Pesti Napló, 1923. február (74. évfolyam, 25–47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

I Csütörtök NAPI­­HÍREK Maurice Rostand ódája Petőfi Sándorhoz A párizsi Comoedia című irodalmi és színházi lap legutóbbi számában közli Maurice Rostand-na­k, a nagy Edmonde Rostand költő­ fiának ódáját Petőfi Sándorhoz, melyet a Sorbonne-on tartott Petőfi­-­nnep alkalmából írt. A lap bevezető soraiban rend­kívül meleg hangon emlékszik meg Petőfiről, a leg­nagyobb lírikusnak tartja, aki addig fog élni, amed­dig az emberiség s akinek sorsát (melyet André Chenier sorsához hasonlít) tragikusan szép halál ko­szorúzta. Maurici Rostand ódáját Zilahy Lajos fordításá­ban itt közöljük: Mikor az óriás harc véget ért S a haldoklóknak felszakadt melléből A föld habzsolva itta fel a vért Es alkonyat tündöklött le az égről És mélyen hátrahajlott sok magyar fej, Mely büszkén hordta mindig homlokát És szájukon a kín hörgése halt el, S halál repült a néma síkon át: A vérző pázsiton nem látta senki Hogy meggyúlnak a barna fellegek, A tűnő napban lengni és kereng­ni Nem látta senki a te lelkedet! Nem látott senki holtan téged, Költő, A tompa gyászhír hasztalan dobol S hiába szállt el három emberöltő, Legenda lett, hogy élsz és bujdosol. Történelem! Sírod megásta régen S fölépült néked is a földi kripta. De élsz a költők Urai egében, Mely neved holdként önmagára írta. Mert akit Isten költőnek teremtett És aki szívét fenéked odaadja, Nem hiheti, hogy téged eltemettek És földben porladsz Segesyfa lovagja!­­Ha van in sírod, megnyílik e hang, Mert hangod most, e földöntúli hang* Dörögve száll át minden tengeren, S kiált, kiált: Szabadság! Szerelem! — ,,A hatósági Petőfi". Ezzel a címmel érdekes Cikkecske jelent meg az Akadémia konzervatív folyóiratában, a Budapesti Szemlé­ben. A cikk a Pe­tőfi-centennárium­ra kiadott „hatósági" Petőfi-kiadá­sokkal foglalkozik s megállapítja, hogy a költőnek, aki életében sem kedvelte a hatóságokat, halála után is csak bosszúságára vannak ezek a derék intézmé­nyek, így elsősorban Pest vármegye, amely azzal ü­lte meg a százéves évfordulót, hogy külön kötetben kinyomatta Petőfinek a vármegye területén írott verseit. Ez gyerekes gondolat, — írja a cikkíró — senkit sem érdekelnek a „pestvármegyei" versek, amelyek különben kikereshetők bármelyik Petőfi­kiadásból, hiszen a költő mindig kiírta versei alá keletkezésük helyét. Így ez a könyv fölösleges. Ugyancsak Pest vármegye egy kis füzetben kinyo­matta Petőfinek tíz deákkori versét és hét epigram­máját is, amelyekkel annak idején a költő sikertele­nül kínálta meg Wigand pozsonyi kiadót. „E füzet kiadása époly fölösleges volt, mint az előbbié. Ezek a versek mind ismeretesek s minden teljes Petőfi WVVS,WA\\VV\^VVWVWVWVWWWW PESTI NAPLÓ 1923 február 1.­3 Az angolok árulással vádolják a franciákat Lausanne, január 31. A törököknek szerdán átadták a békeszerződés­tervezetet. Izmed basa nyolcnapi időt kért a terve­zet tanulmányozására, amelyet meg is kapott. Egyéb­ként most már nem maga a keleti kérdés, hanem inkább az antant válsága áll az érdeklődés központ­jában. A helyzet az utóbbi huszonnégy óra alatt ve­szedelmesen kiéleződött és angolok és franciák mint ellenségek állnak szemben egymással. Lord Curzon a mai ülésen bejelentette, hogy azonnal elutazik Lausanneból és nem folytatja a tárgyalásokat a tö­rökökkel. A franciák és az olaszok nem tettek ha­sonló kijelentést, sőt magánbeszélgetésekben nyíltan megmondták, hogy ők maradnak és folytatják a tár­gyalásokat. A franciáknak és az olaszoknak ez az eljárása nagy izgalmat keltett angol körökben, mert ezzel a franciák és az olaszok angol felfogás szerint megszegték a csak néhány nap előtt létrejött együt­tes megállapodást. Egyébként angol politikai körökben most bevall­ják, hogy a Franklin Bouillon által megkötött ango­rai szerződés óta bizalmatlanok voltak a franciákkal szemben, akik szerintük