Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . . 600 K­M­I Negyedévre . . . 1700 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 30 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában ÍVs dinár / fr Q/ * A' ' -Sír-74. évfolyam 6$. szám f&f? m m I PESTI Szerda, március 21 SZERKESZTŐSÉG, ""•"KI­A­DÓHIVATAL,­ Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben, I. Kohlmarkt 7. A nemzetgyűlést, a jobboldalt és a baloldalt egyaránt minden­képpen megnyugtatta, kétségtelenül az egész országot is meg fogja nyugtatni Rakovszky Iván belügyminiszter határozott válasza azokra a sürgős interpellációkra, amelyek a nemzetgyűlésen ma hangzottak el a március 15-iki tüntetések dolgában. Nem szívesen élünk ezzel a szóval, hogy „destrukció", mert ezt a kifejezést a legutóbbi esztendők során szörnyen kompromittálták. Kétségtelen azonban, hogy tizenhárompróbás destrukció volt az a szenvedélyes támadás, amelynek csatazajában bizonyos oldalról azért akarták felelősségre vonni a rendőrsé­get, mert kényszerhelyzetben kötelességét tel­jesítette. Nem valljuk azt, hogy a rendőrség szent és sérthetetlen. Emberek a rendőrök is, gyarlóságaik lehetnek, hibákat követhetnek el. Ámde adott esetben az orvoslás módja semmiesetre sem az, hogy kikezdjék a rendőr­ség tekintélyét, kétségbevonják az egész in­tézmény h­ivatottságát, megingassák a közön­ség egy részének bizalmát azokkal szemben, akiknek kezében van az egész közönség sze­mély- és vagyonbiztonságának megvédése. Elszomorító mindenképpen, hogy éppen on­nan indult ki a tekintélyrombolásnak ez a szerencsére nem sikerült kísérlete, ahol leg­gyakrabban hangoztatják a tekintélytisztelet szükségét, ahol leginkább emlegetik, hogy a konszolidáció felé csak a köztekintélyek vég­leges helyreállítása vihet bennünket és ahol kigyót-békát kiáltanak arra, aki az ő csal­h­atatlanságukat vagy tekintélyüket kétségbe meri vonni. Napokon át fogadatlan és fogadott pró­kátorok elködösíteni igyekeztek az igazságot, hazugságok mocsarába belefullasztani az egyszerű tényeket. Skrupulusok nem bántot­ták ezeket az embereket. Egy kis rágalomért nem mentek a szomszédba, még a belügymi­niszter szájába is valótlan nyilatkozatokat adtak a rendőrség ellen. Éppen az ő súlyos vádjaik alapján folyt napokon át a pártat­lanság minden kanzáléjával legszigorúbbá fokozott vizsgálat. Ennek a vizsgálatnak ed­digi eredményeit összegezte a belügyminisz­ter, amikor megállapította, hogy a rendőrség egyáltalában nem lépte túl hatáskörét, ha­nem hivatalából folyó kötelességét teljesí­tette. Meg nem engedett felvonulást ellen­őrzött és megakadályozott, a fegyverhaszná­lattal pedig csak többszörös figyelmeztetés után az önvédelem kényszerűségéből élt. En­nek az önvédelemnek szüksége akkor állott elő, amikor a rendőrség tagjait, mint a bel­ügyminiszter félreérthetetlenül kijelentette, előbb tettleg bántalmazták. Látnivaló, hogy jogosulatlan vádakkal próbálták megcsorbítani a rendőrség tekinté­lyét, amelyre pedig nemcsak a rendőrségnek van szüksége, hanem mindannyiunknak is. És azért nagyon érthető az az élénk helyes­lés, mely visszhangja volt a belügyminiszter ama határozott ígéretének, hogy mindenkor meg akarja és meg is fogja védeni ezt a te­kintélyt, amelynek megvédése az utca rend­jének biztosítását is jelenti. Ezt a rendet, va­lamint a múltban, mostanában is főképpen tíz izgató sajtó veszélyezteti, amely bűn­tettekre való felbújtástól és elkövetett bűn­tettek felm­agasztalásától sem riad vissza. A belügyminiszter válaszának méltó kiegészí­tése volt tehát gróf Bethlen István miniszter­elnöknek az a nyilatkozata, hogy nem tűri meg a konszolidációnak a sajtó útján való fölborítását és éppen ezért a főügyészt már utasította is bármely oldalról