Pesti Napló, 1921. július (72. évfolyam, 142–168. szám)

1921-07-20 / 158. szám

Szerda­ ­ot számos alkalommal meghívta az együttműkö­désre. így Magyarország részt vett a brüsszeli pénzügyi, a barcelonai közlekedésügyi, a párisi út­levélügyi, s újabba­n a genfi leánykereskedelem el­leni konferenciákon. Azonkívül a nemzetek szövet­ségének főtitkársága újab­ban felkérte a magyar kormányt, hogy vegyen részt gazdaságpolitikai an­kétjeiben, hatalmas nemzetközi statisztikai kiadvá­nyaiban és államgazdasági tudományos kiadvá­nyaiban.­ ­ Miért van félszáz áldozata a dunai fürdésnek? Rendszabályok és óvóintézkedések a vízbe­fulás megjóslására (Saját tudósításit&r) A hőhullámok Budapest Jul&Ufl^MfP* 'Sor&esélyét a Duna felé csábítják, hogy a hűs habokban keressen enyhülést a nyári meleg ellen. A margitszigeti strandfürdő, az újbirdai Római-fürdő, a káposztás megveri strand és a lágymányosi holt Dunaág a leglátogatottabb he­lyek, ahová az emberek ezrei sietnek egész nap, nem is sejtve, milyen veszedelmeket rejt magában a simatükrű folyó. Rövid idő alatt félszáznál több holttestet fogtak ki a Dunából s ezekről kétségte­lenül meg lehetett állapítani, hogy mind a szabad­ban való fürdés áldozatai. Mindenki emlékszik még, hogy két esztendő előtt, meglehetős felületességgel kiépített margit­szigeti strandfürdő hány áldozatot követelt. Elkép­zelhető, hogy ha ezekben a kiépített fürdőkben is annyi szerencsétlenség történik, mennyivel több áldozatot szed a szabad Duna a váci­ úti és óbudai partokon, ahol felügyelet és minden védőkorlát nélkül gyermekek és felnőttek száza könnyelműen lubickolnak a vízben. De hát persze, hol keresse­nek másutt üdülést, amikor ennek a milliós város­nak, olyan kevés az uszodája és a strandfürdője. Mert az csak tetszetős babona, hogy Budapest a­ „fürdők városa". Volt egy-két Dunauszodánk, azt lebontották. rA Rudasfürdő uszodája nem alkalmas nyári für­dőzésre, a Lukács- és Császár-fü­rdők befogadók­é­p­essége csekély, a Az újpesti százméteres verseny­uszoda tutaját szétszedték, a Hungária-fürdő uszo­dáját pedig — mozivá alakították át. A közönség tehát, amely a balatoni fürdők drágaságát vagy a külföld valutáját nem birja el s nyáron is a fővá­rosihoz van kötve, — akarva, nem akarv­a — a szabad dunai fürdőkbe kényszerül. Még nagyobb baj ennél az emberek fegyelme­zetlensége. Ahogy a villamoson utazó közönséget sem a szigorú rendeletek, sem a pénzbírság nem tudja leszoktatni a „fógy is"-ról , még a napról­napra előforduló szerencsétlenségekből sem okul, úgy a pesti fürdőző publikum is könnyelmű és be­merészkedik a legveszélyesebb helyekre. Végül: az emberek nem tudnak úszni. Ennek ellenére mégis valóságos úszóbajnokoknak képzelik magukat. A Pesti Napló munkatársa beszélt Hajós Alfréd mérnökkel, aki az úszósport egyik szakte­kintélye Magyarországon. Hajós a tömeges sze­rencsétlenségekre vonatkozóan a következőket mon­dotta munkatársunknak: — Az emberek nálunk nem tudnak úszni. Az nevezett „kutyaúszást" persze nem tartom úszás­nak, csak a versenyúszást. Két évtizede hirdetjük a kötelező úszásoktatás nemzeti fontosságát, de még a mai napig semmi sem történt ezen a téren. Az úszósport pedig nemcsak a testedzés szempont­jából nagyjelentőségű, hanem­— mint a szomorú, példák