Pesti Napló, 1921. szeptember (72. évfolyam, 193–217. szám)

1921-09-08 / 199. szám

8 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1921 szeptember 8. ranfios bokrétát, mert az in utam az özvegyek rezedájával, árvácskákkal is a hősi halottai sirhalmainak szomorú virágaival van beültetve. Könnyű a beszédem, adva vannak a témáik. Politikai gyilkossággal vádolnak és a hazaárulás ostorával ostoroznak. Felelek az ügyész UT vádjaira. Hideg ésszel és forró szívvel beszélek a forradalom okairól, az ország szerencsétlen összeomlásáról. Amit előtte csináltak lelkiismeretlenül, azért fizetni kellett. Az októberi forradalomkor fizetjük ki a nem százéves váltót Én okoztam Erdély elvesztésekoa dr 1916-ban odaígérték a románoknak egész Erdélyt. "A baj az volt,hogy mindenekelőtt állott a császári ház érdeke. Csak az a párt kerülhetett nálunk uralomra, amely a teljes közösséget kívánta Ausztriával. A másik baj az volt, hogy politikai okokból szabadon engedték be Galícia és Bukovina minden söpredékét, akik miatt most kell megszenvedni százezer becsületes zsidóval-lásu magyarnak. A forradalom vezetői csak olyan anyaggal dolgozhattak, amit az előző törvényes kormányoktól örökbekaptak. Ezért volt fokhagymaszagú a forradalom. Kinn, és vérrel vajúdott az egész emberiség, előrelép a negyedik rend, amelynek új csata plánummal jött hadvezére lemosolyogja Napóleont és a világot állítja szembe önmagával. — Létrejött a kereskedelemnek az az elfajulása, amikor látni kellett, hogy a becsületes munkával még a kenyeret sem lehet megszerezni, de ügyes kereskedelmi trükkökkel vagyonokat lehet szerezni. Ilyen körülmények között jött 5 lm'marche, növekedett mérhetetlenül a drágaság. A magyar étel a legértéktelenebb anyag lett a tábornokok szemében. Jöttek a sorbaállások lisztért, kenyérért, zöldségért, hadisegélyért. Egy család napi egy koronát kapott hadisegély gyaránt, ennél szörnyűbb lázítás nem kellett. Künn a frontokon folyt a magyar vér, a hadvezérek Mária Teréziarendjéért, jöttek a Portierekek, a Frank Liboriusok a „Nur vorchrts"-ekkel, az ellenségek körülvettek bennünket. Lloyd George megjövendölte, hogy négy-öt évig fog a háború tartani és végül az entente győz. Kik okozták ezek után a forradalmat? Azok, akik a húrt addig feszítették, mig az el nem szakadt. Fényes pénteken folytatja védőbeszédét. Zrínyi-ünnep Szigetváron Pécs, szeptember 7. Kettős ünnep volt ma Szigetváron. Az egyik a Sós Zrínyi háromszázötvenéves évfordulója, a másik a boldog felszabadulás. Az ünnepség előestéjére megérkeztek Sárközy György Somogy megye főispánja, Gosztonyi Gyula Pécs kormánybiztosa, Kovács Antal ezredes, a Kaposvárott székelő gyalogezred parancsnoka és még számos notabilitás. Légrády Ferenc, a pécsi keresztényszocialista párt titkára mondta az ünnepi beszédet. A főünnepség másnap kezdődött, amikor megérkezett Soós Károly altábornagy, a déli végek vezénylő tábornoka, szárnysegédei kíséretében. A tábornok a környék előkelőségeivel, továbbá Nádassy Imre országos főkapitánnyal, Patacsi Dénes és Barla-Szabó József képviselőkkel részt vett a tábori misén, amelyen Clergert József szigetvári esperesplébános celebrált. A tábori mise után díszközgyűlés volt, amelyen Perczel Dezső, a szigetvári járás szolgabirája, mondott beszédet. TARZAN A MAJMOK KÖZÖTT Irta: Edgar Rice Burrreughs ) Dühös természeteés fiatalmas ereje a kis törzs fejedelmévé tették. Most, anogy vagy húszesztendős létére java korába JUTOTT, nem volt majom a rengeteg őserdőkben, mi vitatni merte volna jogát és hatalmát és még a többi nagy állatok is őrizkettek tőle. Valamennyi vadállat között egyedül Tantor, a vén elefánt nem félt tőle és — egyedül tőle félt Kercsák. Mikor Tantor trombitált, a nagy majom társaival együtt sietve menekült a második terrasz marjas fába. Az emberszabású majomtörzs, mely