Pesti Napló, 1921. október (72. évfolyam, 218–243. szám)
1921-10-14 / 229. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ 1921 október 3. 7 Aláírták a velencei megegyezést Rendezték a határkérdéseket, a tisztviselők és nyugdíjasok Ügyét — Amnesztia a felkelőknek — A soproni népszavazás eredményéről Ausztria nem táplál illúziókat (Saját tudósítónktól.) A velencei konferenciaörvendetes megegyezését immár írásba foglalták és aláírták, csütörtökön délelőtt pedig formális záró ülés is kifejezésre juttatta, hogy Delia Torretta márki olasz külügyminiszter ügyesík diplomatikus közvetítésével annyira közeledett egymáshoz a ma-Ijfgar és az osztrák alegírhotel fogása, hogy végre is békés megállapodás jöhetett létre a nyugatmagyarországi kérdésben, sőt a délelőtti záróülésen már alá is írták a meg- állapodások végleges szövegét, amelynek jegyzőkönyvbe foglalásával hajnali félhárom órakor elkészítitek. A megállapodásnak lényege mindenesetre a magyar felfogásnak érvényre jutását jelenti. Lényegesebb részletei a következők: A nyugatmagyarországi felkelők leszerelésének megtörténte után nyolc nappal Sopronban és a környékén népszavazást tartanak az ottani tábornoki bizottság ellenőrzése mellett. A határvonal többi részére nézve elvi megállapodás jött létre, hogy annak rendezése a magyar békefeltételekhez csatolt kísérőlevélben foglaltak értelmében fog történni Rendezést nyer a tisztviselők és nyugdíjasok kérdése, a felkelőknek pedig Ausztria amnesztiát biztosított. Az átadás következtében Ausztriával szemben támasztott pénzügyi követelésekről két hét múlva tárgyalások indulnak meg. Amennyiben ezek záros határidőn belül nem vezetnének eredményre, a trianoni szerződés határozmányaihoz képest döntőbizottság fog a kérdésben dönteni. A velencei megegyezés külsőségeiről és hatásaiól következő távirataink számolnak be: Hogyan írták mellé, a megállapodás a gép.főkönyvét Velence, október 15. Ma délelőtt fél 12 órakor rövid záróülés fejezte be a velencei értekezletet. Della Torretta márki az ülés megnyitása után bejelentette, hogy a megállapodásról felvett jegyzőkönyv elkészült és felhívta a megbízottakat, hogy írják alá a jegyzőkönyvet. A Jégy oldalra terjedő francia nyelvű jegyzőkönyvet olasz nemzetiszínű szalag fűzte össze. Először Deila Torretta márki írta alá Olaszország nevében, majd Schober kancellár Ausztria nevében, végül gróf Bethlen István és gróf Bánffy Miklós Magyarország nevében. Valamennyien pecsétgyűrűjükkel pecsétjüket is rátették a jegyzőkönyvre. • Deila Torretta márki ezután köszönetet mondott az osztrák és a magyar kormánynak a vele szemben tanúsított bizalomért. A tárgyalás mindegyik résztvevője — mondotta — örülhet a tárgyalás eredményének, de különösen meg lehet vele elégedve Olaszország. A megegyezésnek igen nagyelentősége van, nemcsak abból a szempontból,hogy a mostani vitás kérdést sikerült békésen megoldani, hanem azért is, mert az lehetővé teszi, hogy a két ország szomszédi viszonya a jövőben szívélyes legyen, amihez Olaszországnak fontos érdekei fűződnek. Gróf Bethlen István franciául válaszolt a külügyminiszter szavaira. Hálás elismerését fejezte ki azért, hogy Deila Torretta márki az igazságosság szellemétől és a fennforgó ellentétek eloszlatásának vágyától áthatva, közvetítő akcióra vállalkozott és annak az óhajának adott kifejezést, hogy a megkötött egyezség tartós javulásra vezessen Magyarország és Ausztria viszonyában. Schober kancellár végül német nyelvű felzóltatásában méltatta Deila Torretta márkinak a közvetítés körül szerzett érdemeit és a maga részéről is kifejezte azt a reményét, hogy a mostani egyezmény megkötése után Ausztria és Magyarország viszonya fokozatosan javulni fog. ( Schober kancellár beszámol a velencei tárgyalásokról Bécs, október 13. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségitől.). Schober kancellár az osztrák delegációval együtt péntek reggel érkezik Bécsbe és talán már holnap, de esetleg csak szulyljalva összehivatja az osztrák külügyi bizottságot, amelynek ülésén be fog számolni a velencei konferencia eredményéről. A külügyi bizottság határozatától függ majd, hogy váljon véglegeseknek tekinthetők-e a velencei határozatok. Arról, hogy a kancellár a nemzetgyűlés® nek is beszámolna velencei útjáról, egyelőre nincs szó. Péntek délelőtt, rögtön a kancellárnak megérkezése után, minisztertanács lesz, amely a nyugatmagyarországi kérdéssel foglalkozik. Bethlen és Schober kielégítőnek találják a megegyezést Velence, október 13. ( Pesti Napló tudósítójától) A záróülásról távoztában gróf Bethlen István miniszterelnök kijelentette a hírlapíróknak, hogy bizonyos abban, hogy a magyar nemzetgyűlés el fogja fogadni a konferencia megállapodásait. Schober osztrák kancellár már tartózkodóbban nyilatkozott. Mindkét államférfi azonban megegyezett abban, hogy a megoldást kielégítőnek tartja és alkalmasnak arra, hogy előmozdítsa a Magyarország és Ausztria közötti barátságos viszony létrejöttét. (II.) Bethlen bízik az osztrák külügyi bizottság hozzájárulásában Bécs, október 13. A Neue Freieresse különtudósítója a következőket jelenti Velentcéből: Schober osztrák kancellárral tegnap folytatott megbeszélésemre vonatkozóan gróf Bethlen István magyar miniszterelnök a következhet mondotta nekem: — Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy összejövetelünk alapjait bevett szokás szerint előzetes diplomáciai megbeszélésekben megállapítottuk és kölcsönösen elismertük. Ellenkező esetben nem is lett volna értelme a velencei találkozásnak. Ellentétbént van a diplomáciai szokásokkal, ha az egyik fél nyilván taktikai okokból a fegállátt alaptól önhatalmasan el akar térni. Súlyos, indiszkréció nélkül a másik féllel szemben nem tehet ezt az alapot ennek a másik félnek előzetes hozzájárulása nélkül és a tárgyalások befejezése előtt a nyilvánossággal közölni. Szemben Schober kancellárnak ön előtt tett, kijelentésével, határozottan megállapíthatom, hogy ez az alap a mindkét fél számára kielégítő megegyezést nemcsak lehetővé, de valószínűvé is teszi, többet ér, mint a lappangó krízis, feltéve, hogy az eredmény jogos igényeinkkel számol. Az esetleges konfliktus belpolitikai, külpolitikai és fináncpolitikai következményei annál súlyosabbak, mennél tovább tart a konfliktus és már eddig is súlyos megterhelést jelentett Ausztria számára. Igényeinkkel pedig, legalább teoretien számolnak, ha Sopronról népszavazás dönt. Ez olyan álláspont, amelyet az osztrák szociáldemokrata párt, ha nem is mindig valami nagy politikai bölcseséggel, de állandóan hangoztatott. Mindenesetre sajnálattal kell konstatálni, hogy a magyarok „népjogellenes" magatartásukkal most mégis elérték azt az eredményt, hogy egy res judicatat revízió alá vettek. A soproni népszavazás eredménye tekintetében nem ringatjuk magunkat illúziókban. (MTI.) WVWWWVWVVVVVWVVVWAW/WSAA.V Mit szólnak Bécsben a megegyezéshez ? Bécs, október 13. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől) A Neue Freie Preschfe rendkívül örvendetesnek mondja a velencei megegyezést. Azt a reményét juttatja a kifejezésül hogy a parlamentek ratifikálni fogják a megegyezést és ekkor majd Ausztria és Magyarország, a békekötésnek ez a két áldozata, amely annyira rászorul a belső nyugalomra éskonszolidációra, végre igazán megnyugszik és a béke útjára térhet. A nyugatmagyarországi válság alapjában megrendítette mind a két országot. Ausztria kormányának arra kell törekednie, hogy most már teljes gazdasági megegyezést létesítsen Magyarországgal, megszüntesse a mostani gazdasági elzárkózást és a leggyorsabban terelje helyes mederbe a két ország közötti forgalmat. Olaszország nagy érdeme, hogy közvetítésével utal egyengetett a megegyezéshez. A többi esti