a kulisszák mögött más já­tékot folytattak és most egyenesen elárulták az antantot, mert külön kedvezményekben akarják ré­szesíteni a törököket. Az angolok azt mondják, hogy a franciák ezzel döntő csapást mértek az an­tantra, amely ha egyáltalán még fenmarad, csak látszólag fog élni. (II.) „függelékében" megtalálhatók." A székesfőváros is hatósági kiadvánnyal ünnepelte meg a centennáriu­mot: kiadta Petőfi összes költeményeit. Erről a „fő­városi Petőfiről" így emlékezik meg a cikkecske: „ Nem nézhetjük szerencsés gondolatnak, hogy egy hatóság beáll könyvkiadónak. Nem áll az, amit Ferenczi Zoltán előszava végén hangoztat, hogy Petőfi költeményei újabban a nagyközönségnek hoz­záférhető alakban nem voltak kaphatók. Nem egy kiadásuk volt forgalomban... Bizonyosra lehetett venni, hogy a százados ünnepekre nem is egy kiadó fogja kiadni, aminthogy ...az Athenaeum, Petőfi régi kiadója egész sereg különböző kiadással árasz­totta el a könyvpiacot... Mi szükség, hogy a fő­város a magyar könyvkiadás vállalkozásait rontsa s kivegyen kezéből egy biztos sikerre­l járó kiadványt, mikor a magyar könyvkiadás úgyis válságos napo­kat ér az előállítási költségek hallatlan emelkedése miatt... A főváros kiadványa nem olcsó, sőt ha­sonló kiállítású könyvek közt a drágábbak sorába tartozik. Falragaszokon hirdetik, hogy az összes költeményeket tartalmazó kötet ára Hó korona, a kisebb válogatott gyűjteményé pedig 670 korona. Értse, aki tudja... a főváros az államra is ráeről­tetett jelentős példányszámot, bolti áron. Ezzel Petőfit szubvencióra szoruló íróvá tette, mintha ingyen nem is olvasnák. Mindez így nem kegyelet, nem á­lozat Petőfi szellemének, hanem­­ üzlet. A kemény bírálat végül így végzi: — Ha egy hatóság támogatni akarja az irodal­­­m­at s áldozni kíván náci, ne azon kezdje, hogy maga áll be kiadónak, hanem vásárolja az illető­­h­i műveit és osztogassa iskoláiban. Hiába, Petőfinek nincs szerencséje a hatósá­gokkal! — A budapesti olasz iskola megnyitása. Az olasz-­magyar szellemi kapcsolat fejlesztése végett ingye­nes olasz nyelvi tanfolyamot nyitott meg kedden a Magyarországi Olaszok Patronázs Egyesülete, a Lega Italiana magyarországi osztályának közremű­ködésével.­Az ünnepies megnyitáson Pignatelli her­ceg, a Trega Italiana magyarországi osztályának elnöke mondotta a megnyitó beszédet, majd Siciliano Italo tanár bejelentette, hogy a hallgatók a féléves tanfolyam után bizonyítványt is kaphatnak . Castagneto herceg, budapesti olasz követ ezer lírát ajánlott fel a tanfolyam legjobb hallgatójának.­­ Petőfi költeményeiből népies kiadást ad az állam. A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága szerdán délután Huszár Károly elnöklésével ülést tar­tott, amelyen a Petőfi Sándor emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ismertette a törvényjavaslatot, amelyhez Janka Károly szólott hozzá és azt a kívánságát fejezte ki, hogy Petőfi költeményeiből az állam egy népies ki­adást terjesszen a magyar nemzet minél szélesebb rétegeiben. A közoktatásügyi miniszter ehez készsé­gesen hozzájárult A bizottság a törvényjavslatot mind általánosságban, mind részleteiben egyhangú­lag elfogadta.­­ A kilencvenévesek életbölcsessége. Newyork­ból írják, hogy a Kilenc­venévesek Klubja most tar­totta meg szokásos évi ünnepi lakomáját. Ennek a klubnak csak azok a férfiak lehetnek tagjai, akik kilencvenedik esztendejüket betöltötték. Az öreg­urak frissen és jókedvűen ülték körbe az asztalt. Étkezés után mindegyik a maga múltjából adott elő érdekesebbnél­ érdekesebb eseményeket. Egy or­vos, akit szintén meghívtak, feszült figyelemmel hall­gatta a történteket s közben egy-egy orvosi tanácsot kockáztatott meg. — Talán már elég volt a dohányzásból, — je­gyezte meg szelíden, amikor az egyik kilencvenéves egy vastag havannára akart rágyújtani. A hosszúszakállú patriarcha haragosan nézett az orvosra: — Elég! Ebből édes