Pesti Napló, 1922. szeptember (73. évfolyam, 198–222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
Péntek Olaszország garanciákat követel, hogy Jugoszlávia nem gondol titkos operációkra az osztrák határon Berlin, augusztus 31. Rómából érkező jelentések szerint csak ma mutatkoznak sajtóban és közvéleményben egyaránt annak a jelei, hogy az olasz-jugoszlávkonfliktus a jugoszláv külügyminiszter látogatása következtében kezd gyöngülni. A feszültség a legutolsó időkben már oly magasra hágott, hogy Olaszország kormánya iratokat és fényképeket gyűjtött, melyekkel bizonyítani kívánta, hogy Jugoszlávia Cseh-Szlovákiával egyetemben katonai operációt tervez az osztrák határon. Ehez járult még bizonyos olasz köröknek egyre hangosabb kívánsága, hogy Olaszország, amíg a helyzet nem alakult ki és befejezett tények még nincsenek, ragadja meg a kedvező alkalmat, hogy a jugoszláv és csehszlovák akciót megakadályozza. A jugoszláv külügyminiszter római látogatása nem is szolgál más célt, mint hogy Jugoszlávia jóhiszeműségéről tegyen tanúságot. Olaszország valószínűleg garanciákat is fog követelni arra nézve, hogy Jugoszláviában sem politikai, sem katonai körök nem gondolnak titkos operációra az osztrák határon. (II.) Róma, augusztus 3. Schüller osztályfőnök, mint ismeretes, szombaton hagyja el az olasz fővárost, miután az olasz vámügyek és a külpolitika vezető embereivel tanácskozásokat folytatott. A sajtó néhány tudósítója előtt Schüller osztályfőnök nyilatkozott római útjának céljáról. — A római tárgyalások — mondotta — távolról sem oly nagy jelentőségűek, mint egyes lapok feltüntetni szerették volna. Jellegük is sokkal inkább informatív volt, semhogy fontos eredményeket vagy megállapodásokat lehetett volna várni tőlük. Az olasz sajtó egy része túlzott jelentőséget tulajdonított az én római megbeszéléseimnek és ez az oka annak az általános türelmetlenségnek, mely tőlem és római tárgyalásaimtól súlyos eredményeket vár. Amennyiben egyáltalán komoly eredményekről lehet szó, ezek csak abban csúcsosodhatnak ki, hogy az osztrák jegybanknak Olaszország gyorsan fogja folyósítani azt az összeget, amellyel Ausztria támogatásához hozzájárulni kíván. (II.) Kavarodása a magyar ss©cláldem@MradapEPlash az interparlamentáris konferenciáról való fávolmaradása miatt (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben rendkívül sokat foglalkoznak az Interparlamentáris Unió tegnapi bécsi tanácskozásán Bernstein német szociális ' --.'-rata vezér részéről Magyarország ellen elhangzott támadásával, amelyet gróf Apponyi Albert nagy beszéd kíséretében utasított vissza. Mint ismeretes, Hornstein azzal indokolta meg a Magyarországra való meghívás visszautasítását, hogy Magyarországon reakciós állapotok, élet- és jogbizonytalanság van. Ezekre a vádakra Rakovszky Iván belügyminiszter is nyilatkozott a Magyarországban és visszautasította Bernstein indokolatlan vádjait. Kijelentette, hogy a Bernstein beszédében foglalt egyetlen pozitív vád, hogy az internálótáborokban többezer internált sínylődik, nem áll meg, összesen nincs ezernél több internált s az állam biztonsága ellen elkövetett cselekményekért internáltak száma lttó 200 között van. A belügyminiszter nyilatkozatával kapcsolatban jól informált helyről azt a megállapítást közölték a Pesti Napló munkatársával, hogy ez a támadás annak krata képviselők nem vettek részt az Interparlamentáris Unió bécsi tanácskozásain. Nem lehet eléggé kárhoztatni, — mondják — a magyarországi szocialista képviselőknek ezt az eljárását, mely a jelenlegi