Pesti Napló, 1922. augusztus (73. évfolyam, 172–197. szám)

1922-08-09 / 179. szám

4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1922 augusztus 10. A katonai ügyészség letartóztatta­ ­Saját tudósítónktól. A bü­ntetőtörvényszéken­­Landau Adolf ügyében folyamatban levő tárgyalás­nak koronatanúi közé tartozik Danszky Mihály fő­hadnagy, aki a Szerecsen­ utcai G. osztálynak volt egyik parancsnoka és a vádlottak és a tanúk val­lomása szerint részt vett a két Landau meg­­kínoztatásában.­­ A polgári törvényszék előtt megindult tárgya­láson kívül a katonai törvényszék is eljárást indí­tott az ügy szereplői közül azok ellen, akik a ka­tonai bíráskodás illetékessége alá tartoznak. A Landau-ügy katonai részének három vádlottja van, a fővádlott Danszka Mihály, akit Chriastelly Zoltán százados hadbíró tiszvész, az arm referense, zsa­rolással és hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolt vádiratában. Dam­szky Mihály hosszabb ideig volt előzetes letartóztatásban két másik tiszt­társával együtt, akik szintén résztvettek Landau megk­oztatásában. Március havában azonban­­a katonai ügyészség mindhármukat szabadlábra helyezte, az eljárást azonban természetesen tovább­­folytatta ellenü­k. .A katonai ügyészség — mint azt a Pesti Napló nemrégiben közölte is — a katonai­­vádlottak ügyét rövidesen ki akarta •"—»? tárgya­lásra, ma azután a katonai utasítást adott ki, hogy Danszky Mihályt, aki a fővárosban tartózkodik, tartóztassák le. La M­­iá­­v éppen ma délelőttre volt megidézve a­zol­ári törvény­szék előtt folyó tárgyalásra tanúkihallgatás céljá­ból. Az előtte sorra került tanút vallomástétele azonban még a mai "mot igénybevette, nem hogy csak holnap kerülhet rá a sor. Hans­lu délben a tárgyalóterem előszobájából a lakására távozott, ott azonban már vártak rá a katonai ügyészség kiküldöttei, akik felmutatták előtte az elővezetési parancsot. Danszkyt ezután bevitték a Margit­ kör­úti katonai fogházba, ahol a soros ügyész, Mok­­dada Jenő százados­ hadbíró kihirdette előtte, hogy újból letartóztatják. A letartóztatást nyomban foga­natosították is. Danszk­y Mihályt átkísérték a sorr­házba és ott egy tiszti cellába helyezték el. Miután Danszky Mihály szerdára van meg­idézve a büntetőtörvényszékre tanúkihallgatás cél­jából, őt csak úgy lehet majd bíróság elé állítani, ha a büntetőtörvény­szék ítélőtanácsa a sürgősségre való tekintettel telefon utján intéz sürgős megke­resést a­ katonai ügyészségihez Danszky átkisérte­tése céljából. V­­ol. Igy gróf Haller József, a költő barátja és Sípos Sándor 48-as honvéd, valamint Lázár Mártonnak Róza nevű leánya is több ízben megerősítették a szegedi lap állításait. — A Szegedi Híradó közleményét elolvasva, Lázár portájára siettem. A lugasban ásni kezd­tünk és három órai megfeszített munka u­tán egy emberi csontvázra akadtunk. Miután az ujságközlemény adatait a talált csontváz meg­erősítette, a leletet Petőfi Sándor maradvá­nyainak tekintettem és mai meggyőződésem szerint sem lehetnek másnapi a poriadozó csontjai. Azonnal irtam­ a Petőfi-Társaságnak a székelykereszturi leletről és kértem, küldje­nek ki valakit a csontok megvizsgálására, azonban a Petőfi-Társaság még csak nem is válaszolt levelemre.