Pesti Napló, 1921. augusztus (72. évfolyam, 169–192. szám)

1921-08-04 / 171. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1921 augu­sztus 4. 5­ 7 Bókay tanár a kánikulai csecsemőhalandóságról Német orvosok megfigyelései és főtanácsai '(Saját hírfosstónktól.) A nyári meleg minden esztendőj kert''a gyermekhalandóság szomorú idő­szaka. Julius és augusztus rendszerint a leggyászo­sabb két hónap. Különösen nagyvárosokra áll úgy ez a helyzet, hogy minél melegebb a nyár, annál nagyobb a beteg gyerekek száma és annál több ifjú élet áldozatát követeli a kánikula. Szomorúan aktuális­ ez a tény a mostani hatalmas kánikulában, amely évekre visszamenően szinte párját ritkítja. Egy német tudós, dr. Engel dortmundi tanár ebből az alkalomból emlékeztet arra, hogy 1911-ben volt már Európában a mostanihoz ha­sonló hőhullám, amely szinte katasztrofálisan pusztított a csecsemők és kisgyermekek között. Amíg e század első évtizedében aránylag sikerült lenyomni a csecsemők halálozási­­számát, addig 1911-ben a fáradozások nagyrészt hiábavalóknak bizonyultak és a gyermekhalandóságról készült statisztika igen rossz eredményeket mutatott. Félő, hogy a mostani n­agy kánikula is hasonló eredmé­nyekkel fog járni s erre az aggodalomra — a né­met tanár szerint — annál is inkább ok van, mert a hőség súlyos következményei máris mutatkoznak Németországban, amennyiben egyre több a beteg a csecsemők között, s e betegségek következtében, amelyek hűvösebb hónapokban általában gyógyít­hatók, egyre több csecsemő hal el. Ismeretes, hogy különösen az emésztési zava­rok pusztítanak nagymértékben a csecsemők kö­zött a nyári hónapokban. Az emésztési zavarok pedig azért gyakoriak, mert a nagy hőségben a tej könnyen megromlik s igy azok a csecsemők, akik meg vannak fosztva az anyatej áldásaitól s akiket mesterségesen táplálnak, többé-kevésbé romlott tejet isznak. Sokkal kisebb veszély fenyegeti mindig azo­kat a csecsemőket, akiket anyjuk táplál, mint azo­kat, akiket mesterségesen táplálnak. A Dr. Meinert nevű drezdai orvos már néhány évvel ezelőtt megfigyelte, hogy bizonyos utcákban a nyári hónapokban feltűnően sok csecsem­ő hal meg, úgy hogy valóságos halálházak volta­k már Drezdában, olyan hészák tudniillik, amelyekben kü­lönösen sok csecsemő pusztult el. A drezdai orvos megállapította, hogy ezek a házak egészen a fa­laikba szívták a hőséget és rossz építkezésük kö­vetkeztében éjszakánként sem hűltek le kellő mér­tékben. Az ottlakó gyermekek ennek következté­ben éjjel-nappal rendkü­lül mnelő temperaturában tartózkodtak. Ezeket a gyermekeket nem emésztési zavar, hanem hőguta ölte meg. Az állandó túlma­­gas hőmérséklet, amelyben ezek a gyermekek él­­tek, csökkentette azonkívül ellenállóerejüket s így, ha bélzavar mutatkozott náluk, a legyöngült szer­vezet a betegséggel nem tudott megküzdési. Mindezek alapján Engel tanár azt ajánlja: al­kalmat kell adni a csecsemőnek arra, hogy­­kellően lehűljön, azonkívül pedig nem szabad túltáplálni. Mindkét szempontot tudniillik meglehetősen elha­nyagolják. Általában rendkívül félnek attól, hogy a gyermek meghűti m­agát s ez a félelem arra ve­zeti a szülőket, hogy a nyári hónapokban is túl­ságosan melegen pályázzák a csecsemőt. Ennek pe­dig ugyanaz a hatása, mintha a munkásember munka kezbell burttját vernie, magára. Azután ha a gyermek a szomjúság jelét mutatja, odaadják neki a tejespalackot. Tehát ahelyett, hogy csökken­tenék a táplálkozását, s a szomjúsága oltására