Pesti Napló, 1922. szeptember (73. évfolyam, 198–222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

Péntek­ Olaszország garanciákat követel, hogy Jugoszlávia nem gondol titkos operációkra az osztrák határon Berlin, augusztus 31. Rómából érkező jelentések szerint csak m­a mu­tatkoznak sajtóban és közvéleményben egyaránt annak a jelei, hogy az olasz-jugoszláv­­konfliktus a jugoszláv külügyminiszter látogatása következté­ben kezd gyöngülni. A feszültség a legutolsó idők­ben már oly magasra hágott, hogy Olaszország kormánya iratokat és fényképeket gyűjtött, me­lyekkel bizonyítani kívánta, h­ogy Jugoszlávia Cseh-Szlovákiával egyetemben katonai operációt tervez az osztrák határon. Eh­ez járult még bizo­nyos olasz köröknek egyre hangosabb kívánsága, hogy Olaszország, amíg a helyzet nem alakult ki és befejezett tények még nincsenek, ragadja meg a kedvező alkalmat, hogy a jugoszláv és csehszlovák akciót megakadályozza. A jugoszláv külügyminiszter római látogatása nem is szolgál más célt, mint hogy Jugoszlávia jó­hiszeműségéről tegyen tanúságot. Olaszország való­színűleg garanciákat is fog követelni arra nézve, hogy Jugoszláviában sem politikai, sem katonai kö­rök nem gondolnak titkos operációra az osztrák határon. (II.) Róma, augusztus 3. Schüller osztályfőnök, mint ismeretes, szombaton hagyja el az olasz fővárost, miután az olasz vám­ügyek és a­ külpolitika vezető embereivel tanácsko­zásokat folytatott. A sajtó néhány tudósítója előtt Schüller osztályfőnök nyilatkozott római útjának céljáról. — A római tárgyalások — mondotta — távolról sem oly nagy jelentőségűek, mint egyes lapok fel­tüntetni szerették volna. Jellegük is sokkal inkább informatív volt, semhogy fontos eredményeket vagy megállapodásokat lehetett volna várni tőlük. Az olasz sajtó egy része túlzott jelentőséget tulajdonított az én római megbeszéléseimnek és ez az oka annak az általános türelmetlenségnek, mely tőlem és római tárgyalásaimtól súlyos eredményeket vár. Amennyi­ben egyáltalán komoly eredményekről lehet szó, ezek csak abban csúcsosodhatnak ki, hogy az osztrák jegybanknak Olaszország gyorsan fogja folyósítani azt az összeget, amellyel Ausztria támogatásához hozzájárulni kíván. (II.) Kavarodás­a a magyar ss©cláldem@MradapEPlash az interparlamentáris konferenciáról való f­ávolmaradása miatt (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben rendkí­vül sokat foglalkoznak az Interparlamentáris Unió tegnapi bécsi tanácskozásán Bernstein német szociál­is ' --.'-rata vezér részéről Magyarország ellen elhang­zott támadásával, amelyet gróf Apponyi Albert nagy beszéd kíséretében utasított vissza. Mint ismeretes, Hornstein azzal indokolta meg a Magyarországra való meghívás visszautasítását, hogy Magyarországon re­akciós állapotok, élet- és jogbizonytalanság van. Ezekre a vádakra Rakovszky Iván belügyminiszter is nyilatkozott a Magyarország­ban és visszautasította Bernstein indokolatlan vádjait. Kijelentette, hogy a Bernstein beszédében foglalt egyetlen pozitív vád, hogy az internálótáborokban többezer internált síny­lődik, nem áll meg, összesen nincs ezernél több inter­nált s az állam biztonsága ellen elkövetett cselekmé­nyekért internáltak száma l­ttó 200 között van. A belügyminiszter nyilatkozatával kapcsolatban jól informált helyről azt a megállapítást közölték a Pesti Napló munkatársá­val, h­ogy ez a támadás annak krata képviselők nem vettek részt az Interparlamen­táris Unió bécsi tanácskozásain. Nem lehet eléggé kárhoztatni, — mondják — a magyarországi szocia­lista képviselőknek ezt az eljárását, mely a jelenlegi válságos