Pesti Napló, 1921. december (72. évfolyam, 270–294. szám)

1921-12-31 / 294. szám

6 Szombat­i PESTI NAPLÓ 1921 december 31. NAPI HÍREK A tánc­­rendőrkézen Magánlakásban sem szabad túlzottan mulatozni (Saját tudósítónktól.) Egy belügyminiszteri ren­delet utasításához híven a rendőrség elhatározta, hogy az úgynevezett táncmániát megrendszabályozza A belügyminiszternek és a rendőrségnek az a nézete, hogy megengedhetetlen mulatozások és dáridók foly­ja­nak minden előzetes rendőri hatósági engedelem nél­kül. Ezekben­ a mulatságokban az erkölcs a legnagyobb veszedelemben forog. A tánc szrámora annyira elkábítja főképpen az ifjúságot, hogy az erkölcsi korlátokat szí­vesen félretolja. De ezenkívül a zabolátlan táncszen­ Vedelem arra is alkalmas, hogy „a társadalmi osztá­lyok között fennálló békés egyensúlyt megingassa". A rendőrség ennélfogva arra utasította közegeit, ellen­őrizzék szigorúan azokat a helyiségeket, amelyekben­­táncolni szoktak. De ne csak a nyilvános helyiségekbe kukkantsanak be, még a magánházakba is nézzenek be s győződjenek meg, nem folyik-e ott hatósági en­gedelem nélkül való táncmulatság. Ha igen, a jegyző­könyv s annak minden rendőri büntető következ­ménye! A belügyminiszter és rendőrség e táncellenes állásfoglalásának nem vagyunk képesek a he­lyes okait megtalálni. Úgy a belügyminiszternek, mint a rendőrségnek alkalmasint van annyi élettapasztalata, hogy tudja — a közerkölcsök jóvolta vagy rossz volta s­em a tánctermekben dől el. Az iskolától kezdve, a templomon keresztül, egészen addig, hogy­ példának okáért egy rendőrőrszem miképpen viselkedik a kö­zönséggel szemben — száz más faktornak döntőbb ha­tása van a hatóságok féltette erkölcsre, mint akár a legféktelenebb táncmulatságnak. Akármennyire elter­jedt is a táncjárvány, ez még mindig oly szűk körre terjed ki, hogy egyáltalán nem okolja meg a rendőri beavatkozást. Hiszen századokon keresztül nem egy­szer igyekeztek ezt az erkölcstelenségre csábító alkal­mat kiirtani. Sohasem sikerült. Minél jobban üldözték a hatóságok, annál vágyóbban vetették magukat utána aZ emberek. Végül is belátták, hogy a tánc tulajdon­képpen csak szórakozás, mulatság s ártalmatlanná és erkölcstelenné csak azok tehetik, akik már amúgy is erkölcstelenek. Eléggé szigorú egyházatyák szintén ezt e nézetet vallják. Érthetetlen tehát, hogy a mi hatósá­gaink a tánc ellen való elvakultságot ismét előveszik a lomtárból. A „társadalmi osztályok között fennálló bé­kés egyensúlyt" szintén nem a shimmy és a cake­walk ingatják meg. Ha egyetlenegy táncteremben sem fognak táncolni, azért a vagyontalan rétegeknek ezer és ezer alkatm­ak lesz a nap minden szakában meg­állapítaniuk a közöttük és a vagyonos rétegek között lévő különbségeket. Ha — Isten őrizzen! — meginog ez az egyensúly, esküt lehet rá tenni, hogy ebben a megingatásban a táncnak semmiféle része nem volt. Bizonyos tehát, hogy a hatóságok ezzel a táncrende­lettel elvetették kissé a sulykot. Kellemetlen ez a momen­tum éppen most, amikor lassanként a háború és for­radalmak okozta láncoktól apránként megszabadulunk.­­A kivételes intézkedéseket egymásután von­ták be, las­sanként visszanyerjük a régi szabadságokat s amikor ez a folyamat éppen kibontakozni készül, a belügy­miniszter leül az íróasztalához és megírja ezt a ren­deletet. Igaz, nem nagy sor, — mondjuk, bolhacsipés az egész — de azért elég kellemetlenkedés lesz belőle. Talán több is kelleténél. De az majdnem bizonyos, hogy bevallott célját, a közerkölcsök megjavítását, elérni nem fogja. Kérdéssel fordultunk egyébként a főkapitányság­hoz, hogy miként akarják ezt a rendelket végrehajtani. A következő felvilágosítást kaptuk: A túlzott mulatozások ellen szóló rendelkezés egyáltalában nem kíván behatolni a magánlakások esetébe. A rendelet nem foglal magában zaklatást a magánlakásokat illetően. Viszont ez nem jelenti azt, hogy magánlakásokban a rendes családi összejövetelek kereteit túlhaladó­ mulatozásokat lehessen folytatni. A rendőrség nem fog háborgatni otthonában senkit, aki­­megengedhető módon szórakozik otthon. Nem fogja