Pesti Napló, 1921. december (72. évfolyam, 270–294. szám)
1921-12-31 / 294. szám
6 Szombati PESTI NAPLÓ 1921 december 31. NAPI HÍREK A táncrendőrkézen Magánlakásban sem szabad túlzottan mulatozni (Saját tudósítónktól.) Egy belügyminiszteri rendelet utasításához híven a rendőrség elhatározta, hogy az úgynevezett táncmániát megrendszabályozza A belügyminiszternek és a rendőrségnek az a nézete, hogy megengedhetetlen mulatozások és dáridók folyjanak minden előzetes rendőri hatósági engedelem nélkül. Ezekben a mulatságokban az erkölcs a legnagyobb veszedelemben forog. A tánc szrámora annyira elkábítja főképpen az ifjúságot, hogy az erkölcsi korlátokat szívesen félretolja. De ezenkívül a zabolátlan táncszen Vedelem arra is alkalmas, hogy „a társadalmi osztályok között fennálló békés egyensúlyt megingassa". A rendőrség ennélfogva arra utasította közegeit, ellenőrizzék szigorúan azokat a helyiségeket, amelyekbentáncolni szoktak. De ne csak a nyilvános helyiségekbe kukkantsanak be, még a magánházakba is nézzenek be s győződjenek meg, nem folyik-e ott hatósági engedelem nélkül való táncmulatság. Ha igen, a jegyzőkönyv s annak minden rendőri büntető következménye! A belügyminiszter és rendőrség e táncellenes állásfoglalásának nem vagyunk képesek a helyes okait megtalálni. Úgy a belügyminiszternek, mint a rendőrségnek alkalmasint van annyi élettapasztalata, hogy tudja — a közerkölcsök jóvolta vagy rossz volta sem a tánctermekben dől el. Az iskolától kezdve, a templomon keresztül, egészen addig, hogy példának okáért egy rendőrőrszem miképpen viselkedik a közönséggel szemben — száz más faktornak döntőbb hatása van a hatóságok féltette erkölcsre, mint akár a legféktelenebb táncmulatságnak. Akármennyire elterjedt is a táncjárvány, ez még mindig oly szűk körre terjed ki, hogy egyáltalán nem okolja meg a rendőri beavatkozást. Hiszen századokon keresztül nem egyszer igyekeztek ezt az erkölcstelenségre csábító alkalmat kiirtani. Sohasem sikerült. Minél jobban üldözték a hatóságok, annál vágyóbban vetették magukat utána aZ emberek. Végül is belátták, hogy a tánc tulajdonképpen csak szórakozás, mulatság s ártalmatlanná és erkölcstelenné csak azok tehetik, akik már amúgy is erkölcstelenek. Eléggé szigorú egyházatyák szintén ezt e nézetet vallják. Érthetetlen tehát, hogy a mi hatóságaink a tánc ellen való elvakultságot ismét előveszik a lomtárból. A „társadalmi osztályok között fennálló békés egyensúlyt" szintén nem a shimmy és a cakewalk ingatják meg. Ha egyetlenegy táncteremben sem fognak táncolni, azért a vagyontalan rétegeknek ezer és ezer alkatmak lesz a nap minden szakában megállapítaniuk a közöttük és a vagyonos rétegek között lévő különbségeket. Ha — Isten őrizzen! — meginog ez az egyensúly, esküt lehet rá tenni, hogy ebben a megingatásban a táncnak semmiféle része nem volt. Bizonyos tehát, hogy a hatóságok ezzel a táncrendelettel elvetették kissé a sulykot. Kellemetlen ez a momentum éppen most, amikor lassanként a háború és forradalmak okozta láncoktól apránként megszabadulunk.A kivételes intézkedéseket egymásután vonták be, lassanként visszanyerjük a régi szabadságokat s amikor ez a folyamat éppen kibontakozni készül, a belügyminiszter leül az íróasztalához és megírja ezt a rendeletet. Igaz, nem nagy sor, — mondjuk, bolhacsipés az egész — de azért elég kellemetlenkedés lesz belőle. Talán több is kelleténél. De az majdnem bizonyos, hogy bevallott célját, a közerkölcsök megjavítását, elérni nem fogja. Kérdéssel fordultunk egyébként a főkapitánysághoz, hogy miként akarják ezt a rendelket végrehajtani. A következő felvilágosítást kaptuk: A túlzott mulatozások ellen szóló rendelkezés egyáltalában nem kíván behatolni a magánlakások esetébe. A rendelet nem foglal magában zaklatást a magánlakásokat illetően. Viszont ez nem jelenti azt, hogy magánlakásokban a rendes családi összejövetelek kereteit túlhaladó mulatozásokat lehessen folytatni. A rendőrség nem fog háborgatni otthonában senkit, akimegengedhető módon szórakozik otthon. Nem