Pesti Napló, 1922. május (73. évfolyam, 99–122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

Csütörtök Gróf Klebelsberg belügyminiszter programmbeszéde • • 1 " 1 '' ' ''*_' "T Hazudik az, aki azt állítja, hogy a kormány lövetett a királyra, — mondotta Bethlen István Sopronban Gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter ma mondta el programmbeszédét Sopronban. A népgyűlésen, melyen a belügyminisztert ováció­val fogadták, részt vett gróf Bethlen István mi-­ niszterelnök is, aki Vas megyéből érkezett oda és szintén nagy beszédet mondott. Gróf Klebelsberg programmbeszédében ki­jelentette, hogy a személyét ért támadásokra nem reflektál, mert azokat undorral elutasítja magától. Majd rátért a királykérdésre és eze­ket mondotta: A puccsisták azzal­ az önvallo­mással leptek meg bennünket, hogy ha több­ségre jutnának, nem emelnék azonnal trónra az ifjú Ottót, hanem diplomáciai eszközökkel előkészítenék visszahozatalát. De nem éppen erre vállalkozott-e gróf Bethlen István pécsi beszédében és ennek a politikának sikerét nem éppen az a puccs hiusitotta-e meg, amelyet éppen a pécsi beszéd napjá­n gróf Andrássy Gyula és társai kíséreltek meg? Gróf Andrássy Gyula a lassú előkészítés politikájában meg­egyezett gróf Bethlen Istvánnal, aki a meg­egyezés alapján lement Pécsre és ott elmon­dotta ismert beszédét. Andrássy ellenben eljött Sopronba, itt nemcsak beugrott a puccsba, ami a megegyezéssel hom­lokegyenest ellenkező volt, hanem az emlékezetes vonat indulása előtt elő­vette óráját és gúnyosan megjegyezte, hogy „Bethlen István most kapcsolja ki Pécsett a királykérdést". A puccsisták most a kudarc után ki akarják sajátítani gróf Bethlen István akkori politiká­ját. Ez azonban legkevésbé nekik sikerülhet, akiket az egész külföld a legnagyobb bizalmat­lansággal fogadna a kormányon és akiknek minden előkészítő lépését a legridegebben utasí­tanák vissza. Nem is juthatnának tehát abba a diplomáciai helyzetbe, hogy a restaurációt külpolitikailag előkészítsék. Csak a jómódú em­ber, aki a mai élet ezernyi gondját és nyomorát nem ismeri, vallhatja azt az álláspontot, hogy ma ennek az "országnak nincsen égetőbb poli­tikai kérdése, mint a királykérdés.­­ Az ellenzék távolról sem homogén csopor­­­tosulás. Éppen ellenkezőleg, a legellentétesebb irányzatú és meggyőződésű emberek vannak annak soraiban. Vannak ott puccsisták és októbristák, vannak ott nagybirtokosok, úgy­nevezett feudális grófok, és mellettük a szélső­séges demagógiának hódoló radikálisok. Kér­dem, hogy ilyen homlokegyenest ellenkező, egy­mást elvileg kizáró irányzatokat valló ellenzéki csoportokból lehetne-e egy politikai hordképes­ egységet létesíteni, amely a kormányt az egysé­ges párttól átvehetné? Ők nem ismerik el a választójogi rendelet törvényességét és ennek következtében az új nemzetgyűlés törvényességét sem. Ők tehát min­den erejükkel azon fognak munkálkodni, hogy az új nemzetgyűlés egyáltalában ne alkothas­son törvényeket, amelyek szerintük úgyis ér­vénytelenek lennének. Ebből egy újabb alkot­mányjogi harc fejlődhet és kérdem, hogy ebben az országban, ahol a lakosság számottevő része nélkülöz és éhezik, hogy egy ilyen országban közjogi vitákra van-e szükség, vagy pedig köz­gazdasági, szociálpolitikai tanácskozásokra. Az ellenzék régi politikusai Rip Van Winkle be­nyomását teszik, akik az u­tóbbi évek ka­tasztrófáit átaludták. A miniszterelnök újból megerősíti azt, hogy Andrássy is ajánlotta a detronizálást Gróf Klebelsberg belügyminiszter­ után Bethlen miniszterelnök beszélt. Először a nyu­gatmagyarországi kérdés elintézésével foglal­kozott, majd rámutatott arra, hogy ugyancsak Sopron táján indult meg az a kísérlet, mely a magyar egységet megbontotta. A kormány arra törekszik, hogy ezt az egységet helyre­állítsa. Vázolta a miniszterelnök az ország szo­morú helyzetét s azt fejtegette, hogy most