tűrni azonban azt, hogy magánlakásokban dőzsöljenek. Ezek ellen fog csak a rendőrség eljárni. Ebből a magyarázatból, sajnos, szintén nem lehet jobban kiokosodni. Hol a határ a túlzott és nem túlzott házimulatság közt? S mi lesz a holnapi szilveszteri mulatságokkal? A „sírva vigad a magyar" jelszavából mikor és hol lesz egy rendőri kihágás? És ki fogja ezt tliirálni? — A sarki rendőr? . . . Vorarlberg, Salzburg, Karintia, Stfájerország és Felső-Ausztria kötvet. Bécs, december 30. (-­ Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Dr. Seidle tiroli képviselő, a tiroli Heimwehr szervezője, egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, h­ogy abban az eset­ben, ha Tirol elhatározza önállóságát, akkor a pénzügyi kérdések megoldása nem fog akadályul szolgálni. A tiroli vasutak, mint minden hegyi vasút, aktí­vak, úgy hogy részükre vevő, vagy bérlő könnyen akad. Ha az önállósítás céljaira tőke lesz szüksé­ges, a kellő pillanatban azt is könnyen meg lehet szerezni. Seidle ezután kijelentette, hogy az ide­vágó tárgyalások már előrehaladtak. N­a Tirol el­szakad az osztrák államszövetségtől, akkor valu­tán­s szempontból is elkülönül, még­pedig vagy az­zal, hogy idegen valutára tér át, vagy olyképpen, hogy a határ elzárása után keresztülviszi a lebél­­yegzést. A pénzügyi bizottságnak erre vonatkozóan már kész terve van. Az elszakadás belpolitikai ellentállással nem fog­­találkozni. Tirol önállósításának jelszava oly erős, hogy mindenkit ma­gával ragad. Az elszakadásnak a szociáldemokrata vasutasokon kívül csak néhány túlzott kartosta lesz az ellenfele. A Heimweltr mindenre elkészült és a döntő napon mindenképpen fenn tudja majd tartani a rendet. Gazdasági forgalom Béccsel már amúgy sem igen volt. A gazdasági gépeket például Münchenből veszi a lakosság, ahonnan kisebb a szállítási költ­ség. Ezzel minden egyes paraszt tisztában van. A kulturális érintkezés is nem Béccsel, hanem Mün­chennel történik. Egyébként Tirol nem lesz az egyetlen el­szakadó állása, m­ert Vorarlberg ugyan­abban a pillanatban követi, utána jön pedig Salzburg, Karintia, Stájerország és Felső-Ausztria is. Tirolnak azonban el kell kez­denie a dolgot, Bécset valószínűleg internacionalizálni fogják, ahogy Anglia is akarja, még­pedig megfelelő Hin­te­rlanddal, amelyet valószínűleg Alsó-Ausztria fog­ alkotni. Lehetséges, hogy Bécsnek jobb dolga lesz, mint ma van. A tiroliak oly alpesi szövetséges köz­társaságot akarnak, amilyen Svájc. Hazaárulásról szó sincsen. A saintgermaini szerződéshez Tirol annak idején nem járult hozzá. Itteni politikai körökben nem veszik túlságo­san komolyan Seidle képviselő­­nyilatkozatait, bár tisztában vannak azzal, hogy Táraiban nagyon erős az elszakadó mozgalom és a tiroli Heimwehr el van szánva mindenre. — Ünnepies m­is­e a koronázás évfordulóján. A budai koronázó Mátyás-templomban ma délelőtt ü­nnepies mise volt IV. Károly király megkoroná­zásának évfordulója alkalmából. A templomban nagy közönség gyűlt össze, melynek soraiban ott volt az arisztokrácia és a közélet számos tagja. Küldöttséggel képviseltette magát az orosz monar­chistá­k m­iagyarítóselági egyesülete is. Az ü­nnepies misét Hanauer István váci püspök celebrálta fényes papi segédlettel.­­ A kormányzó újévkor nem lesz Budapesten, Horthy Miklós kormányzó az újév napját a fővá­rostól távol tölti, családjával együtt. A királyi pa­lota előcsarnokában ívek lesznek kitéve azok szá­mára, akik a kormányzónak és családjának az év­forduló alkalmából szerencsekivánlataikat kifejezni óhajtják. —• Sajtószabadság kolportázsjog nélkül. Nincs szükség új, szigorúbb sajtótörvényre, — mondotta Ornegor Miklós a nemzetgyűlés pénteki ü­lésén — mert hiszen a régi még ki sincs próbálva. Be­széde során a képviselő­ úr aztán megemlítette azt is, hogy a sajtószabadságnak nemcsak a cenzúra­mentesség, hanem a szabad terjesztés is lényeges feltétele. Nem mondott újságot Grieger képviselő úr, legalább nekünk, — akik folyton ezt hirdet­jük, sürgetjük és reklamáljuk, — nem. De örü­lünk neki, h­ogy ebben a kérdésben most már ő is egy véleményen