Pesti Napló, 1922. február (73. évfolyam, 26–48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

Szerek Lakásrekvirálás előtt térjen át a muzulmán vallásra! De ez is csak­­ Jugoszláviában segít (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt nagy feltűnést keltett, hogy a budapesti rend­őrség előállította Vámoscher Ervin bácskai földbirtokost bigámia vádja miatt. Vámoschert felesége, született Madarassy-Beck Zsuzsanna !­árónő jelentette fel, mert a férje még mi­előtt tőle törvényesen elvált volna, Jugoszlá­viában nőül vette B ezer­­dy huszárezredes leányi­át. Vámoscher akkor a rendőrségen azzal vé­dekezett a bigámia vádja ellen, hogy ő időköz-b­en áttért a muzulmán hitre és mint igazhitű , I­nánnak, aki a jugoszláv állam területén fe '­s török jogokat élvez, joga van több fele­'•(!)• is tartani. Linnék alapján a budapesti i­­ng szabadon bocsátotta, annyival is in-I .•'.! b. mert szabályszerű okmányokkal bizonyí­totta állítását. Most, mint szabadkai tudósítónk jelenti, újabb érdekes komplikációra adott alkalmat a fiatal földbirtokos új hite. Vámoschernek Sza­badkán nagy palotája van, amelyből a lak­áshi­három szó­­­v­al akart rekvirálni. A la­káshivatali tárgyalás alkalmával Vámoscher egy Jugoszláviában érvényben levő törvényre való hivatkozással előterjesztésben kérte, hogy lakását egyszers mindenkorra mentesítsék a rekvirálástól. Az említett törvényt annak ide­jén a Jugoszláviában lakó nagyszámon muri­b­ánok képviselőinek kívánságára illesztették, be Jugoszlávia új törvénytárába és az igy szól: ,Muzulmánok házában, illetve muzulmán kolostorokban, lakásokban lakásrésznek nem rekvirálhatók el és nem utalhatók ki. Kivé­telt képez az az eset, ha az illető lak­ásrész teljesen elkülönítve fekszik a lakás többi ré­szétől." A bíróságot nehéz feladat elé állította ez a nem várt fordulat és noha végleges ítéletet nem hozott az ügyben, a lakásrekvirálást sem mondta ki azzal, hogy nem akar fennálló törvé­nyeket megsérteni. Az ügyben legközelebb az Újvidéki tábla fog dönteni, amelynek határo­zata elé persze érdeklődéssel tekintenek a jo­gászkörök­­ Jugoszláviában. Az esetben, ha a döntés Vámoscher igazát elismeri, alighanem Jugoszláviában számosan fognak áttérni a mu­zulmán hitre, hogy a lakásrekvirálás kellemet­lenségeitől megszabaduljanak. Gessíer Jtltvater Trlple Sec Cordial Tokai Cherry Brandy n ULRSZ-GyEBEK REGÉNU lr!a: DÜMGU OSZÍP 3. Az anyám. Az éjszaka fölébredtem és láttam, hogy a sötét szoba, de különösen az ebédlő ajtaja rózsaszínben fénylik,­csodálkozva ültem fel az ágyamban és már hallottam is a mama hangját: — Gyerekek, keljetek fel mind! Ő a nővéremmel az ebédlőbe.s aludt egy függöny mögött. Ijedt, izgatott volt a hangja, nera olyan, mint nappal szokott lenni. Jurij bátyám felébredt és így szólt: — Tus van! A rózsaszínbe játszó sötétségben gyorsan felöltözködtünk; örültem, hogy nem kellett mosakodni és hogy a csizmát n­em a harisnyára, hanem a csupasz lábamra húzhattam. Amikor készen voltunk, látni lehetett, h­ogy a tűz na­gyon messzire van tőlünk, még a kiabálást ses.­ lehetett ide hallani. És befagyott ablakainkon egy félelmetes, lángokkal lobogó óriási tűzvész rózsás fénye ragyogott. — Messze van, — szólt Jurij — talán a dragonyos­ kaszárnyában. s ránézett a mamára, mert hozzám és a test­vérünkhöz már évek óta nem beszélt. — Biztosan a malom mögött ég, — jegyez­tem meg és szintén a mamára néztem. — Odamegyek, — szólt Jurij. Ez azt jelentette, hogy adjam neki kölcsön a csizmámat. Nagyon szerette a tüzeket nézni. Én azonban nem feleltem és úgy tettem, mintha nem értettem volna a­­célzást — Megyek, — mondta újból a mamára nézve. — Viasz