mutatják —­ az emberi élet biztosítása is szorosan összefügg vele. Nyugodtan mondhatom, hogy Budapest környékén nincs olyan örvény, amely jó úszóra, nézve veszélyes lehetne. A pesti oldal különben is biztonságos. A budai part azon­ban lépcsőzetes, hirtelen mélyedő, ahol az elkerí­tett részen kilm­ereszkedő hamar elveszti a talajt a lába alól és kész a veszedelem. Munkatársunk érdeklődött a bonctani inté­zetben is, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy napról-napra több holttestet fognál­ ki a Dunából, amelyek mind a fürdés áldozatai. Ma is két ilyen hullát hoztak­­az intézetbe Az egyiket, piros úszó­dresszbe öltözött leányt, délelőtt hozták be. A má­sik, egy férfi, az esti órákban került , a szomorú helyre. A főkapitányság saigoni intézkedésekkel akar gátat vetni a mint gyakoribbá váló szerettesétlen-ségek­nek. Budapesten a Duna mindkét partján és a környékén állandó rendőri őrjáratok fognak cir­kálni, hatósági szakértők fogják megvizsgálni a Duna partjait, vajon alkalmasak-e a fürdőzésre.­­A veszélyes helyeket megjelölik, a kiküldött őrjá­ratok pedig szigorúan ellenőrzik a fürdőzési terü­leteket. De talán maga a közönség is észbe kap ,végre és nagyobb önfegyelemmel igyekszik majd a e gbiesettenssé­yt megelőzni. kultura növekszik, az egészség hanyatlik aur tanár a kulturnépek elfajulásáról és pusztulásáról . Megromlott a nők szülő­ és szoptató képessége (Saját tudóti­ogitai?f*Spengler híres könyve, bendlandes", mely a nyugat­európai kultura fokozatos hanyatlását, felborulását és megsemmisülését fejtegeti, megjelenése óta a legforróbb érdeklődés és vita központjában áll. Sokan vásárolják, kevesebben olvassák és még ke­vesebben értik. Ti­z-tizenöt évvel ezelőtt nem na­gyon vették volna komolyan azt az embert, aki régi kultúrák pusztulásaihoz hasonlóan a mmn kul­turnépek eltűnését jövendöli meg, a világ mai hamvazószerdás hangulatában azonban szinte sok­szor még vigasztalásnak tűnik fel ez a gondolat. Asszíria, Egyptom, Görögország, Róma, miután a fejlődésnek igen magas fokát érték el, lehanyatlot­tak s teljesen eltűntek. N­em emlékeztetnek-e itt­ott a mai állapotok a császárság korabeli Róma életére? És amiként minden embernek meg kell halnia, nem vár-e ugyanez a sors minden népre és kulturnépre is? Törvény-e, feltétlen természeti tör­vény-e a kulturnépek pusztulása, igazuk van-e Spengler hasonlatainak? E rendkívül érdekes kérdésekre válaszolt most egy kiváló nercet tanár, dr. Baur, aki az átöröklés tudományának tanára a berlini mezőgazdasági fő­iskolán, éppen a főiskola hagyományos évzáró ünnepén. — Legelőször is azzal kell tisztába jönnünk, — mondja a német tudós, — hogy mik a hanyat­lás okai. Kétségtelen, hogy a kultúrának egy bizo­nyos magaslatán eddig még mindig és minden faj­ban felléptek olyan változások, amelyek a hanyatlást, a faj tulajdonságainak rosszabbodását jelezték." Mindenekelőtt két oka van ennek a degeneráció­nak. Egyik az u. n. mutatio. Bizonyos alacsonyren­dűségek állandóan jelentkeznek minden fajban. A vadállatoknál azonban gyorsan kiküszöbölődnek ezek a rossz tulajdonságok; a létért való küzdelem­ben ezek a formák nem tudnak fenmaradni. Más­képp áll már a dolog a háziállatoknál. Míg a vad típusoknál csak néhány egységes forma észlelhető, ezeknél több százat számolhatunk össze: gondol­junk csak a kutya és szarvasmarha számos faj­táira. A vad típusoknál épp oly gyakori a muta­tio, mint a háziállatoknál, előbbieknél azonban a kiválasztódás gondoskodik arról, hogy az alacsony­rendűek hamarosan kipusztuljanak.