Pesti Napló, 1922. augusztus (73. évfolyam, 172–197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 200 kor. Negyed évre — 560 kor. Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 10 kor. Ausztriában és Bécsben 300. osztrá K. Jugoszláviában 1 dinár. T::» , 73. évfolyam 17. szám Kedd, augusztus I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet-körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 02-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Fellelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt I. A kormányelnök nyilatkozata Az indemnitási vita során felhangzott érvekre ma a kormány három tagja válaszolt. Máskor a miniszterelnök maga szokott ezzel a feladattal megbirkózni és többnyire nem is erőltette meg magát túlságosan ebben a munkában. Ez az indemnitási vita, úgy látszik, annyi jajt és keservet sodort fel, hogy a kormány vezetője képtelennek érezte magát a velük való megbirkózásra. Az igazságügyminisztert és a belügyminisztert kérte meg, hogy az ő szakuk elleni vezetett támadásokat verjék vissza. A maga számára csak az általános szempontokat foglalta le és ezekkel igyekezett a feléje irányított nyilakat letompítani, vagy éppen visszalőni azokat. Mert ebben is birtuskodott Betkien miniszterelnök. Nem elégedett meg a védekezéssel, gyakran a támadásba csapott át, minthogy alkalmasint ő is azt vallja, hogy a legjobb védekezés a támadás. Meg kell állapítani, hogy ezzel a módszerrel pártja körében szónoki sikert ért el, argumentumait megtapsolták, beszédfordulatait lelkesedéssel fogadták. Nem hisszük azonban, hogy a beszéd hevében keletkezett mámor tartós maradhasson. Még kevésbé hihetjük azt, hogy a miniszterelnök beszéde után támadt pártlelkesedést az ország ratifikálhatná. Rögtön megmondjuk miért. Azért, mert az országnak módjában van a kormányelnök állításait ellenőrizni. Ha Bethlen István azt mondja, példának okáért, hogy az ő választását nem lehet az erőszakos választási hadjáratok közé beosztani, s ha volt erőszak, ezt a kisebbség követte el és csak a kisebbség erőszakoskodásának elnyomására mozdult meg az államhatalom, akkor kint az országban erre csak az a hatás következhetik, amit a parlamentek krónikásai zajos derültségnek szoktak nevezni. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a kisebbség minden egyes tagja tudatában volt felelősségének, s hogy nem akadt közöttük egy sem, aki a demagógia eszközeivel ne dolgozott volna, de hogy az elmúlt választások erőszakosságának és az ország meghamisításának nem ez tette ki az oroszlánrészét, ezt a kisbirótól kezdve a főispánig mindenki megmondja a miniszterelnöknek — négyszemközt. Éppen így tamáskodást fog az a törekvése is kiváltani, amellyel kormányát mint erőskezű és akaratát mindenfelé érvényesíteni tudó kormányképpen akarja feltüntetni. Nem vonjuk kétségbe, hogy tudatában van annak, mit jelent civilizált állam szempontjából a parlamentarizmus ellenőrzése alatt álló olyan kormány, amely parancsokat osztogat, s amely parancsnak engedelmeskednek. De hogy ezt az ideáját megvalósította volna, azt nem hisszük el. Megint az ország tanúskodhatik rá, hogy mellékkormányok — boszorkányok — igenis vannak, megtörténik, hogy a kormány nem mindig úgy cselekszik, ahogy azt jónak látja, sem gyakran tesz valamit, ez a tett eltorzítva kerül oda, ahová szánta. Hiába deklamál erről a kérdésről akár a miniszterelnök, akár más, falrengető tapsokat fakasztó beszédeket, a nemzet saját testén érzi ezt a számom valóságot, amelynek komor színe tökéletesen elüt a hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok rózsaszínétől. S ide kapcsolódik bele a miniszterelnök általános politikája is. Azt mondja, ő becsületes magyar demokráciát akar, miven