helyzetben sem helyes, sem indokolt nem volt. Kormánypárti képviselők köréből ezzel a meg­állapítással kapcsolatban azt az információt nyertük, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén szóba fog­ják hozni a szociáldemokrata pártnak káros maga­tartását. Az egységes párt hétfői ülésén több Bécsben járt képviselő fogja bejelenteni erre vonatkozó szán­dékát a pártvezetőségnek és meg fogják beszélni, hogy vagy sürgős interpelláció alakjában, vagy pe­dig napirend előtti felszólalás keretében ítéljék el a szociáldemokrata párt távolmaradásával okozott tün­tetést, amelynek egyenes következményéül tudják be, hogy a külföldi szocialista képviselők Magyarország elleni averziójuknak az interparlamentáris konferen­cia ülésén hangot adtak. Megkérdeztük ez ügyben Peyer Károly­ Szociál­demokrata képviselőt, aki a­ Pesti Napló munkatársá­nak a következő nyilatkozatot tette: — Az Interparlamentáris U Unióval kapcsolatos dolgokról e pillanatban érdemben­ nem nyilatkozha­tom, mert ehez az szükséges, hogy részletesen és tel­jesen pontosan ismerjem azokat a felszólalásokat, amelyek az Interparlamentáris Unió ülésein elhang­zottak. Különösen vonatkozik ez Bernstein beszédére. Ami távolmaradásunkat illeti, annak egyedüli oka az, hogy Magyarországon olyan állapotok vannak a közélet és a közigazgatás terén, amelyek lehetetlenné tették számunkra, hogy az interparlamentáris kon­ferencián részt vegyünk. A kormánynak módjában (A­z éneklő kutya )Regény. írta : Jack Gondon )Fordította: Varsányi Zsolt (18) Mialatt a két fehér fickó egyik oldalról fenye­gette felszállással Bernátot és lekötötte a figyelmét, Samu a düh és nekikeseredés igyekezetével óriásit ugrott a drótköteleken keresztül, elülről ráugrott Bernátra, két karjával, két­ lábával görcsösen át­kulcsolta az öszvér nyakát és a fejét szorosan oda­préselte az öszvér fejéhez. Bernát erre a hátsó lá­baira ágaskodott; ezt a mozdulatot magától megta­nulta régen,­ mikor a tenyerébe rejtett tövisek a fe­jét és nyakát kezdték szúrni. — S­em lehet bízni vele — jelentette ki Collins, mikor Bernát a hátsó lábán topogott kivül a fűrész­porca és első lábaival küzküdve kapált bele a leve­gőbe. — Nem kell félni, nincs semmi veszedelem. Nem fog hanyatt esni. Öszvér és nagyon okos állat, á , h­a megtenné is, Samunak nincs egyéb d­oga, mint elereszteni és egyszerűen leesni. Mikor a számnak vége volt, Bernát örömmel fo­gadta a kötőféket. Kivezették a négyszögből és oda­vezették a franciához. — Ez sokáig fog élni, — folytatta Collins — "nézze csak meg jól. Teljes szám, magát is bele­számítva, négy emberből áll, nem is számítva ma­gát az állatot és az esetleges önkéntes jelentkező­ket. Teljesen kész az egész, csak ki kell vinni a színpadra. Rongyos ötezer dollár nem is pénz érte. A f­rancia meghőkölt a summától. — Hallgassa meg ezt a számadást. — folytatta Collins. — Hetenként bevehet legalább ezerkétszá­zat bruttó és ebből nyolcszáz biztosan marad tiszta. Hatheti tiszta keresetével már kiűzetheti a számot. Száz hétre úgy kap szerződést rögtön, mint a frinty. A többi tulajdonosokat hagyhatja rimánkodni. Bár­csak fiatal volnék és állástalan. Magam utaznék vele és részedre keresném magam. fia Barr.