Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . . 600 KMI Negyedévre . . . 1700 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 30 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában ÍVs dinár / fr Q/ * A' ' -Sír-74. évfolyam 6$. szám f&f? m m I PESTI Szerda, március 21 SZERKESZTŐSÉG, ""•"KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben, I. Kohlmarkt 7. A nemzetgyűlést, a jobboldalt és a baloldalt egyaránt mindenképpen megnyugtatta, kétségtelenül az egész országot is meg fogja nyugtatni Rakovszky Iván belügyminiszter határozott válasza azokra a sürgős interpellációkra, amelyek a nemzetgyűlésen ma hangzottak el a március 15-iki tüntetések dolgában. Nem szívesen élünk ezzel a szóval, hogy „destrukció", mert ezt a kifejezést a legutóbbi esztendők során szörnyen kompromittálták. Kétségtelen azonban, hogy tizenhárompróbás destrukció volt az a szenvedélyes támadás, amelynek csatazajában bizonyos oldalról azért akarták felelősségre vonni a rendőrséget, mert kényszerhelyzetben kötelességét teljesítette. Nem valljuk azt, hogy a rendőrség szent és sérthetetlen. Emberek a rendőrök is, gyarlóságaik lehetnek, hibákat követhetnek el. Ámde adott esetben az orvoslás módja semmiesetre sem az, hogy kikezdjék a rendőrség tekintélyét, kétségbevonják az egész intézmény hivatottságát, megingassák a közönség egy részének bizalmát azokkal szemben, akiknek kezében van az egész közönség személy- és vagyonbiztonságának megvédése. Elszomorító mindenképpen, hogy éppen onnan indult ki a tekintélyrombolásnak ez a szerencsére nem sikerült kísérlete, ahol leggyakrabban hangoztatják a tekintélytisztelet szükségét, ahol leginkább emlegetik, hogy a konszolidáció felé csak a köztekintélyek végleges helyreállítása vihet bennünket és ahol kigyót-békát kiáltanak arra, aki az ő csalhatatlanságukat vagy tekintélyüket kétségbe meri vonni. Napokon át fogadatlan és fogadott prókátorok elködösíteni igyekeztek az igazságot, hazugságok mocsarába belefullasztani az egyszerű tényeket. Skrupulusok nem bántották ezeket az embereket. Egy kis rágalomért nem mentek a szomszédba, még a belügyminiszter szájába is valótlan nyilatkozatokat adtak a rendőrség ellen. Éppen az ő súlyos vádjaik alapján folyt napokon át a pártatlanság minden kanzáléjával legszigorúbbá fokozott vizsgálat. Ennek a vizsgálatnak eddigi eredményeit összegezte a belügyminiszter, amikor megállapította, hogy a rendőrség egyáltalában nem lépte túl hatáskörét, hanem hivatalából folyó kötelességét teljesítette. Meg nem engedett felvonulást ellenőrzött és megakadályozott, a fegyverhasználattal pedig csak többszörös figyelmeztetés után az önvédelem kényszerűségéből élt. Ennek az önvédelemnek szüksége akkor állott elő, amikor a rendőrség tagjait, mint a belügyminiszter félreérthetetlenül kijelentette, előbb tettleg bántalmazták. Látnivaló, hogy jogosulatlan vádakkal próbálták megcsorbítani a rendőrség tekintélyét, amelyre pedig nemcsak a rendőrségnek van szüksége, hanem mindannyiunknak is. És azért nagyon érthető az az élénk helyeslés, mely visszhangja volt a belügyminiszter ama határozott ígéretének, hogy mindenkor meg akarja és meg is fogja védeni ezt a tekintélyt, amelynek megvédése az utca rendjének biztosítását is jelenti. Ezt a rendet, valamint a múltban, mostanában is főképpen tíz izgató sajtó veszélyezteti, amely bűntettekre való felbújtástól és elkövetett bűntettek felmagasztalásától sem riad vissza. A belügyminiszter válaszának méltó kiegészítése volt tehát gróf Bethlen István miniszterelnöknek az a nyilatkozata, hogy nem tűri meg a konszolidációnak a sajtó útján való fölborítását és éppen ezért a főügyészt már utasította is bármely oldalról jövő sajtóizgatással szemben a legszigorúbb eljárásra. Szebb szavakban üdvösebb ígéretek, az egész nemzetgyűlés tapsára méltóbbak, ritkán hangzottak el. Ámde nagyon el fognak csúfulni, ha merő ígéretek maradnának. (Saját tudósítónktól.) Rendkívül érdekes képet nyújtott a nemzetgyűlés kedden délután, amikor a