­­ Az alacsony kulturájú népeknél, a pásztor-és vadásztörzseknél is hamarosan kiküszöbölődnek a kevésbé életrevaló változatok. A kőkorszakban is még bizonyára megvolt ez az üdvös, természetes kiválasztódás. A mai kulturállapotban azonban tel­jesen megszűnt a kis­llasztódás szerepe. A legnyo­morúságosabb lényeket, amelyek már alig életké­pesek, minden eszközzel megtartja az orvosi mű­vészet, mindaddig, míg lehetővé teszi szaporodásu­kat. Az orvosok segítségével megromlott a nők szülő- és szoptatóképessége is. Itt is hiányzik a ter­mészetes kiválasztódás. A primitiv népeknél azok­­ az asszonyok, akik nehezen szültek, többnyire el­pusztultak s igy nem tudták átörökíteni rossz tu­lajdonságaikat. A kulturnépeknél megmaradnak a torzak, sőt el is szaporodnak. Néha csak-'- rejtve vannak ezek az alacsonyabbrendű tulajdonságok, de azért megvannak. Teljesen egészséges embert alig lehet találni a kultúrnépek között.­­ A mutatio mellett jelentős szerepet játszik a faj leromlásában az a körülmény is, hogy egy kulturnép sem egységes. Minden né­p különböző fajok és típusok keveredéséből állott elő; még ne­gervér sem hiányzik Európa sok kultumépéből. Már­pedig a keveréknépek megtartják az alapfajok tulajdonságait s a legkülönbözőbb módon variál­ják őket. Bizonyos tulajdonságok nehezen örök­lődnek át s a születések mesterséges korlátozása még meggyorsítja e tulajdonságok fokozatos eltün­tetését.­­ Nemcsak a felső tízezer korlátozza a gyer­mekek számát, ugyanez a törekvés észlelhető az értelmi s a munkásosztályokban is. Már a régi Rómában is küzdöttek a mesterséges terméketlenség ellen, de a gyermekekben gazdag Családok számára kitűzött díjak ott épp oly kevésbé hatottak meg­termékenyítőleg, mint ma Franciaországban. A régi római faj már szinte teljesen kihalt a császárság korában, csak rabszolgák behozatalából s a belő­lük felszab­adultak rendjéből élt Róma. Az igazi római bizonyos gúnnyal nevezte őket: proletarís­nak, azaz olyanoknak, akik utódokat nemzenek-Keleteurópai és északafrikai , vérkeveredés útján keletkezett alacsonyrendű nép néhány évtizedig fentarthatta volna még a római kultúrát. — Hasonló jelenségeket észlelhetünk most az amerikai Egyesült­ Államokban, amelyekben évek óta erős­ a bevándorlás. Ha azonban éppen azok korlátozzák gyermekeik számát, akik szellemi és mupt. tulpidom»9P*kkfl\ kitűnnek, ekkor­­ként meg kell szűnnie a vezető elmék gazdagsá­gának. — De nemcsak ez a két ok idézi elő a kultur­­népek elfajulását. Fontos körülmény a síkságok­ elnéptelenedése is. Éppen azok az emberek, akik fölül emelkednek a közepes nívón, bevándorolnak a vidékről a nagyvárosokba a legborzalmasabb la­kásviszonyok közé. Ehez jön még az alkoholizmus. Baur tanár azt hiszi, hogy az ártalmas be­folyások egy része elkerülhető. Óvakodni kell sze­rinte attól, hogy a túlságosan nagyszámú gyermek lerontsa az életnívót. Az adórendszereknek figye­lemmel kell lenniök a gyermekek számára, hiszen a gyermek a legnagyobb adófizetés. S végezetül azt hiszi, hogy a kulturális hanyatlás nem elkerülhe­tetlen végzete minden egyes népnek. A rossz sors, mely átmenetileg egy-egy népet sújt, sokszor ke­gyetlenebb, de hatásosabb minden természetes ki­válogatódásnál. PESTI NAPLÓ 1921 julius 20. 