Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-16 / 106. szám

Szerda A lengyel lázadók kiürítik Felsősziléziát Boroszló, má­jus 17. –A Pesti Napló tudósítójától) A felsősziléziai helyzetben váratlan fordulat történt. Korfanty, a felsősziléziai lengyel­­ végre­hajtó­ bizottság nevében a szövetségesközi népsza­vazási bizottsághoz táviratot intézett, amelyben bejelenti, hogy a csapatok visszavonulnak és át­adják a megszállott területet az entente csapatok­nak. Felsőszilézia, — így szól a távirat — tizenkét napon át forradalmi állapotban volt. A lengyel nép sohasem akart erőszakhoz folyamodni, de most kénytelen volt legszentebb jogaiért síkra szállni és azokért életét is föláldozni .A felsőszilé­ziai végrehajtó­ bizottság beismeri, hogy a felöklés hevében túlment a határon, de lelkes csapataink most hajlandók visszavonulni, hogy így véget vessünk a németekkel való ellenségeskedésnek. Az általunk kiürítendő területet átadjuk a szövet­séges csapatoknak, de nem a németeknek. Ez a visszavonulás föltétele. Egy talpalattnyi földet sem engedünk át a németeknek, nehogy ezek bosszút álljanak a lengyel lakosságon, mint ahogy az már több helyen megtörtént. Korfanty a lengyel csapatok visszavonulását bejelenti egy fölhívásban is, amelyet a lengyel la­kossághoz intézett. Azt mondja a fölhívásban, hogy a lengyelek elérték céljukat, vitéz harcosai m í­ég túlmentek azon a vonalon is, amely annak a területnek a határa, ahol a lakosság fentartás nél­kül Lengyelország mellett nyilatkozott meg. Azért mentek a lengyel csapatok tovább, mert önkéntes csapatból nem lehet máról-holnapra reguláris hadsereget szervezni. A lengyel csapatok fényes győzelmet arattak, de most kötelességük arról gondoskodni, hogy minél előbb helyreálljon a rend és normális élet. Em­ért szükséges a vissza­vonulás arra a vonalra, amelyet a fölkelők főpa­rancsnoksága ki fog jelölni. El kell szakadniuk a támadó németektől, h­ogy véget vessenek a vér­ont­ásnak. A szövetségesközi bizottság feladata lesz, hogy mindent megkíséreljen a béke érdekében, mert ha a németek folytatnák támadásaikat, ak­kor a lengyelek a szövetségesközi bizottságra há­rítják a feltelosséget. (II.)­­., London, május 17. A felsőzsziléziai fölkelő mozgalom ügyében Franciaországhoz intézett angol jegyzék a francia kormány figyelmét felhívja arra a körülményre, h­­ogy Felsősziléziában francia hivatalos szervek nyíltan támogatják a mozgalmat és hogy a látszat arra vall, hogy a francia kormány előmozdítja a lengyelek ambícióit. Ez az eljárás Felsőszilézia pusztulását idézné elő. Ha ezek a hírek csakugyan megfelelnek a valóságnak, akkor Anglia nem ért­het egyet a francia politikával és Németországot feljogosítottnak tartja arra, hogy fenyegetett jogait fegyveres erővel védje meg. A jegyzék javasolja, hogy a kérdés megvitatására értekezletet hívjanak egybe. A francia válasz­jegyzék Németországra há­rítja a felelősséget az incidensekért és csodálkozá­sának ad kifejezést, hogy az angol kormány nem tett lépéseket Berlinben, amint azt a legfelsőbb ta­nács ajánlotta volt. A jegyzék kétségbevonja azt, hogy a bányavidéket erőszakos módon akarnák a lengyelek hatalmukr­a keríteni és hogy a népsza­vazás területén működő francia szervek ebben se­gédkeznek. Franciaország nem nézne tétlenül, ha Németország katonailag beavatkoznék. A francia kormány hozzájárul az értekezlet egybehívásának tervéhez, de az a felfogása, hogy erre az értekez­letre csak a francia kamara megnyitása után ke­rülhet sor. Berlin, május 17. (A Pesti Napló tudósítójától) A német kormány a legutóbbi felsősziléziai események miatt új lépést tett Londonban, Paris­ban és Rómában. A jegyzék, amelyet a német kül­ügyminisztérium tegnap küldött szét, részletes bi­zonyító anyaggal rávilágít arra a forrásra, amely­ből a felsősziléziai felkelés táplálkozik. (II.) Páris, május 17. A francia kormány a Felsősziléziában elesett, olasz katonáknak hadikitüntetéseket adományozott TÜNDÉRKERT REGÉNY IRTA. MÓRICZ ZSIGMOND A hegyen Kendy még mindig lován ült, vére zsibo­rgos ereiben s nem tudta mire vélni, mi lesz s minek kelljen lennie. Három-négy úr volt vele már, akik lassan észrevették eltűnését s utána szivárogtak. Akkor jön lentről Kereky Feri, a fejedelem udvari fia. — Nagyságos uram, a fejedelem őnagysága hivatja Nagyságotokat. Mély csend lett, a hó kísértetesen világított a fehér fák alatt. Hogy jutott épp ide hozzájuk a követ? . . .