Pesti Napló, 1921. október (72. évfolyam, 218–243. szám)

1921-10-01 / 218. szám

A magyar kormány Olaszországot kérte fel a közvetítésre Róma, szeptember 30. A Sieer/it-ügynökség közli: A magyar kormány javaslatot juttatott el Deila Torretta márki olasz külügyminiszterhez, amely arra irányul, hogy vállalja el a közvetítést Magyarország és Ausztria között a nyugatmagyarországi kérdés barátságos megoldása érdekében. Tekintettel arra, hogy a javaslat a trianoni szerződés végrehajtásán alapszik, az olasz külügyminiszter beleegyezett abba, hogy ezt a javaslatot közli az osztrák kormánnyal annak megállapítása végett, váljon , lehet-e szilárd alapot találni a tárgyalásokra, de kijelentette, hogy az esetleges közvetítés semmiképp sem érintheti a szövetségeseknek a békeszerződés megóvására irányuló akcióját, valamint a nagyköveti értekezlet tanácskozásait. Az osztrák kancellár a maga részéről kijelentette, hogy attól a bizalomtól áthatva, amellyel az olasz külügyminiszter személye Iránt viseltetik, komoly és sürgős megfontolás tárgyává teszi az olasz külügyminiszter közvetítésével hozzá eljuttatott kérést, egyben megállapított néhány feltételt, amelyeket Deila Torretta márki azután tudomására adott a magyar kormánynak. Miután az olasz külügyminiszter ilyen módon megismerkedett az osztrák és a magyar állásponttal és annak alapján lehetőnek találta az egyezség elérését, értesítette erről a párisi és a londoni kormányokat is és arra kérte a szövetségeseket, hogy vele együtt működjenek közre a súlyos probléma gyors és kielégítő megoldásán. A nagyköveti értekezlet ezek után a dolgok mostani állapotáról nyert tájékozás alapján kedvezően fogadta a folyamatban lévő közvetítést és ugyanakkor lesz."gezte, hogy a közvetítés nem érinti a Magyarországnak átadott ultimátumot, amelynek határideje október 4-én telik le. ( A németek hétmilliárd aranymárkát kötelesek fizetni Belgium helyett Páris, szeptember 30. állítva is.) A versaillesi szerződés előírása szerint Németország aranymárkában köteles megtéríteni azt az adósságot, amelyet Belgium a háború folyamán a szövetségeseknél, elsősorban a franciáknál ésimnit. Most felmerült az a kérdés, hogy a visszafizeésnél milyen kulcs szernt számítsák át a frankot aranymárkára. A vitás kérdést Boyden amerikai delegátus új öntötte el s eszerint a belga adósságnak a németek részéről való megtérítését azon az árfoyamon fogják számítani, amelyen az aranymárka 1918 november 11-én, a fegyverszünet aláírásának napján állott. Franciaország tehát végeredményben több, mint kétmilliárd aranymárkát kap, míg a belgák által javasolt átszámítás elfogásolása esetén egy milliárdnál kisebb összeg jutott volna neki. Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK? Egy hóra — — 30 tor. Negyed évre — 90 kor. Fél évre 180 kor. Egész évre 360 kor. Egyes szára ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon^ 2 kor. • Tg. IvreVám PESTI • T.I. • • vi SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ HIVATALI Erzsébet-körút 18. szánk TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 60-36 Kiadóhivatal Wienben: L. Kohlmarkt 7. Az angol kormány a kizárt munkásokért London, szeptember 30. A Pesti Napló tudósítójától A 4Aleriffesi bányatulajdonosok és a bányászok között kitört vitás kérdésben a közmunkaminiszérium a bányavállalatok ellen döntött. Kimondítta, hogy a bányatulajdonosok jogtalanul jártak el, mikor kizárták a munkásokat és ők tartoznak a 600.000 font sterlingre rugó különbözetet bérpótlék gyanánt fizetni. A minisztérium