél előkerítésétől. Hétfőn délelőtt sort kerül Almássy Denise grófnő kihallgatására.