va­laminő tápérték nélküli italt adnának neki, ilyen­kor is tejjel ü­dítik és elfeledik, hogy a tej nem­csak szomjúságot olt, hanem táplálja is a csecse­mőt. Így következnek be az emésztési zavarok. Fontosnak találtuk, hogy ez,általános érdekű fejtegetésekkel kapcsolatban, megkérdezzük Bókay János egyetemi tanár, gyermekgyógyász vélemé­nyét. Bókay tanár a következőiket volt szíves mondani a Pesti Napló munkatársának: — Szerencsére, a gyermekhalandóság ná­lunk a legutóbbi hetekben nagyobb fokban még nem tünteti föl a kánikula hatását. Ennek okát abban látom, hogy újszülötteink nagy részét az anyjuk szoptatja. Félő azonban, hogy hamaro­san mi is érezni fogjuk a kánikula káros követ­kezményeit, főképpen azért, mert a jéghiány miatt sok bajunk van a tejjel. Jég és anyatej kell, ez a kettő védi meg csecsemőinket a pusz­tulás ellen. A német tudós fejtegetéseit magam is igazolhatom. Valóban a hőség nemcsak a tej gyors megromlása által, hanem közvetlenül is hat a csecsemőkre, amennyiben legyöngíti szer­vezetüket és hőgutát idéz elő. Éppen ezért nem szabad a csecsemőket túlságosan exponálni és a kelleténél erősebben bepólyázva tartani. Tuidósok fejtegetései érdekesen mutatnak rá arra, hogy a drágasérg maga is hozzájárul a cse­csemőhalandóság növekedéséhez. Sőt az angol sta­tisztikai hivatal éppen most állapított meg rendkí­vül érdekes kapcsolatot az észak emelkedése és a fiúgyermekek születése között. Például 1900-ban, amikor az árak a legalacsonyabb voltak, sokkal kevesebb fiúgyermek született, mint leány. Meg­figyelések igazolják, hogy élelmiszerhiány, vagyis drágaság esetében általában inká­bb fiúgyermekek születnek. Úgy látszik, hogy az erősebb nem már az, anyaméhben is jobban bírja a rosszabb viszo­nyokat.Ezzel szemben áll azonb­an az a tény, hogy később nagyobb a halálozási percent a fiúgyerme­kek között. Így tehát végeredményben mégis, ha nem akarjuk, hogy az „erősebb nem" kipusztul­jon a földről, küzdenünk kell az élelmiszerek drá­gasága ellen. Nincs cukor A szabadforgalom eltüntette az árut — Mit mondanak a kereskedők és a fogyasztók? — Fel kell szabadítani a cukorbehozatalt is (Saját tudósítónktól.) A háziasszony napi gondja: ismét megszaporodtak: pár nap óta eltűrt a cukor a forgalomból és ami a fűszereseknél kap­ható, az is csak barna, nyers cukor és ennek is nagymértékben felhajtották az árát. Augusztus el­sején lett szabaddá a cukorforgalom, az ismert mi­niszteri rendelet értelmében, azóta nincs cukor, de az elméleti cukornak is egyre emelkedik az ára. Minden jel arra mutat,­­hogy a mai ár sincs még kijegecesedve, hanem még további áremelkedések várhatók. A cukornak a piacról való eltűnéséről és az ezzel kapcsolatos jelenségekről megkérdeztük Hoffmann József gyarmatáru nagykereskedőt, ahol a következőket mondtam: — A forgalom felszabadulásával nyilvánvaló lett, hogy a kötött forgalom fejadagjai nem elégítik ki a tulajdonképpeni szükségletet. A fogyasztás sokkal nagyobb a szabadforgalomban, kínálat nincs, természetes tehát, hogy ez a körülmény fel­hajthatja az árakat. A piacon azért nincs áru, mert a tavalyi nagy réseatermést szénhiány miatt nem lehetett feldolgozni. A nagykereskedelemben külön­ben alig észlelhető drágulás, a kristálycukor nagy­­bani ára 84.25, a kockáé 91.75, a lisztcukoré 92.50 m­m.