­­• Bántott ez a különös közömbösség, de nem sokáig törődtem vele. Koporsóba helyez­tem a szent csontokat és a keresztúri taninté­zetek növendékeinek részvétele mellett ünnepé­lyes harangzúgás között a temetőbe vittük és családi, sírhelyemben helyeztük örök nyuga­lomra. A koporsóra, székely szokás szerint, rá­írattam a hős nevét és az életét határoló két évszámot: Petőfi Sándor, 1821—1849. — De hát miért titkolta Lázár Petőfi teme­tését? — kérdezte Bálinttól az Ellenzék mun­katársa. — Erre csak feltevésekkel válaszolhatok", — mondotta Bálint. — Lehet, attól félt, hogy az 1849 után következő zavaros időkben meggya­núsítják és meghurcolják az osztrákok, de talán arra is gondolhatott, hogy el sem hiszik­ állításait. Annyi azonban tény, hogy a Szegedi­ Híradó 1902 július 26-iki számában megjelent közleménnyel egybehangzóan megtaláltuk Pe­tőfi Sándor csontjait. Gróf Haller József, Sipos és Lázár Róza is többször bizonyították, hogy Székelykeresztúron csakugyan Petőfit temet­tük el. Eddig tart Bálint Dániel elbeszélése. Az irodalomtörténet nem haladhat el kö­zömbösen a székelykeresztúri események mel­lett. Ha a Bálint-család sírboltjában porladt csontokat nem is lehet tudományos bizonyos­sággal agrie­utálni, mindent el kell követn arra, hogy a körülmények pontos kikutatásá­val bizonyosságot lehessen teremteni ebben a kérdésben, amely utóvégre is Petőfi életrajzá­nak egyetlen homályos és éppen ezért legna­gyobb érdekességű részét képezi. Megtalálták Petőfi sír­ját? Nem halt meg a csatatéren? — Menekülés Székelykeresztúrra— A kerti lugas csontváza Amivel a Petőfi-Társaság nem törődött Kolozsvár, augusztus 8. (A Pesti Napló tudósítójától.) Az irodalomtörténet komoly tudósai, akik a nagy költők életének legapróbb mozzanatait is feljegyzik az örökkévalóság számára, régen megnyugodtak abban, hogy Petőfi Sándor nyomtalanul eltű­nt a segesvári csatában és a fehéregyházai közös sírban alussza a meg­dicsőült hősök örök álmát. Petőfi halála örökre megfejthetetlen titok marad. Mégis, a nagy költő halálának titokzatos körülményeit tisz­tázni akaró feltevések és magyarázatok soha­sem fogynak ki és néha-néha igazán zavarba hozzák az irodalomtörténet lehiggadt tudósait. A Petőfi-centennárium lélekemelő ünnepségén ismét találkozunk olyan emberekkel, akik Pe­tőfi Sándor haláláról és temetéséről egészen más véleményen vannak, mint az irodalomtörténé­szek és akik véleményüket megdöbbentően bi­zonyosnak látszó adatokra alapítják. Az új kombináció szerint Petőfi nem halt meg a csatatéren, tehát nem is temethették ott el. Petőfi súlyos sebével elmenekült Székely­­keresztúrra, ahol Lázár, Márton portáján le­helte ki lelkét és ott is temették el a kertben. Jett a markába és arra­ kérte, hogy másnap este megint jöjjön oda a kutyával. — Ennyiért? — kérdezte Daughtry,­­rá­pillantva a megvetésre méltó összegre. A tulajdonos hamar adott még két dollárt és Daughtry megígérte. — Csakis, — mondta aztán lefekvéskor Mi­hálynak, — azt gondolom én, billeng­ham, hogy te meg én többet megérünk előadáson­ként öt dollárnál. Hiszen hozzád hasonlót ed­dig nem lehetet látni. Igazi éneklő kutyát, aki el tud énekelni szinte minden nótát velem, sőt magától is énekel vagy hatot. Azt mondják, Caruso ezret is megkap egy estére. Jó, jó, Ca­ruso ,nem vagy, de az egész világ kutya-Caru­sója, az te vagy. Fiam, én leszek a te ügynö­köd. Ha nem tudunk