5 NAPI _HÍREK A bécsi bankbizományos pesti bűntársai Előállítottak két bankigazgatót (Saját tudósítónktól.) Két héttel ezelőtt letar­tóztatták Müller Rezső bécsi bankbizományost milliókra rugó csalások, sikkasztások és pénzhami­sítási műveletek miatt. Müller a bécsi rendőrségen az egész idő alatt állhatatosan tagadta bűnösségét, tegnap azonban a bizonyítékok súlya alatt meg­tört és részletes beismerő vallomást tett üzelmeiről. Vallomásában azt is elmondta, hogy a visszaélések elkövetésében Budapesten is voltak bűntársai és meg is nevezte az ügyben szereplő budapesti pénz­embereket. A budapesti ügyészség megkapta ma a bécsi rendőrség erre vonatkozó távirati jelentését, amely­ben a bécsi hatóság felhívja a budapesti ügyészsé­get ez ügyben szereplő személyek letartóztatására. Az ügyészség ma délben tette át az ügyet a főka­pitányságra, ahol a délutáni órákban hozzáláttak részben a nyomozáshoz, részben a megjelölt sze­mélyek előá­ll­­­tá­sá­h­oz. A rendőrség eddigi adatai szerint a csalások, sikkasztások, pénzhamisítási üzelmek összege meg­­haladja a 40.000.000 koronát. A késő esti órákban a főkapitányságról kikül­dött detektívek két budapesti bankigazgatót állítot­tak elő a főkapitányságra, akik Müller Re­zső vallomása szerint részesek az üzelmek elkövetésében. Az egyik bankigazgató Singer Miksa, a másik Ullmann Rezső, akiket a detektívek a keleti pályaudvaron fogtak el. A két bankigazgató kihallgatását holnap délelőtt kezdik meg a főkapi­tányságon, ahol előreláthatólag még az ügyben sze­­replő többi bűntársat is elő fogják állítani. •­ Az Est-et ismét szabadon árusíttiatják­­, egész országi tart. "A belügyminiszter meg* Az Est-tt ismét szabadon alhatják az utcán, nyilvános helyeken, az egész országban mindenütt. Idevágó rendelete igy szól: 59520/1921. VH/a. . M. Kir. Belügyminiszter. Engedély. A sajtóról szóló 1914:XIV. t.­e. 11. §-a alap­ján megengedem, hogy Az Est lapkiadó részvény­társaság kiadásában megjelenő Az Est című po­litikai napilapot az e tekintetben fennálló sza­bályok figyelembevételével az egész ország terü­letén utcai árusítás és házalás útján terjessze. A nevezett kiadó, illetve megbízottja köteles ezt az engedélyt, vagy ennek hiteles másolatát a helyi hatóságnak mindenütt bemutatni, ahol az engedélyezett sajtóterméket a fent megjelölt mó­don terjeszteni szándékszik. Ezen engedély ér­vényessége 1921. évi szeptember hó 15-ig tart, Budapest, 1921. évi julius hó 13-án. Ráday s. k. Ezzel tehát — hogy divatos kifejezéss­sel éljünk — a jogrend ismét helyreállott Az Est kolportázsjogának megvonása, tudvalévően, nem nyugodott túlságosan szilárd jogi alapokon. Egy alkalmi társaság, anyagi érdekeitől tüzelve, harcot indított ez ellen a lap ellen, elárasztotta az országot rosszhiszemű vádaskodásaival és levegőből kapott rágalmakkal. Ebben a mestersége­­sen kikészített atmoszférában ütötték el Az Estret az utcán való árusítás jogától , amivel egyidőben természetesen a sajtós szabadságon is súlyos sérelem esett. Hiszen

Next