Pesti Napló, 1922. június (73. évfolyam, 123–145. szám)
1922-06-24 / 141. szám
151 Budapest, 1922 • DíiV 1 .^HI / IM / 73. évfolyam 141. szám Szombat, junius 24 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra — — 100 kor. Negyed évre — 280 kor. Fél évre — — 560 kor. Egész évre — 1100 kor Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 5 kor. Ausztriában és Bécsben 100. osztrák. Jugoszláviában 1 dinár. PESTI SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. TELEFON: József 62-30, 62-31, 63« Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesz»: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: L. Kohlmarkt 7. Egy szó nyilaklott talán két héttel ezelőtt közéletünkön keresztül. Nem először és bizonyára nem is utoljára. Szakértelem! — ez volt a bűvös szó, magába tömörítve azt a legégetőbb és legjogosabb kívánságot, amelyet közéletünk orvosaival szemben támasztani lehet. Se szeri, se száma azoknak a buzgó vagy legalábbis a buzgóságot kézzel-lábbal tetető férfiaknak, akik mindenképpen hivatva érzik magukat arra, hogy ennek a száz sebből vérző országnak betegségeit meggyógyítsák. A hivatást azonban többnyire csakis a maguk buzgóságából merítik, mert a hivatásnak az a nem megvetendő kritériuma, amelyet a szakértelem ad meg az embernek, vagy egyáltalában nincs meg bennük, vagy csak elszomorítóan csenevészen. A szakértelemnek elképesztő lyánya, fájdalom, a magyar közélet jelenlegi vezetőinek, intézőinek, főbb, sőt másodrendű szereplőinek is egyik legkirívóbb, leggyötrelmesebben rikító jellemvonása. Kivételek természetesen akadnak, nem is nagyon kevesen. De éppen ezek a kivételek, amelyek a szakértelemnek megbecsülni való színvonalát jelzik, megdöbbentően rávilágítanak a legelül leghangosabban szereplőknek ama nagy tömegére, amely a hozzáértésnek teljes díját, vagy szégyenletes fogyatékosságát , legfeljebb a torokkal tudja palástolni. Két héttel ezelőtt összeállott egy sereg derék magyar ember, aki mindenütt, ahová a végzet állította, éppen derekas munkával és fáradhatatlan szorgalommal megszerzettszakértelmét tudta" érvényesíteni és gyümölcsöztetni. Ez a kis csapat szinte kétségbeesett fájdalommal kiáltotta a nemzet fülébe, hogy a politika mellett, amelynek csatazaja betölti az egész országot, frázisokkal nem ékesített,de az ország érdekét a legcifrább és a legszínesebb frázisnál is százszor jobban előmozdító szakértelemre van szükség. Legfőbb kötelességüknek azt hirdették, hogy a nemzet lelkébe szinte beleégessék azt a követelést, hogy mindenfelé, ahol szakértőkre van szükség, igazán a szakértelemnek legtehetségesebb képviselői kerüljenek és a Hamupipőke sorsára kárhoztatott szakértelemnek ismét polgárjogot szerezzenek. Jogos és tömérdek fájó ténnyel megalapozott kiáltásuk azonban, legalább egyelőre, a pusztaságban meddőn elhangzott szózat marad. Bizonyság erre az a választás is, amelynek során a nemzetgyűlés mai ülésén megalakultak törvényhozó testületeink bizottságai. Minden modern parlamentben a legnagyobb ügyet vetik a bizottságok összeállítására, mert hiszen a törvényalkotás igazi szakszerű, sokszor döntően fontos munkája elsősorban ott folyik. A bizottságok tehát a szakértelem valóságos várai kell, hogy legyenek. A ma megalakult bizottságokból egészen ugyan ki nem rekesztették a szakértelmet, de mellette nábobi bőkezűséggel helyet, sőt díszhelyet is juttattak oly férfiaknak, akiknek megválasztása szépen csengő