Pesti Napló, 1922. március (73. évfolyam, 49–74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
2 Szerda PESTI NAPLÓ 1922 március 3. Tizenhatsoros felhívás tizenhatmilliót hozott Huszár Károly a magyar ifjúság megmentéséről (Saját tudósítónktól.) Huszár Károly barátai és tisztelői kedden este az Otthon írók és hírlapírók körének nagy olvasótermében Huszár tiszteletére vacsorát rendeztek. Az első felköszöntőt Kun Andor mondotta, aki Huszár Károlynak a nyomor enyhítése körül kifejtett sikeres fáradozásait vázolta. Pekár Gyula ugyancsak mint a nyomor apostolát ünnepelte Huszárt. Bónitz Ferenc a jó kollégát üdvözli Huszárban, aki szemben a mai divattal, amely mindent forró aggyal és hideg szívvel végez, azt a rendszert követi, hogy mindent hideg aggyal és meleg szívvel kell elvégezni. Rákosi Jenő emelkedett most szólásra és azt mondotta, hogy Huszár Károlytól még a fiatalságot és a karriert sem irigyli, de irigyli azt, hogy módjában volt a nyomort enyhíteni. Rámutatott Magyarország nehéz helyzetére és azt mondotta, hogy a fiatal nemzedékre igen súlyos feladat vár. Mindenkinek egyesülni kellene a haza érdekében, de ehelyett csak széthúzást látunk. Még ez a kicsiny magyar sajtó is több egyesületben tömörül. Széjjelhull a társadalom. Emellett a fiatal nemzedék nem mutat hivatást arra, hogy az országot összefogja és összetartsa. Pedig ez az új nemzedék feladata. A fiatalság elzüllött és ha fel nem emeljük, akkor utána még egy hitványabb nemzedék fog következni és elvész az ország. Márkus Miksa, a Magyarországi Ujságirók Egyesületének elnöke üdvözölte azután Huszárt. Huszár Károly meleg szavakban köszönte meg az ünneplést és ezeket mondta: — Uj mozgalom megvalósításán fáradozik és ez a magyar tehetségek megmentése. Vázolta saját küzdelmes ifjúkorát, majd elmondta nyomorenyhítő akciójának történetét. Külföldi segítséggel száznegyven milliót szedett össze, amiből húsz millió volt a magyar pénz. Sikerült elérnie, hogy a külföldiek saját szemükkel láthatták a magyar nyomort, idejöttek a" külföldiek nagy összegekkel, versenyeztek egymással a magyar nép talpraállításában. Második akciója tizenhat milliót hozott, de ő "még"további eredményt is vár. A pápai nunciustól értesült arról, hogy az új pápa három milliót adott a magyar nyomor enyhítésére. Tizenhatsoros felhívásban fordult a közönséghez és ez tizenhat milliót eredményezett. Tehát soronként egymillió korona, amelynél nagyobb honoráriumot nem remélt. Leirhatatlanok a nyomor borzalmai. Százhuszonegy olyan esetről tud, hogy a négy napon belül megküldött segély már holtan találta a kérelmezőt. — Mindennél fontosabb — folytatta Huszár — az ifjúság ügyének fölkarolása, mert a magyar lélek züllésnek indult. Mozgósítsuk e célból az egész országot. Azon fáradozik, hogy a diákokat közös akcióra egyesíthesse, hogy legalább közöttük ne legyen széthúzás. Hogy célját megvalósíthassa, hatmillió koronára van szüksége. A magyar sajtó segítségét kéri e tervéhez, annak a sajtónak a közreműködését, amely eddigi akcióit is fölkarolta. A nyomor iránt az újságírónak van a legjobb szíve. Az egybegyűltek nagy tetszéssel fogadták Huszár, beszédét és a társaság még sokáig maradt együtt kedélyes beszélgetésben. A francia kormány saját népe ezen szervez hadsereget Páris, február 28. (A Pesti Napló tudósítójától.) A kamara kedden kezdte tárgyalni a kormány új véderőjavaslatát. Politikai körökben és különösen katonai szakkörökben élénken kritizálják a kormányjavaslatot, így Gerard tábornok, a pfalzi francia megszállócsapatok volt parancsnoka, a Peuple-ben, a szakszervezetek orgánumában, elhibázottnak mondja a javaslatot, amely nem felel meg a mai viszonyoknak. A francia kormány — írja a tábornok — nem tud meggyőzni senkit arról, hogy ez a nagy hadsereg valóban az ország védelmére szükséges. Mindenki tudja, hogy az elégedetlen nép, különösen a munkások ellen szervezi ezt a nagy haderőt. (II.) Gróf Andrássy Gyula nyilatkozik az alkotmányjogi értekezletről Azzal vádolja a miniszterelnököt, hogy formálisan elbújt a tárgyalások elől (Saját tudósítónktól.) Azzal kapcsolatban, hogy a kormány közzétette tegnap az alkotmányjogi értekezletről szóló följegyzéseket, a Pesti Napló tudósítója kérdést intézett gróf Andrássy Gyulához, aki a következőket mondta: — Az alkotmányjogi értekezlet tagjai részére a tényálladék a dolog természeténél fogva a következőképp volt beállítva: — Az 1920 : 1. törvénycikk megengedi, hogy e törvény létrejövetele előtt kiadott rendeletek módosíthatók stb. Természetesen kivételt tesz azonban a törvény az olyan ügyek tekintetében, amelyek törvényhozás elé tartoznak. Ilyen elsősorban a választói jog. Az ilyen ügyekre kimondja a törvény, hogy a kormány köteles rájuk vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé. Azt nem kell bizonyítani, hogy e kifejezés alatt a törvény nemcsak a tárgyalási anyag beterjesztését, hanem annak törvényerőre emelését is érti A választójogi javaslatot a miniszterelnök tényleg beterjesztette, az tényleg nem vált törvénnyé és ebből következik, hogy a kormány megtette kötelességét és rajta kívül álló ok miatt nem hozott a nemzetgyűlés választójogi törvényt és így visszaszáll a kormányra a srükségrendelet kiadásának joga. Már most az a kérdés, hogy megáll-e ez a levezetés abban az esetben is, ha a napnál világosabban bizonyos, hogy maga a miniszterelnök akadályozta meg a törvény létrejöttét. Ha ez bebizonyítható, akkor ez annyi, mintha a miniszterelnök egyáltalán nem terjesztette volna a nemzetgyűlés elé a választójogi törvényjavaslatot. A tényállás e tekintetben a következő: — Én napokkal a nemzetgyűlés kapuzárása előtt a legnagyobb nyilvánosság előtt felszólítottam gróf Bethlen Istvánt, jelentse ki, hogy mik a tervei. Ha az a terve, hogy a törvényjavaslat keresztül nem menetele esetén rendeleti úton fog új választójogot életbe léptetni, akkor én és az ellenzék keresztülengedjük az ő törvényjavaslatát, bármily rossznak tartjuk is azt, nehogy bekövetkezzék, amit mi nyilvánvalóan alkotmányszegésnek tekintünk. A miniszterelnök e felszólításomra, nem adott választ. Mi tehát inkább deferálni akartunk, semhogy az alkotmányszegés bekövetkezzék. A miniszterelnök azonban szántszándékkal azt akarta, hogy az ő törvényjavaslata el ne fogadtassák, mert így módjában van, ha kétes alkotmányjogi úton is, de a neki legalkalmasabb választójogot rendeletileg életbeléptetni. — Hogy a miniszterelnöknek ez az abszolutisztikus szándéka volt, az egy másik esettel is teljesen bebizonyult. — A nemzetgyűlés utolsó napján Huszár Károly azt mondta nekem, hogy mert a kisgazdapárt is akarja a megegyezést, a miniszterelnök abba belemegy. Délután hat órakor Pályi Ede tudomására juttatta a miniszterelnöknek egyik főbizalmasa útján, hogy én és az ellenzék készek vagyunk még az utolsó órákban is keresztülengedni a javaslatot. Erre a miniszterelnök ugyancsak e főbizalmasa útján megmondotta Pályinak és Pályi útján nekem, hogy a dolgot a kormányzó úr elé terjeszti, amiért is azonnal felmegy a Várba. A megegyezés lehetőségének az egész folyosón híre ment, ámde Huszár Károly, Gaál Gaszton és nagyatádi Szabó István hasztalan keresték a miniszterelnököt, ez fim volt található. Este nyolc órakor megállították a Ház óráját, hogy így a lehetőség megmaradjon a törvényjavaslat tárgyalásába belefogni és az éjszaka folyamán azt folytatólagos ülésben elfogadni. Ámde a miniszterelnnök fél kilencig, az