esténként legalább egy húszdolláros aranyat keresni, hát akkor, fiam, elnézzünk innen jobb vidékre. És az öreg úr ott a Bronx-szállóban majd átköltözik egy utcai szobába. És Kvéket tetőtől-talpig felöltöztet­jük új ruhába. Jaj, billenyi fiam, olyan gazda­gok leszünk mi, hogy ha az öregúr nem tud bolondot fogni, majd belenyúlunk mi a zse­bünkbe magunk és veszünk neki egy szkúnert és a saját hajóján küldjük el kincset vadászni. Majd mi leszünk a bolond tőkések, te meg én, még pedig csak egy szerelemből. A san-franciscói Berber-part, amely vén matróz-negyed volt már abban az időben, mi­kor San­ Francisco még a két tengerek leg­rosszabb kikötőjének számított, tovább fejlődött a várossal együtt és megélhetésének legalább a felét a külvárosi sétákra csatangoló jó tár­saságok adták, amelyek felkeresték és bővén fosztogatták a pénzt. Bevett szokás volt, hogy a társadalom jobb osztályaiból sokan, különö­sen ha kíváncsi külföldieket akartak szórakoz­tatn, felkerekedtek vacsora után, autóba ültek és a tánchelyiségeket és olcsó korcsmákat sor­ra járták egy-két óra hosszat. Egyszóval a „Part" éppen olyan látványos szórakozóhely­­volt, mint Chinatown, vagy a Cliff-ház. Később Petőfi maradványait kiásták és ünne­pélyes temetési szertartással helyezték örök nyugalomra Bálint Dániel székelykeresztúri földbirtokos családi sírboltjában. A lezajlott Petőfi-emlékünnepélyen az Ellenzék munka­társa Orbán János székely­keresztúri plébános­tól, dr. Viola Sándor ügyvédtől és magától Bálint Dániel földbirtokostól teljes egészében megtudta Petőfi halálának és temetésének rész­leteit. Bálint Dániel így mondotta el a segesvári csatából menekülő Petőfi halálának és székely­keresztúri temetésének körülményeit. — 1902-ben, Lázár­ Márton székelykereszturi vendéglős halála után, egy cikk jelent meg a Szegedi Híradóban. A cikk Lázár­ halálával kapcsolatosan megírta, hogy Petőfi a segesvári csatavesztés után súlyos sebből vérezve, két székely huszár segítségével kimenekült az el­lenséges gyűrűből és Székelykereszt­úron Lázár Márton istállójában rejtőzött el. Lázár másnap reggel az elvérzett költőt holtan találta a já­szolban, ahová a két székely huszár az üldözők elől elrejte­tte. A vendéglős felismerte Petőfit, hiszen a költő csak néhány nappal a segesvári csata előtt járt Székelykeresztúron. A legna­gyobb titokban sírt ástak, a kerti lugasban és az örökre elnémult dalnokot eltemették. A Szegedi Híradó cikke nem is volt nagy meglepetés, mert Székelykeresztúron még Lá­zár életében is többen tudtak a titkos temetés-Daughtry Day nemsokára megkapta két húszperces előadásért a maga esti húsz dollár­ját és több sört öntött le a torkán, mint amennyit iít hozzá hasonlóan szomjas ember el tudott volna, intézni. Soha életében ilyen jól nem ment neki. És Mihály tagadhatatlanul örült az egésznek, örült neki, de főként Pincér miatt. Szolgálta Pincért és a szivének legfőbb vágya éppen az volt, hogy így szolgálhassa. Valójában Mihály kereste a kenyeret az egész családnak, amelynek minden tagja na­gyon jól élt. Kvék ragyogóan kivirágzott, sárga cipőt hordott, zsokésapkát és szürke ru­hát, amelynek a nadrágja kifogástalanul éles­re volt vasalva. Azonkívül mozi-rajongó lett belőle, naponta legalább húsz-harminc centet kiadott mozira és a mű­sor ismétlődő részeit