Pesti Napló, 1922. február (73. évfolyam, 26–48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
Szerek Lakásrekvirálás előtt térjen át a muzulmán vallásra! De ez is csak Jugoszláviában segít (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt nagy feltűnést keltett, hogy a budapesti rendőrség előállította Vámoscher Ervin bácskai földbirtokost bigámia vádja miatt. Vámoschert felesége, született Madarassy-Beck Zsuzsanna !árónő jelentette fel, mert a férje még mielőtt tőle törvényesen elvált volna, Jugoszláviában nőül vette B ezerdy huszárezredes leányiát. Vámoscher akkor a rendőrségen azzal védekezett a bigámia vádja ellen, hogy ő időköz-ben áttért a muzulmán hitre és mint igazhitű , Inánnak, aki a jugoszláv állam területén fe 's török jogokat élvez, joga van több fele'•(!)• is tartani. Linnék alapján a budapesti ing szabadon bocsátotta, annyival is in-I .•'.! b. mert szabályszerű okmányokkal bizonyította állítását. Most, mint szabadkai tudósítónk jelenti, újabb érdekes komplikációra adott alkalmat a fiatal földbirtokos új hite. Vámoschernek Szabadkán nagy palotája van, amelyből a lakáshihárom szóval akart rekvirálni. A lakáshivatali tárgyalás alkalmával Vámoscher egy Jugoszláviában érvényben levő törvényre való hivatkozással előterjesztésben kérte, hogy lakását egyszers mindenkorra mentesítsék a rekvirálástól. Az említett törvényt annak idején a Jugoszláviában lakó nagyszámon muribánok képviselőinek kívánságára illesztették, be Jugoszlávia új törvénytárába és az igy szól: ,Muzulmánok házában, illetve muzulmán kolostorokban, lakásokban lakásrésznek nem rekvirálhatók el és nem utalhatók ki. Kivételt képez az az eset, ha az illető lakásrész teljesen elkülönítve fekszik a lakás többi részétől." A bíróságot nehéz feladat elé állította ez a nem várt fordulat és noha végleges ítéletet nem hozott az ügyben, a lakásrekvirálást sem mondta ki azzal, hogy nem akar fennálló törvényeket megsérteni. Az ügyben legközelebb az Újvidéki tábla fog dönteni, amelynek határozata elé persze érdeklődéssel tekintenek a jogászkörök Jugoszláviában. Az esetben, ha a döntés Vámoscher igazát elismeri, alighanem Jugoszláviában számosan fognak áttérni a muzulmán hitre, hogy a lakásrekvirálás kellemetlenségeitől megszabaduljanak. Gessíer Jtltvater Trlple Sec Cordial Tokai Cherry Brandy n ULRSZ-GyEBEK REGÉNU lr!a: DÜMGU OSZÍP 3. Az anyám. Az éjszaka fölébredtem és láttam, hogy a sötét szoba, de különösen az ebédlő ajtaja rózsaszínben fénylik,csodálkozva ültem fel az ágyamban és már hallottam is a mama hangját: — Gyerekek, keljetek fel mind! Ő a nővéremmel az ebédlőbe.s aludt egy függöny mögött. Ijedt, izgatott volt a hangja, nera olyan, mint nappal szokott lenni. Jurij bátyám felébredt és így szólt: — Tus van! A rózsaszínbe játszó sötétségben gyorsan felöltözködtünk; örültem, hogy nem kellett mosakodni és hogy a csizmát nem a harisnyára, hanem a csupasz lábamra húzhattam. Amikor készen voltunk, látni lehetett, hogy a tűz nagyon messzire van tőlünk, még a kiabálást ses. lehetett ide hallani. És befagyott ablakainkon egy félelmetes, lángokkal lobogó óriási tűzvész rózsás fénye ragyogott. — Messze van, — szólt Jurij — talán a dragonyos kaszárnyában. s ránézett a mamára, mert hozzám és a testvérünkhöz már évek óta nem beszélt. — Biztosan a malom mögött ég, — jegyeztem meg és szintén a mamára néztem. — Odamegyek, — szólt Jurij. Ez azt jelentette, hogy adjam neki kölcsön a csizmámat. Nagyon szerette a tüzeket nézni. Én azonban nem feleltem és úgy tettem, mintha nem értettem volna acélzást — Megyek, — mondta újból a mamára nézve. — Viasz adja