adja ide a csizmáját. — Add oda, Viasz, — szólt a mama. Most újból éreztem, hogy ebben a házban mindenki ellenem van s anélkül, hogy leszáll­tam volna a székről, vagy csak lehajoltam volna, odadobtam a csizmát. Jurij elment. Hárman maradtunk a szo­bában és hallgattunk. Hosszan néztem a mamát. Kendőben ült, amely a vállát s karjait és a mel­lét egészen eltakarta. Sűrű haja teljesen rend­ben volt és azt lehetett gondolni, hogy nem is aludt ezen az éjszakán. Nem támaszkodott a szék támlájára, mozdulatlanul ült és kinézett a hóra. A tekintete szigorú volt, szemei kifejezés­telenek, az arca telt és halovány. A nővérem a kályhánál állt, kezeit hátra­tartotta, mintha melegednék. Barna, sírásra álló arca volt és dacos szemei, mint a mamának. Egy évvel volt fiatalabb nálam, de erősebb. A tűz rózsás fényében jól szemügyre ve­hettem és úgy tűnt fel, mintha magamat lát­nám benne, lehajtott fejemmel és formátlan, elálló füleimmel. Fázom. Miért vitte el a csizmámat? — szóltam. — A kályha hideg, — kiabált a nővérem — az az ostoba liba rosszul fűtött. Ostoba libának hívtuk a szolgálót, akit a mama is, én is és a testvérem is szívesen korholtunk. Jurij nem beszélt vele. Úgy éreztem, hogy valami szokatlan, furcsa dolog történik. Még sohasem esett meg, hogy éjszaka felkeltünk, és felöltözködtünk volna és hogy lámpavilágítás nélkül ilyen kü­lönös sö­tétségben ültünk vo­lna, mintha várnánk va­lamire. Hallom az óra ketyegését, amit nem sze­rettem. Vájjon min tépelődik a mama a sö­tétben, kendőjébe bjükfilóssva? !Ránk cegi nén, dél­nem támaszkodik a szék támlájára, és — után megütött. — Miért vertél meg délutánt — kérdeztem — hiszen nem követtem el semmit. Nem felelt, meg sem mozdult, mintha nem hallotta volna. — Mindnyájunkat ver a mama, — szólt a testvérem a kályhánál­ és a hangja elcsuklott — Csak Jurijt nem. Jurij sohasem bűnös, — szóltam most én, a torkom összeszorult és keserű lett a szájam íze. — Ha a papa élne, másképp volna, — szólt a testvérem. A mama nem felelt, nem mozdult egyene­sen ült és a szeme mélyen beesett volt — Ha a papa élne, sohasem vertek volna meg bennünket Nem laknánk két szobában. Nem tudok széken aludni, vágja az oldalamat! — folytatta a testvérem. Csodálkoztam a bátorságán, de eszembe ju­tott,­­hogy ezen a furcsa, rózsaszínű éjszakán, amikor így ülünk felöltözve és Jurij elment valahová, minden lehetséges. — És hogyan esznek nálunk! Úgy tartanak bennünket, mint a kutyákat! — szóltam én — miért nem kapunk sohasem vajat, vagy egy kis édességet? — ő nem tehet róla, azt teszi, amit paran­csolnak neki — védi testvérem a szolgálót. Úgy beszéltünk, mintha a mama nem is volna a szobában. — Jurijnak nincs csizmája se sárcipőben jár, áruig nem vesznek neki ujat. — Egészségtelen dolog sárcipőben járni. — A mama egész nap nincs itthon és a szolgáló nem engedelmeskedik nekünk és kiabál velünk. Tegnap oldalba lökte Vadimot.­­»­ Dolgozom értetek, nem megyek táncolni, szólalt meg végre a mama. Ezt a „táncolást" oly sokszor hallottuk, egyáltlán nem váltott ki hatást bele­ (3) PESTI NAPLÓ 1932 február L 3 A háromszázalékos forgalmi adó tizenöthúsz százalékkal fogja megdrágítani a forgalmat Katasztrofális helyzet előtt a magyar kereskedelem (Saját tudósítónktól.) Lapunk más helyén" részletesen ismertetjük Kállay pénzügyminisz­ter ma benyújtott törvényjavaslatát, amely a tisztviselői segély százszázalékos felemelése cél­jából a forgalmi adót és a fényűzési adót akarja felemelni. Szakkörökben ez a terv, amelyhez az érdekképviseleteknek nem volt módjuk hozzá­szólni, nagy megütközést keltett. A Pesti Napló munkatársa kérdést intézett dr. Glücksthal Samuhoz, aki a következő