fogja tűrni azonban azt, hogy magánlakásokban dőzsöljenek. Ezek ellen fog csak a rendőrség eljárni. Ebből a magyarázatból, sajnos, szintén nem lehet jobban kiokosodni. Hol a határ a túlzott és nem túlzott házimulatság közt? S mi lesz a holnapi szilveszteri mulatságokkal? A „sírva vigad a magyar" jelszavából mikor és hol lesz egy rendőri kihágás? És ki fogja ezt tliirálni? — A sarki rendőr? . . . Vorarlberg, Salzburg, Karintia, Stfájerország és Felső-Ausztria kötvet. Bécs, december 30. (- Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Dr. Seidle tiroli képviselő, a tiroli Heimwehr szervezője, egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy abban az esetben, ha Tirol elhatározza önállóságát, akkor a pénzügyi kérdések megoldása nem fog akadályul szolgálni. A tiroli vasutak, mint minden hegyi vasút, aktívak, úgy hogy részükre vevő, vagy bérlő könnyen akad. Ha az önállósítás céljaira tőke lesz szükséges, a kellő pillanatban azt is könnyen meg lehet szerezni. Seidle ezután kijelentette, hogy az idevágó tárgyalások már előrehaladtak. Na Tirol elszakad az osztrák államszövetségtől, akkor valutáns szempontból is elkülönül, mégpedig vagy azzal, hogy idegen valutára tér át, vagy olyképpen, hogy a határ elzárása után keresztülviszi a lebélyegzést. A pénzügyi bizottságnak erre vonatkozóan már kész terve van. Az elszakadás belpolitikai ellentállással nem fogtalálkozni. Tirol önállósításának jelszava oly erős, hogy mindenkit magával ragad. Az elszakadásnak a szociáldemokrata vasutasokon kívül csak néhány túlzott kartosta lesz az ellenfele. A Heimweltr mindenre elkészült és a döntő napon mindenképpen fenn tudja majd tartani a rendet. Gazdasági forgalom Béccsel már amúgy sem igen volt. A gazdasági gépeket például Münchenből veszi a lakosság, ahonnan kisebb a szállítási költség. Ezzel minden egyes paraszt tisztában van. A kulturális érintkezés is nem Béccsel, hanem Münchennel történik. Egyébként Tirol nem lesz az egyetlen elszakadó állása, mert Vorarlberg ugyanabban a pillanatban követi, utána jön pedig Salzburg, Karintia, Stájerország és Felső-Ausztria is. Tirolnak azonban el kell kezdenie a dolgot, Bécset valószínűleg internacionalizálni fogják, ahogy Anglia is akarja, mégpedig megfelelő Hinterlanddal, amelyet valószínűleg Alsó-Ausztria fog alkotni. Lehetséges, hogy Bécsnek jobb dolga lesz, mint ma van. A tiroliak oly alpesi szövetséges köztársaságot akarnak, amilyen Svájc. Hazaárulásról szó sincsen. A saintgermaini szerződéshez Tirol annak idején nem járult hozzá. Itteni politikai körökben nem veszik túlságosan komolyan Seidle képviselőnyilatkozatait, bár tisztában vannak azzal, hogy Táraiban nagyon erős az elszakadó mozgalom és a tiroli Heimwehr el van szánva mindenre. — Ünnepies mise a koronázás évfordulóján. A budai koronázó Mátyás-templomban ma délelőtt ünnepies mise volt IV. Károly király megkoronázásának évfordulója alkalmából. A templomban nagy közönség gyűlt össze, melynek soraiban ott volt az arisztokrácia és a közélet számos tagja. Küldöttséggel képviseltette magát az orosz monarchisták miagyarítóselági egyesülete is. Az ünnepies misét Hanauer István váci püspök celebrálta fényes papi segédlettel. A kormányzó újévkor nem lesz Budapesten, Horthy Miklós kormányzó az újév napját a fővárostól távol tölti, családjával együtt. A királyi palota előcsarnokában ívek lesznek kitéve azok számára, akik a kormányzónak és családjának az évforduló alkalmából szerencsekivánlataikat kifejezni óhajtják. —• Sajtószabadság kolportázsjog nélkül. Nincs szükség új, szigorúbb sajtótörvényre, — mondotta Ornegor Miklós a nemzetgyűlés pénteki ülésén — mert hiszen a régi még ki sincs próbálva. Beszéde során a képviselő úr aztán megemlítette azt is, hogy a sajtószabadságnak nemcsak a cenzúramentesség, hanem a szabad terjesztés is lényeges feltétele. Nem mondott újságot Grieger képviselő úr, legalább nekünk, — akik folyton ezt hirdetjük, sürgetjük és reklamáljuk, — nem. De örülünk neki, hogy ebben a kérdésben most már ő is egy