ide a csizmáját. — Add oda, Viasz, — szólt a mama. Most újból éreztem, hogy ebben a házban mindenki ellenem van s anélkül, hogy leszálltam volna a székről, vagy csak lehajoltam volna, odadobtam a csizmát. Jurij elment. Hárman maradtunk a szobában és hallgattunk. Hosszan néztem a mamát. Kendőben ült, amely a vállát s karjait és a mellét egészen eltakarta. Sűrű haja teljesen rendben volt és azt lehetett gondolni, hogy nem is aludt ezen az éjszakán. Nem támaszkodott a szék támlájára, mozdulatlanul ült és kinézett a hóra. A tekintete szigorú volt, szemei kifejezéstelenek, az arca telt és halovány. A nővérem a kályhánál állt, kezeit hátratartotta, mintha melegednék. Barna, sírásra álló arca volt és dacos szemei, mint a mamának. Egy évvel volt fiatalabb nálam, de erősebb. A tűz rózsás fényében jól szemügyre vehettem és úgy tűnt fel, mintha magamat látnám benne, lehajtott fejemmel és formátlan, elálló füleimmel. Fázom. Miért vitte el a csizmámat? — szóltam. — A kályha hideg, — kiabált a nővérem — az az ostoba liba rosszul fűtött. Ostoba libának hívtuk a szolgálót, akit a mama is, én is és a testvérem is szívesen korholtunk. Jurij nem beszélt vele. Úgy éreztem, hogy valami szokatlan, furcsa dolog történik. Még sohasem esett meg, hogy éjszaka felkeltünk, és felöltözködtünk volna és hogy lámpavilágítás nélkül ilyen különös sötétségben ültünk volna, mintha várnánk valamire. Hallom az óra ketyegését, amit nem szerettem. Vájjon min tépelődik a mama a sötétben, kendőjébe bjükfilóssva? !Ránk cegi nén, délnem támaszkodik a szék támlájára, és — után megütött. — Miért vertél meg délutánt — kérdeztem — hiszen nem követtem el semmit. Nem felelt, meg sem mozdult, mintha nem hallotta volna. — Mindnyájunkat ver a mama, — szólt a testvérem a kályhánál és a hangja elcsuklott — Csak Jurijt nem. Jurij sohasem bűnös, — szóltam most én, a torkom összeszorult és keserű lett a szájam íze. — Ha a papa élne, másképp volna, — szólt a testvérem. A mama nem felelt, nem mozdult egyenesen ült és a szeme mélyen beesett volt — Ha a papa élne, sohasem vertek volna meg bennünket Nem laknánk két szobában. Nem tudok széken aludni, vágja az oldalamat! — folytatta a testvérem. Csodálkoztam a bátorságán, de eszembe jutott,hogy ezen a furcsa, rózsaszínű éjszakán, amikor így ülünk felöltözve és Jurij elment valahová, minden lehetséges. — És hogyan esznek nálunk! Úgy tartanak bennünket, mint a kutyákat! — szóltam én — miért nem kapunk sohasem vajat, vagy egy kis édességet? — ő nem tehet róla, azt teszi, amit parancsolnak neki — védi testvérem a szolgálót. Úgy beszéltünk, mintha a mama nem is volna a szobában. — Jurijnak nincs csizmája se sárcipőben jár, áruig nem vesznek neki ujat. — Egészségtelen dolog sárcipőben járni. — A mama egész nap nincs itthon és a szolgáló nem engedelmeskedik nekünk és kiabál velünk. Tegnap oldalba lökte Vadimot.» Dolgozom értetek, nem megyek táncolni, szólalt meg végre a mama. Ezt a „táncolást" oly sokszor hallottuk, egyáltlán nem váltott ki hatást bele (3) PESTI NAPLÓ 1932 február L 3 A háromszázalékos forgalmi adó tizenöthúsz százalékkal fogja megdrágítani a forgalmat Katasztrofális helyzet előtt a magyar kereskedelem (Saját tudósítónktól.) Lapunk más helyén" részletesen ismertetjük Kállay pénzügyminiszter ma benyújtott törvényjavaslatát, amely a tisztviselői segély százszázalékos felemelése céljából a forgalmi adót és a fényűzési adót akarja felemelni. Szakkörökben ez a terv, amelyhez az érdekképviseleteknek nem volt módjuk hozzászólni, nagy megütközést keltett. A Pesti Napló munkatársa kérdést intézett dr. Glücksthal Samuhoz, aki