­ 4 elkelt és otthagyta Cédrusvadont, h­ogy megkezdje a töviskincs rabszolgaságát és hogy a vi­lág szórakozásainak színpadán sok mulatságot és kacagást okozzon. XXVII. fejezet. — Az a lényege a dolognak, János, — mondta segédjének Collins, — hogy kutyákat szeretettel nem lehet üzleti mutatványokra tanítani. És a különbség a kutyák, meg a nők között. Hiszen tudja, hogyan van ez a kutyákkal. Arra meg lehet szeretettel is ta­nítani a kutyát, hogy lefeküdjön, hanyatt forduljon, halottat utánozzon és eféle mutatványokat csináljon. De egy szép napon, mikor produkálni akarja a ba­rátai előtt, a kutya izgatott lesz és megbolondul éa az ember nem képes rávenni semmire. A gyerekekkel is így van. Több ember között elvesztik a fejüket, elfelejtik az egészet, amit megtanultak és szégyen­ben hagyják az embert. A színpadon pedig a kutyá­nak igazi mutatványokat kell csinálnia, amiket nem szeret, sőt gyűlöl. És tegyük fel ,hogy a kutya nem jó hangulatban van, egy kicsit meghűlt, rühes, vagy rossz a gyomra. Akkor mit csinál vele? Bocsánatot kér a közönségtől? Különben is a színpadon úgy kell folyni az előadásnak, mint az óraütés. Percre kell megcsinálni a mutatványt, naponta egy-két számot, attól függ, mennyi időt kapott a műsoron. A fő az, hogy a kutyák előjöjjenek, mikor kell és máris vé­gezzék a dolgukat. Nincs arra idő, hogy az ember sze­resse őket, könyörögjön nekik, vagy várjon rájuk. Erre pedig csak egy mód van. Tudniok kell, hogy mikor az ember elkezdi, akkor a dolog nem tréfa. — És a kutyák nem buták, — vélte János, — min­dig tudják, hogy az ember mikor kezdi komolyan és mikor nem. — Azt meghiszem, — bólintott Collins. — Abban a pillanatban, mihelyt az ember egy kicsit ellanyhul, azonnal ellanyhul az ő munkájuk is. Csak legyen lágy velük, majd meglátja, milyen hamar elkezdenek hibákat csinálni a mutatványaikban. Valóságos is­tenfélelmet kell ébren tartani bennük, mert különben nem megyünk velük semmire és az ember egyszer csak azon veszi észre magát, hogy vidéki cirkuszok­ban könyörög szerződésért. Egy félóra múlva Mihály, ámbár egy szót sem­­ értett belőle, hallotta, amint az idomítómester egy másik szaktörvényt fektet le egy másik segéd előtt . Keresztezésekre és korcsokra van szükség, Ká­roly. Tíz fajkutya között sem akad egy jó, ha csak nem meghunyászkodónak született Már­pedig éppen ez különbözteti meg a telivér fajkutyát a kevert faj­tól, meg a korcstól. A telivér kutya forróvérű éppen úgy, mint a versenyló. Érzelmes és büszke. A büsz­keség pedig nagyon rossz dolog. Hallgasson ide. Én beleszülettem a szakmába és egész életemen át tanul­mányoztam. Sokra vittem. És hogy sokra vittem, an­nak csak egy oka van: tudom a szakmát. Jól je­gyezze meg. Tudom! A másik fontos körülmény, hogy a keverék­ kutya meg a korcs olcsó. Nem kell megijedni, hogy az ember elveszti vagy túldolgoztatja őket. És tanítás közben nincs velük annyi baj. Belé­jük lehet verni az istenfélelmet Ez a baj a telivérek­kel. Az istenfélelmet nem lehet beléjük verni. Adjon a korcs kutyának egy jó, komoly ökölütést, mit fog csinálni? Meg fogja csókolni a maga kezét, engedel-­­­mes lesz és a hasán csúszva fogja csinálni, amit akar tőle. Ezek a korcsok, ezek rabszolga-kutyák. Nincs bennük bátor önérzet. Nem is kívánatos, hogy egy idomított kutyában bátor önérzet legyen. Hanem fé­lelem legyen benne. De most adjon, egy ökölcsapást a telivér kutyának és nézze meg, mi lesz. Néha még bele is döglenek. Láttam már olyat is, amelyik bele­döglött. És ha nem döglik bele, mit csinál? Vagy makacs lesz, vagy dühös, vagy mind a kettő. Néha.m­ég harapni és dühöngeni is elkezd. Meg lehet ölni, de a harapásról és dühöngésről nem lehet leszoktatni. Vagy pedig, mondom, rögtön­ megmakacsodik. Ezek a legrosszabbak. Ezek a passzív reziszterfiolások, — én így neveztem el őket. Nem harapnak vissza. Ha­lálra botozhatja őket, mégsem ér vele semmit. Olya­nok ezek, mint a régi keresztények, akiket fáklyának égettek el, vagy olajba főztek. A nézetük megvan és a világon semmivel ezt a nézetet nem lehet megvál­toztatni. Inkább készek meghalni. Meg is halnak. Eleget tapasztaltam. Rájöttem magamtól. Megtanul­tam, hogy a telivért békén kell hagyni. Jobban győ­zik, mint az ember. Kitanulják az embert, de őket az ember sohasem tanulhatja ki. Azonfelül­­nagyon sok időt, nagyon sok türelmet és­ nagyon­ sok pénzt kell rájuk pocsékolni. (Holnap folytatjuk.) 