véleményen van velünk s erről a nemzetgyűlés szine előtt tett tanúságot. A cenzúra raeg-Büntetése önmagában nem biztositéka a sajtószabadságnak, amelyet a terjesztési idő megvonása, felfüggesztés» vagy rosszindulat« kezelése bármely pillanatban illuzóriussá tehet. Hiába íródik meg szabadon az újság, ha azt elsülyesztik, sőt megíródhat, ha a terjesztési tilalom Damokles-kardja állandóan ott lós feje fölött. Micsoda szabad, független véleményt nyilváníthat az a sajtó, amelynek terjesztési engedélyét egy nem tetsző sor miatt bármikor megvonhatja a kormány? A censura megszüntetésével csak az egyik bilincs hullott le rólunk, a másik még rajtunk van s szorítását érzi az egész magyar sajtó, sőt a közvélemény is. Meg kell ezt a panaszt hallani végre az ország házában is s be kell látni ott is, hogy így a cenzúramentesség nagyszerű vívmánya nem ér egy hajítófát. Mert miféle sajtószabadság az olyan, amely lehetővé teszi például azt, hogy az ellenzéki sajtótól egy szép napon — mondjuk éppen a választások előtt — elvonja a belügyminiszter a terjesztési jogot? — Nesze semmi, fogd meg jól. — A pénzügyminiszter a hadviselt közszolgálati alkalmazottakról. A hadviselt közszolgálati alkalmazottiak küldöttsége felkereste ma Kállay Tibor pénzügyminisztert, átadva neki azt az emlékiratot, amely a hadviselt közszolgálati alkalmazottak sérelmeit és ezeknek orvoslási módját tartalmazza. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy át" érzi a hadviseltek kérelmeinek jogosságát, egyúttal sajnálkozását fejezte ki azon, hog a hadlviselteknek a nemzetgyűlés és az őhivatali elődje által is elismert jogos igényeit a legutóbbi kinevezések alkalmával, amelyeket éppen reparációnak szántak, egyes szolgálati ágaknálfigyelmen kívül hagyták. A maga részéről kilátásba helyezte hogy a kérdést nemcsak a saját tárcájánál fogja vizsgálat tárgyává tenni, hanem minisztertársainál is közbe fog lépni. — A nemzetközi Duna-bizottság — Budapesten Prágából jelentik. Ellenkezően hangzó jelentésekkel szemben megállapítható, hogy a nemzetközi Duna-bizottság január elsején még nem rendezkedik be Pozsonyban, minthogy az elhelyezkedéséhez szükséges helyiségeket csak az úgynevezett Dunapalota felépítése után tudják rendelkezésére bocsátani. A bizottság ez időpontig Bécsben vagy Budapesten rendezi be hivatalait. — Éjszakai botrány a Szarvas-téren. A csütörtökről péntekre virradó éjjel a budai Szarvastéren több uriruhás egyén nagy lármát csapott, majd botokkal leütötték a „Borsszem Jankó" című vicclap nagy réztábláját. A zajra megjelent a helyszínen a 2761. számú rendőr, aki igazoltatni akarta az éjszakai csendháborítókat, ezek azonban ellenszegültek és tovább is kiabáltak. A vita hevében kifejtették a rendőrnek álláspontjukat, mely szerint az összes destruktív sajtótermékeket ki kell irtani és megjegyezték, hogy éjszakai munkájuk is ezt a célt szolgálja. A rendőrt, úgy látszik, nem elégítette ki ez a figyelemreméltó magyarázat és közben elősiető társai segítségével az őrszobába akarta kísérni a hangos társaságot, amelynek azonban több tagja nem várta meg a rendőri hatalom ilyen beavatkozását és megfutamodott. Végül is az éjjeli csenédzavaróik közül hármat bekísértek az őrszobába, ahol megállapították, hogy Lendvay István író, Almay Ernő orvostanhallgató és Honokay József iparművész voltak az éjszaka rajongói. Mindhármaik ellen megindult az eljárás hatóság elleni erőszak és éjjeli csendháborítás miatt. Ezen kívül a károsult vállalat tizenötezer korona kár erejéig polgári pert indított el tőlük. Gróf Cziráky József lett a Károlyi-hitbizomány gondnoka. Gróf Andrássy Gyula lemondott a gróf Károlyi Mihály-féle hitbizomány gondnoki tisztéről s helyette most vejét, gróf Cziráky Józsiét nevezték ki a hitbizomány gondnokává. A hitbizomány zárgondnoka továbbra is dr. Grecsák Károly marad. — Nagy-Prága. Prágából jelenti tudósítónk. Január 1-én Prágának harmincnyolc szomszédközségét egyesítették a fővárossal, úgy, hogy Nagy-Prágának hatszázhetvenhatezer lakosa lesz. (II.)