fölött Kercsák vaskézzel és villogó agyarakkal uralkodott, valami hat-nyolc majomcsaládból állott, mindegyik családhoz egy felnőtt hím tartozott a nőstényeivel és kölykeivel, összesen lehettek hatvanan s hetvenen. Kala az egyik hím, Tublat, legfiatalabb nősténye volt és a kölyök, mi halálra zúzódott, elsőszülötte, mert Kala csak kilenc-tíz esztendős volt. Fiatalsága ellenére is nagy és erős volt, pompás, szabályos idomú állat, gömbölyű magas homlokkal, mi több értelmet árult el, mint amivel legtöbb társa birt. Így aztán több volt benne az anyai szeretet ért, anyai gond is. De azért csak majom volt, óriási, szilaj, félelmetes állat, a gorillához közel rokonfajból, de a gorillánál értelmesebb fajból, és ez az értelmesség párosulva a gorilla erejével, a legfélelmetesebbé tette ezt a fajt az emberi ősállatok között. Mikor a törzs látta, hogy Kercsák dühe eloszlott, leszállingóztak menedékeikről és tovább folytatták félbenmaradt foglalatoskodásaikat. A fiatalok játszadoztak és ugrándoztak a bokrok között. A felnőttek közül néhányan az elhalt és korhadó növényzetből rétegesült puha földön heverésztek, míg mások a földet túrták fölszedve a leesett gallyákat, bogarakat és férgeket kerestek, ami táplálékuk egy részét alkotta. Mások ismét a fákon körös-körül gyümölcs, dió, apró madarak és tojás után kutattak. Körülbelül egy órát töltöttek így, mikor Kercsák összehívta őket és megparancsolván, hogy kövessék, a tenger felé indult. Az út nagyobb részét arra tették meg, amerre a hatalmas elefántok átjárást nyitottak, mert ezeken a bokrokból, kúszó növényekből és fákból alakult áthatolhatatlan sűrűségeken át egyedül ezek a nagy állatok tudnak utat törni. Ezek a majmok guruló, otromba mozdulatokkal jártak. Csukott öklüket a földretéve, lendítették előre idomtalan alakjukat. De mikor az alacsonyabb fákon kúsztak előre, gyorsabban mozogtak, kisebb rokonaikhoz hasonló ügyességgel lendülve egyik ágról a másikra. És Kala az egész úton szorosan keblére ölelve vitte kimúlt kicsinyét. Alig múlt el dél, mikor elérkeztek a hegytetőre, honnan az egész tengerpart lázott és ahol alul feküdt a kis kunyhó, hova Kercsák igyekezett. Kercsák társai közül sokat látott meghalni a hangos zajtól, mi a fekete kis botból jött a különös fehér majom kezében, ki a csudálatos tanyán lakott és Kercsák elhatározta, hogy megszerzi azt a halált osztogató szerszámot és kifürkészi a titokzatos tanya belsejét. Sokat, nagyon sokat akart, érezni akarta fogait annak a furcsa állatnak nyakába mélyedni, kit megtanult gyűlölni és félni, és e célból gyakran jött ide törzsével ólálkodni és fürkészni, alkalmas pillanatra várva, mikor a fehér majom nem lesz résen. Az utóbbi időben a törzs már nem támadott, sőt nem is mutatkoztak, mert valahányszor ezt megtették, a kis botból kidördült a halálos üzenet a törzs valamelyik tagjának. Ma nem látszott a fehér majom nyoma és onnan, ahonnan néztek, láthatták, hogy nyitva áll a kunyhó ajtaja. Lassan, óvatosan, zajtalanul osonták az ősbozóton át a kis kunyhó felé. Nem mormogtak, nem sikoltoztak, mert A kis fekete bot mentanította őket, hogy csöndesen jöjjenek, különben fölébresztik. Egyre közeledtek, míg végre Kercsák lopva az ajtóhoz sompolygott és bekukucskált. Két hím állt mögötte, aztán Kala", ki holt kicsinyét "még mindig keblére ölelve tartotta. A kunyhó belsejében megpillantották a furcsa fehér majmot félig egy asztalra dőlve aludni, feje a karjaiba temetkezve, az ágyon pedig egy alak feküdt vitorlavászorral takarva és a kis bölcsőből csecsemő panaszos nyöszörgése hallatszott. Kercsák nesztelenül belépett és támadásra készülve lapult, mikor Clayton hirtelen fölriadt és szemben állott a majmokkal. A látvány borzalmassága megdermesztette tagjait, mert előtte a szobában három hatalmas hím majom állott, mögöttük pedig egész