Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

2 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1923 március 25. Marinovich főkapitány szerint a rendőrség egymaga feltétlenül biztosítja a rendet (Saját tudósítónktól­) Napok óta nyugtalan hí­resztelések keltek szárnyra a városban. Utcai tünte­tések, megismétlődő verekedések és éjszakai igazol­tatások, szélső sajtóizgatások és titokzatos tárgyalá­sok foglalkoztatták a közhangulatot, amely a lábra­kelt ellenőrizhetetlen hírek alapján nyugtalanná vált. A rendőrség kötelességéhez híven tudomást szerzett ezekről a híresztelésekről és megtette a szükséges in­tézkedéseket azoknak ellenőrzésére. Ma azonban, a parlamentben történtek után, a rendőrségen is nyu­godtabbnak ítélték meg a helyzetet , a híresztelések értéke is redukálódott. A miniszterelnöknek a parlamentben adott fel­világosításai és határozott, megnyugtató kijelentései után kérdést intéztünk Marinovich Jenő rendőrfőka­pitányhoz, hogy a rendőrség az ucca rendjének bizto­sítása céljából milyen intézkedéseket foganatosít. A főkapitány a következő nyilatkozatot tette: — Minden intézkedés megtörtént, hogy semmiféle rendzavarás elő ne fordulhasson. A rendőrség az első tüntetések alatt elrendelt szigorú készültség megszün­tetése óta állandóan mérsékelt készültségben van és a tartalékszolgálat is el van rendelve. A rendőrség mindenre fel van készülve és egymagában teljesen elegendő arra, hogy a rendet feltétlenül biztosítsa. Egyébként általában nyugodtnak látszik a hangulat. a felforgatók ellen Budapest törvényhatósága a lakásrendelet ellen . A h­atósági Iisitellátist 600.000 emberre­­ terjesztik ki (Saját tudósítónktól.) A főváros mai közgyűlésén elmaradtak a várt politikai szenzációk. Az egész ülést a lakáskérdés foglalta el, az indítványokra és az in­terpellációkra, amelyek keretében a politikai kérdé­sek felvetődtek volna, nem került sor. A polgármester mindent megtett, hogy a kényes kérdések tárgyalását elhalassza, az ellenzék hosszú napirendi vitában pró­bált a polgármester ellen harcolni, de végül a több­ség úgy határozott, hogy csak a napirendet tárgyal­ják le és az interpellációkra egy későbbi, most még­­meg nem határozott időben tartandó közgyűlésen ke­rül a sor. Különösen Horváth Károly ismeretes indítványa volt kellemetlen a többségi pártnak. Horváth ugyanis bizalmat akart szavaztatni a kormánynak, amiért az egyetemi ifjúság és a rendőrség közti konfliktusban a rendőrséget megvédte. Ez az indítvány kényelmet­len helyzetbe hozta volna Wolfféket. Wolff és Csilléri úgy akarta megkerülni a furcsa szituációt, hogy Horváth indítványára nem akarta kimondani a sür­gősséget, egyszerűen le akarta­ venni a napirendről és kiadni a tanácsnak. Amikor Horváth ezt megtudta, érintkezést keresett az ellenzéki vozárférfiakkal, akik, bár politikai ellentétek vannak a kormány és közöt­tük, de mégis támogatni akarják a miniszterelnököt a forradalmi jellegű törekvések megfékezésében. Horváth Károly feltétlenül szavazás alá akarja bocsátani indítványát és ezért úgy határozott, hogy az indítványt nem mondja el a rendes közgyűlésen, har nem­bi kérdés tárgyalására rendkívüli komuniátus összehívását kérte. A rendkívüli közgyűlés összehí­vását kérő ívet negyven bizottsági tag aláírtan már­ be is nyújtották és igy a polgármesternek, a leffitihi­debb időn belül össze kell hívnia a törvényhatóságot. Wolff Károlyt nagyon kellemetlenül érintette ez a fordulat és annyira ideges volt, hogy