Pesti Napló, 1921. december (72. évfolyam, 270–294. szám)

1921-12-31 / 294. szám

4 SzíHulmi PESTI NAFILC 1021 decaminar 31. Engedélyezni fogják a footballmérkőzéseket A betiltó végzés félreértésen alapult.Felfüggesztették a Kispesti AC játékjogát !(Saját tudósítónktól) A Labdarúgó Szövetség j­ala esti tanácsülésén interpelláció formájában szóba került a footba 11 mérkőőzések betiltása, amelyről a sportegyesületek úgyszólván csak a sajtó híradá­sából értesültek, de eddig hivatalosan tudomást nem nyertek. Ma sem tudják, ki tiltotta be a mér­kőzéseket és a tilalom mennyi időre szól. Kérik te­hát a MLSz elnökségét, hogy az ügyről hivatalos formában tájékoztassa őket Az interpellációra dr. Mammusich Mihály, a Szövetség ügyésze adta meg a választ. Ismertetve az ügy előzményeit, elmondotta, hogy a Kispest—MTK-mérkőzésen történt bot­rány volt a közvetlen­­oka a főkapitány­ság betiltó végzésének, amely Ideiglenes jellegű és arra szorítkozik, hogy a rendőrség nem ad en­gedélyt a nyilvános mérkőzések megtartására, ám azért közönség nélkül továbbra is játszhatnak a csapatok. . Nagy feltűnést teh­ett az a bejelentése, hogy a mérkőzések betiltása tulajdonképpen félreértésen alapult amennyiben a rendőrség félremagyarázta a belügy­miniszter rendeletét. Eszerint a rendőrségnek szi­gorú felügyeletet kellett gyakorolnia a mérkőzések felett és az esetleg előforduló rendzavarásokról je­lentést tenni a belügyminisztériumnak, hogy a hi­bás egyesület ellen eljárhassanak. A minisztérium tudatában a sport nagy fontosságának, mindent el­követ annak fejlesztése érdekében és ezért méltá­nyolva a Magyar Labdarúgók Szövetsége kérését, a belügyminisztérium január folyamán an­kétot rendez, amelyen a rendőrség és a MLSz képviselői megvitathatják a botrá­nyos incidensek megakadályozására szük­séges lépéseket. Különben úgy a belügyminisztériumban, mint a fő­kapitányságon megértéssel kezelik a sport ügyét és így egészen bizonyos, hogy a nyilvános mérkőzések megtartását még a hivatalos footballszezon megkezdése előtt engedélyezni fogják. A tanács örömmel vette tudomásul a jelentést, amely reményt nyújt arra, hogy a tavaszi nagy­szabású programmot zökkenő nélkü­l lebonyolítt­hatják. Nagy érdeklődés előzte meg a tanács állásfog­lalását a kispesti ügyben. A fegyelmi bizottság ugyanis oly irányú javaslatot tett a tanácsnak, hogy a KAC játékjogát függesszék fel. Mielőtt a javas­lat tárgyalására került volna a sor, felállt Boldog Nándor tanácstag, a KAC footballintézője és klubja nevében a következő kijelentést tette: —^A KAC a maga részéről helytelennek tartja, hogy a tanács már most állást foglal, mielőtt még a KAC-nak módjában volna a maga védekezését az illetékes fórum előtt előadni. Mi ebben a kínos ügyben, úgymond, amely nemcsak reánk, de az egész labdarúgósportra kínos, egyelőre megmara­dunk a védekezésben. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a labdarúgó sport általában ma milyen hí­nárban van és azzal is tisztában vagyunk, hogy a tanács minden egyes tagja nagyon jól ismeri a mai footballviszonyokat. Éppen ezért bízunk abban, hogy úgy a tanács, mint az ítélkezésre hivatott szervek számot vetnek lelkiismeretükkel, mielőtt pálcát törnek a felett a klub felett, amelynek volt bátorsága arra, hogy a maga kebelén belül megs tegye az első lépést a tisztulás felé. A KAC tudja, mivel tartozik múltjának, mivel tartozik Kispest városának s így minden rendelkezésére álló esz­közt meg fog ragadni arra, hogy a maga igazságát megvédje. A tanács úgy találta, hogy a KAC a bejelentett védekezés helyett a többi egyesületeket támadja, másrészt pedig a tanács hibásnak minősítette a klubot az amatőrség­e­n­ elkövetett szabályta­lanságokba , ezért egy­hangúlag a já­tékjog ftl­e­ngesztése mellett döntött. •— A KAC azzal vádolja meg a társegyesülete­ket, — mondta az er'ik tanácstag