-ként. A meglévő készletek nem tudják fedezni a fogyasztást. A kilátások nem túlságos kedvezőek. Két mód van a helyzet megjavítására, az egyik a nagyobb termelés, a másik a megfelelő import. Nagyon jó termésünk nincs, de ha a szénhiánnyal meg lehet birkózni és a gyárak teljes üzemképes­ségükkel dolgozhatnak, megjavulhat a helyzet. A­ közeljövőben erre nincs kilátás. . Megspésdelünk több kiskereskedőt, akiknek egybehangzó véleménye a következőkben sűrű­södik: — A közönség megrohanta a kiskereskedőket és mi nem tudjuk kielégíteni a szükségletet. A be­főzés nagymennyiségű cukrot vesz el a prompt fo­gyasztástól és természetesen ez is fokozta a' hiányt. .. hivatalos' nagybani áron nem tudunk cukorhoz jutni és igy száz koronán alul nem is'lehet cukrot árulni. Nagy baj, hogy a nagykereskedők azt he­lyezték kilátásba, hogy ezután még kevesebb árut szállíthatnak. Hoffman Mihály kir. tanácsos,, a fűszerkeres­kedők elnöke a következőket mondta­: — Minden jel arra mutat, hogy a cukorgyá­rosok kartelre készülnek. Szándékos áruhiányt idéznek elő, hogy minél magasabb árat érjenek el áruikért. A kormányuk nagyon könnyen módjában áll segíteni ezen a vigasztalan helyzeten: szabaddá kell tenni a cukorbehozatalt. A külföldi konkur­rencia leszorítaná a nagy árakat. Tény, hogy a helyzet a forgalom szabaddá tétele óta még rosszab­bodott. A gyárosok intencióit jellemzi az is, hogy majdnem kizárólag barna cukrot hoznak forga­lomba, mert azt nem kell finomítani, tehát jóval kevesebb üzemköltséggel magas áron lehet eladni. A fogyasztók részéről egyik legforgalmasabb kávéház vezetőjét kérdeztük meg, aki így válaszolt: :• Két-három napos készlettel rendelkezünk és csak a legnagyobb nehézséggel jutunk áruhoz. Legutóbb már 98 koronát kellett fizetni a cukorért. A kilátások olyanok, hogy nemsokára­ a beszerez­hető cukor csak a fagylalt és csokoládékészítésre lesz elég és a kávét a közeljövőben ismét szacha­rinnal szolgáljuk fel. Közöljük ezeket az illetékes nyilatkozatokat, melyek rávilágítanak a háztartások nyomorúságá­nak erre a legújabb megnyilvánulására és meg­jelölik az orvoslás módjait is abban, hogy a kor­mánynak fel kell szabadítania a cukor behozatalát is, mert a belföldi szabadforgalomnak eredménye egymagában csak annyi, hogy­ nincs cukor) s NAPI HÍREK Illemórák az iskolában nehéz viszonyok munkálva kényszer:ÍJa az anyát, elszakítják tőle a gyermekét, otthonát s csak a kínosan megszerzett sovány falatok körül taktlkozik délben és este a család. A legtöbb anyának nincs ráérni ideje, hogy a gyerm­ekével foglalkozz­ék és illemtudást oltson a­­türelmetlen, rakoncátlan kis lélekbe. Ez a ma­gyarázata, de nem mentsége annak az atomirtfélen ta­pasztalható szomorú ténynek, hogy a mai gyermek cse­kély kivétellel mennyire eldurvult s mennyire iliellen. Szinte ritkaságszámba megy az illemtudó gyermek, akii megbillenti kalapját, ha a járdán tipegő öreg­er valamit kérdez tőle, nem is szólván arról, hogy az­ utcáit elejtett tárgyakat szolgálatkészen felemelje és utcai han­­curozása közben a békés járó­kelők indokolatlan hasbal lökésétől tartózkodjék. Hiszen igaz, durvák a felnőttek is, a rossz példát éppen­­ők­­szolgáltatják a tanulékony apróságoknak, de ez is egy okkal több arra, hogy va­lahol mégis megtanítsák az illetlen új generációt egy kb régi móresre. Most már tanügyi körök, is felismerik a veszélyt, gróf Festetics Pálné székesfővárosi polgári iskolai ta­nárnő cikket írt err­ül egy szaklapba , a többi közt ezt mondja: — Szomorú, hogy növendékeink nagy része sem állni, sem ülni, köszönni illedelmesen nem tud. Egy rö­­vid­, h­áromsoros imát nem t­udnak elmondani ugy, amint azt maga az imádkozás ténye magával hozza. Nem tud­nak illendő módon könyvet, tollat átnyújtani oktatóik­nak s már nem csodálkozom azon, hogy ollót, ifilt kérve tőlik, azokat mint kis nyársakat szögezték átnyujtáskor felém. Apróságok ezek, de kis hibákból lesznek a na­gyok s a fiatal korban le nem szoktatott udvariatlanság­­ból származik a későbbi durvaság, mely egyáltalán nem alkalmas arra, hogy könnyebbé, elviselhető))!)