utolsó pillanatig nem volt található. Formálisan elbújt a tárgyalások lehetősége elől és így szétoszlott a nemzetgyűlés anélkül, hogy választójogi törvényt hozott volna. — Várjon tudták-e ezeket az alkotmányjogi véleményező urak? És ha tudták volna, hogy Bethlen szándékosan akadályozta meg a választójogi törvény létrejöttét, ha tudták volna, hogy Bethlen alkotmányellenes szándékossága Lete az a vig major, amely a törvény létrejövőtelét megakadályozta, várjon akkor, leadtak volna-e olyan elméleteket, amelyek alapján Bethlen most már „szabad kezet" vélelmez a maga számára! — Akinek van alkotmányjogi érzéke és van lelkiismerete, az szálljon magába és fontolja meg ezeket a tényeket. XI. Pius pápa különleges áldását kezdi a magyaroknak Schioppa nuncius beszélgetése a pápával a magyar fővárosról (Saját tudósítónktól) Schioppa Lőrinc pápai nuncius — mint már jelentettük — hétfőn este érkezett vissza Rómából, ahol hosszabb ideig tartózkodott. A nuncius ma többek közt elmondotta azt az érdekes beszélgetést, amelyet XI. Pius pápával Budapestről, a magyar fővárosról folytatott. Magyarország új barátot kapott Pius pápában . Azért utaztam haza Olaszországba, hogy édesanyámat nyolcvanadik születésnapján üdvözöljem. Ki gondolta volna, hogy ez alkalommal tanúja leszek azoknak az eseményeknek, amelyek XV. Benedek pápa halálával bekövetkeztek. Január 15-én voltam utoljára kihallgatáson XV. Benedek pápánál. A Szent Atya a legmelegebb rokonérzéssel emlékezett meg a magyarság bajairól és szenvedéseiről, ami engem rendkívül meghatott. A nuncius erre néhány pillanatig elgondolkozva nézett maga elé, majd halkan igy folytatta.. .a • — És nyolc nappal később én mondtan » szent misét XV. Benedek holtteste előtt a halottas szobában, a pápa halála után két órával. — Magyarország nemesszivü barátot veszített az elhunyt pápában, de biztosíthatom, hogy új barátot kapott XI. Pius fenkelt személyében. — Őszentségével 1918-ban ismerkedtem meg, amikor még mint apostoli vizitátor Varsóba utazott, hogy elfoglalja új állomáshelyét. Münchenen ment keresztül, ahol én akkoriban a nunciatura auditora voltam. Amidőn alig néhány órával pápává történt megválasztása után legmélyebb hódolatomat tolmácsoltam előtte, ugyanezzel a szeretetreméltósággal és jósággal fogadott, amelyben első találkozásunkkor részesített. Sohasem felejtem el, — mondotta sugárzó arccal a nuncius — hogy az új pápa hozzám intézett első szava az édesanyámról való megemlékezés volt. Ezt csak azért említem meg a nyilvánosság előtt, hogy tanúságot tegyek arról, milyen gyöngéden érző lélek a Szent Atya. Budapesten látott először villamos vasutat . Február 19-én magánkihallgatáson fogadott XI. Pius pápa. Valóban nem tudom szavakkal eléggé kifejezni azt a szimpátiát, amellyel a pápa Magyarországról beszélt. Elmondotta, hogy ő már járt esztendőkkel ezelőtt Budapesten. Részletesen leírta a főváros páratlan fekvését és a Duna két partján elterülő város szépségeit. Tisztán emlékezett a hidakra, a főbb utcákra és a Szent Margit-szigetre. Még azt is meg tudta mondani, hogy a Hungáriaszállóban lakott, amelynek latin nevét könnyen megjegyezte magának. A pápa mosolyogva említette meg, hogy Budapesten látta életében az első villamosvasutat. — Sok szép várost láttam már, — szólt hozzám a pápa — de Budapest képe mindmáig elevenen él előttem. Nagyszerű panorámája belevésődött szemem retinájába. — Ezután a pápa elmondta, hogy ismeri a magyar kultúra, fejlődését és felsőbbségét és amikor végül búcsúzott tőlem, így szólt: — Kérem, vigye el a magyar népnek különleges áldásomat, amit szívem mélyéből adok az általam régóta ismert nemzetre. Keressük a Jobbal! Használjunk cipőkrémet Kivel Tubusban Kérje mindenütt!