párt és minden társadalmi osztály együttműködését akarja és az egész nemzetet szeretné az építőmunkába beleállítani. Ha e magasztos célokat nem tűzte volna még maga elé a nyilvánosság előtt egyetlenegyszer sem, azt mondhatnánk, szép, nagyon szép, meglássuk, mikor válik a szóból tett. Mindenki tudja azonban, hogy a miniszterelnök nem először lobogtatta meg azt a zászlót, amelyre a nemzeti demokrácia, az összefogás és a megbékélés igéi vannak felírva. Hivatalba lépése óta hirdeti őket, számtalan beszédben fogadalmat tett, hogy ha szolgájuk lesz, nem jogtalan tehát az a kérdés, mennyit dolgozott rajtuk és mennyit valósított meg belőlük! Mi ismét az országot hívjuk tanuul, mondja meg, tapasztalta-e az utóbbi időben, hogy a nemzeti demokrácia attribútumai mélyebben nyomultak volna be közéletünkbe? Van-e több jog, több szabadság, érvényesül-e a polgárok akarata, figyelembe veszik-e a nemzet kívánságát, s ami e pillanatban a legfontosabb, a nemzeti demokrácia hitelvén álló kormány megtett-e minden lehetőt, hogy a súlyos gaz,dasági problémákkal megbirkózzék! Vagy talán nemzeti demokrácia az, amikor a kenyér napról-napra való drágulásának a búza hazájában nem tudnak gátat vetni? Ugyan miféle demokratikus kormány az, amely minden figyelmét nem erre szenteli! (Saját tudósítónktól.) Az a szinte pánikszerű vásárlási düh, mely a devizáknak és külföldi valutáknak áremelkedése következtében a budapesti tőzsdén előállott, arra bizto. Kállai Tibor pénzügyminisztert, hogy a koronánk zuhavánszerv esésével kapcsolaton.» ••elkükott tőzsdei helyzetre való tekintettel mvstere magához keresse a nagyobb pénzintezelek vezetőit és ezekkel megfelelő rendszabályokról tanácskozzék, amelyek azt célozzák, hogy a szertelen valutavásárlást valamiképpen megakadályozzák. A képviselőház főrendi házi kapujának bejárata mellett levő miniszteri teremben volt az értekezlet, amely este negyedtíz órától éjjeli tizenegy óráig tartott, és amelyen a következők vettek részt: Kállay Tibor pénzügyminiszter, Papp Elek, a jegyintézet alkormányzója, Fényes, a jegyintézet igazgatója, Tabakovits Dusán, a jegyintézet tőzsdei osztályának vezetője, Fattinger pénzügyminiszteri osztálytanácsos, azonkívül Weiss Fülöp, Erney Károly, Beck Gyula báró, Kornfeld Pál báró, Fleissig Sándor, Horváth Lipót, Münk Péter, Kelemen Gyula, Bán József bankigazgatók és még mások a pénzügyi világ vezetői köréből. A pénzügyminiszter közölte, hogy azért hívta egybe a bankigazgatókat, mert a drágasági bizottság az értéktőzsde szakértőit fogja meghallgatni és azt óhajtja, hogy addig is a bankvezetők és szakértők értekezleten tisztázzák a helyzetet és így könnyítsék meg felvilágosításukkal a drágasági bizottság működését. A pénzügyminiszter megállapította, hogy az utolsó napokban a közönségnél valóságos pénzügyi pánik mutatkozott, amely a valuták felhajtásában nyilvánult meg. Ennek tárgyi okát nem találjuk, csak pszichológiai okai vannak. A közönség az ausztriai események után látta, hogy Németország pénzügyi helyzete is az osztrák helyzethez hasonlóan megromlik. Ezért attól fél, hogy ugyanez a helyzet fog előállni Magyarországon. A miniszter szilárdan reg van győződve arról, hogy ez teljesen téves hit, mert a mi helyzetünk más, mint Ausztriáé és Németországé. Magyarország agrárállam és Németország gazdasági leromlás után nekünk a reparáció kérdésétől nem kell félnünk. Különben is utal arra, hogy az 1922. év első félévének kereskedelmi mérlege a tavalyi passzivitás után négyr,filliárdnyi többié!'