­­Kendy, összesúgott Sarmasághy­val: — Mondjad szolgálatunkat a fejedelem­e­ nagyságának, mindjárt megyünk. Kereky Feri visszafordult, elment, s" oly gyorsan, amint bírt, rettegett, hogy egy nyilat, vagy dárdát kap hátulról; amint elkanyarodott, levetette magát s csúszva más útra tért. E percben lent a városon nagy fegyverlövöl­dözés kezdődött, az urak, kik gyalogszerrel vol­tak, hamar futottak lovaik után, Kendy lovast vett észre, kardot rántott, de csak szolgája volt, Vajda György. — Fussunk nagyságos uram, — kiáltotta ez, — mert Török János rajtunk vagyon. — Török­é? — ámuldozott Kendy. — Utánunk van Török János­ azt hirdeti fejedelem i szaváival, mindenki nemessé ijeszi, aki ik­orfikat öli­ -í­r .­•... Kendy sarkantyúba vette a lovát s vágtatni kezdett fölfelé, Székváros mentén, fesz nélkül, nagy kerülőivel haladt az Aj­vári rétekre. Hátul nagy ordítás, csatazaj, puskalövöldözés, szörnyű volt, a fejedelemnek alig pár katonája, mégis mintha minden bokor az ő fegyverese volna. A fejedelem a ház előtt lovon, vont karddal, megette Imreffy s Géczy fegyverrel, tág tüdővel s boldogan szítta a csataorditást: ez­ ő érte, s neki s az ő ellenségin vagyon. Kereky Feri futva, lélekzetfogyottan jött vissza, jelentve, az urak majd jönnek. — Jól van Ferke fiam, most lóra ülj s ve­gyél magad mellé néhány legényt, vágtass fel Besztercére, mondd meg Bethlen uramnak, tartson törvényt az urakon, mind láncra veresse, akit lehet. Sohasem érezte még életében igy az erőt s hatalmat, emberek ölik egymást érte, fegyverek ropognak őérte, s csak érte, most vágott neki a kevély jövőnek, embereknek, országoknak, isten­nek, világnak, babonás bizalommal, varázsló büszkeséggel várta a viadalom végit s az meg is jött, nemsokára hordani kezdték a sötét katonák a leölt urak testét az udvarra. Megvetően nézett a hullákra: — Annyi urat s bárót csinálok, amennyit akarok! Aztán kísérettel bejárta a várost. Az aprinkó házakban rémült lakosok húzták meg magukat, mint ijesztett pondrók, míg kint a harc viharzott, csak a csecsemők sírása sikított itt, meg ott. Már csend volt mindenütt, aztán nóta csattogott, valami vad s egyhangú dal, amit győztes csaták után szoktak fut­ni . . . Fáklyavilágnál, lóhától végig a, tegnapi víg cimborákat, sorra rakva a hóban, egy hur nem rezdült meg szivében, nem sajnálta őket s ki­ az, aki ott gubbaszt csupa vér, lehajtott fővel, sebben, komoran, kötözve, lova lába előtt: Kornis, Boldizsár. Nem­­ szólt hozzá, csak nézte: „világítsatok a­ pofájába, lássam miféle nagy vad ez". — Hozzatok egy kupa bort, — kurjantott vígan: — életedre Kornis uram! — s magasra emelte. •Kornis Boldizsár megvonaglott. — Ki csípte el ez haramiát! — kiáltott a fakupát messzire vetve, — huszonöt háztelket kap Radnóton! Ahogy lova táncolt, valami ténfergő kutyát megtaposott. — Vegyélek fel ezt a dögöt, — kiáltott, ezt az ebecskét is jobban szánom, mint e nagy kutyákat! Mindjárt indult Beszterce felé, egész éjjel mentek átkozott utakon,­­Karninthy Farkast küldte a sereggel Újvárt ostromolni, ő maga kevés testőrivel fölfelé ügetett. Reggel Lekencén állt meg s ott kapta meg délre a Bethlen Gábor üzenetit, hogy nincs semmi veszély. Mikó Ferenc jött meg, a Belk­i­n ko­mornyikja s elmondta, hogy az úr lefogatta Káln­oki uram, főkirálybirót és Mikó György al­királybirót, de nem tudnak sémimről, sem ők, sem más; a fejedelem bátran bejöhet, mert min­denki fel van bőszülve az at­entátumon. Ahogy a­ foglyok megjöttek a sereggel, mind­járt Kornist maga elé hivatta. Szörnyű állapotban volt szegény, lovasok közt a lan­gyellőhöz kötve gyalog kellett jönnie a Széktől Besztercéig, csak mikor összeesett s nem­ . PESTI NAPLÓ 1921 május 18. 