lap még nem foglalt állást a velencei konferencia eredményével szemben, csak a Herchspost kérdezi, hol a béke egyetlen eredménye, ha Ausztriának le kell mondania Nyugatmagyarország egy részéről. A drágaság óriási, nyomasztóbb, mint valaha és a tartományi kormányzó szájából kellett azt a rossz hírt hallani, hogy három évvel a békehotás után ugyanolyan a helyzet, amilyen a háborúban volt. Mit vár Ausztria a soproni népszavazástól ? Bécs, október 13. A Winner Allgemeine Zeitung a következőket jelenti: Hogy milyen állást foglalnak el osztrák kormány és az osztrák politikai pártok ezzelaz egyezménnyel szemben,Ezt majd csak a legközelebbi napok mutatják meg. Elvileg azonban már ma is hangsulyozni lehet, hogy a megegyezés Akik az éjjeli Budapestet akarják megtéríteni * M (Sutyi tudósitónktól.) Hivő és jólelkű emberek nem mindennapi vállalk^asson kezdenek Budapesten. Sátszólag csak arról van szó, hogy a metodista egyház budape tt vezetői alkohol* és nikotinmentes éttéren! «kinyitását határozták el. Ez az étterem valószínűleg egy Hársfa utcai vendéglőhelyiségben lesz és nemcsak látogatóinak egészséges, olcsó testi táplálásáról akar gondoskodni, hanem egy kissé a lelki üdvösségéről is. Mégpedig nemcsak azokra, akik maguktól térnek be oda, akarja kiterjeszteni ezt a működését, hanem általában a nagyvárosi éjszaka rabjaira. Érdeklődtünk e különös terv részletei iránt , hogy bővebbet tudjunk meg róla, felkerestük a magyar metodisták vezetőjét, Funk szuperintendens urat. Kicsiny ház a Felsőerdősömetcában, a tiszta és fás udvarban hátul van a deríts és világos imaház, fönt pedig a második emeleten szerény polgári lakásban lakik a szuperintendens. Középmagas termetű német úr, vastag, szőke bajusszal és gondosan nyírott szőke ,kecskeszakállal, csillogó, professzoros szemüveget visel. Megerősíti hirünket Azt mondja: — Az éjszakai órákban, amikor az emberel a napi robotban kifáradva, nyugtalanító szórakozásokra indulnak, mi,eléjük akarunk állani és hozzájuk akarunk szólani Krisztus szavaival. Ezeknek az embereknek, az utca leányainak, az éjszakai utcák lovagjainak olyan az életük, hogy soha sincs alkalmuk elmerülni magukban és megtalálni azt a jó szellemet, amely mindnyájunkban él. Mi ennek a jó szellemnek, ennek a mindnyájunkban élő Krisztusnak a feltámadását igyekszünk lehetővé tenni. Majd így folytatja: — Egyéb terveink is vannak. Berlinben és több nagy nyugati városban egyéb metodista miszsziók is teljesítenek éjszakai szolgálatot. Félreeső utcákban, ahol a bűn virágzik, cirkálnak e misszió tagjai és megállítják a könnyelmű kalandokra és káros élvezetekre induló fiatalembereket, a bukni készülő vagy elbukott leányokat s felvilágosítják őket életük veszedelmes következményeiről. Mert igen sok ember csak azért lesz szerencsétlen és igen sok bűn, csak azért születik meg mert tudatlanságban élnek az emberek. — Gondolunk arra a másik üdvös missziónkra is, amely külföldön a részegség áldozataira figyel. Külföldi testvéreink gondjainkba veszik az éjszakai utcák iszákosait, a kocsiút mentén összeesett alkoholistákat és erre a célra épült otthonokba vezetik, ahol rendőri szigorúság helyett jó szavakat és jó könyveket kapnak. Tiszta és monoton hangon magyarázza igy Funk szuperintendens a metodisták terveit. Valami német alaposság van az előadásában, szinte tudományosan fejtegeti ezt a különös témát. — Mindenki természetesnek találja, — mondja — hogy a testi szerencsétlenekért kifutnak őrhelyükről a mentők és gondozásba veszik őket. Mi a lélek sérültjeit akarjuk kezelni. Búcsúzkodunk. Benit az utcán, a gyér lámpák árnyában már bontakozik az éjszakai élet. Mégis csak szép, hogy van valaki ebben a szédült nagyvárosban, aki gondol az éjszaka árnyaira, a lélek betegeire is és meg akarja gyógyítani őket. Ilogy is mondja a római, klasszikus? — „Nagy dolgokban akarni is elég . ." •