nevük megbecsülését, politikai szolgálataik megjutalmazását, pártérdemeiknek méltánylását, összeköttetéseiknek tiszteletben tartását jelenti. A szakértők ligája siralmas énekbe foghat ezeknek a bizottsági névlajstromoknak olvastán, amelyek olykor groteszk példáit szolgáltatják a szakértelemtől való abszolút szüzességnek. A bizottságosdinak ebbe a következetesen kiépített rendszerébe aztán mindenképpen beleillik és igazán nem vetheti fel bennünk a megütközés fanyar érzését, hogy példának okáért a pénzügyi bizottság elnöki székébe a kitűnő közigazgatásiférfiú hírében álló gróf Ráday Gedeon került. Utóvégre, a ma uralkodó felfogás szerint,, hozzá nem érteni bárhol is lettet.. . Kállay pénzügymimiszter* bejelentette, hogy az elmúlt gazdasági év tizenkétmilliárd deficittel végződött 11 miniszterelnök eláll a választójogi rendelet törvényesítésétől, de nem adja fel egészen a kivételes hatalmat (Saját tudósítónktól.) Az indemnitás és az ezzel összefüggő politikai és gazdasági kérdések már csütörtökön délután megvitatás alá kerültek azon az értekezleten, melyre Kállay pénzügyminiszter meghívta az ellenzéki vezéreket. Pénteken délután a pénzügyi bizottságban az indemnitási javaslattal kapcsolatban a pénzügyminiszter és a miniszterelnök részéről már fontos kijelentések is elhangzottak. A pénzügyminiszter vázolta az ország súlyos gazdasági helyzetét a bizottság tagjai előtt s rámutatott arra, hogy azt a tizenkétmilliárdos deficitet, amely az elmúlt gazdasági évben az államháztartás könyvvitelében jelentkezett, milyen úton-módon akarja eltüntetni, illetve csökkenteni. A pénzügyminiszter fejtegetései a bizottság előtt nem tártak föl új módszereket s maga Kállay pénzügyminiszter, is hangoztatta, hogy az ő intézkedései Korányi és Hegedűs volt pénzügyminiszterek rendszereit akarják teljessé tenni. Legelsősorban az adórendszert akarja kiépíteni a pénzügyminiszter. Békeparitásra kívánja kikerekíteni a hozadéki adókat, így legelsősorban a földadót, a házadót és kereseti adót. Az ellenzéki bizottsági tagok ezeket a fejtegetéseket meglehetős jóindulattal fogadták, s mint az előjelekből látszik, alb eltérés ezekben a kérdésekben nem igen lesz a kormány és az ellenzék között. A pénzügyminiszter rámutatott még arra is, hogy a kormány gazdasági politikája az államháztartás mérlegének kiegyenlítésére fölhasznál minden rendelkezésére álló eszközt, így például nem riad vissza a tisztviselői létszám csökkentésétől,valamint attól sem, hogy a közellátásban részesülő tisztviselők vagyonos részét kivonja a közellátás aló. A kormány jövendő gazdasági politikája, legalább is annak a pénzügyminiszter által előirányzott része, elé az ellenzék, mint a fentiekből látszik, nem óhajt különösebb akadályokat gördíteni. Annál súlyosabbak azonban azok a nézeteltérések, amelyek a kormány és az ellenzék között fennállanak az indemnitással összefüggőpolitikai természetű kérdésekben. Az ellenzék a csütörtöki értekezleten már kifejtette feltételeit, amelyek teljesítése ellenében hajllandó simán keresztülbocsátani az indemnitást. Az ellenzék követelései a pénteken benyújtott indemnitási javaslat megismerése után két súlyos ponttal bővültek ki. Az indemnitás 6. §-a ugyanis jóvá akarja fiaggatni a nemzetgyűléssel a választójogi rendeletet, amelynek alapján a nemzetgyűlés összeült. A 7. § pedig kimondja, hogy a kivétees hatalom alapján hozott törvények az in demnitás életbeléptetésével