3 A megszöktetett magyar találmány Hogyan, került a magyar Helicopter Londonba? (Saját tudósítónktól.) Az a londoni jelentés, mely a Helicopter felfedezéséről és a függőleges felrepülés problémájának megoldásáról szól, az egész világ érdeklődését felkeltette. A nagyhatal­mak kormányai valóságos Helicopter-lázbra estek, s különösen a pacifizmust hirdető militaristák min­denütt milliókat és millióikat áldoznak az új há­borúk e legfontosabb felderítő eszközének tökélete­sítésére. Minket magyarokat az ügy annyiban érdekel, hogy az új találmányt a Sictily Mail jelentése egy magyar ember­ nevével hozza kapcsolatba, s hogy­ e szenzációs felfedezés valóban Magyarország­ról indult el, igen regényes körülmények között hódító útjára. A Helicopter egy gyerekjátékhoz, a pörgettyű­höz hasonlít leginkább. Eszméje is ugyanaz: egy kellő gyorsasággal megpörgetett légcsavvar, amely ö roma­gát felhúzza, felcsavarja a levegőbe, anélkül, hogy szárnyfelületek segítenék elő függélyes hala­dását. Különös aktualitást nyert ez a probléma a háború alatt, amikor egy ilyen találmány a meg­figyelés és felderítés legmegfelelőbb eszközéül kí­nálkozott volna Petróczy alezredes — aki akko­riban mint százados egy repülőpark parancsnoka volt Orosz-Lengyelországban Pietrokow mellett — már 1915-ben sürgette a kötött léghajóknak Heli­copterekkel való kicserélését, s a bécsi hadügymi­nisztériumhoz intézett felterjesztéseiben rámuta­tott a "légcsavar" előnyeire. Petróczy sürgetésére a Hadügyminisztérium megbízta az Osztrák repülőgép rt.-ot egy Helicop­ter előállításával. A modell gyö­­yörűen sikerült, de gyakorlatban nem vált be. A hozzákészített Daimler-elektromotor — az elektrotechnika cso­dája — mindössze 250 kgr. nehéz és 300 lóerős volt. A csapágyak azonban áttüzesedtek a motor 6000-res fordulatszámától, a légcsavar húzóereje pedig nem bizonyult elegendőnek. Szóval a gép nem repült. Petróczy alezredes azonban nem csüggedt, s fáradhatatlan sürgetéssel keresztülvitte,­­ hogy a minisztérium újabb megbízást adjon a kí­sérletek folytatására. Ezúttal azonban nem magán­cég, hanem a fischamendi katonai repülőtelep ve­zetői kapták a „parancsot" a Helicopter „feltalá­lására". A feladat első része Asbóth Oszkárra, a fischa­mendi propellerépítő-osztály vezetőjére hárult, aki­nek légcsavarjait akkor már monarchiaszerte gyár­tották. Neki kellett egy olyan légcsavart előállí­tania, melynek húzóereje minden eddigit felülmúl. Hónapokig tartó kísérletezések, számítások és ku­darcok után ez sikerült is. Petróczy alezredes közben a kísérletezés folytatását Kármán Tivadar tanárra, a fischamendi repülőkísérleti­ állomás vezetőjére bízta. Asboth, Kármán munkájától függetlenül, maga is megpró­bált egy teljes Helicoptert szerkeszteni s fárado­zása eredménnyel is járt. Göspe egy kötélen függ és súlypontja felett úgy van megkötve, hogy fennma­radásának feltétele — a függélyes állás — bizto­sítva van, Asboth ezt a találmányát is szabadal­maztatta. Időközben aztán Kármán professzor is befe­jezte kísérleteit, ő több modellt készített, melyek­nek egyetlen hátrányuk az volt, hogy a gép meg­kötését három kötéllel kellett megoldania, miután Asboth egysodronyos megoldásáról tudomással bírt. Petróczy nem törődve a két feltaláló vetélkedésé­vel, mind a két típust sürgette, hogy a harctéren, még hasznát vehessék a csapatok a szenzációs ta­lálmánynak. Kármán gépét a Liptáfa-gyárban, As­bothét az Albertfalvai repülőgépgyárban készítet­ték. Az utóbbié készült el előbb, a próbarepülést megelőző éjszakán azonban kigyulladt a gyár , a hangár az első Helicopterrel együtt leégett. Kár­mán gépének az elkészülte pedig már beleesett a forradalomba , és a forradalmak alatt a második magyar Helicopter eltűnt a gyárból. Kármán a kommün idejében, mint helyettes népbiztos, a repülésügyi direktórium vezetője volt, a kommün után pedig kimenekült Németországba. Azóta nem hallatott magáról, míg most London-­ ban tűnt fel ezzel a magyar találmánnyal, mely­nek csak a fele az övé. A szakkörök kíváncsian várják az ügy fejleményeit. A békeszerződés sze­rint ugyanis a háború alatt kelt magyar szabadal­makat egy évvel a béke ratifikálása után is elisme­rik az entense-államok. Kármán londoni Helicop­terjének légcsavarja körül tehát alighanem világra­szóló por támad, ha ugyan addig a másik magyar gyártmány jobb konstrukciójával le nem győzi külföldön szárnyra kapott konkurrensét.

Next