válságos helyzetben sem helyes, sem indokolt nem volt. Kormánypárti képviselők köréből ezzel a megállapítással kapcsolatban azt az információt nyertük, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén szóba fogják hozni a szociáldemokrata pártnak káros magatartását. Az egységes párt hétfői ülésén több Bécsben járt képviselő fogja bejelenteni erre vonatkozó szándékát a pártvezetőségnek és meg fogják beszélni, hogy vagy sürgős interpelláció alakjában, vagy pedig napirend előtti felszólalás keretében ítéljék el a szociáldemokrata párt távolmaradásával okozott tüntetést, amelynek egyenes következményéül tudják be, hogy a külföldi szocialista képviselők Magyarország elleni averziójuknak az interparlamentáris konferencia ülésén hangot adtak. Megkérdeztük ez ügyben Peyer Károly Szociáldemokrata képviselőt, aki a Pesti Napló munkatársának a következő nyilatkozatot tette: — Az Interparlamentáris U Unióval kapcsolatos dolgokról e pillanatban érdemben nem nyilatkozhatom, mert ehez az szükséges, hogy részletesen és teljesen pontosan ismerjem azokat a felszólalásokat, amelyek az Interparlamentáris Unió ülésein elhangzottak. Különösen vonatkozik ez Bernstein beszédére. Ami távolmaradásunkat illeti, annak egyedüli oka az, hogy Magyarországon olyan állapotok vannak a közélet és a közigazgatás terén, amelyek lehetetlenné tették számunkra, hogy az interparlamentáris konferencián részt vegyünk. A kormánynak módjában (Az éneklő kutya )Regény. írta : Jack Gondon )Fordította: Varsányi Zsolt (18) Mialatt a két fehér fickó egyik oldalról fenyegette felszállással Bernátot és lekötötte a figyelmét, Samu a düh és nekikeseredés igyekezetével óriásit ugrott a drótköteleken keresztül, elülről ráugrott Bernátra, két karjával, két lábával görcsösen átkulcsolta az öszvér nyakát és a fejét szorosan odapréselte az öszvér fejéhez. Bernát erre a hátsó lábaira ágaskodott; ezt a mozdulatot magától megtanulta régen, mikor a tenyerébe rejtett tövisek a fejét és nyakát kezdték szúrni. — Sem lehet bízni vele — jelentette ki Collins, mikor Bernát a hátsó lábán topogott kivül a fűrészporca és első lábaival küzküdve kapált bele a levegőbe. — Nem kell félni, nincs semmi veszedelem. Nem fog hanyatt esni. Öszvér és nagyon okos állat, á , ha megtenné is, Samunak nincs egyéb doga, mint elereszteni és egyszerűen leesni. Mikor a számnak vége volt, Bernát örömmel fogadta a kötőféket. Kivezették a négyszögből és odavezették a franciához. — Ez sokáig fog élni, — folytatta Collins — "nézze csak meg jól. Teljes szám, magát is beleszámítva, négy emberből áll, nem is számítva magát az állatot és az esetleges önkéntes jelentkezőket. Teljesen kész az egész, csak ki kell vinni a színpadra. Rongyos ötezer dollár nem is pénz érte. A francia meghőkölt a summától. — Hallgassa meg ezt a számadást. — folytatta Collins. — Hetenként bevehet legalább ezerkétszázat bruttó és ebből nyolcszáz biztosan marad tiszta. Hatheti tiszta keresetével már kiűzetheti a számot. Száz hétre úgy kap szerződést rögtön, mint a frinty. A többi tulajdonosokat hagyhatja rimánkodni. Bárcsak fiatal volnék és állástalan. Magam utaznék vele és részedre keresném magam. fia Barr. 4 elkelt és otthagyta Cédrusvadont, hogy megkezdje a töviskincs rabszolgaságát és hogy a világ szórakozásainak színpadán sok mulatságot és kacagást okozzon. XXVII. fejezet. — Az a lényege a dolognak, János, — mondta segédjének Collins, — hogy kutyákat szeretettel nem lehet üzleti mutatványokra tanítani. És a különbség a kutyák, meg a nők között. Hiszen tudja, hogyan van ez a