erőforrásainkat kell kiépítenünk, mert a jog csak megfelelő erővel érvényesülhet. Európa békéjét mi nem bonthatjuk meg fegyveresen, de azt sem fogadhatjuk el, hogy elsősorban a királykérdést oldjuk meg. Az országot kell újjáépíteni, aztán majd foglalkozhatunk a királykérdéssel. Foglalkozik azzal a váddal, hogy ők lövet­tek volna a királyra. — Mi nem lövettünk a királyra, sőt ellenke­zőleg azt a parancsot adtuk ki, hogyha tudva van az, hogy hol van a király, arra a pontra lőni nem szabad. Rosszindulatú ráfogás az, hogy ezt a parancsot nem tartották be. Hazudik, ha valaki azt állítja, hogy a magyar kormány a királyra lövetett volna. Ezután Bethlen meg­ismételte azt a kijelentését, és ezt bizonyít­hatja is, ha kell, h hogy Tihanyban maga And­rássy mondotta azt, hogy a detronizálást elke­rülhetetlennek tartja és hogy azt Bethlen hajtsa végr­e. Majd kijelentette, hogy a király halála után három milliót utalt ki a király Családjá­nak saját felelősségére, amiért még felmentést . A LIDÉRC Regény írta: Földi Mihály — Jó friss kávét hozok az én kislányomnál?, — mondta. — No, igyék belőle, kis­fiam. Csak egy kicsit. Anna fölkorbácsoltan meredt rá, s hirtele­nében nem tudott szóhoz jutni. Mihály odanyújtotta a párolgó csészét. — Aztán szépen tovább fog mesélni nekem, hogy megkönnyebbüljön. És szép lassan talán rá fog térni olyan tényekre is, amelyek megmutatják nekem a mai életét. Anna sóhajtott s bénultan nyelt egyet, aztán szomorúan így szólt: — Igaza van, barátom, nem szabadna ily durván és minden fentartás nélkül szenvednem. A fájdalmat is, miként az egész életet, művé­szettel kellene viselni tudni­ Fel-alá járt most a szobában, szinte önma­gával vitázott. — Barbárságnak tartom, — mondotta — újra kezdeni az életet, ha egyszer nem sikerült. És én sohasem lehetek egy férfié sem! Én túlságos fontosságot tulajdonítok magamnak. Én nem lehetek szerető és én nem lehetek feleség. Egyik tulbizonytalan, a másik tulbi­zonyos. És maguk férfiak sokszor meglelnek minket nőket, mi csak a vágyak poharai va­gyunk nektek, mig ti nekünk a bölcsőnk és koporsónk. Hol az a férfi, akiben én megszülessek és akiben én eltemetkezzem? Akik értettek volna hozzám, más korokban éltek. Nekik is csak én hiányoztam. Most senkit sem találok. Mit akar tőlem? Mit akar még tőlem . . . — sóhajtotta most kétségbeesetten s megállt Mihály előtt. — Ne higyje, hogy szeretem ma­gát, ne higyje, hogy­ maga m­eg tudna váitoz­tatni engem. Szeressen engem, legyen jó hoz­zám. Én nem tudok szeretet nélkül élni. Elpusz­tulok, ha magamra hagynak. De mutassa meg, hogy szeretni tud engem, mutassa meg azzal, hogy mindent odahagy én értem, és mindent feláldoz egy percnyi, jólétemért. De tőlem ne várjon: semmit, semmit. . . . Mihály mélyen szippantott cigarettá­jából, s Anna arcába fújta fel a füstöt. Kemé­nyen nézett most a gyötrődő lányra, volt va­lami ellenséges hidegsé­g a tekintetében, ami még véresebben felkorbácsolta Annát. — Nem, ne iiggyen nekem. Megint nem én beszéltem! Én jó akarok lenni és szeretném, ha maga boldog lenne. Tegyen engem jóvá, Mihály, kényszerítsen rá, oly szerencsétlen va­gyok . . . — Mondja, fiam, — kérdezte most enyhülőb­ben Mihály — honnét van a vagyona, amely­ből maga ezt a nagyúri életet folytatni tudja? Anna kicsinylőn és bosszúsan­ nevetett: — Ez érdekli magát ... — vetette oda lebiggyedt szájjal, de aztán megértette a kérdésnek ki nem mondott értelmét s részletesen válaszolt. — Ó, — mosolygott szomorúan — maga nem hisz ne­kem. De igaza van. Ez, ami itt most elúszik, még nagyrészt mind a nagyapámtól van. Amíg élt, nem is tudtuk, mily nagy a vagyona. S mennyivel több lett volna, ha gondját viseli... Igen, öt évvel ezelőtt halt meg. Egyedül, ma­gányosan, senki sere volt mellette. Utolsó esz­tendejében már senkit sem engedett magához, az öreg dadát sem. Az egyik félreeső cseléd­szobában húzódott