március 15-iki tüntetések dolgában Csilléri András és Benedek János elmondták interpellációjukat s a belügyminiszter, illetőleg a miniszterelnök nagyjelentőségű nyilatkozatokat tettek. Rakovszky Iván belügyminiszter, akinek az ifjúság képviselői előtt tett nyilatkozatát az ellenzéki képviselők olyan élesen kommentálták és különösen inkriminálták annak rendőrségellenes részét, kedden olyan választ adott Csilléri és Benedek interpellációjára, amely nemcsak lecsillapította a felkavart szenvedélyeket, de az egész jobboldalon, sőt az egész baloldalon is tetszéssel találkozott. Csupán egy-két intranzigens képviselőd Wolff és Gömbös táborából maradt lesújtva a miniszter nyilatkozatának hatása alatt. Pártkülönbség nélkül igen jó hatást tett a nemzetgyűlés tagjaira Rakovszkynak az a kijelentése, hogy a rendőrség tekintélyét meg akarja és meg fogja védeni mindenkor és hogy abban a fegyelmi eljárásban, amelyet a rendőrség egyes tagjai ellen vezetnek, a vezetést nem bízza olyan egyénekre, akik nincsenek benne a testületben. Csilléri András kijelentette, — és a keresztény községi párt határozata után ez már magában véve is pikáns volt — hogy a belügyminiszter válaszát tudomásul veszi, bár a kormány részéről nem kapott választ a „destruktív sajtóra" vonatkozó kérdésére. Ekkor következett az ülés legérdekesebb része. Szólásra emelkedett váratlanul gróf Bethlen István miniszterelnök és erős hangon, minden egyes szót pointírozva, kijelentette, hogy a hétfői nap folyamán magához kérette a főügyészt és személyesen adta ki neki az utasítást, hogy bármely oldalról jűvő sajtóizgatással szemben — és itt az intranzigens kereszténypárti képviselők felé fordult a miniszterelnök — fokozott mértékben tettesítse közelességét." " " Óriási éljenzés és taps zúgott fel a miniszterelnök urak kijelentése nyomán, tapsoltak a volt munkapártiak, a csizinniyi kisgazdák, az egységes párt csaknem a maga egészében, a pártonkívüliek, a keresztény ellenzékiek s ez volt az első alkalom, hogy Peidl Gyula és a szociáldemokrata képviselők, tüntetően tapsoltak a miniszterelnök mellett, aki ebből a jelenetből is láthatta, hogy amikor a tekintélyek megvédéséről, a jogrendről és a konszolidációról van szó, az egész nemzetgyűlés osztatlan támogatására számíthat. Percekig tartott ez a meleg ováció, mindenki nézte, hogyan viselkedik a Wölfl—Gömbös-csoport. Gömbös Gyula, éppen úgy mint gróf Andrássy Gyula, a miniszterelnök beszéde alatt nem volt benn a teremben. Wolff Károly, aki csak a minap zsidózta le a tüntetésnél kivonult egyik rendőrtisztviselőt, felállott, hogy a kormány mellett szavazzon, hasonlóképpen cselekedett Csilléri András is, csupán két képviselő: Eckhardt Tibor és Bodó János maradt ülve, ők voltak azok a kormánypárti képviselők, akik nem vették tudomásul a kormány válaszát s igy egészen bizonyos, hogy Eckhardt Tibor és Bodó János levonják cselekedetük konzekvenciáját és a holnapi nap folyamán már nem lesznek tagjai a kormánypártnak- Szilágyi Trafos a belügyminiszter és a miniszterelnök beszédéről így nyilatkozott: — Mind a két beszéddel tökéletesen meg vagyok elégedve. A miniszterelnök nyilatkozatáról csak azt mondhatom: Klikk a jövőbe! Az ifjúságra nézve is, amely a mai nap folyamán olyan nagy számban volt jelen a nemzetgyűlés karzatain, tanulságos ez az ülés, mert láthatja, hogy egyesek másként beszélnek a népgyűléseken és értekezleteken, mint benn a Házban. Ugron Gábor Szavazás után a képviselők kitódultak az ülésteremből és a folyosón tárgyalták tovább a nap eseményét, a miniszterelnök felszólalását. A történtekről ezeket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — Már régebben megmondtam gróf Bethlen István miniszterelnöknek: „Állj a sarkadra és meglátod, legfeljebb tíz ember akadályozza meg a rendet ebben az országban." Most láthatta a kormányelnök, milyen egységesen áll mellette a törvényhozás, amikor a konszolidáció védelméről van szó. Kiderült, hogy még Wolffék is, ha kelletlenül is, de felálltak, hogy tudomásul vegyék