egyidejűleg közölte a bányatulajdonosokkal, hogy kész, amennyiben a pótlék kifizetését megtagadnák, a vitás kérdést döntőbíróság elé terjeszteni. (u.) London, szeptember 30. (A Pesti Napló tudósítójától) A bányák biztosító munkásai körében végbement szavazás azzal az eredménnyel járt, hogy kiléptek a bányászok általános szövetségéből. (II.) Méltó ikertestvére végretett sajtótpi*onyi javaslatnak a temnplákítéletíf'*I^Kásrendelet terve, amelyet a jjJtáSÜgyi ankéten magul? a mit kiküldöttek olyan alaposan ki* készítettek, hogy akár mindjárt el is szálithatnák a kis torz»szülött hulláját a — Szvetenay*uccába. Ott talán majd meg tudnák állapítani pontosan, hogy sok baja közül melyiknek köszönheti kora halálát. Mert hogy ez a hegyek vajúdásának közepette világra dajkált szerencsétlen rendeletterv már megszületésének pillanatában életképtelennek bizonyult, az a tegnapi ankét után nem lehet kétséges. Éppen ezért semmi értelmét nem látjuk a vele való további kísérletezéseknek. Szúrják sírja fölé az egyszerű kopjafát, nyugodjék békében. S nyugodjanak meg békességgel azok is, akik kitalálták. Ne akarják egy napig se prolongálni és függővé tenni lehetetlen életét a főváros közgyűlésétől. Hát nem elég az nekik, hogy Bernolák úr reformja rosszabb a kommün -lakásrendeleténél? Minek erről többet még csak vitatkozni is? Határozhat effelől amit akar a főváros közgyűlése, a főváros polgársága, egyes teljesen és kivétel nélkül, úgyis csak tiltakozni fog ellene. Tiltakozni és megint tiltakozni, utolsó szobájáig, tűzhelyéig és ágyáig, amelybe a tehetségtelenség bölcsessége újra idegeneket szeretne betelepíteni. S ki meri kétségbe vonni az új „nyolc boldogság" sollundálói közül, hogy ebben a kínos kérdésben a legkétségbeesettebb tiltakozás is jogos, igazságtosz az egyetlen lehetséges állásfoglallás? Mit akarnak, mivel akarnak még jobban megnyomorítani bennünket a csáskaság és az új adók őrjítő gondjainak áldásszáporában? Másunk se maradt, mint a lakásunk, a szobánk csendje, ahol fáradt álomra hajthatjuk esténkint a napi küzködés lázától forró fejünket s most még ettől is meg akarnak fosztani bennünket?! Hiszen tudjuk, vannak, akik még ehhez se jutottak el, de hát ugy lehetne a lakástalanok ínségén segíteni, hogy azt is kifordítjuk otthonából, aki magáénak mondhat egy szerény zugolyt ? Megoldás lesz a közös konyha és a közös kamra, a közös szoba és a közös asztal? Köszönjük szépen, a kommunizmusból éppen elég volt. Nem kérünk belőle töb*bet s azt a hivatalos bölcsességet, amelynek fantáziája csak idáig terjed, — bo* csánatot kérünk — a pokolba kívánjuk. Még tervnek is bűn az ilyen „reform" gondolata s az a kormányzat, amely nem tud jobbat kitalálni, inkább maradjon veszteg az ideáival s ne izgassa, ne nyugstalanitsa azokat, akiknek amúgy is ép pen elég gondjuk, bajuk van a mindennapi kenyerükkel ezen a keserves világon. Toldozták s foldozták már eleget idáig is ezt a szegény rendeletet, mégse lett tőle jobban senki s a jövőben se lesz, mindaddig, amig erélyesen hozzá nem látnak a megoldás egyetlen lehetséges és célravezető módjához: az uj lakások épíéséhez s a hivataloknak magánházakból való kitelepítéséhez. , * Ez az egyetlen út, amely a vagyon» lakásokból állandó, nyugodt és biztos földél alá vezet. A többy mind csak szemfényvesztés, hiábavaló nagyképűség. Tessék fokozatosan visszatérni a jogrendhez, nem pedig a kommün szellemiben rendeleteket hozni a magántulajdon szentségének ujabb megingatására. Szorítsák összébb a bárokban az íróasztalokat s ne az otthon