van velünk s erről a nemzet­gyűlés szine előtt tett tanúságot. A cenzúra raeg-B­üntetése önmagában nem biztositéka a sajtósza­badságnak, amelyet a terjesztési idő megvonása, felfüggesztés» vagy rosszindulat« kezelése bármely pillanatban illuzóriussá tehet. Hiába íródik meg szabadon az újság, ha azt elsülyesztik, sőt meg­íródhat, ha a terjesztési tilalom Damokles-kardja állandóan ott lós feje fölött. Micsoda szabad, független véleményt nyilváníthat az a sajtó, amely­nek terjesztési engedélyét egy nem tetsző sor miatt bármikor megvonhatja a kormány? A cen­sura megszüntetésével csak az egyik bilincs hul­lott le rólun­k, a m­ásik még rajtunk van s szorí­tását érzi az egész magyar sajtó, sőt a közvéle­mény is. Meg kell ezt a panaszt hallani végre az ország házában is s be kell látni ott is, hogy így a cenzúramentesség nagyszerű vívmánya nem ér egy hajítófát. Mert miféle sajtószabadság az olyan, amely lehetővé teszi például azt, hogy az ellen­zéki sajtótól egy szép napon — mondjuk éppen a választások előtt — elvonja a belügyminiszter a terjesztési jogot? — Nesze semmi, fogd meg jól. — A pénzügyminiszter a hadviselt közszolgálati alkalmazottakról. A hadviselt közszolgálati alkal­mazottiak küldöttsége felkereste ma Kállay Tibor pénzügyminisztert, átadva ne­ki azt az emlékira­tot, amely a hadviselt közszolgálati alkalmazot­tak sérelmeit és ezeknek orvoslási módját tartal­m­azza. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy át­" érzi a hadviseltek kérelmeinek jogosságát, egyút­tal sajnálkozását fejezte ki azon, hog a ha­dlvi­s­­elteknek a nemzetgyűlés és az ő­­hivatali elődje által is elismert jogos igényeit a legutóbbi kine­vezések alkalmával, amelyeket éppen reparáció­nak szánta­k, egyes szolgálati ágaknál­­figyelmen­ kívül hagyták. A maga részéről kilátásba helyezte hogy a kérdést nemcsak a saját tárcájánál fogja vizsgálat tárgyává tenni, hanem minisztertársainál is közbe fog lépni. — A nemzetközi Duna-bizottság — Budapesten Prágából jelentik. Ellenkezően hangzó jelentések­kel szemben megállapítható, hogy a nemzetközi Duna-bizottság január elsején még nem rendez­kedik be Pozsonyban, minthogy az elhelyezkedé­séhez szükséges helyiségeket csak az úgynevezett Dunapalota felépítése után tudják rendelkezésére bocsátani. A bizottság ez időpontig Bécsben vagy Budapesten rendezi be hivatalait. — Éjszakai botrány a Szarvas-téren. A csü­törtökről péntekre virradó éjjel a budai Szarvas­téren több uriruhás egyén nagy lármát csapott, majd botokkal leütötték a „Borsszem Jankó" című vicclap nagy réztábláját. A zajra megjelent a hely­színen a 2761. számú rendőr, aki igazoltatni akarta az éjszakai csendháborítókat, ezek azonban ellen­szegültek és tovább is kiabáltak. A vita hevében ki­fejtették a rendőrnek álláspontjukat, mely szerint az összes destruktív sajtótermékeket ki kell irtani és megjegyezték, hogy éjszakai munkájuk is ezt a célt szolgálja. A rendőrt, úgy látszik, nem elégí­tette ki ez a figyelemreméltó magyarázat és közben­­ elősiető társai segítségével az őrszobába akarta kí­sérni a hangos társaságot, amelynek azonban több tagja nem várta meg a rendőri hatalom ilyen be­avatkozását és megfutamodott. Végül is az éjjeli csenédzavar­óik közül hármat bekísértek az őrszo­bába, ahol megállapították, hogy Lendvay István író, Almay Ernő orvostanhallgató és Honokay Jó­zsef iparművész voltak az éjszaka rajongói. Mind­hármaik ellen megindult az eljárás hatóság elleni erőszak és éjjeli csendháborítás miatt. Ezen kívül a károsult vállalat tizenötezer korona kár erejéig pol­gári pert indított el tőlük.­­ Gróf Cziráky József lett a Károlyi-hitbizo­mány gondnoka. Gróf Andrássy Gyula lemondott a gróf Károlyi Mihály-féle hitbizomány gondnoki tisztéről s helyette most vejét, gróf Cziráky Józsi­­ét nevezték ki a hitbizom­ány gondnokává. A hit­­­bizomány zárgondnoka továbbra is dr. Grecsák Ká­roly marad. — Nagy-Prága. Prágából jelenti tudósítónk. Január 1-én Prágának harmincnyolc szomszédköz­ségét egyesítették a fővárossal, úgy, hogy Nagy-Prágának hatszázhetvenhat­ezer lakosa lesz. (II.)

Next