kutyákkal. Arra meg lehet szeretettel is tanítani a kutyát, hogy lefeküdjön, hanyatt forduljon, halottat utánozzon és eféle mutatványokat csináljon. De egy szép napon, mikor produkálni akarja a barátai előtt, a kutya izgatott lesz és megbolondul éa az ember nem képes rávenni semmire. A gyerekekkel is így van. Több ember között elvesztik a fejüket, elfelejtik az egészet, amit megtanultak és szégyenben hagyják az embert. A színpadon pedig a kutyának igazi mutatványokat kell csinálnia, amiket nem szeret, sőt gyűlöl. És tegyük fel ,hogy a kutya nem jó hangulatban van, egy kicsit meghűlt, rühes, vagy rossz a gyomra. Akkor mit csinál vele? Bocsánatot kér a közönségtől? Különben is a színpadon úgy kell folyni az előadásnak, mint az óraütés. Percre kell megcsinálni a mutatványt, naponta egy-két számot, attól függ, mennyi időt kapott a műsoron. A fő az, hogy a kutyák előjöjjenek, mikor kell és máris végezzék a dolgukat. Nincs arra idő, hogy az ember szeresse őket, könyörögjön nekik, vagy várjon rájuk. Erre pedig csak egy mód van. Tudniok kell, hogy mikor az ember elkezdi, akkor a dolog nem tréfa. — És a kutyák nem buták, — vélte János, — mindig tudják, hogy az ember mikor kezdi komolyan és mikor nem. — Azt meghiszem, — bólintott Collins. — Abban a pillanatban, mihelyt az ember egy kicsit ellanyhul, azonnal ellanyhul az ő munkájuk is. Csak legyen lágy velük, majd meglátja, milyen hamar elkezdenek hibákat csinálni a mutatványaikban. Valóságos istenfélelmet kell ébren tartani bennük, mert különben nem megyünk velük semmire és az ember egyszer csak azon veszi észre magát, hogy vidéki cirkuszokban könyörög szerződésért. Egy félóra múlva Mihály, ámbár egy szót sem értett belőle, hallotta, amint az idomítómester egy másik szaktörvényt fektet le egy másik segéd előtt . Keresztezésekre és korcsokra van szükség, Károly. Tíz fajkutya között sem akad egy jó, ha csak nem meghunyászkodónak született Márpedig éppen ez különbözteti meg a telivér fajkutyát a kevert fajtól, meg a korcstól. A telivér kutya forróvérű éppen úgy, mint a versenyló. Érzelmes és büszke. A büszkeség pedig nagyon rossz dolog. Hallgasson ide. Én beleszülettem a szakmába és egész életemen át tanulmányoztam. Sokra vittem. És hogy sokra vittem, annak csak egy oka van: tudom a szakmát. Jól jegyezze meg. Tudom! A másik fontos körülmény, hogy a keverék kutya meg a korcs olcsó. Nem kell megijedni, hogy az ember elveszti vagy túldolgoztatja őket. És tanítás közben nincs velük annyi baj. Beléjük lehet verni az istenfélelmet Ez a baj a telivérekkel. Az istenfélelmet nem lehet beléjük verni. Adjon a korcs kutyának egy jó, komoly ökölütést, mit fog csinálni? Meg fogja csókolni a maga kezét, engedel-mes lesz és a hasán csúszva fogja csinálni, amit akar tőle. Ezek a korcsok, ezek rabszolga-kutyák. Nincs bennük bátor önérzet. Nem is kívánatos, hogy egy idomított kutyában bátor önérzet legyen. Hanem félelem legyen benne. De most adjon, egy ökölcsapást a telivér kutyának és nézze meg, mi lesz. Néha még bele is döglenek. Láttam már olyat is, amelyik beledöglött. És ha nem döglik bele, mit csinál? Vagy makacs lesz, vagy dühös, vagy mind a kettő. Néha.még harapni és dühöngeni is elkezd. Meg lehet ölni, de a harapásról és dühöngésről nem lehet leszoktatni. Vagy pedig, mondom, rögtön megmakacsodik. Ezek a legrosszabbak. Ezek a passzív reziszterfiolások, — én így neveztem el őket. Nem harapnak vissza. Halálra botozhatja őket, mégsem ér vele semmit. Olyanok ezek, mint a régi keresztények, akiket fáklyának égettek el, vagy olajba főztek. A nézetük megvan és a világon semmivel ezt a nézetet nem lehet megváltoztatni. Inkább készek meghalni. Meg is halnak. Eleget tapasztaltam. Rájöttem magamtól. Megtanultam, hogy a telivért békén kell hagyni. Jobban győzik, mint az ember. Kitanulják az embert, de őket az ember sohasem tanulhatja ki. Azonfelülnagyon sok időt, nagyon sok türelmet és nagyon sok pénzt kell rájuk pocsékolni. (Holnap folytatjuk.) 