többször át­kiáltott Horváth Károlynak: „Minket nem hoz za­varba az indítvány!" . Az ellenzék minden erejé­vel azon lesz, hogy a rendkívüli közgyűlést hamaro­san összehívják és így elő fog állni az a furcsa hely­zet, hogy Wolff, Csilléri és Budaynak a kormány­párthoz való viszonyát a főváros közgyűlésén fogják eldönteni. A főváros a lakásrendelet ellen­ ­ Sipőcz Jenő polgármester nyitotta meg a közgyű­lést. Bejelentette, hogy március 31-ikén feltámadási körmenet lesz irredenta zászlókkal a szabadság téri irredenta szobrokhoz, amelyben a törvényhatóság testületileg vesz részt. Lobmayer Jenő tanácsnok a lakáskérdésről refe­rált. A lakásrendeletről elterjedt rémhírek miatt el­jártak illetékes helyen. A miniszter kijelentette, hogy a tervezet még nem kész, de jelentékeny béremelést tart szükségesnek, mert csak így érhető el az­ építke­zések megindítása és így lehet elkerülni, hogy az ingatlanok megbízhatatlan elemek kezébe kerüljenek. A főváros álláspontja az, hogy csak akkor lehet sza­bad felmondás, ha már elegendő üres lakás áll ren­delkezésre. Béremelést csak fokozatosan lehet keresz­tülvinni és a lakónak negyedévvel előbb tudnia kell a jövő évnegyedi béremelést. A főváros nézete az, hogy a felmondás jogát nem lehet a háziúrnak biz­tosítani, a főváros csak méltányos emelést engedn­e meg májusra, a többi évnegyedre pedig fokozatos emelést tart helyesnek. Kislakás és nagylakás között az emelés kulcsa tekintetében nem lehet különbség. A megindult vitában Ilovszky János hasonló szellemben beszélt. A béremelés nem lehet túlságo­san nagy és azt indítványozta, hogy amíg a valuta ingadozása tart, minden negyedévben külön állapít­sák meg a béremelést. Ha a lakó felmond, akkor a lakással a lakáshivatal beleszólása nélkül a háziúr szabadon rendelkezhessék. Végül azt kívánta, hogy a lakáscsere a háztulajdonos nélkül is lehetséges legyen. Amíg nem építenek, nem lehet szabadforgalom Az ellenzék szónoka Bródy Ernő volt, aki nagy beszédben terjesztette elő ismeretes indítványát, amely tulajdonképpen alapja volt a lakáskérdés tár­gyalásának. Eddig már minden egyesület foglalko­zott a lakáskérdéssel, csak a nemzetgyűlés nem. Egyszer már volt arról szó, hogy a nemzetgyűlés veszi kezébe a ügyet és akkor a szabadforgalmat akarták beh­ozn Olyan nagy volt azonban a felzú- Cssítipi^fi ^dlsäiiirMolást szállít, vállal, jav!­8*ufl Fr'em­ets Társa, Deák tér 3. sz. dúlás, hogy kénytelenek voltak a tervet módosítani. Csak a drágasági bizottság vitatta meg a rendeletet és a szabadforgalmat teljesen elejtette. A tegnapi impozáns tüntetés után nem lehet szó a szabad for­galomról. Búzában, húsban, zsírban van termelés, de lakásban hiány van. Amíg nem építenek, nem lehet szabad forgalom. A háziurak szónoka pergőtűzben A háziurak megbízásából Teles Béla beszélt ál­landó zajban. Folyton rákiáltottak, hogy összefér­hetetlen, mert a háztulajdonosok szövetségének a titkára. Hosszasan polemizált Bródy Ernővel és azt fejtegette, hogy akik ma a mérsékelt béremelés m­el­lett vannak, azok két év előtt nem akartak hallani a béremelésről, holott, ha akkor valami keveset emel­tek volna, ma már nem volna lakáshiány. Szerinte a lakás ma már jövedelmi forrás és spekuláció alapja. Heltai Béla Teles érveit cáfolta, Krammer Jó­zsef pedig a kisiparosok nevében arra kérte a pol­gármestert, hogy mindent tegyen meg az üzletek fel­szabadítása ellen. A­em lehet Interpellálni ! Közben félhat óra lett, s rá kellett volna térni az