mesém sohasem elég! Ennek köszönhetem, hogy hosszú életű lettem. Minél többet füstöltni, ez az igazi! A többiek nagyot nevettek s folytatták a szelíd mulatozást. A poharak összekoccantak, az egyik fiaskó a másik után ürült ki. Az orvos megint meg nem állhatta, hogy oda ne szóljon az egyik matu­zsálemnek: — Nem lesz sok ebből a borból!.. Kissé erős! Az aposztrofált öregúr az orvoshoz fordult és így szólt:­­ —• Jegyezze meg magának, fiatalember, hogy a bor tartja az emberben a lelket. Már rég a férgek martaléka lennék, ha annyira nem szeretném a bort. Nagy kacagás jutalmazta ezt az életbölcsességet is. Most más témára tértek át. Egy öregúr, aki a kilenc­venötödik évét tapossa, arról kezdett el beszélni, hová menjenek el vacsora után. Főképpen olyan bárokat ajánlott, ahol könnyűvérű hölgyikék szoktak megfordulni. — De uram! — fordult feléje ijedten az orvos. — Hogy képzeli ön!... Az ön korában!... Hiszen ha­lálát okozhatja! A kilencvenötéves felrántotta szemöldökét: , — A halálomat!... Mondhaton a szép orvos maga! Jókedvemet, egészségemet, mindenemet annak kö­szönöm, hogy sose haragudtam az asszonyokra! Most már tudja! ... Az orvos nem szólt semmit, felállott, némán meg­hajolt és magukra hagyta a kilencvenéveseket. — Németországban ismét fölemelték az újság­papíros árát. Berlinből jelentik. A gazdasági mi­nisztérium papiros-bizottsága hat óráig tartó izgal­mas tanácskozás után elhatározta, hogy az újság­a papiros árát kilogramonként 1170 márkában álla­pítja meg. Az újságok képviselői hevesen tiltakoz­tak e horribilis ár ellen. A legtöbb reggeli lap be­jelentette, hogy legalább kétszeresére lesz kénytelen fölemelni az előfizetési árat.­­ Látnivaló ebből a hír­ből is, hogy a német sajtó helyzete egyáltalában nem mondható rózsásnak. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy magyar koronába átszámítva a ma­gyar lapoknak, sajnos, lényegesen többe kerül az újságpapiros kilogramja, akkor viszont túlzás nél­kül megállapíthatjuk, hogy a magyar sajtó gazda­sági helyzete még a németéhez képest is jóval ked­vezőtlenebb. — Narutovicz gyilkosát kivégezték. Varsóból táviru­tó­zz­ák: Niewhadom­szkit, Narutovicz elnök gyil­kosát ma kivégezték.­­ A gyárigazgató halálos szerencsétlensége. Ko­janicz Elemér 30 éve a győri gyárigazgató néhány nappal ezelőtt a Gellért-szállóban szobát bérelt ma­gának. Kedden délu­tán az­ igazgatót szerencsétlen­ség érte. A Gellért-fürdő gőzfürdőjében ugyanis a nyugágyról leesett a földre és az esés következtében a koponya bal felén, a fül fölött zúzott nyílt sebe támadt és mind a két könyökén is megsérült. A fü­rdő alkalmazottai fölvitték a szállóban levő szo­bájába, ahol magához tért, de rövidesen ismét el­­­vesztette eszméletét és szerdán reggel meghalt. Nyil­ván szerencsétlenségről van szó, minthogy a halál­eset körülményei teljesen nem tisztázottak, a fürdő igazgatósága mint gyanús halálesetet bejelentette szerdán éjszaka a főkapitányságnak. Intézkedés tör­tént, hogy a gyárigazgatót boncolják föl.­­ A „Grafikus Művezetők Egyesülete", mely a háborús viszonyok következtében kénytelen volt szünetelni, ismét megkezdte működését. Januárban tartotta tisztújító közgyűlését, melyen Wezner Ignác nyomdaigazgatót választotta meg egyhangúlag el­nöknek. Működése céljául főként a szakma fejlesz-­ tését tűzte ki,­­melyet a „Magyar Nyomdászat" című szaklapja révén biztosan el is fog érni. — D'Annunzio Amerikába megy. Párizsból írják, hogy D'Annunzio a legközelebbi hetekben Ameri­kába készül, hogy néhány előadás keretében meg­világítsa az amerikaiak előtt Olaszország gondolko­dását és állásfoglalását a háború kitörésétől kezdve napjainkig. ELE­MÉLE VI. Nagymező ucca 30. — Asztalrendelés 96-17 Szenzációs februári műsor! NESSTRAIHMAY prolongálva. ODETTE and H. WELM­ON világhírű néger énekesek. CHARLOTTE KÖÜ1IG KURT WARRiEBQLD Németország legnagyobb zongorahumanstája stb. felléptével

Next