meg, amelyet nem engedett takarítani, amelynek sohasem nyitotta ki abla­kát. Kevéske ennivalóját maga főzte, a földdel még annyit sem törődött, mint azelőtt. „A föld az Istené, — mondta — aki megen­gedte nekünk, hogy műveljük. Istené minden, mi csak kölcsön kaptuk tőle" — s nem­ vett többé pénzt a kezébe. Anyám akkor átadta ezt a dolgot egy ügy­védnek, az bérbe adta a földet, s gondot viselt a családi vagyon többi részére is. Anyám egy­­szer leküldte hozzá a bátyámat. Nem ismerte meg s kiutasította a szobából. Nem is mertünk közeledni hozzá. Egy napon arról értesített minket az ügy­­véd, hogy halva találták a szobájában. Ült egy széken, halott volt. Vastag por borította a kis homályos szobát, őt is. Az asztalon mindenféle száraz gyümölcs meg zöldség hevert, egy tál­­­ban piszkos zsír, beledobálva répa meg nyers paradicsom, mellette valami spirituszfőzö­m a lábainál a Biblia feküdt. Így halt meg. Ott temettük el, kívánsága szerint, az ét földjében, ahol ősei is pihennek. Ez is egy te­her az életemen, melyet gazdaggá tett öröksége. Akkor annyi minden ellenséges érzés halt még az anyámban, hogy az adósságokkal egyébként is agyonterhelt s rosszul jövedelmező birtokot anyám kívánságára eladtam. Rosszul tettem. Most gyakran emlékezem arra, hogy rendület­len kívánsága volt: maradjon mindig Dávid­birtok ez a föld, melynek közvetlen közelében porlanak a csontjai." Most egy más országban van minden . . . Hogy lehet oda jutni! Szeret­ném visszavásárolni a földet, csak nem tudom, miből. Egyelőre tönkremegyek, ha ez így tart tovább. — Mi, ez az „igy"? — fogatta Mihály. Anna vállat vont. — Mi?... Hát minden... S átugorva néhány gondolatot, melyet, ú­gy látszik, nem tudott kimondani, sírásra gör­bülő szájjal felsóhajtott: — Most Erzsébet is eltűnik. Szinte imádkozva s közeledve élete nagy titkához vagy hazugságához, szenvedélyesen tördelte a kezét. — Jó kicsi, hajlékony, szentszáju Erzsébet sincs már, s tán hiába irnék levelet, amellyel visszakértem. Minden elmúlik igy az életem­ből, pedig hittem benne, mint ahogy magamban s a Dumában hittem. — Ki, az a Dáma? — kapta fel fejét Mihály., (32) PESTI NAPLÓ 1922 május 18. 3 kell kérnie a nemzetgyűléstől. Az előzően ki­utalt pénzből nem annyi jutott propaganda célra, mint Andrássy állítja, hanem sokkal több, egy milliónál is nagyobb összeget fordí­tottak propagandára. Végül a középosztály pusztulásával és a tisztviselők helyzetével fog­lalkozott. Utána Vass miniszter mondott beszédet. A VILÁGHÍRŰ ANGOL esc/ne SZftPPAN POUOER EREDETI BÉKEBELI MNŐSÉGBEN. SZEPLŐ, MÁJFOLT ÉS KIÜTÉS ELLEN A LEGJOBB. KAPHATOK MINDENpTT! «kszsrt, aranyat, azüstöt, haml» ?E fi b ffl a©§ ni: as® isg fogat ne adjon el senki, mígnem hall ' *atja Fischer Testvérek äÄÄ?^ meg ! Telefon 11-47 7 • Telefon 11:47 Május 15-től 21-ig, hétfőtől vasárnapig: C. H. Williamson regénye filmen, Edith Storey a főszerepben­­ Hantuszó szeri­p 'ÍÍSJI? HszimozMik­atról Pedrow kQDlisny számnak leleplezése stb. Előadások 8 és 10 órakor és mindennem­­ famunkákat, di­­­szes és egyszerű kivitelben legolcsóbban vállal Propper ice FalszörHiArta HSttsz ervezéssel szolg&loftt. PESTI NAPLÓ könyvkereskedése Budapest, VII., Erzsébet-körut 1. szám Courtes Mahler kitünő szórakoztató regényeiből uj kiadásban ka.nh­a­tok: J A fogatlon leány — — — — — 77 K Szilaj Orsolya — — — — — — 77 ,, Szegény kis Anni — — — — — 132 ,, Csillagok idló ______ 80 ,, I­ola hercegnő — — — — — — 77 ,, Bocsáss meg Lóri — — — 77 „ Piros rózsák _____ — 110 „ Végzet —— — — — — — — 110 ,, Konzul felesége — — — — __ 77 „ Éva — — — — — — — — — 77 „ Az ő felesége — —7 — — — — 77 „ I­iseletbe házassága — — — _ _ 88 „ A fejedelemasszony nyakéke — — 133 ,, Bettina-asszony és Gai — — — _ 110 „ A szép mis,, Lilian — — — _ — 110 ,, A kertészet hatója— — — — _ SS Két asszony — — _ _ — — — 121 „ Warnstetten Lena — — — — — 77 „ -I

Next