interpellációkra. Ekkor állott fel szólásra Joanovits Pál és azt indítványozta, hogy folytassák a lakás­kérdésről szóló vitát. A polgármester kapva-kapott az alkalmon, hogy a kényes interpellációkat így le­hetetlenné tegye és rögtön megkérdezte az indítvá­nyozót, váljon indítványát nem úgy érti-e, hogy előbb a­ napirendet tárgyalják le végig. Joanovitsot addig biztatták a keresztény községi párt vezetői,­ míg igent mondott. Baracs Marcell, Horváth Károly és Gál Jenő kimutatták, hogy törvénytelen ezt a kér­dé­st szavazásra feltenni, de ennek ellenére a közgyű­lés a polgármester javaslata mellett határozott. Azután a lakáskérdésről szóló tanácsi előterjesz­tést Mü­ller Antal és Miklós Ferenc felszólalása után az előterjesztett indítványokkal együtt elfogadták. A hatósági lisztellátást kiterjeszti a főváros A közgyűlés végén Vajna Ede tanácsnok előter­jesztette javaslatát, amely szerint a hatósági lisztellá­tást százhúszezer ember helyett hatszázezerre terjes­­szék ki. Éber Antal szerint ez a legrosszabb politika. Sze­rinte nem a lisztellátás korlátozása okozta a drága­ságot, hanem a búza áremelkedése. A lakosság túl­nyomó része nem tudja életviszonyait a fennálló vi­szonyokhoz alkalmazni. Az állam nem vásárolhat ilyen nagymennyiségű gabonát, mert a valutáris kockázatot nem viselheti A vitában még két több­ségipárti szónok vett részt és a javaslatot elfogadták. A legközelebbi közgyűlésre külön meghívóval fogják a bizottsági tagokat összehívni. Eloyd George nemzetközi csendőr­séggel kívánja helyettesíteni a megszálló csapatokat London, március 23. A Lloyd George vezetése alatt álló szabadelvűek az alsóháznak jövő szerdán tartandó ülésén beter­jesztik a Hajna-tartományok demintarizáció­járól szóló javaslatukat. Az ülésen maga Lloyd George fog fölszólalni­ és beszédében a Ruhr-kérdéssel s az ezzel összefüggő problémákkal foglalkozik. Ugyancsak ő ismerteti Shears tábornoknak a demilitarizációra vonatkozó javaslatának részleteit. A javaslat lénye­ge az, hogy a­ rajnai tartományokat nemzetközi csendőrség szállja meg és a népszövetség által ki­küldendő bizottság fogja e tartományok gazdaságát és közlekedésügyét igazgatni. (V.) A jobbpárti sajtó meghamisította Cuno kancellár müncheni beszédét Berlin, március 23. Az egyesült szocialista párt birodalmi gyűlési frak­ciója Stresemann képviselőt, mint a birodalmi gyű­lés külügyi bizottságának elnökét felkérte, hogy a bizottságot a legközelebbi napok valamelyikére ülésre hívja egybe. Az egybehívásnak az az oka, hogy a szocialisták szóvá akarják tenni a német jobboldali lapoknak cikkeit, amelyekben Cuno birodalmi kan­cellár müncheni beszédét hamisan, a német érdeke­ket sértő módon adják vissza. (II.) Viharos jelenetek a francia kamarában Poincarét megvádolják, hogy enged Daudet zsarolásainak Párizs, március 23. A kamara ma délelőtti ülésén az egyhavi ideig­­lenes költségvetés tárgyalásánál olyan viharos jele­netek játszódtak le, aminekre évek óta nem volt­ eset a francia parlament történetében. A szocialista Bracke indítványozta, hogy a Ruhr-megszállás költ­ségeinek fedezéséről szóló javaslat tárgyalásáig füg­gesszék föl az egytizenketted költségvetési javaslat tárgyalását. Poincaré miniszterelnök kérte az indít­vány elutasítását, mert a kamara a húsvéti ünnepek előtt határozhat a megszállás költségeiről. Berthon kommunista követeli, hogy Poincaré kö­telező ígéretet tegyen a Ruhr-hitelnek húsvét előtti letárgyalására nézve. Poincaré újabb fölszólalás® során Vailant-Couturier közbekiált: — Poincaré politikáját nem leh­et francia politi­kának tekinteni! A miniszterelnök erre azt válaszolja Vaillant-Couturiernek, hogy visszataszító cikkei után, ame­lyekért a bíróság előtt felelnie kell, nem­ áll jogában a francia politikáról véleményt mondani. Berthon képviselő azt kiáltja Poincaré felé, hogy Leon Daudet hatalmában van, majd kérdi, hogy milyen zsaroló eszközei vannak Daudetnek Poincaré-val szemben.