1 PESTI NAPLÓ 1922 szeptember 1.3 lett volna ezeket az állapotokat megváltoztatni. Ha távolmaradásunk miatt a parlamentben ellenünk támadásokat fognak intézni a túlsó oldalról, ezeket a támadásokat állni fogjuk s meg fogjuk adni rá a kellő választ. Semmi okunk sincs arra, hogy magatartásunkat mentegessük, vagy szégyeljük. (Saját tudósítónktól.) A külpolitikai feszültség enyhültével ma a politikusok figyelmét csak gróf Bánffy Miklós külügyminiszter genfi útjának várható eredménye köti le. Kormánykörökből azt az értesülést szereztük, hogy Magyarországnak a népszövetségbe való felvétele biztosítottnak látszik és így a felvétellel a sürgősen aktuális külpolitikai kérdések egy időre ismét lekerülnek a napirendről. Annál nagyobb érdeklődéssel fordulnak a szorosan vett belpolitikai kérdések felé s úgy látszik, hogy a pártok élete rövidesen fel fog élénkülni. Miután az adójavaslatok részletes tárgyalása csak rövid néhány napos intermezzora szakítja meg a parlamenti szünetet, a politikusokat leginkább az őszi ülésszakra való felkészülődés foglalkoztatja. Úgy látszik, hogy az október elején kezdődő őszi ülésszakot nagyobbszabású cröátcsoportosítás előzi meg, amely a liberális pártok helyzeti energiáját nagymértékben fogja emelni. A liberális pártok tömörülésére vonatkozó impulzust Propper Sándor és Rassay Károly adták meg és ennek nemcsak a politikai közvéleményben, de az ország minden rétegében visszhangja támadt. Sokféle találgatás indul meg arra nézve, hogy a szociáldemokraták a flassagyíi út részéről máris biztosítottnak vehető kooperációban a többi liberális pártok, illetve képviselők milyen formában vehetnek részt. Kérdést intéztünk e tekintetben Fábián Béla demokratapárti képviselőhöz, aki Vázsonyi Vilmos távollétében a demokratapárt magatartását Rassay és Prosper kezdeményezésével szemben a következőkben vázolta: — Mi minden liberális csoport együttműködését helyesnek és kívánatosnak tartjuk. Mindenekelőtt reflektálni akarok azokra a nyilatkozatokra, melyek a liberális képviselőknek parlamenti magatartására vonatkozóan elhangzottak. A demokrata párt részéről a nyilatkozatokkal szemben rámutatunk arra, hogy a demokrata pártnak nemcsak minden egyes képviselője részt vett az indemnitási vitában, de az adójavaslatok bizottsági tárgyalása is Vázsonyi Vilmos vezetése mellett történt. Én a magam részéről elhibázottnak tartok minden általánosságban tartott támadó kijelentést, mert ezekkel éppen az ellenkező eredményt érik el, mint amit szándékolnak. Pártunk álVezérg«. Vázsonyi. ^Vilmos; különben Erősben tartózkodik és csak szeptember végén jön vissza Budapestre, ő lesz hivatva dönteni a demokrata párt jövendő taktikájáról: :c. népajj.: :Gléri a 31it$z*t$ali:: S'nrflfiis A szociáldemokrata párt álláspontját, fenti kérdésben Peyer Károly a következő nyilatkozatban szögezte le: — Mi a liberális pártok tömörülésére vonatkozó akciót, amennyiben az tényleg megindul, alapos megtárgyalás alá fogjuk venni. .Azt hiszem azonban, rövid ideig korai erről beszélni. Különben az a felfogásunk, hogy ma az igazi jogrend, érdekében minden becsületes embernek össze kell fogni.