Pesti Napló, 1922. december (73. évfolyam, 274–297. szám)
1922-12-08 / 280. szám
192? DEC. , Budapest, 1922 J 73. évfolyam 280. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 200 K Negyedévre .... 560 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 10 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában 1 dinár " T " , L 1 .. . ^orr" 91 l Péntek, decembe SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62 32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7. 5. Lovagok Tehát jövő héten kedden fogja Ulain Ferenc bizonyítani azokat a rettenetes vádakat, amelyeket egyes képviselőtársai ellen emelt. Miért nem emelte akkor a vádakat is jövő héten kedden, miért állott elő azokkal ezen a héten szerdán, amikor még bizonyítani nem tudott? Miféle lelkiismeret az, amely megengedhetőnek tartja, hogy a közéletben szereplő férfiakra a legsúlyosabb vádak halmoztassanak azzal a foghegyről odavetett megjegyzéstől kísérve, hogy majd jövő héten kedden többet mondok. S miféle felfogás az, amelyet Gömbös Gyula emelt kardjára, s amely abból csúcsosodott ki, hogy ez az ügy — a vádaskodás, a rágalmazás, a kipellengérezés — voltaképpen lovagias ügy, s a vádat emelő szabadon választhatja meg azt az időpontot, amikor bizonyítékaival előáll! Szerinte tehát azoknak a képviselőknek, akikről oly dolgokat állítottak, amelyeknek ha századrésze igaz, a legmélyebb megvetés éri őket s ezenfelül még bírói eljárást is kellene ellenük indítani, ezeknek a képviselőknek várniok kell, míg a vádló bizonyítékait előterjeszteni kívánja, vagy pedig nézzenek párbajsegéd után. Minden józan gondolkodású ember elképedve vesz tudomást erről az Usain-elméletről és erről a Gömbös-elméletről. Ez a csodálkozások annál mégokoltabb, mert hiszen éppen azon az oldalon, ahová ez a két úr tartozik, beszélnek a legkeményebb hangon közéleti tisztaságról, intaktságról, erkölcsök nemesítéséről egyrészt, másrészt arról a káros destrukcióról, amely felelőtlenségével és lelkiismeretlenségével a magyar nemzet alatt a talajt meglazította. Kérdjük most már, hol vannak hát azok a körök, amelyek a közélet tisztaságát emelik és hol vannak azok, amelyek tetteikkel erkölcsöt és társadalmi rendet omlasztanak? Sokan úgy látszik megfeledkeznek arról, hogy nem csupán az egyéni tisztesség kívánja meg az igazmondást A közpályán még hatványozottabb mértékben áll ez a szabály, amelyhez ha szigorúan nem ragaszkodunk, a társadalom mihamar oly posványá válik, amely a nemzeti erőket elsorvasztja. Az utóbbi időben — sajnos — mintha végképpen megfeledkeztek volna erről az igazságról. Láttuk, hogy a sajtóban, népgyűléseken és összejöveteleken embereket és intézményeket rágalmaztak meg. A szemenszedett hazugságokat olyan magától értetődően eresztették fel, mint ahogy a gyermek a sárkányát lódítja neki a szélnek. Az, hogy talán bizonyítani is kellene a vádakat, vagy az, hogy a vádaskodásoknak szomorú következményei lehetnek, ilyesmire épúgy nem gondoltak, mint ahogy a sárkányt eregető gyermek a gravitációra és a levegő tulajdonságaira nem g) •'..'!. Rágalmaztak abban a tudatban és azzal a céllal, hogy a rágalmak a politikai ellenfelet halálra sebzik és ezzel az ő helyzetük megerősödik. A hazugság és a rágalom rendes politikai fegyver lett, amelynek kézbevétele nem becstelenít, ellenkezően a glatátor nimbuszával övezi forgatóját. Ennek a módszernek most a nemzetgyűlésben is polgárjogot akarnak szerezni azzal a kísérlettel, hogy vádat emelnek szerdán s a bizon játékokat csak a másik héten terjesztik elő, vagy éppenséggel csak akkor, amikor a vádlónak jól esik. E kísérlet ellen tiltakozunk, s épúgy szót emelünk az ellen, hogy ilyen ügyeket a lovagiasság szabályai szerint intézhessenek el. Aki vádat emel, az nyomban bizonyítékaival is álljon elő. Ha tudott bizonyítani, a vádlott elítéltetéséről és az ítélet végrehajtásáról a közvélemény gondoskodni