nyilatkozatot tette: — őszintén szólva meglepett a forgalmi és fényűzési adó kulcsának ilyen mértékben való felemelése. Szó volt ugyan kisebb arányú eme­lésről, de ilyen fokú árdrágításra az állam ré­széről nem számítottunk. A forgalmi adót rendszerint ötször-hatszoor róják le és ez az elsőrendű életszükséglet­ cikkeknél is olyan drágulást fog maga után vonni, hogy 03 a három­mlliárd plusz, ame­lyet az állam a közterhek emelése révén­­él, teljes egészében fel fog emész­ti a hasonló mértékben megnövekedő személyi és dologi kiadások által. Mindig azt a felfogást vallottam, hogy az ál­lamháztartás rendbehozatalához nem alkalmas eszköz a közterhek emelése. A húsz-h­uszonkét­milliárdos deficit fedezése ilyen úton el nem érhető, mert a drágulás versenyt fog futni az új meg új adókulcsokkal és kérdés, hogy ebben a circulus vitiosusban, melyik fogja megelőzni a másikat. Annyi bizonyos, hogy a forgalmi adóknak ilyen mértékű emelése az államháztar­tás rendbehozatalának a csődjét jelenti.­­ A kormány ebben az intézkedésében állí­tólag külföldi példák után indult. Csehország­ban és Németországban valóban magasabb a forgalmi adó kulcsa másfél százaléknál. Azon­ban ott egészen mások a viszonyok és nem komplikál­ódik a kérdés a közönség teherbíró képességével is. A törvény ugyanis nálunk megengedi, hogy a kereskedő a vevőre hárítsa át a forgalmi adó terhét. Ez az áthárítás eddig simán ment, de kétségtelen, hogy háromszázalékos kulcs behozatala ese­tén, amely ugyancsak ötször-hatszor ke­rülne lerovásra s így tizenöt-húsz száza­lékkal drágítaná meg minden cikk árát, a mi közönségünk amúgy is csökkent vásárlóképessége felmondaná a szolgá­latot s nem maradna más hátra, mint­hogy a s­ereskedők vagy maguk visel­jék a forgalmi adó egész terhét, vagy pedig mondjanak le minden üzleti for­galomról. Ismétlem, a pénzügyi kormány ilyen emelések­kel nem érhet célt. A bevételeket­­ugyan pilla­natnyilag növelheti, de az ennek nyomában je­lentkező drágaság annyira fel fogja szökken­teni a tisztviselői és dologi kiadásokat, hogy a kincstár nem találhatja meg a maga számí­tását. D­r. Balkányi Kálmán, az OMKE igazga­tója, következőket mondotta: — A kereskedői köröket a legnagyobb mér­­tékben meglepte a forgalmi adó felemelése.­­ A kereskedővilág legnagyobb mérték­ben méltányolja a tisztviselők helyzetét és a maga részéről a legnagyobb áldozatokra is haj­landó a tisztviselők kedvezőtlen viszonyainak megváltoztatása érdekében. Azonban az a kö­rülmény, hogy a tisztviselők kielégítésére na­gyobb összegre van szükség, nem indokolja, hogy ilyen gyorsan és ötletszerűen a forgalmi ad­ót a duplájára emeljék. A túlcsigázott adó az amúgy is megbé­nult forgalmat katasztrofális helyzetbe sodorhatja, aminek aztán — miként az egész társadalom — a tisztviselők is megadják az árát. Nézetem sze­rint nem egy ilyen ötletszerű elintézésnek kel­lett voltui jönni, hanem átgondolt és szakszerű megoldásnak, amely nem veszélyezteti a keres­kedelem érdekeit. — A tisztviselők ellátására vonatkozólag az a véleményem, hogy addig, amíg az ellátást olyan szövetke­zetek végzik, amelyek nemcsak a tiszt­viselőknek, de az egész lakosságnak a szükségletét fedezhetik az állam támo­gatása mellett, addig hiábavaló kísérlet a forgalmi adónak százszázalékos vagy akár ezerszázalékos emelésével is a tisztviselők sorsát abban a mértékben megjavítani, am­int azt a helyzet kívánja.­­ A forgalmi adónak ilyen nagyarányú emelése alkalmasint csökkenteni fogja a forgal­mat, tehát ha a pénzügyi kormány úgy számít, hogy a százszázalékos emeléssel az eddigi adó dupláját fogja bevételezni, akkor bizonyára nagyarányú csalódás fogja érni.

Next