jövő sajtóizga­tással szemben a legszigorúbb eljárásra. Szebb szavakban üdvösebb ígéretek, az egész nemzetgyűlés tapsára méltóbbak, ritkán hangzottak el. Ámde nagyon el fognak csúfulni, ha merő ígéretek maradnának. (Saját tudósítónktól.) Rendkívül érdekes képet nyújtott a nemzetgyűlés kedden délután, amikor a március 15-iki tüntetések dolgában Csilléri András és Benedek János elmondták interpellációjukat s a belügyminiszter, illetőleg a miniszterelnök nagyje­lentőségű nyilatkozatokat tettek. Rakovszky Iván belügyminiszter, akinek az ifjúság képviselői előtt tett nyilatkozatát az ellenzéki képviselők olyan éle­sen kommentálták és különösen inkriminálták annak rendőrségellenes részét, kedden olyan választ adott Csilléri és Benedek interpellációjára, amely nemcsak lecsillapította a felkavart szenvedélyeket, de az egész jobboldalon, sőt az egész baloldalon is tetszéssel ta­lálkozott. Csupán egy-két intranzigens képviselőd Wolff és Gömbös táborából maradt lesújtva a minisz­ter nyilatkozatának hatása alatt. Pártkülönbség nélkül igen jó hatást tett a nem­zetgyűlés tagjaira Rakovszkynak az a kijelentése, hogy a rendőrség tekintélyét meg akarja és meg fogja védeni mindenkor és hogy abban a fegyelmi eljárásban, amelyet a rendőrség egyes tagjai ellen vezetnek, a vezetést nem bízza olyan egyénekre, akik nincsenek benne a testületben. Csilléri András kije­lentette, — és a keresztény községi párt határozata után ez már magában véve is pikáns volt — hogy a belügyminiszter válaszát tudomásul veszi, bár a kormány részéről nem kapott választ a „destruktív sajtóra" vonatkozó kérdésére. Ekkor következett az ü­lés legérdekesebb része. Szólásra emelkedett várat­lanul gróf Bethlen István miniszterelnök és erős hangon, minden egyes szót pointírozva, kijelentette, hogy a hétfői nap folyamán magához kérette a fő­ügyészt és személyesen adta k­i neki az utasítást, hogy bármely oldalról jű­vő sajtóizgatással szemben — és itt az intranzigens kereszténypárti képviselők felé fordult a miniszterelnök — fokozott mértékben tettesítse közelességét."­ " " Óriási éljenzés és taps zúgott fel a minisz­­ter­el­nök urak kijelentése nyomán, tapsoltak a volt mun­kapártiak, a csizinniyi kisgazdák, az egységes párt csaknem a maga egészében, a pártonkívüliek, a ke­resztény ellenzékiek s ez volt az első alkalom, hogy Peidl Gyula és a szociáldemokrata képviselők, tünte­tően tapsoltak a miniszterelnök mellett, aki ebből a jelenetből is láthatta, hogy amikor a tekintélyek meg­védéséről, a jogrendről és a konszolidációról van szó, az egész nemzetgyűlés osztatlan támogatására szá­míthat. Percekig tartott ez a meleg ováció, mindenki nézte, hogyan viselkedik a Wölfl—Gömbös-csoport. Gömbös Gyula, éppen úgy mint gróf Andrássy Gyula, a miniszterelnök be­széde alatt nem volt benn a teremben. Wolff Károly, aki csak a minap zsidózta le a tüntetésnél kivonult egyik rendőrtisztviselőt, felállott, hogy a kormány mellett szavazzon, hason­lóképpen cselekedett Csilléri András is, csupán két képviselő: Eckhardt Tibor és Bodó János maradt ü­lve, ők voltak azok a kormánypárti képviselők, akik nem vették tudom­ásul a kormány válaszát s igy egészen bizonyos, hogy Eckhardt Tibor és Bodó János levonják cselekedetük konzekvenciáját és a holnapi nap folyamán már nem lesznek tagjai a kor­mánypártnak- Szilágyi Trafos a belügyminiszter és a miniszterelnök beszédéről így nyilatkozott: — Mind a két beszéddel tökéletesen meg va­gyok elégedve. A miniszterelnök nyilatkozatáról csak azt mondhatom: Klikk a jövőbe! Az ifjúságra nézve is, amely a mai nap folyamán olyan nagy számban volt­ jelen a nemzetgyűlés karzatain, ta­nulságos ez az ü­lés, mert láthatja, hogy egyesek másként beszélnek a népgyűléseken és értekezlete­ken, mint