a következő nyilatkozatot tette: — őszintén szólva meglepett a forgalmi és fényűzési adó kulcsának ilyen mértékben való felemelése. Szó volt ugyan kisebb arányú emelésről, de ilyen fokú árdrágításra az állam részéről nem számítottunk. A forgalmi adót rendszerint ötször-hatszoor róják le és ez az elsőrendű életszükséglet cikkeknél is olyan drágulást fog maga után vonni, hogy 03 a hárommlliárd plusz, amelyet az állam a közterhek emelése révénél, teljes egészében fel fog emészti a hasonló mértékben megnövekedő személyi és dologi kiadások által. Mindig azt a felfogást vallottam, hogy az államháztartás rendbehozatalához nem alkalmas eszköz a közterhek emelése. A húsz-huszonkétmilliárdos deficit fedezése ilyen úton el nem érhető, mert a drágulás versenyt fog futni az új meg új adókulcsokkal és kérdés, hogy ebben a circulus vitiosusban, melyik fogja megelőzni a másikat. Annyi bizonyos, hogy a forgalmi adóknak ilyen mértékű emelése az államháztartás rendbehozatalának a csődjét jelenti. A kormány ebben az intézkedésében állítólag külföldi példák után indult. Csehországban és Németországban valóban magasabb a forgalmi adó kulcsa másfél százaléknál. Azonban ott egészen mások a viszonyok és nem komplikálódik a kérdés a közönség teherbíró képességével is. A törvény ugyanis nálunk megengedi, hogy a kereskedő a vevőre hárítsa át a forgalmi adó terhét. Ez az áthárítás eddig simán ment, de kétségtelen, hogy háromszázalékos kulcs behozatala esetén, amely ugyancsak ötször-hatszor kerülne lerovásra s így tizenöt-húsz százalékkal drágítaná meg minden cikk árát, a mi közönségünk amúgy is csökkent vásárlóképessége felmondaná a szolgálatot s nem maradna más hátra, minthogy a sereskedők vagy maguk viseljék a forgalmi adó egész terhét, vagy pedig mondjanak le minden üzleti forgalomról. Ismétlem, a pénzügyi kormány ilyen emelésekkel nem érhet célt. A bevételeketugyan pillanatnyilag növelheti, de az ennek nyomában jelentkező drágaság annyira fel fogja szökkenteni a tisztviselői és dologi kiadásokat, hogy a kincstár nem találhatja meg a maga számítását. Dr. Balkányi Kálmán, az OMKE igazgatója, következőket mondotta: — A kereskedői köröket a legnagyobb mértékben meglepte a forgalmi adó felemelése. A kereskedővilág legnagyobb mértékben méltányolja a tisztviselők helyzetét és a maga részéről a legnagyobb áldozatokra is hajlandó a tisztviselők kedvezőtlen viszonyainak megváltoztatása érdekében. Azonban az a körülmény, hogy a tisztviselők kielégítésére nagyobb összegre van szükség, nem indokolja, hogy ilyen gyorsan és ötletszerűen a forgalmi adót a duplájára emeljék. A túlcsigázott adó az amúgy is megbénult forgalmat katasztrofális helyzetbe sodorhatja, aminek aztán — miként az egész társadalom — a tisztviselők is megadják az árát. Nézetem szerint nem egy ilyen ötletszerű elintézésnek kellett voltui jönni, hanem átgondolt és szakszerű megoldásnak, amely nem veszélyezteti a kereskedelem érdekeit. — A tisztviselők ellátására vonatkozólag az a véleményem, hogy addig, amíg az ellátást olyan szövetkezetek végzik, amelyek nemcsak a tisztviselőknek, de az egész lakosságnak a szükségletét fedezhetik az állam támogatása mellett, addig hiábavaló kísérlet a forgalmi adónak százszázalékos vagy akár ezerszázalékos emelésével is a tisztviselők sorsát abban a mértékben megjavítani, amint azt a helyzet kívánja. A forgalmi adónak ilyen nagyarányú emelése alkalmasint csökkenteni fogja a forgalmat, tehát ha a pénzügyi kormány úgy számít, hogy a százszázalékos emeléssel az eddigi adó dupláját fogja bevételezni, akkor bizonyára nagyarányú csalódás fogja érni.