Pesti Napló, 1922. november (73. évfolyam, 249–273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ÁRAK, Egy hóra 200 kor. Negyedévre — 560 kor. Egyes szám ára: Buda­pestem, vidéken és a pálya­udvarokon 10 kor. Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák K. Jugo­szláviában 1 dinár. frjfs . h­­­t' ezer őszi gyen­tyalángok Halottak estéjén piros lángvirág nyílik a temetőn, halottak sírhantja fölött. A párás, őszi alkonyatban kigyullad az emlékezés tüze s a kegyelet elzarándokol az elköltözöttek néma kertjébe, enyhülést keresni a gyászra, élők vergődő fájdalmára és megtalálni a vi­gaszt — a feltámadás örök hitében. Nyolc esztendeig árván, fekete csendben pihentek a magyar halottak az emlékezés bús ünnepén. Háborús és széttépett Magyar­országon nyolc évig sötét lettek a megnőtt te­metők, amelyek mintha a keserű költő sóhaj­tását igazolnák megsokasodott dombjaikkal. Megnehezültek az árnyak s halottasak lettek errefelé az esték... Most, hosszú idő után, újra meggyújtják a kegyelet apró mécseit. Vigyázó őrszemei a reménységnek megint kinyílnak ma, a bizonytalan este szálló ho­mályában, száraz leveleket csörgető sírker­tekben. Halottaknak kijáró, megszentelt tisz­tesség ez. De a látható lángokon, novemberi égre felpirosló temetői gyertyákon innen, az itt­maradottak városában is halottas gyertyák gyúlnak és láthatatlan lánggal égnek milliók szive fölött. Ez a nyolc év nemcsak a teme­tőkben sokszorozta meg a sírok számát, ha­nem az élők szívében, lelkében, vágyaiban, örömeiben és reménykedéseiben, mindennapi életében is. S mennyi mindent eltemettünk nyolc szomorú esztendő nehéz napjaiban. Mennyi mindenről lemondtunk, rezignáltan görnyedve meg a ránk kényszerült szegény­ség sziklasúlya alatt. Minden nap vesztet­tünk valamit, ami azelőtt az életünkbe fényt, derűt, apró örömet lopott, célt adott hol­napra, érdemessé tette a küzdést és ébren tartotta az igérő reménységet. Nyolc esz­tendő napjai során lassan-lassan eltemettük egész gondtalan életünket. Halottas hidegre jegesedett a fűtött szoba, összezsugorodott a lakás, leporlott a falakról a színehagyott fes­ték, elszakadt a szőnyeg, leromlott a bútor, a javításnak és javulásnak minden lehető­sége nélkül. Aztán fogyni kezdett a drága, kedves holmi s elvándorolt otthonról, ami fényűzés volt. Végül a ruha, a cipő, a kenyér Condia maradt csak, mint nappal is kísértő, sírból hazajáró, ijesztő rém. Lemondtunk a luxusról, aztán mindarról, amit még luxussá lehetett előléptetni: az új kabáttól a szappa­nig, a tisztaságtól az egészségig. A civilizált élet ezer apró kényelme szinte nélkülözhetet­lennek hitt vívmánya, igénye halt meg nyolc esztendő alatt, a szegénység egyre pusztítóbb betegségében. És láthatatlan temetők nőttek a szívek­ben, napról-napra szaporodó sírdombok, ame­lyeknek mindegyike alatt egy-egy elveszített érték porlad. Ezek a szívekben rejtegetett temetők még szomorúbbak, mint az igazi ha­lottak országa s ha ma kigyúl fölöttük is az emlékezés gyászoló gyertyalángja, magányos órák elbúsult csendjén, láthatatlanul, — ta­lán nem neheztelnek érte porladó kedveseink. Egész Európa ilyen halottas estében gyújtja meg ma a reménység mécsesét, az elhantolt bizonyosság, a nyugodt és biztos élet sírja fölött. Egész országok, népek ver­gődnek szörnyű bizonytalanságban: ki tudja, mit hoz a holnap, északon, keleten, nyugaton, délen)?... És mégis. Éppen ez a mécsgyújtás, az örök emberi reménységnek ez a fáradha­tatlan gesztusa az, ami felemel a kétségbe­esésből, e gyász fájdalmából. A~~~Morrosló lángok, szívek és temetők fölött, a Madáchi ige szavait írják az őszi ég barna kárpitjára: Ember küzdj és küzdve bízzál!... Ez a fel­támadás, a megújhodás szózata, amely az egyeshez épúgy szól, mint népek közösségéhez. Halottas magyar estében is világít az eset gyertyalángja, bevilágítva a holnap felé k­elő, temetőből kivezető utat. * •­ 73.. évfolyam 249. század V­IV'/^ H'jw » j Szerda, november 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-as, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Keleles szerkesztő: József 