1 PESTI NAPLÓ 1922 szeptember 1.­3 lett volna ezeket az állapotokat megváltoztatni. Ha távolmaradásunk miatt a parlamentben ellenünk tá­madásokat fognak intézni a túlsó oldalról, ezeket a támadásokat állni fogjuk s meg fogjuk adni rá a kellő választ. Semmi okunk sincs arra, hogy magatar­­tásunkat mentegessük, vagy szégyeljük. (Saját tudósítónktól.) A külpolitikai feszültség enyhültével ma a politikusok figyelmét csak gróf Bánffy Miklós külügyminiszter genfi útjának vár­ható eredménye köti le. Kormánykörökből azt az ér­tesülést szereztük, hogy Magyarországnak a népszö­vetségbe való felvétele biztosítottnak látszik és így a felvétellel a sürgősen aktuális külpolitikai kérdések egy időre ismét lekerülnek a napirendről. Annál na­gyobb érdeklődéssel fordulnak a szorosan vett bel­politikai kérdések felé s úgy látszik, hogy a pártok élete rövidesen fel fog élénkülni. Miután az adójavas­latok részletes tárgyalása csak rövid néhány napos intermezzora szakítja meg a parlamenti szünetet, a politikusokat leginkább az őszi ülésszakra való fel­készülődés foglalkoztatja. Úgy látszik, hogy az október elején kezdődő őszi ülésszakot nagyobbszabású cröátcsoportosítá­s előzi meg, amely a liberális pártok h­elyzeti ener­giáját nagymértékben fogja emelni. A liberális pártok tömörülésére vonatkozó impulzust Propper Sándor és Rassay Károly­ adták meg és ennek nem­csak a politikai közvéleményben, de az ország min­den rétegében visszhangja támadt. Sokféle találga­tás indul meg arra nézve, hogy a szociáldemokra­ták a flassag­yíi út részéről máris biztosítottnak ve­hető kooperációban a többi liberális pártok, illetve képviselők milyen formában vehetnek részt. Kér­dést intéztünk e tekintetben Fábián Béla demokrata­párti képviselőhöz, aki Vázsonyi Vilmos távollété­ben a demokratapárt magatartását Rassay és Pros­per kezdeményezésével szemben a következőkben vázolta: — Mi minden liberális csoport együttműködését helyesnek és kívánatosnak tartjuk. Mindenekelőtt reflektálni akarok azokra a nyilatkozatokra, melyek a liberális képviselőknek parlamenti magatartására vonatkozóan elhangzottak. A demokrata párt részé­ről a nyilatkozatokkal szemben rámutatunk arra, hogy a demokrata pártnak nemcsak­ minden egyes képviselője részt vett az indemnitási vitában, de az adójavaslatok bizottsági tárgyalása is Vázsonyi Vil­mos vezetése mellett történt. Én a magam részéről el­h­ibázottnak tartok minden általánosságban tartott támadó kijelentést, mert ezekkel éppen az ellenkező eredményt érik el, mint amit szándékolnak. Pártunk álVezérg«. Vázsonyi. ^Vilmos; különben Erősben tartózko­dik és csak szeptember végén jön vissza­ Budapestre, ő lesz hivatva dönteni a demokrata párt jövendő­ tak­­tikájáról: :c. népajj.: :Gléri a 31it$z*t$ali:: S'nrflfii­s A szociáldemokrata párt álláspontját­­, fenti kér­désben Peyer Károly a következő nyilatkozatban szö­gezte le: — Mi a liberális pártok­ tömörülésére vonatkozó akciót, amennyiben az tényleg megindul, alapos meg­tárgyalás alá fogjuk venni. .Azt hiszem azonban, rövid ideig korai erről beszélni. Különben az a fel­fogásunk, hogy ma az igazi jogrend, érdekében min­den becsületes embernek össze kell fogni.

Next