« tegye a társas élet nehézségeit. A cik­kíró azt ajánlja, hogy az iskola vegye fet az anya szerepét, iktasson illemórákat a tanrendbe. Utal egy sziléziai nevelőintézetben divó szokásra. Ennek az intézetnek a nagytermében „udvariassági táblázat" lóg a falon a növendékek jó, vagy rossz modorát feltüntető osztályzatokkal. Akár így, akár más módon, az indít­ványt jó volna megvalósítani s a nebulókat illemve­­ nevelni az iskolákban és pedig annak a mottónak az­ alapján, amelyet az indítvány ajánl: "Szeresd fele­barátodat s amit nem kívánsz magadnak, te se­ledjí embertársadnak." — Az uj záróra. A hivatalos lap holnapi, csü­törtöki száma közli a kereskedelmi miniszter ren­deletét, mely szerint Budapest, Újpest rendezett ta­nácsú város, Rákospalota, Erzsébetfalva, Kispest és Pestszentlőrinc községek egész területén a rendelet kihirdetésének napjával kezdődő és augusztus 31-ikén záruló időszakban a nyílt árusítási üzleteket (boltokat) az azokhoz tartozó irodai és raktárhelyi­­ségekkel együtt este hat órától reggeli hat óráig, az olyan üzleteket pedig, amelyekben túlnyomóan élelmi vagy állami egyedárusági cikkeket árusíta­­nak, este nyolc órától reggeli öt óráig zárva kell tartani, amely idő alatt az üzleti alkalmazottakat foglalkoztatni tilos. Azokat az üzleteket, amelyek­ben túlnyomóan cukor­kát, csokoládét, gyümölcsöt és szeszt nem tartalmazó üdítő italokat árusítanak, este 8-tól reggel 5-ig kell zárva tartani. Olyan üzletek, amelyek a közönségnek helyben való elfogyasztására szolgáltatnak élelmicikke­­ket, (vendéglői, toüffék, tejivó csarnokok, stb.) az élel­miszerüzletek zárva tartására megállapított idő alatt nem tartandók ugyan zárva, de az élelmiszerüzletek­­te­kintetében megállapított zárvatartási idő alatt utcán át csak italokat és oly ételeket árusítthatna­k, amelyeket üzemük körében maguk állítanak elő. Élelmiszereket vagy állami egyedárusági cikkeket árusító üzletekből abban az időben, amelyben csakis ezek az üzletek tart­­hatók nyitva, kizáróan élelmiszerek és italok vagy ál­lami egyedárusági cikkek árusíthatók. Az üzletek zársván­tartására vonatkozó rendelkezések természetesen nem érintik az üzlettulajdonosnak vagy megbízottjának azt a jogát, hogy az üzletet a megállapítottnál későbbi idő­­ben nyissa és korábbi időben zárja. E rendelkezések­­ dohánytőzsdékre nem terjednek ki. — Véget ért az alsóausztriai tisztviselőit sztrájkja. Bécsből telefonálják lapunknak. Az alsóausztriai kincstári intézetek tisztviselőinek sztrájkja, amelynek következtében a steinhofi elmei gyógyintézetet is be kellett zárni, ma a tisztviselők és a kormány közt létrejött egyezség alapján meg­­szűnt. A tisztviselők mindenütt megkezdték a munkát. — Lóczy Lajos emlékezete. A Balatoni Tár­­saság e hónap 7-ikén, vasárnap ünnepséget rendel Balatonfüreden Lóczy Lajos emlékezetére. Az em­lékbeszédet dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár mondja. Előadásokat fognak tartani: dr. bárd Wlassics Tibor, dr. Lichtenberg Kornél és dr. Se­­testyén Gyula.

Next