megszűnnek, de Ugyanennek a §-nak a másik része fölhatalmazza a kormányt arra, hogy megtarthassa, azokat a kivételes intézkedéseket, amelyeket jónak lát. A bizottság ellenzéki pártállása tagjai különösen ezt a két paragrafust kifogásolták sa más a péntekitanácskozáson sikerült annyit elérniök, hogy Bethlen miniszterelnök kijelenítette, hogy •i deferál az ellenzék kívánságának a 6. §-t illetőleg s hajlandó azt elhagyni. A 7. §-ra vonatkozólag azonban csak bizonyos módosításokat hajlandó terv. A pénzügyi bizottság egyébként ma espdig általános jellegű megbeszélést folytatott az indemnitásról, a tulajdonképpeni általános tsitát a bizottság szombat délutáni ülésén kezdik meg. A pénteki értekezletről alábbi tudócitásunk számol be.ggy Ít pénzügyminiszter tervei a 12 milliárdos deficit csökkentésére A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága gróf Ráday Gedeon elnöklete alatt az L számú bizottsági teremben ült össze pénteken délután öt órakor. Dr. Ivády Béla előadó ismertette az indemnitási javaslatot, utána dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter vázolta az ország általános gazdasági helyzetét. Az indemnitásra vonatkozólag azt a kérelmét fejezte ki a bizottság előtt, hogy mennél előbb tárgyalják le a javaslatot, s bocsássák a nemzetgyűlés színe elé, hogy az ország ex-lexbe ne kerüljön. Kifejtette, hogyaz elmúlt gazdasági évben az államháztartásunkban tizenkét milliárdos deficit jelentkezett. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítását csak akkor tudja vállalni, ha azok a megtakarítási intézkedések, melyeket a kormány már, megkezdett, akadály nélkül folyhatnak tovább. A kormány — mondotta a pénzügyminiszter, — elhatározta a tisztviselői létszám csökkentését. Ezzel és az adók békeparitásra való kikerekítésével akarja elérni az államháztartás egyensúlyának helyreállítását. Teljesen kész terve van adórendszerünk kiépítésére. Szükség van a föld-, ház- és kereseti adó egyáltalán minden hozadéki adó kikerekítésére, mert ezen a téren el akarja érni a békeparitást. Ha ezek az intézkedések precízen végezhetők el, akkor, az eredmény nem fog elmaradni. Mindez azonban a nyugodt parlamenti mínkán kívül csak akkor lehetséges, hogy hate entente jóvátételi követelésekkel nem akadályozza meg az ország fejlődését. Magyarország jelenlegi helyzetében még a háború előtti magánjogi követeléseknek sem tud eleget tenni . Kifejtette még a pénzügyminiszter azt is, hogy eltörli az őrlési adó öt százalékát és csak tíz százalék adót tart érvényben. Szerinte ez az öt százalék éppen a legszegényebb néposztályt sújtotta legjobban. Kijelentette még azt is, hogy mindazokat a tisztviselőket kiveszik a közellátás alól, akik magánvagyoni helyzetük-nél fogva nem szorultak erre. Kállay Tibor pénzügyminiszter fejtegetései után Vázsonyi Vilmos szólalt fel Vázsonyi követeli a kivételes hatalom megszüntetését a közszabadságok és büntetőjog terén — A pénzügyminiszter trió tegnap egybehívott bennünket — mondotta — és azt kívánta, hogy tegyük lehetővé az indemnitás sima letárgyalását Ehez azonban az is szükséges, hogy az indemnitási javaslat olyan szerkezetű legyen, amely ezt lehetővé teszi. Márpedig, ha megvizsgáljuk a javaslatot, rájövünk, hogy az tele van alkotmányjogi és politikai vonatkozásokkal. Különösen áll ez a két szakaszra. Az egyik a hatodik, amely a választójogi rendelet törvényesítését jelegti ki. Jik nem fehet fégestrei