hagytyű^pefe­m is hasonló üzelmeij folynak. Felszólítjuk, bizonyítsa­ be a vádjait, hogy végre egyszer rend legyen a ma­gyar footballsportban és mindenki tisztán láthassa, történnek-e­­szabálytalanságok. Ha igen, a vétkesek nyerjék el méltó büntetésüket, de a felelőtlen vá­daskodásnak egyszer már véget kell érni. A szövetségi kapitány jelentése a lengyel mér­kőzésről elmaradt, ellenben a pénztáros nagy szo­morúsággal jelentette, hogy ez volt az első válo­gatott matek, amely deficittel végződött, pedig még útiköltséget sem kellett fizetni a vendégcsapatnak. Heven vitát provokált az a javaslat, amely a szö­vetségi mérkőzések bevétele után a pálya­részese­i­ést öt százalékkal fel akarta emelni. Tíz:tíz volt a szavazatarány, az elnöki döntés a javaslat ellen­­szólt. A javaslatot ezért átformálás céljából vissza­adták az intéző­bizottságnak. REGÉNY Irta: Babits Mihály _ (58) A hegy megváltozott körülötte, csak ő nem változott. A régi, puritán présházak helyébe mo­dern villák épültek; a tulajdonosok is újak voltak Cenrci mellékek között járt, ez is eladta a szőlejét, az is. Az öreg Gőzsy aeghalt, mennyi h­íres muri volt annak idején a tanyájában. Reggel ötkor, mi­kor Cenci ballagott föl a hegyre, még kihangzott a cigány. Most bezzeg csönd van. A présházban a vincellér lakik, az új gazda létszámra ki sem néz. Idegen ember, gazdag és zsidó. A hegy lassan kint idegeneké lesz. Conci nénit nem állítják meg már, mint azelőtt, minden tanya előtt, egy kis beszélgetésre. Nem mondják már messziről egymásnak, h­a föltűnik sovány, töpörö­dött, bot fölé görbülő alakja: — Jön a Cenci néni! Nem ismerik őt többé név szerint. Csupán a jelenséget ismerik, a különös, régi világból itt ma­radt, elpusztíthatatlan öreg asszonyt, ki olyan, mint a föld szellemeinek egyike; s könyveket ol­vasó, csúfondáros eszű modern gyerekek a villa rácsai mögül vizsgálva őt, könnyedén elnevezték: — Az ősasszony! A változások pedig sokasodtak. Az 1893-as év emlékezetes maradt Gádoroson, mint a népván­dorlás. Nomád őseink sáskajárás éveire emlékez­hettek igy, amikor sátrak libbentek, s paripáik ira­modtak a kipusztult, facsutás rónáról, kénysze­rűen, — uj legelő felé! A csapásoknak is megvan a maguk divata, az egyiptomi hét csapástól kezdve, melyek közül ma már anakronizmus lenne akár­­melyik. A gádorosi csapás a filokszéra volt; apró féreg, mely egy év alatt több átalakulást csinált e kedves föld színén, mint az Ember évszázadokon át; s ugy hullt ide, segiteni más nagy Erők mun­káját, mint vegyi ágens csöpp az edénybe, mely rögtön keveredik s forrong. A föld öltönyt cserélt, nagy táblák vetkőztek ki a zöld szőlőlevelekiből, a dermb helyenként mez­telenül mszarlt, elrongyolódott, mint a molyos ruha. Majd­ nagy kukoricásak hajladoztak a hegy­élen, s törpe krumpli csatasora fejlődött föl, ahol még nemrég jó borok termettek, a rög elvesztette bársonyát, s megkopaszodott, mint a beteg ember. S az ijedt gazdák futottak a bankba, sovány takarékok kerültek elő, a föld nyelte az aranyat, mint kemény, rossz magvat, melyből semmi sem lesz. A képviselő úr szénkéneget fúvatott tőkéb­e, mégis itt meg ott foltok maradtak a szőleje között, vakarta a fejét. A villa új gazdája amerikai vesz­szőket hozatott. Persze, ezek élelmesek és hazárdok. Kinek van pénze arra? Az ilyen reszkíroz, ért hozzá, úgy nőtt föl, üzletember. Az ilyen nem bukhat bele, talpra áll, mint a macska. — Magunkfajtának nem való az — mondták a régi gádorosiak. — Mit akar avval a vesszővel? — Inkább eladták a szőlejüket. Vagy lett krumpli­föld. Pénzük se volt. A földvándorlás kora volt ez, potom áron potyogtak a szőlők. Tönkrement em­berek jajgattak. Kapatos embernek már alig volt már nagyobb szőleje. A Hivatal diadalmaskodott Egy egész Intelligencia szakadt el a Földtől, amellyel egy volt századokig. Tollat rágott és régi anekdotá­kat mesélt. S szidta az uj gazdát. — Mit akar avval­a vesszővel? Micsoda­­bor lesz abból? — Sohse ad az olyan bort, mint a régi! mondta a képviselő Cenci néninek, aki megállt előtte az útpartján, teleszedett köténnyel, mert a régi volt most fa, s mindig talál az ember valamit, ha végigmegy a szőlőn: g­y­ümölcsöt, rőzsét, amit érdemes fölszedni. Jó gazda nem megy el úgy, hogy­ föl ne szedje. Cenci nem felelt semmit, számított. Ismerte a férfiak eszét, s nem sokra tartotta. „Te is csak olyan férfi vagy!" — gondolta magában.