sereg, — hogy mennyi, sosem tudta meg, mert fegyverei a falon függtek és Iercsak hirtelen támadott. Mikor Kercsak eleresztette az ernyedt hullát, mi lord Greystake volt, a kis bölcső felé fordította a figyelmét; de Kala állott előtte és amikor a csecsemőt föl akarta ragadni, Kala elkapta és mielőtt a hím majom megakadályozihatta volna, kirontott az ajtón és egy magas fán keresett menedéket. Mikor Kala fölemelte Alice Clayton gyermek két, az üres bölcsőbe ejtette a saját kicsinye holttestét, mert az élő siránkozása megfelelt az egyetemes anyai ösztönnek, szilaj keblében, mit a halott nem tudott kielégíteni. Magasan a hatalmas fa ágai között keblére ölelgette a sikongató gyermeket és az ösztön, ami olyan hatalmas volt ebben a szilaj nőstényben, mint amilyen hatalmas volt a gyönge gyermek gyönyörű anyjának a keblében — az anyai szeretet ösztöne —, csakhamar kiáradt a csecsemőre, az alvó férfigyermek félig kialakult értelmére és lecsöndesítette. Aztán az éhség jött és betemette közöttük a szakadékot, s az angol lord és az angol lady fia, Kala, a nagy majom emlőjéből táplálkozott. Közben az állatok a kunyhóban figyelmesen vizsgáltak mindent, amit a különös tanyán találtak. Mihelyt Kercsák meggyőződött,,hogy: Claxtog Eszki Sehir A török-görög harcok legérdekesebb szintere — Hová csalták be a görögöket ?*• Magyar vendégfogadás van a forró sivatag városában — Az eszkisehiriek Münchenbenzállítják a tojást & törökök és görögök hátfonyyáról érkező táviratokban gyakran olvassuk elek a városnak a nevét s olvassuk majd a közeli napokban is, a legérdekesebb hadmozdulatokkal kapcsolatban. Eszki-Sehir-ről kevés sem tudjuk, hogy Kiss Ázsia belsejének egyik legfontosabb helye s hogy Európa kereskedelmében is jelenté-ékeny helyet foglal el. Eszki-Sehir a bagdadi vasút első szakaszában, az anatóliai Felföld innenső határán fekszik. Ez a Felföld nagy kiterjedésű pusztaság, talán akkora, mint a magyar Alföld, de lakatlan, üres, árnyéktalan, kopár. Stratégiai szempontból éppen ezért eresztették be a törökök a görög hadsereget erre a sivár és forró vidékre. Eszki-Sehirt előbb csak tajtékbányáiról ismertük. Az öblös pipák és a szépen faragott szipkák, meg egyéb tajtékáruk majd' mind innen kerültek Európába. A német tőkével épített bagdadi vasút fellendítette az eszkisehiri forgalmat és új kolóniák létesültek. Német családák telepedtek le. Mérnökök, vállalkozók, gyapjúkereskedők, akik mind ennek a vasútnak, illetve Németország keleti törekvéseinek szolgálatába állnak. A németek Utkezben járnak és törökül, vagy franciául beszélnek, hogy az odavalóknak kedvében járjanak. De van kitűnő német iskolájuk s ebben tanulnak az örmény keresztény gyermekek is. A németek a vasúti állomás körül több gyárat, nagy mezőgazdasági gépgyárat, vasúti műhelyt, óriási gyapjufeldolgozó műveket és a nagyarányú tojásbeváltó üzemükkel kapcsolatban albumin-gyárat is építettek. Rengeteg mennyiségű tojást gyűjtenek itt össze az egész felföldről és nem közelebb, mint Münchenbe szállítják. A benszüllött népeket baromfitenyésztésre oktatták, a tojástermelés érdekében. A német keleti törekvés nagy jelentőségre emelte ezt az álmatag török várost. Magyar kirándulók közül utoljára dr. Lendl Adolf, a budapesti állatkert igazgatója járt erre s igen érdekes megfigyeléseket gyűjtött össze. Egy hétig tartózkodott Eszki-Sehirben, ahol az egyetlen, európaiaknak ajánlható vendégforyadóban lakott. Ez a vendégfogadó egy magyar asszony, Madame Tadía tulajdona. A Szerémségből származott oda. Férje cseh ember volt, de meghalt. Az asszony fölvirágoztatta az üzletet s a német telepesek szívesen támogatták. A bagdadi vasút Konstantinápoly gyönyörű palotasoraival szemben lévő Haidar-Pasa kikötőből indul tovább és Brussza érintésével, a közepes sebességgel haladó vonalon egy nap alatt érjük el