fog. De ha nem tudott bizonyítani, ha csak rágalmazott, a rágalmazó foltját a vívóteremben nem lehet róla levakarni. Az ellenzék passzivitásba vonni, ha a rendjavaslatból törvény válna (Saját tudósítónktól) A közrend fokozottabb biztosításáról szóló törvényjavaslat politikai körökben egyre szélesebb nyugtalanságot kelt. Előrelátható, hogy a jövő héten meginduló indemnitási vita szenvedélyességét ez a javaslat nagy mértékben fogja növelni s a javaslat ellen az ellenzéki pártok és politikusok elszánt harcot indítanak. Amennyiben a javaslat ellen való állásfoglalásuk nem járna kellő eredménnyel, abban az esetben az ellenzék minden tagja megfontolás tárgyává kívánja tenni a passzivitás gondolatát. Úgy látszik, hogy a kormány is érzi a bekövetkezendő viták hevességét és azt a veszélyt, amelyet a mostani súlyos gazdasági viszonyok között ennek a javaslatnak a vitája kiválthatna , ezért jónak látta, hogy a javaslatot egy hivatalos magyarázatban lehetőleg enyhe színben tüntesse fel. Mivel magyarázza a kormány a rendjavaslat besnyújtását Ez a magyarázat többek között így szól: Azok a rendelkezések, amelyeket a kérdéses javaslat tartalmaz, éppen nem veszedelmesek a közszabadságra és csak a szabadosságra törekvőknek lehetnek kellemetlenek, az internálás kérdésében pedig lényegesen szűkítik a hatóságok jogkörét. A javaslat leginkább kifogásolt rendelkezései a következők: A közigazgatási dologházba utalás a javaslat szerint csak akkor következhetik be, ha az előzőleg rendőri felügyelet alá helyezett személy megszegi vagy kijátsza a rá megállapított korlátozó rendelkezéseket. A súlyos következményt tehát saját magának tulajdoníthatja az, aki megbízhatatlanságának adja bizonyságát. . • Előzetes rendőri felügyelet alá helyezés nélkül egyedül azoknak a közvetlen dologházba utalására ad felhatalmazást a javaslat, akik árdrágításért, valutaüzérkedésért, stb. ismételten el voltak ítélve, továbbá akik vagyon elleni bűncselekményért ismé"telten elítéltettek, ha nincs foglalkozásuk és keresetforrásuk gyanús vagy ismeretlen; végül akik a nyilvános hatalmaskodásban ismételten találtatnak bűnösöknek. A közigazgatási dologházba utalás különben is legfeljebb hat hónapra történhetik, nem úgy, mint az internálás, amelynek határozatlan időtartama a legtöbb panaszra adott okot. A posta, távíró és távbeszélő ellenőrzésére szintén csak a belső rend, a külső politika és az ország védelmének érdekében ad a javaslat felhatalmazást. Új időszaki lapalapításnak engedélyhez kötése főleg arra való tekintettel, hogy időszaki lapjaink mai száma a nagyközönség szükséges tájékoztatása szempontjából túlontúl elégséges, nem jelentheti a sajtószabadság komoly korlátozását. A lapbetiltásra való felhatalmazást pedig azok a túlkapások teszik elkerülhetetlenné, amelyeket egyes lapok szinte naponként elkövetnek és amely túlkapások a közállapotok meghiggadását mindennél hathatósabban akadályozzák. Ezek a megtorló intézkedések nem is érintik tehát a tárgyilagos sajtót, hanem a sajtónak csak azt a részét, amely túlzott célokat tűz maga elé és ezeket szélsőséges eszközökkel, az igazság meggyőző ereje helyett az izgatás romboló erejével kívánja diadalra juttatni. A kivételes védelmi eszközök elejtésére tehát az első lépést azoknak kell megtenniük, akik a békés idők rendjének visszatérését izgató magatartásukkal állandóan akadályozzák, mert csak ha megszűnt az ok, szünhetik meg az okozat is. Gróf Andrássy Gyula szerint a rendjavaslat a közrend fe£ß&Mtdscit jelenti A Pesti Napló munkatársának alkalma volt a rendtörvényről beszélgetni gróf Andrássy Gyulával, aki így nyilatkozott: — A közrend fokozottabb biztosításáról szóló javaslat nem a közrend biztosítását, hanem ennek közveszélyes megzavarását és felborítását jelenti. Jelenti azt, hogy a közbiztonság ezentúl valóban hiányozni fog. A javaslat a legnagyobb zavarokat és elkeseredést idézheti elő