­­Rendkívüli közgyűlésen foglal állást a főváros E szavakra óriási lárma kerekedik az egész Ház­ban, Poincaré az izgalomtól remegő hangon azt kiállja a kommunisták felé, hogy Moszkva és Berlin zsaroló ügynökei, mire Berthon azzal válaszol, hogy Baudot valóságos diktatúrát gyakorol Poincaré fö­lött és nem átallja, úgy mint szólóval szemben tette, még családi ügyekkel is, zsaroló szándékból föllépni. Poincaré odakiáltja Berthonnak: Maga alávaló fráter! Fahre volt alállamtitkár követeli, hogy az elnök utasítsa rendre a miniszterelnököt. Az elnök, nem tudván helyreállítani a rendet, felfüggesztette az ülést. (V.) Az ellenzék a nemzetgyűlés együ­ttmaradását kívánta (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés politikai érdekességei ma nem az ülésteremben zajlottak le, hanem a képviselőház elnöki elfogadótermében. Itt voltak azok a bizalmas konferenciák, amiket gróf Bethlen István miniszterelnök tartott előbb az ellen­zék megbízottaival, majd a saját pártjával. Ezek után, a konferenciák után a folyosókon a megelégedett és a lenyugvást mutató arcok tömegét lehetett látni, csak a szélsőkurzus képviselői vonultak el elégedet­lenül a kupolacsarnok homályába. Az ellenzék is m­egnyugvással vette­ tudomásul azt, hogy Bethlen ura a helyzetnek és annak a hatalomnak, amely a rend biztosításához kell. A konferenciák miatt csak kevés idő maradt az ülésre. Itt előbb mentelmi ügyeket intéztek el, majd egy hosszú napirendi vita következett. Szakács An­dor ugyanis az elnökkel szemben új napirendi pro­gramot terjesztett elő, hivatkozva arra, hogy a pénz­ügyminiszter politikája nem járt eredménnyel, a deflációs politika­ megbukott, aminek részben az az oka, hogy a pénzügyi politikának spiritus rectora egy a régi időkből ittmaradt pénzügyi kapacitás, Teleszky. Hivatkozott még a munkáskizár­ásokra, a hitelinségre, a kosztpénz-anomáliákra, az utcai tün­tetésekre, amelyek mind szükségessé teszik azt, hogy a nemzetgyűlés együtt maradjon. Farkas István szocialista támogatta Szakács Andor indítványát, míg a kormánypártból Nagy Emil és Eörs Szabó Dezső ellenezték azt. Ezek után úgy alakult a dolog, hogy húsvét előtt a Ház már csak egy ülést tart és pedig kedden délelőtt 10 óra­kor. Az ülés azzal végződött, hogy Szcitovszky Béla elnök egy tanulmányszerűen nagyszabású beszédben megemlékezett gróf Andrássy Gyula születésének szá­zadik évfordulójáról és vázolta Andrássy ragyogó politikai és diplomáciai pályafutását. — Amint a Mátyás-korabeli nagy magyar rene­szánsz fényét nem homályosította el a rákövetkező Mohács — mondotta az elnök — nem fogja Trianon sem kitörölni történelmünkből a nemzeti fellendü­lésnek és virágzásnak azokat a ragyogó évtizedeit, amelyeknek fénykorában él és világít a Széchényi, Kossuth és Deák emléke mellett Andrássy Gyuláé. Az ő példájából merítsük azt a tántoríthatatlan hi­tet a jog és igazság erejében, mely a nyers erőszak uralmának megdöntésével az ő nemzetének is meg­hozza az új dicsőségre való feltámadást.

Next