-' -Hitet fel. A politikai helyzet is kedvezőbbé • vált, mertazoknak a javaslatoknak a -:,,rijszavazása, me-ieldől (• def',c': -csöki:- . lé - várható, valós/lggú- fog vál. '. ' A v. •Ül szólva Ausztriától Niin&lorszkíi az utóbbi hetekben Hiszen még abszolutisztikus kormányok is arra törekszenek, hogy a gyomor ne korogjon, akkor egy demokratikus ne tudjon egyebet tenni, mint hogy a gazdasági viszonyok kényszerítő erejének fatalizmusával takarózik be? Az ilyen kormányoknak nem lehet a széles rétegekkel szoros érintkezése, az ilyen kormány nem lehet demokratikus. A békességre és az együttműködésre való ígérete ugyanilyen ködösnek bizonyult. Éppen úgy, mint ahogy demokráciát hirdetett, együttműködést is hirdetett, de azalatt tűrte, hogy hozzája közelálló emberek gyűlöletetterjesszenek, viszályt hintsenek és a nemzet megosztásából valóságos monopóliumot csináljanak maguknak. Ezek után a tények után furcsán csengett a miniszterelnök ajkáról a demokrácia és a megbékslés szó. Nem szabad azon csodálkoznia, ha a beszéde után felhangzott nemzetgyűlési tapsnak nem lesz echója az országban. Az ország, mint annyiszor, e beszéd elolvasása után is azt lesz kénytelen megállapítani, hogy a szavai és tettei között hézagok vannak, óriási bankjegy tömegeket bocsátott ki. Ezzel szemben mi hetek óta nem vettük igénybe a jegybankot, mert a bevételek és adórendszerünk kiépítése folytán ez nem volt szükséges. — Ha ezértuti is mégis pánik van, kérdezemén, — mondotta a miniszter — fipk volna-e indokolt valami rendszabályt hozni, esetleg a devizaközpontot felítem.. Beismerem, — folytatta — hogy a devizaközpont sok hátránynyal jár és jobb lenne az eddigi szabadforgalmat fentartani, de ha apánik meg nem szűnik, másként nem cselekedhetünk, valamilyen intézkedést kell tenni. Weiss Fülöp elítéli a korona lerontását és osztozik a pénzügyminiszter véleményében. Ha kereskedelmi mérlegünk kedvező állapotot mutat és ha a magyar értékpapíroknak a külföld részére való vásárlása megtörténik, mint ahogymeg is történik, akkor kell, hogy ez a két tényező pénzügyi mérlegünket kedvezőbbé tegye. Az a nézete, hogy a pánik különösen a vidékről és a gazdaközönség köréből származik. A tulspekulációt a túlságosan elszaporodott magánbankok és váltóitalelek élesztik. Ezerhatszáz magánbankház tulgosan sok és hogy ezek exisztenciájukat biztosítsák, a közönséget csábítják a valutával való játékra. Minthogy az intelligencia mellékkeresetre szorul, a magánbankházaknak ez a kt animáló ténykedése igen könnyű. Ajánlatosnak tartja, hogy ezeket valamilyen formában megrendszabályozzák. Báró Kornfeld P.ál a devizaközpont felállítását csak végső szükség esetében javasolja. Azt hiszi, ha a külföld részébe a magyar kormában való hitelezést a bankok az eddiginél is jobban megszorítanák, akkor ez többet használna, mint a devizaközpont felállítása. Ernyey Károly: A sok magánbennk valuta-és devizaüzleteinek a korlátozását tartja ajánlatosnak. Helyesebbnek tartaná, ha a pénzintézetek a lombardokat még az eddiginél is jobban korlátoznák. Báró Beck Uyula az utóbbi napokban észlelhető pánikot a lakbér- és a búza árának emelésével hozza összefüggésbe. Szerinte a korona belső vásárlóereje ezáltal csökkent olyan hirtelen. Kényszerintézkedéseket, mint például a devizaközpont felállítása is, nem tart alkalmasnak. Helyesebb, lenne, ha a közönséget felvilágosítanák, hogy a valuták árának rohamos emelkedésevisszafelé is fordulhat és akkor a közönséget nagy veszteségek is érhetik. Ennek a köztudatba való bevitele nagy józanító hatással Terme a valutákat Vásárló közönségre. Horváth Lipót dr.: A pánikot tényleg a gabona hirtelen áremelkedése idézte elő, kapcsy valutaímusse miatt a bankvezéreket az értekezletre írta eg „Ma a fss&mih meg mm. SEÜnífa, deviza&özp&mtof kait feAííílfaül" -szenlitt az elszaporodott magánSmmk&ázv.keresztift a vatttajáitéftoi AöScsSnök cs onlátszása. Weiss FUl9p - íf. iortt&and II.