­­ A férfiak mindig ilyen haszontalanságokra­ gondolnak, hogy „nem olyan bor lesz, mint a régi"! Persze, mert maguk nyakalják a borukat: nem csoda aztán, ha nem hoz a szőlő! Cenci hely­zete tragikus volt, de neki nem volt érzéke a tria­gikum iránt: mit ér siránkozni? —• Nem halok meg, míg adósságom van. —– gondolta, és most egyszerre érezte, hogy nincs még itt az ideje, meghalni. Új adósságot kell még felvenni. Újra kell kezdeni. Nem ijedt meg. Már újra kezdte párszor. A képviselő még beszélt — Csak beszélj, beszélj, te se leszel soká szől­lősgazda, — gondolta Cenci néni, de hallgatott Neki nem volt természetében a sok beszéd. Számí­tott. S már másnap itt Sók­a, alanyokért. Zsidók-­­­hoz ment, pénzért, illolnap folytatjuk.( Tízezer láthatatlan vendégnek szejenként JOOO korona Saját tudósítónktól.) Nem volt is­meretlen s&M előtt sem az a kép, amelyet tegnapi beszédében Huszár Károly festett a magyar nyomorról. Nem volt ismeretlen, csak Huszár Károly újból elénk állította, hiven követve Goethe tanácsát, hogy az örök igazságokat is időmként hangos szóval kell az emberek emlékezetébe idézni, nehogy feledésbe me­rüljenek. Kétezernyolcszáz nyomorgó család sorsát ragadta ki különösebben Huszár Károly, mint ame­lyekről részleteiben is megdöbbentő katasztert ké­szített. Ezeken akar sürgősen segíteni. Huszár Károly­ nem állt meg a szavaknál, ha­nem a cselekvés terére lépett. A nyomor láthatat­lan vendége ja várt­ szeretetestélyt rendez, amelyre már ki is bocsátotta a meghívóját. 1922 január 27-én lesz az estély, amelyre — mondja a meghívó­ — „mindenkit elvárunk, akinek módjában áll segí­teni", de senkinek sem fogunk küldeni egyéni meg­hívót. Belépőjegyet mindenki kaphat a parlament­ban, aki legalább 10.000 koronát vagy ennél na­­gyobb összeget küld postán az Országházba a­ „Lát­hatatlan Vendég" javára- Aki gyorsan ad, kétszer ad. Legyen egyszer boldog i­iesztendejük a nyomor­góknak is". Hogy hogy­an terved ezt a szeretetestélyt, arról­ Huszár Károly a következőket mondotta a Pesti Napló minkatársának: — Nem tettem közzé a meghívót mindaddig,­ am­ig nem volt alkalmas helyiségünk a szeretet-v­estély számára. Ma délelőtt azonban tárgyaltamj a Siáz elnökével s Gaál Gaszton hozzájárult, hogy az Országházban tarthassuk meg az estélyt. Ren­delkezésünkre bocsájtotta a kupolacsarnokot, a belenyiló büffével és összes helyiségekkel. Erre történt meg a meghívó publikálása. — Nagy vonásokban tervünk, az, hogy mii­­den gazdag em­ber vegyen részt ezen az estélyen s részvételért lehetővé teheti azzal, hogy legalább 10,000 koronát bocsát a nyomorgó családok ren­delkezésére. Körülbelül 2800 család van, mintegyt 10,000 emberrel, a cél­­az, hogy ezek, akik a legts sürgősebben rá vannak utalva, gyorssegélyhez, jussanak s egyelőre­­legalább a tél gondjaitól meg­szabaduljanak. Személyenként körülbelül 3000 koronára, összesen mintegy 30 millió koronára van szükség s remélem, hogy ha előre nem is gyűlik teljesen egybe az összeg, az estély meleg hangula­tában előkerül a hiány. Részleteket­­az estélyiül még nem mondhatok, most tárgyaljuk meg őket néhány úrral.­­ Elmondotta még Huszár, hogy a vasonlakók keserű humorral Trianon-urak keresztelik el vagon­l­i­kásuka­t s annak környékét. Ha megkérdik tőlük, hol laknak, azt felelik: — A trianoni palotában. . .

Next