is rendületlenül végigülte. A Daughtry kiszolgá­lására kevés időt kellett fordítania, mert el­kezdett vendéglőben étkezni. És a vén tenge­rész nemcsak hogy drága utcai szobába költö­zött át a Bronxban, hanem Daughtry erőnek­erejével több zsebpénzt adott neki, úgy hogy alkalomadtán egy-egy csinos ismerősét szín­házba, hangversenyre is meghívhatta és auto­taxin kísérhette haza. — Ezt nem fogjuk ám örökké igy csinálni, billeny, — mondta Pincér Mihálynak, — csak éppen addig, míg az öreg úr megint talál va­lami duzzadózsebü, szimat-szaglászó, kincske­reső bandát, tovább nem. Akkor aztán ihaj­tyuhaj, ki a kék tenkerre, a lábunk alatt jó kis hajó fog ingadozni, a hullám felloccsan a fedélzetre és a csatornalyukakon ki-kiszökken majd a víz. Egyelőre még „evezünk le a fo­lyón" és énekelgetünk ilyesmit a tökfilkóknak. De megeheti a fene az ő városaikat. Nekünk a tenger az igazi életünk, neked, meg nekem, billeny fiam, meg az öreg urnak, meg Krék­nek, meg Cockynak is. Mi nem születtünk vá­rosi életre. Nem egészséges. Tudod, talán nem fogod elhinni, de én kezdem elveszteni a ruga­­nyosságaimat. Azelőtt olyan voltam, mint a gummi, de már nem. Már kezdek belépő,s had, hogy estéről-estére ne csináljak semmit, csa végigüldögéljem a korcsmákat. Majd kiugrál a bőrömből arra a gondolatra, hogy az öreg urat megint hallom mondani: „Azt hiszen pincér, egy olyan jóféle elsőrangú cockja nem volna rossz egy vacsora előtt." Tudod, legközelebbi útra viszünk magunkkal egy ki jégmasinát és kitűnő cocktailt csinálunk nek Aztán nézd meg ezt a Kvéket, Killeny fián Ez nem az ő klímája. Egész komolyan betel Ha sokat ül nekem a moziban, egész biztosa beszerez egy tüdővészt. Az ő egészsége miatt meg az enyém miatt, meg a tied miatt, mi mindnyájunké miatt nagyon fontos, hogy men­nél hamarabb felszedjük a horgonyt és neki­vágjunk a víznek a­ passzátszelek hazája fel amik olyan édesen át- meg átitatják az ember sóval, meg a tengeri élettel. Kvék, noha sosem panaszkodott, csakúgy­ nagyon beteg volt. A jobb hóna alatt dagant támadt, amely először kicsi volt és érzék tele de aztán könnyű és állandó fájdalmat kezde okozni. Az éjszakát most már nem tudta végig­aludni. A baloldalán szokott feküdni, a fáj­daganat mégis felköltötte legalább kétszer,­­ néha háromszor, sőt négyszer is egy éjszak­a-Maj, ha a bevándorlási hatóságok már rs vissza nem toloncolták volna Kínába, m­eg mondhatta volna neki, hogy mi ez a dagan­t mint ahogy Daughtry Daynak is megmon­datta volna, hogy mi az az egyre növekvő é­zéktelen folt a szeme között, ahol a kis függ­leges oroszlán­vonalak egyre élesebben kiv­hetők lettek. Azt is megmondhatta volna nem mi lelte a balkeze kisujját, Daughtry diagn­zisa eleinte az volt, hogy idegficamodás. E­lőbb úgy döntött, hogy idült reuma, amit nedves és ködös san-franciscói éghajlat ok­zott. Egy okkal több volt, hogy elkivánkozzi innen a tengerre, ahol a tropikus nap majd­­ süti belőle a reumát. (Holnap folytatjuk.) SZTlMJiMK&HÖGÉS BL&EN: BMOLEMlN-t szirup és tabletta alakjában legelsőrangu orvosi tekintélyek ajánlják. Kérdezze meg háziorvosát. Valamennyi gyógyszertár­ban kapható. Felvilágosítással szolgál a dr. R. & dr. D. Well frankfurti ' iegyri gyógyszergyár képviselője. Pog&ny G&fooi* | Budapest, VHS. frsfUrei, Banoss-utxa 125. sm.

Next