Pesti Napló, 1921. november (72. évfolyam, 243–269. szám)

1921-11-01 / 243. (244.) szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 60 kor. Negyed évre — 170 kor. Fél évre 340 kor évra_ — 660 kor. szám­ára. Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon — — 3 kor. Ausztriában 12 osztr. kor. 72;r«tfM**»i 243. Kedd, november 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ HIVATAL) Erzsébet-körut 18. szem. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-31 Nyomdai telefon: József 71-15, Felelős szerkesztő: József 62-86 Kiadóhivatal Wienban: I., Kohlmarkt 7. Nem véletlen, hogy sokan éppen, most fedezték fel a szabad sajtóban perlő nemzeti kincset. Az el­fogultság hónapokon keresztül nem akarta el­hinni, hogy­sé, ha egy újságíró kéziratát, mi­előtt azt a szedőnek adnák át, az államhata­lom közege böngészi át először, ez elsősorban nem az újságíró kellemetlenkedő magánügye. Igaz, az újságoknál dolgozók szebbet és job­bat is tudnának maguknak kívánni, mint ami a cenzúra. Amennyire bosszantó lehet valami, a cenzúra bizonyára az. De mik ezek az egyéni érzések a mellett az ártalom mellett, amely a sajtó lekötöttségéből a nemzetre és a nemzet minden egyes fiára hárul? Múló hatású szu­nyogcsípés, amelyet a fegyelmezett lélek észre sem vesz. Nem akarták ezt elhinni. Az egyszerű ember makacsságára jel­lemző vállvonogatás volt a válasz, ha meg­érttetni igyekeztünk, hogy a cenzúra a sajtót mint technikai objektumot alig-alig horzsolja. Ahol azor: un, tép, zúz, szakít, tör, rombol, se­bez, öl, az az ország teste lelke. A cenzúra azt je­lenti, hogy kioltották a világosságot, nem lá­tunk és kiszivattyúzták a környezetünkből a levegőt, s így nem halljuk a szomszédunk hangját. Nem látunk és nem hallunk; ez az, ha a sajtó nem tökéletesen szabad. Képzeljük el, mi történne egy tágas munkateremben, ahol több száz munkás vezényszóra egymás ke­zébe dolgozik, mi történne ott, ha hirtelen el­sötétítenék a műhelyt és valamilyen csuda folytán a levegő elveszítené hangterjesztő tu­lajdonságát? Nemde, a munka nem lehetne oly szabályos és egyöntetű, mint azelőtt volt. Zavar, zökkenés, félreértés, reccsenés egymást érné, még abban a legjobbik esetben is, ha va­lamennyien a jószándék­ maximumával vol­nának eltelve. Ugyanígy van a lekötött sajtó esetében is. A szabadsajtó a világosság és a tiszta hallás érzeteit kelti, míg a cenzúra szo­­báján végig­hurcolt újság ezer hát-hát, ezer kérdőjelet, ezer bizonytalanságot, ezer szédü­letet támaszt, az ország semminek sem hisz, mindenben kételkedik, képes rá, hogy a leg­nyilvánvalóbb hazugságot a kapcsos biblia le­velei közé tegye, s ugyanakkor a kézenfekvő va­lóságot mint képzeletszőtte humbugot hesse­gesse el magától. Ilyen sajtó mellett inognak meg a szívek és tántorodnak meg a jellemek. Ilyen siasjtó mellett terebélyesedik ki a kalandorvágy­, a minden­re-kaphatóság, és a semmi­vel-sem­ törő­dömség. Ilyen sajtó mellett teremnek meg a maihoz hasonló állapotok, amikor egyéni ér­dekek tobzódása győzedelmesked­hetik a köz­érdek felett és kis klikkek, egyes politikai cso­portok akarnoksága végromlásiba döntheti az országot. A legmeggyőződésesebb cenzornak is meg kell vallania, ha az ő véres ceruzája nem ütött volna a­blakot itt egy gondolaton, ott egy eszmén, s ha még többször az egész gondola­tot és az egész eszmét nem döfte volna le, ak­­kor Magyarországon nan nem az az atmo­szféra terjengene, amelyben a nemzet léte és nemléte ismét berelv­ésre kerülhettek. Ezt ma már azok is észreveszik, akik még néhány hét­tel ezelőtt a cenzúra megszüntetését sürgető kérdésekre azt felelték — majd bonjungozó kiskedden! Ma már ők is­ látják, mit jelent az, ha nincs egészséges közvélemény, amely irá­nyít, buzdít vagy visszatart. Mit jelent az, ha a nemzetgyűlés hallgat, a miniszterek csak a külföldi lapoknak Nyilatkoznak és az újságok minden , sZavjfel deszlilláló görebeken megy ke­resztül. ^F^ Nem magunknak, hanem az ország szá­m­ána kéri­ük­ tr tehát és kérünk ma is szabad sajtót— ami friss levegőt, napfényt és egész­séget jelent. A nagyhatalmak ujabb jegyzést­en az egész Habsburg-ház haladéktalan detponizálását követették a magyar­ kormány kényszer­helyzetében telését elfogadta ' noremifrat(nTmafc köve­az entente-nagyhatalmak budai­ban­ az alábbi jegyzéket nyújtó A minisztertanács egyhangú határozatát közölték a nagy- és kis-enteme budapesti képviselőivel A Magyar­ Távirati Iroda­­ gróf Bethlen István miniszterelnöknél A szövetséges nagy cilpSontáciai képvi Minis­zt Van szerencsénk kaafdrent­siiS sJaak a nagykövetek tanácsánálWfó&fi^í^létre/ "7 '• átadni: „A nagykövetek tanácsa, íimely megelégedéssel látta, hogy a magyar kormány , mi is lilfl illi'll «N­HI0­I tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rög­­tön e­éget vessen, ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határozatának, amely öt trónvesztés proklamálásának szükségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az ex­királyt, nem tekinthető ezen határozat végre­hajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggodalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen új,­MM kísérlete a Ma­gy­arországgal szomszédos államokban előidézett és tevékenyen közreműködnek annak le­csillapításában. Ugyanezen célból felszólítják a magyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja Károly exkirály trónvesztését és hogy ezt a trónvesztést — a nagykövetek ta­nácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott határozati értelmében — ter­jessze ki egyidejűleg a Habsburghoz valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány hoz­zá akarván járulni az általános béke fen­tartásához, haladék nélkül hozzálát ezen határozat végrehajtásához." Fogadja stcb. Castagneto s. k., K­ohler s. k., Fouchet s. k. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet a szomszéd­ országok egyre fokozódó katonai intézkedése, idéztek elő, rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, .• / . a k­ormány számára Jelenlegi kétíőszerfolfiszetésést nem volt más választás, mint a nagy fiatalsnsiinsk ezt as gjacse határozatát elfogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács idevonatkozó határozatát egyhangúlag hozta meg, amiről a magyar kormány a szövetséges nagyhatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, az S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még a mai nap folyamán közölte.­­ Minthogy az entente-nagyhatalmak kívánságuknak a törvényhozás által való elfogadá­sára záros határidőt szabtak, a kormány a nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intéz­kedéseket megteszi. 1. Jugoszlávia ellana Mzin­­ akar piax L­ tt L­agjosa» leszerelést Milano, október 31. (A Pesti,Napló tudósítójától.) A Corriere della Sera azt írja, hogy Jugoszlá­via a franciáig angol intelmek ellenére sem­ akar engedni."T­ mindenképpen ragaszkodik ahoz, hogy Magyarország leszerelése Jugoszláv ellenőrzés alatt m­enjen vég­be s hogy Jugoszlávia megkapja' Ma­gyarországtól!" a mozgósítási költségeket. (II.) Páris, október 31. Mivel Károly király vonakodik lemondani és Magyarország területét elhagyni, a nagyhatalmak értesítették Magyarországot, hogy a kis-ente­nte készülődéseivel" nem­ fognak szembeszállani, ha Károly király lemondása tovább is elhúzódnék. Románia, Csehország és Jugoszlávia képviselői szóbelileg sürgették a magyar külügyminiszternél, hogy haíladéktalannul tegyék meg a szükséges intéz­kedéseket a Habsburgok trán vesztésének prokla­málására. (MTI.­. .•••• • , Bécs, október 31. (A­reáti Napló bécsi" szerkessz­ségétől.­) Hami­ román kő­nyilakkozik a magyar kérdésről. ismét megszólalt és ismételte azt a kije­lentését, hogy Románia mindenben egyetért szö­vetségeseivel, támogatja azok anyagi követeléseit is, de a maga részéről nem kéri a mozgósítás költ­ségeinek megtérítését, már azért sem, mert hiszen Romániá­ban még nekn­ is mozgósítottak. Diamandi is megerősítette, hogy a hétfőn Budapesten átadott jegyzék nem ultimátum, csak igen erélyes diplomá­ciai lépés, mellyel Magyyarországot megszállással fenyegetik meg arra az esetre, hogyha nem­ ad tár­giai garanciákat a Habsburg-ház végleges trónfosztá­sára vonatkozóan. Bécs, október 31. „ (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) r­­­v * AJ Neue Freie Presse jól informált helyről azt közli,hogy "A kis- és a nagy-entente között a ki­­rálymentésben tartó kompromisszum elérését c­él­ú birgyklánok­ meglehetősen elhúzódnak és eddig nem vezettek kellő eredményre. A nagym­­enténak lé­­pése­i."Belgrádban nem keltettek valami ua±ly ha­tást s a helyzetnek veszélyes volta abban rajlik, hogy Belgrádban is már túlságosan messire mentek, semhogy visszafordulhassanak. Mindamellett a nagy-elszente tigrísz -erejével rajta van, hogy­ elhá­rítsa a háborús vesizedelm­et, ^ ' • ' é

Next