02-36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7. Hódmező&á&áipfo®l&@ii. november­ 12-én Költségvetés Helyett újsebb Ist­ atíiVíUtís — fíégy fsónaz» alatt S'2 vsiSlí'iíirati deficit (Saját tudósitónktól.) A nemzetgyűlési képvise­lők nagy érdeklődéssel várják gróf Bethlen István miniszterelnök beszámolóját, amely november 12-én fog elhangzani Hódmezővásárhelyen. A kormányel­nök ez alkalommal nagy beszédet mond, amelyben ismerteti a törvényhozás legközelebbi munkam­ogram­ját. Óriási anyagról van szó. A kormányelnök fog­lalkozik beszámolójában mindazokkal a törvényja­vaslatokkal, amelyeket­ az egyes resszortm­iniszterek a szünet alatt készítettek elő. Szóba kerül majd a de­cember 15-ikén lejáró indemnitás kérdése is, mert most már bizoonyos, hogy az eredeti tervtől eltérően költségvetés helyett felhatalmazásról szóló javaslatot terjeszt be a kormány. A költségvetés összesítése ugyanis még nem készült el, sőt egyes minisztériu­mok a maguk kebelében sem tárgyalták le teljes egé­szében pénzügyi szükségleteiket. A költségvetés reá­lis összeállítása a korona alacsony zürichi árfolyama miatt nem lehetséges s tavasznál előbb aligha kerül rá a sor. Politikai körökben figyelmet keltett az or­szágos pénzügyi tanács szerdai ülése, am­elyen meg­állapították, hogy az állam­ kiadásai a folyó költség­vetési év elmúlt négy hónapjában milliárddal ha­ladták­ meg a folyó bevételeket. Rakovszky Iván belügyminiszter szerdán felke­reste a miniszterelnököt és referált neki azokról a törvényjavaslatokról, amelyeket a nemzetgyűlés meg­nyitásakor kíván benyújtani. A belügyminiszter elké­szült a vármegyei közigazgatás reformjának egyes részleteivel, amelyeket mint különálló törvénye­ket kíván elfogadtatni, de bemutatta a kivé­teles hatalom megszűnése folytán szükségessé váló új törvényjavaslatokat is, amelyek közül a fontosabbak az internálásra, a rendőri jelentkezésre stb. vonat­koznak. Az a hír, mintha gróf Bánffy Miklós november 1-én elfoglalná hivatalát, értesülésünk szerint, nem felel meg a valóságnak. Gróf Bánffy még mindig be­teg, Purkersdorfban üdül s előreláthatóan csak két hét múlva vi­szi át a külügyminisztérium vezetését. Az­ is teljességgel bizonytalan, hogy a már bekonfe­rált külügyminisztér-változás mikor következik be. . . A szövetkezett ellenzék most készíti elő Hassay Károlynak november 12-én a Tatterstillban tartandó beszámolóját, amelyen Rassayn kívül a jelentéke­nyebb baloldali politikusok közül többen felszó­lalnak. Mussolini a hivatalos hatalomra támaszkodva ft fascietáre tovább rendellenkednnek Clilasso, október 81. Alwaso.­ini kiadta a rendeletet, h­ogy a fascisták szereljenek In. Azt mondja, ez az utolsó ténykedése mint fascista vesérne­., ezentúl csak mn.i.i­szterehü­k lesz. A fascisták elérték céljaikat, nincs szükség többé fascizmusra, mert most az államhatalom és a fasciz­mus egy és ugyanaz. Rómában és néhány vidéki városban már meg is kezdődött a fascisták leszerelése, több helyen azonban a taseieiák rakoncálankodnak re.Idoliusumnek­­lar Rómában behatoltak két kommunista vezér laká­sába és azokat széjjelrombolták. Fiuméban a „Tri­buna" igazgatóját a légionisták az utcán elverték. Rómában behatoltak az újságírók klubjába és ott is mindent széjjelzúztak. Hír szerint Nitti lakásán is garázdálkodtak és onnan iratokat és kéziratokat vit­tek el. Nittit letartóztatták. Róma, október 31. A fascisták és a római San Lorenzo külváros la­kossága közt összetűzésre került a sor. Két ember meghalt. A rendet ismét, helyreállították. Mussolini egyre adja ki az intő rendeleteket, ame­lyek hol bajtársi hangon, hol fenyegetőzve rendre hívják fel a fascistákat. Mussolini úgy látszik most már inkább a katonaságra és a rendőrségre szeretne támaszkodni. Erre vall az egyik felhívása, amely kü­lönösen a katonákat védi. Utasítja a fascistákat, ne vegyék el a katonáktól a kaszárnyákat, a fegyvereket és a muníciót, a kaszárnyákat a katonaság sérthetet­len menedékhelyének kell tekinteni. Igazi faseista nem fogja a szent mozgalmat kompromittálni. Ha­sonló felhívásokat bocsátott ki a nacionalisták szövet­sége, amely rámutat arra, hogy most már