Eszki-Sehirt. Innen kezdődik a sivatag, melynek közepén Koniaa rérfi Iconiumi fekszik. Itt százszámra laknak németek. Külön városrészük van. Öntöző csatornáikkal napjárásnyira termékenyítik a mezőkart. Jóval keletre van Eregli város, a Taurusz-hegység tövében. Lendl Adolf szerint egész Budapesten, összesen nincs annyi poloska, mint az eregli-i had (vendégfogadó) egyik hálószobájában. Amíg ott lakott, a társaival együtt vagy a lapos ház tetén, vagy kint a mezőn hált. Eszki-Sehirből indul ki egy másik vasútvonal az anatóliai Felföld északi szélén is, Angóra felé. A városnak még dél felé is van összeköttetése Afium-Hara-Hisszárt érintve, a smyrnai tengerparttal is. Ezért olyan nagyjelentőségű hely ez az Eszki,Szilk. A feleségem utazik be A feleségem kisfiammal. A vonat korán piszmogó termés: az embert, illető a feleségem többs/5 fa reggel elutazott Debrecenbe, a blog igazáig nem ment könnyen, indul. Jen pedig meglehetősen t va°jnik, aki halálra bosszantja gyjzerasszonyt, a pakkolásnál. Ezt is nyomatékosan ki is jelentette nekem, míg készülődtünk, én peddig hallgatólag helybenhagytam az ítéletét, miután a feleségemmel igazán nem jó vitába szállni. Mégis csak kiértünk valahogy a pályaudvaríg én a podgyászügyeket intéztem, a feleségem beszállt. Mire utána mentem, már csak néhány perc volt hátra a vonat indulásáig. Rögtön megállapítottam, hogy egészen indokolatlanul, egy elsőosztályú fülkébe szállt be , ennélfogva benéztem a szomszédos másodosztályú szakaszba és megállapítottam, hogy ott csak egy hófehér hajú, öreg tábornok ül, arany csillagos, vörösstráfos uniformisában, azonkívül még egy tiszt és egy civil, tehát van még elég hely. Áthurcoltam az asszony kosarát, a cekkerjét, a kalapdobozát és a tejesüvegeket, azután a feleségem ment át a takarókkal. Képzelhető, hogy eközben a feleségem rosszkedve tetőpontra hágott. Végül átvittem a gyereket is. Útközben megmagyaráztam neki, hogy jó kicsi fiú nem sír a vonaton, nem zavarja csúnya ordítással a többi utasokat , a fiam azonban, úgy látszik, egyáltalán nem pályázik a jó kicsi fiú címére, mert meglehetős hangosan sitt és csipkés, fehér pólyája tollain át néhány hatalmas rúgást irányított a gyomromnak. Megérkezésünk ilyen körülmények között nagy izgalmat keltett. Az egész fülke zúgni kezdett, a civil férfi olyan arcot vágott, mintha savanyu almába harapott volna, a katonatiszt füttyentett és csettintett az ujjával, az öreg tábornok pedig felállt, gyorsan eltávozott, de egy perc múlva visszatért és igen udvariasan megszólította a feleségemet: — Nagyságos asszony, a szomszéd fülke női szakasz. Azt hiszem a kisgyerekkel sokkal könnyebben lehetne ott utazni. — Nem megyek sehová, felelte a feleségem és szúrós tekintetet vetett az öreg főtisztre. — Itt maradok. A tábornok leült és elhallgatott. Egy perc múlva azonban újabb kísérletet tett. A hölgyek között mégis sokkal könnyebben lehetne bánni a kis gyerekkel Én igazán sajnálom... A feleségem félbeszakította: • Ha áthozza a kosaramat, átmegyek.•A tábornok elsápadt, én elpuhultam. A tábornok hátraesett az ülésre, én gyorsan elmenekültem, ki a folyosóra. A tábornok azonban hamarosan összeszedte magát, utánam jött és most már engem próbált rábeszélni a helycserére. Visszamentem ,és magam.is* előhoztam néhány szóval a női szakaszt. .A feleségem erre felölelte az ülésről kisfiamat és kezdte' ' összeszedni a holmiját, miközben igy monologizált: — Gyere, kisapám, Kinéznek minket innen." Itt rossz emberek vannak. Gyere kisfiam, itt nem is maradunk. Ezzel átvonult a másik fülkébe. A tábornok, aki pedig a mellén lógó kitüntetések után ítélve, bizonyára nem egy csatában megmutatta már, hogy egykönnyen meg nem riad, a legaggodalmasabb arccal tért ki az ujjából. Amiből újra levontam azt az értékes tanulságot, hogy a feleségemmel nem jó vitába szállni. (Th)