sérthetetlenségén keresztül nyulva próbálják „rendezni" a kérdést, hanem az építkezés megindításaival. Ha kinek pedig ehhez ereje, tehetsége vagy elszánt akarata hiányzik, az álljon félre az útból s adja át a helyét olyannak, aki majd kevesebbet ankétezik és rendelkezik, de valósággal több lakást tud teremteni s a kommunitás minden mellékzöngéje nélkül vágja ketté a lakás mizériák gordiusi csomóját. Hcsjdumegye az igazi destrukció siSen^ Szomjasdy alispán a jelszópolitika rombolásáról I 1 /\H«n/*/vM --fTrtn^rt ni l\At\ -JI I «i/\ f- t /\l„nn -. ! w . J 'H1 — -. .. 1. 1 1 Debrecen, szeptember 30. (A Pesti Napló tudósítójától) Hajdúmegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön délért közgyűlést tartott, amelyet Szomjas Gusztáv főispán a következő beszéddel nyitott meg: — Az összetartás erőt jelent, az erő pedig tiszteletet parancsol. Ehelyett politikai, társadalmi és megyei életünket is ádáz párttusok, egyesek és osztályok küzdelmei dúlják fel. Soha jelentéktelenebb emberek nem szerepeltek a fórumon, mint ma. A leghangosabbak azok, akik sem tudásban, sem jóérzésben nem bírják a versenyt és nem egy esetben a büntetőtörvény figyelmét úgy akarják aljas cselekedeteikről elterelni, hogy mások állítólagos bűnei miatt ordítanak. Ezután Pákozdy Sándor alispán terjesztette elő jelentését a vármegyei közigazgatási szervek működéséről, majd áttért arra a széthúzó szellemre, amely a vármezei tisztviselő karban nyilatkozott meg. Három évtized óta — mondotta az alispán — állok a vármegye szolgálatában, de a mai állapotokhoz hasonlót, soha nem tapasztaltam. Most a háború és a forradalmak pusztításai után bomladozik minden egyetértés, sőt nyílt ellenségeskedés mutatkozik olyan embvereknél, akiknek felálett volna jó példával, elől járni az összetartásban. Őt is titkos beadványokban gyanúsítják folyton és a legképtelenebb várlakkal illetik. Ezekről a dalokról azért hallgatott eddig, mert nem akart a maga részéről is anyagot szolt'illatnni a harc .kk"W-" léséhez és nem akarta a szakadást provokálni. De most olyan dolgok történnek, amelyek veszedelmes módon sértik a függelmi viszonyt és az egész közigazgatás zavartalan működését. Titkos följelentéseket adtak be ellene az illetékes minisztériumokhoz, sajtóorgánumokban rágalmazták, sőt beavatkoztak magánügyeibe is. Azt állították róla, hogy képtelen hivatalának vezetésére, visszaélésekkel is vádolták. A vádak csoportosítása mutatja, hol a feljelentést vármegyei tisztviselők informálták. A vádak miatt fegyelmi vizsgálatot kért önmaga ellen és a bizottság fényesen igazolta őt. Most még büntető után is fog magának elégtételt szerezni. A főispánt is állandó támadások érik, amelyeknek főoka RejcJános állatorvos szigorúan törvényes felfüggesztése. Az ádáz harcot előre bejelentették és teljes erővel folytatják a főispáp és környezete, tehát a vármegyei tisztikar és főként az alispán ellen. Egyes lapok minősíthetetlen hangon írnak arról, hogy a vármegyében pang a keresztény irányzat, hogy a zsidó szabadkőműves-rendszer emberei pöffeszkednek a hivatalos főhelyeken és ezek gáncsolják el a keresztény újjászületést. Pedig az ő újjászületésük csak nagy tekintél lerombolásban, a fegyelem meglazításában, személyi hajszákban és titkos feljelentésekben nyilatkozik meg. Az a mód, amelyben az aknamunka folyik, az a hang, amelyet használnak, elárulja egyes érdekcsoportok tervszerű munkáját. Többek hozzászólása után a közgyűlés bizalmat szavazott Jákozfly Sándor alispánnak és kérte, állítsa helyre az egyetértést az egész vonalon.