a miniszterelnök válaszát. A belügyminiszter nyilatkozatát az első szótól az utolsóig aláírom. Véleményem szerint egyébként ez volt az egyelten korrekt válasz, amit a miniszter adhatott. Láthatta a belügyminiszter, hogy a nemzetgyűlés kilencvenkilenc százaléka élesen szembehelyezkedik a rendzavarókkal. Ezek után remélem, hogy úgy a belügyminiszter, mint a miniszterelnök a jövőben gyökerében fognak elfojtani minden olyan mozgalmat, amely útjában van a konszolidációnak. Rassay Károly 07, érdekes beszédekkel kapcsolatban a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — Én a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr beszédét tudomásul vettem, megfelelően annak a mindig hangoztatott álláspontomnak, hogy az államrend kérdése minden pártkérdésen felül álló feladat és a kormány kijelentései ezt a célt szolgálják. Természetszerűen a konkrét eseten túlmenően én a kormánytól ebben az irányban még sokkal súlyosabb lépéseket várok, sőt konkrét cselekedeteket és tényeket. A közelmúlt napok eseményei is megmutatták, hogy nem lehet egészséges állapot, ha a magyar társadalom mindenféle titkos és nem titkos szervezetekkel alá van ásva, amely csatornákon keresztül, legtöbbször a kormány tudta nélkül, olyan mérgeket lehet keresztülvezetni, amelyek egyesek politikai céljait szolgálják és jóhiszemű tömegeket tudnak a saját ügyük szolgálatába állítani. Ezt kellene végre a kormánynak meglátnia és be kellene látnia azt is, hogy a nemzeti gondolatnak és az államrendnek máshol keresni táranszt, mint magában az arra hivatott végrehajtó hatalomban és a végrehajtó hatalom kezében levő szerveknél, nem lehet. Ez a beteges állapot jutott kifejezésre a mai ülésen is, amikor még a belügyminiszter úr is folyton arról beszélt, hogy az ifjúság és a rendőrség egymással szembekerült. Lehetetlen jogállamban a polgárság bármely csoportját egyenlő tényezőként kezelni az állam hatóságaival. Az állami hatóságok és a polgárok csoportjai között lehet összetűzés, de ilyenkor nem lehet szó kiegyenlítésről, hanem csak arról, hogy a kormány a hatóságai tekintélyének megóvása érdekében a törvénynek feltétlenül érvényt szerez. Egyelőre ilyen irányban hangzottak el nyilatkozatok, figyelemmel fogjuk kísérni, hogy a kormány cselekedetei is megfelelnek-e majd ezeknek a nyilatkozatoknak. Wölff, Eckhardt és társai tanácskoznak A miniszterelnök és a belügyminiszter válaszának tudomásulvétele után az intranzigens kereszténypárti képviselők, Eckhardt Tibor, Zsilinszky Endre, Wolff Károly, Csilléri András, Horánszky Dezső és mások tanácskozásra vonultak vissza a jobboldali folyosó egy szögletébe, ahol a szavazás lefolyását tárgyalták meg. Az ébredők felszólítják Bethlent, hogy szolgáltasson elégtételt szerdáig A Nemzeti Sajtótudósító Iroda jelenti: Az Ébredő Magyarok Egyesületének VIII. kerületi szervezete kedden este a németutcai iskola tornatermében nagygyűlést tartott, melyen dr. tasnádi Kovács József budapesti főosztályvezető mondott beszédet. — Ma úgy néz ki Magyarország, — mondotta — mintha nem is volna kormány. Azt üzenem a kormánynak, hogy az ébredők nem fogják tűrni, hogy itt a magyarokat kiszipolyozzák, kizsákmányolják és a végén meg is kardlapoztassák. A legutóbbi eseményekkel kapcsolatban a rendőrséget, mint intézményt nem teszem felelőssé, de felelőssé teszem azokat, akiknek kötelességük a rend fenntartása. Azt mondják, hogy Bethlen becsületes ember, jó hazafi, jó diplomata, ezt én is mondom róla. De arra kérem őt, becsülje meg magát és becsülje meg a fajtáját. Az egyetemi ifjúság megkardlapoztatása brutális, menthetetlen és megbocsáthatatlan eljárás volt , nem ítélem el a rendőrséget, mint intézményt, mert a rendőrségnek csak egy-két tagja rothadt. Felszólítom a kéményt, szolgáltasson elégtételt a megsértett magyarságtunk legkésőbb szerdáig, mert ellenkezésében a következményekért nem mi vállaljuk a fességet. Bár az ellenzék meg van elégedve Bethlen és Rakovszky kijelentéseivel Kik lépnek ki a kormánypártból? KH5, nd H-