faseista a miniszterelnök, a rendes államhatalom alá van ren­delve ennek a faseistának, aki ez ellen a rendes ál­lamhatalom ellen vét, a faseista miniszterelnök el­len vét. Szigorú csatárazárral a felföld felé A faseista Olaszország tehát, úgy látszik, még mersze van a rendtől, ellenkezően, minden arra vall, hogy csak most kezdődnek a forradalmi gyermekbe­tegségek. A kedvezőtlen hírek elbírálásánál tekintetbe kell venni még azt is, hogy távíró, telefon, posta, új­ságok, minden faseista cenzúra alatt áll. A helyzet tehát valószínűen még rosszabb, mint ahogy a ki­csempészett hírekből kitűnik. Nyolcvanezer faseista «iissmenete a ktráSy előtt Kómai táviratok hírt adnak nagy ünnepségről, amelyet Mussolini hivatalbaiktatása alkalmával ren­deztek. Nyolcvanezer faseista a T'tet Borghese-ból a Quirinál elé vonult, akiert a király Mussolinival, a hadügy- és a tengerészeti miniszterrel várta a mene­tet. A fascisták elvonultak a király előtt, akit jobb­kezük fölemelésével köszöntöttek. A király katonásan visszaköszönt. Ez alatt a fölvonulás alatt repülőgépek keringtek a levegőben. Az egyik repülőgép lezuhant. Emberéletben nem esett kár. A kormány letette az esküt. A király a minisz­terek fogadtatása után csodálkozását fejezte ki afö­lött, hogy annyi fiatalember van közöttük. Mussolini körtáviratot intézett a prefektusok­hoz, amelyben értesíti őket hivatalba lépéséről és azt a reményét fejezi ki, hogy mindenki teljesíteni fogja kötelességét. Most, már teljesen a kipróbált hivatali­nokokra akar támaszkodni és reméli, p­l­o­gy ebben mindenki támogatni fogja őt. A római táviratok beszámolnak arról, hogy Mussolinit római útján milyen nagy lelkesedéssel fogadták mindenütt. A vasútigazgatóság különvona­tot ajánlott föl neki, de Mussolini azt fölháborodva utasította vissza, azzal a megjegyzéssel, hogy ő, a nép vezére, nem akarja ír nép vagyonát pazarolni, hanem példát akar­­mutatni a takarékoskodásban. Napszámos — koSeSus — vol 5*adaaeni vasár — m­inisztes'QSnSfi, Chiasso, október 31. A gen­ti lapok érdekes leleplezést közölnek Mus­solini múltjára vonatkozóan. Az új olasz miniszter­elnök pályafutása a lehető legkalandosabb és alig volt még államférfi a világon, aki hasonló karriert futott meg. Mussolini évekkel ezelőtt Genstre költö­zött, ahol mint napszámos építkezéseknél köveket hordott. Később elvesztette ez­t a foglalkozását és miután más munkát nem talált, koldulni kezdett. Ekkor a svájci hatóságok mint foglalkozásnélküli alkalmatlan idegent kiutasították. Mussolini genfi szereplésére úgy jöttek rá a lapok, hogy a hivatalos lap ma, azt a hírt kötötte, hogy a szövetségi tanács hatályon kívül helyezte azt a rendeletét, amellyel Mussolinit annak idején kiutasították Svájcból. (II.) Róma, október 3. Egyes faseista csoportok ma délelőtt megszállot­­ták a szocialista mu­nkaközvetítő-helyiséget. A lajst­romokat elégették és az iroda berendezését elkoboz­ták. A fascisták parancsnoksága ezután szigorúan megtiltotta az egyéni akciókat, a kommunisták ellen és a rendelet megszegőinek súlyos büntetést helyezett kilátásba, összehívják az olasz kamarát Párizs, október 31.­­Havas.) A Matin közli római­ tud­ósítójának Mus­solinival való beszélgetését, amelyben kijelenti, hogy a nemzet méltóságának megfelelő és minden kaland­tól ment külső politikát fog követni. Kijelentette, hogy a kamarát november 7-ikére vagy 8-ikára hívják egybe. Amennyiben kisebbségben maradnak, haladék­talanul intézkednek a kamara feloszlatása iránt. Marsolni nem akar háborút I­á­rizs. október 31. Mussolinit Milánóból Rómába utaztában a Chi­cago Tribüne munkatársa kísérte. Ez alkalommal ki­jelentette Mussolini, hogy a fascisták programjában nincsen semmiféle soviniszta terv. Olaszországnak benn ús küri békességre van szüksége. A fascisták kormánya nem gondol háborúra és nem szándékozik összeütközést támasztani sem Jugoszláviával, sem bármilyen más állammal. A faseistáknak az az ambí­ciójuk, hogy erős, munkás, derék népet faragjanak az olaszokból. (II.) Ordi Sforza lemondott Párizs, október 11. (Havas.) Gróf Sforza párizsi olasz nagykövet le­mondott.

Next