nemcsak a parlamentben, hanem az országban is. Ismétlem, a közrend közveszélyes felborítását vonná maga után ez a tervezet ha törvényerőre emelkednék. A javaslat normális tárgyalásáról csak akkor lehet szó, hogyha a kormány frvm lényegbevágó módosításokat eszközöl, melyek a méregfogakat kiszedik. Kassay Kásoly a rendtörvényről többek között ezt mondotta munkatársunknak: — Ha a tervezet törvényerőre emelkezikk, az ellenzéki politika teljesen illuzóriussá lesz. Ebben az esetben az egész ellenzék számára felmerül az a kérdés, ne menjen-e inkább passzivitásba és ne vonja-e meg az alkotmányosság látszatát is a diktatúrarendszertől. Nem hiszem, hogy a kormány komolyan gondol a javaslat Letárgyalására. Jól tudja, hogy ez olyan harcot jelent, amely a mai kritikus időkben kimondhatatlan károkkal járna az országra nézve. A rendtörvénnyel foglalkozva Distgrauer Hiún is a passzivitás gondolatát veti fel munkatársunknak adott nyilatkozatában. — Ha a rendjavaslatból törvény lesz — mondotta Lingauer — nem marad más hátra számunkra, mint a passzivitás. Ebben az esetben teljesen át kell adnunk a kormánynak és a kormánypártnak a teret. Rakovszky reméli, hogy a javaslat végre összekovácsolja az ellenzéket Rendkívül élesen kikel a javaslat ellen Rakovszky István is, aki kijelentette, hogy ez a javaslat annyit jelent magyarra lefordítva, hogy a kormányzatnak nincsen talaja az országban. — Az államcsíny után, — mondotta Rakovszky — melyet a választási rendelettel elkövettek s azok után a választások után, melyek azt eredményezték, amit eddig minden ilyen erőszakoskodás eredményezhetett, természetesnek tartom, hogy a magát tartani nem tudó kormány ehez a kétségbeesett eszközhöz folyamodik. Remélem, hogy a közszabadságoknak ez az ismételt lábbal tiprása, mely a személyes szabadságot is teljesen a kormány kényének szolgáltatja ki, az ellenzéket végre annyira összekovácsolja, hogy meghiúsíthatja a kormánynak ezt a szándékát. Ebben a küzdelemben számítok nemcsak a független sajtó egyhangú támogatására, hanem erélyes felzúdulására is. Zichy János szártja a javaslat ellen A Nemzeti összetartás körében csütörtökön este élénken foglalkoztak a rendtörvény-javaslattal és neon kis visszahatást váltott ki a törvényjavaslatnak egész szelleme, valamint több olyan kijelentése, melyek valóraváltásuk esetée egyeduralmi helyzetet biztosítanának, — mégpedig az alkotmányosrtelem teljes kizárásával — azok részére, akik a kormányhatalomnak történetesen birtokában vantak, vagy ezt a hatalmat bármikor magukhoz ragadják. Az eszmecsere kiterjedt a nemzetgyűlés elé terjesztett adójavaslatokra is és aza vélemény alakult ki, hogy ezek az új javaslatok az adózás mértéke iskál tompításával szinte elviselhetetlen terheket rónak az adózókra, végrehajtásuk pedig már drákói szigorúságú. Párton felveti ellenétet p®fíííí is.*sa"fc tanácsos&zása Az ellenzéki politikusok pártonkívüli képviselőtagjai között felmerült az a gondolat, ha eddigi szeparáltságukat félretéve, egymás között szorosabb együttműködést létesítenek. Erre vonatkozóan több megbeszélés folyt, amelyekről Szilágyi Lajos a „Pesti Napló" munkatársának így nyilatkozott: — Amióta a nemzetgyűlés összeült, azóta állandóan arra törekszem, hogy a nemzeti alapon álló ellenzéki polgári pártokat és politikusokat összehozzam s az így alakuló új párt vagy pártszövetség élére gróf Apponyi Albertet megnyerjem. Való igaz, hogy legutóbbi látogatásom Apponyinál szintén ezt a törekvést célozta. Tárgyalásaimat sem Apponyival, sem a többi politikussal még be nem fejeztem s így minden nyilatkozatom korai volna. Annyi bizonyos, hogy egy nemzeti polgári ellenzéki pártnak a megalakítását az ország mai helyzetében elemezihetetlen életszükségletnek tartom, amit kényszerítősig parancsol egyrészt a reakció nyomása, másrészt a nemzetközi szociáldemokraták térnyerése. Néhány nap múlva talán már többet mondhatok