benn a Házban. Ugron Gábor Szavazás után a képviselők kitódultak az ülés­teremből és a folyosón tárgyalták tovább a nap ese­ményét, a miniszterelnök felszólalását. A történtekről ezeket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — Már régebben megmondtam gróf Bethlen István miniszterelnöknek: „Állj a sarkadra és meg­látod, legfeljebb tíz ember akadályozza meg a ren­det ebben az országban." Most láthatta a kormány­elnök, milyen egységesen áll mellette a­ törvényho­zás, amikor a konszolidáció védelméről van szó. Kiderült, hogy még Wolffék is, h­a kelletlenül is, de felálltak, hogy tudomásul vegyék a miniszterelnök válaszát. A belügyminiszter nyilatkozatát az első szótól az utolsóig aláírom. Véleményem szerint egyébként ez volt az egyelten korrekt válasz, amit a miniszter adhatott. Láthatta a belügyminiszter, hogy a nemzetgyűlés kilencvenkilenc százaléka éle­sen szembehelyezkedik a rendzavarókkal. Ezek után remélem, hogy úgy a belügyminiszter, mint a miniszterelnök a jövőben gyökerében fognak el­fojtani minden olyan mozgalmat, amely útjában van a konszolidációnak. Rassay Károly 07, érdekes beszédekkel kapcsolatban a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — Én a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr beszédét tudomásul vettem, megfelelően annak a mindig hangoztatott álláspontomnak, hogy az ál­lamrend­ kérdése minden pártkérdésen felül álló feladat és a kormány kijelentései ezt a célt szol­gálják. Természetszerűen a konkrét eseten túlme­nően én a kormánytól ebben az irányban még sok­kal súlyosabb lépéseket várok, sőt konkrét cseleke­deteket és tényeket. A közelmúlt napok eseményei is megmutatták, hogy nem lehet egészséges álla­pot, ha a magyar társadalom mindenféle titkos és nem titkos szervezetekkel alá van ásva, amely csa­tornákon keresztül, legtöbbször a kormány tudta nélkül, olyan mérgeket lehet keresztülvezetni, ame­lyek egyesek politikai céljait szolgálják és jó­hiszemű tömegeket tudnak a saját ügyük szolgála­tába állítani.­­ Ezt kellene végre a kormánynak meglátnia és be kellene látnia azt is, hogy a nemzeti gondo­latnak és­ az államrendnek máshol keresni tá­ran­szt, mint magában az arra hivatott végrehajtó hatalomban és a végrehajtó hatalom kezében levő­ szerveknél, nem lehet. Ez a beteges állapot jutott kifejezésre a mai ülésen is, amikor még a belügy­miniszter úr is folyton arról beszélt, hogy az ifjú­ság és a rendőrség egymással szembekerült. Lehe­tetlen jogállamban a polgárság bármely csoportját egyenlő tényezőként kezelni az állam hatóságaival. Az állami hatóságok és a polgárok csoportjai kö­zött lehet összetűzés, de ilyenkor nem lehet szó ki­egyenlítésről, hanem csak arról, hogy a kormány a hatóságai tekintélyének megóvása érdekében a törvénynek feltétlenül érvényt szerez. Egyelőre ilyen irányban hangzottak el nyilatkozatok, figye­lemmel fogjuk kísérni, hogy a kormány cselekede­tei is megfelelnek-e majd ezeknek a nyilatkoza­toknak. Wölff, Eckhardt és társai tanácskoznak A miniszterelnök és a belügyminiszter válaszá­nak tudomásulvétele után az intranzigens keresz­ténypárti képviselők, Eckhardt Tibor, Zsilinszky Endre, Wolff Károly, Csilléri András, Horánszky Dezső és mások tanácskozásra vonultak vissza a jobboldali folyosó egy szögletébe, ahol a­ szavazás lefolyását tárgyalták meg. Az ébredők felszólítják Bethlent, hogy szolgáltasson elégtételt szerdáig A Nemzeti Sajtótudósító Iroda jelenti: Az Éb­redő Magyarok Egyesületének VIII. kerületi szerve­zete kedden este a németutcai iskola tornatermében nagygyűlést tartott, melyen dr. tasnádi Kovács Jó­zsef budapesti főosztályvezető mondott beszédet. — Ma úgy néz ki Magyarország, — mondotta — mintha nem is volna kormány. Azt üzenem a kor­mánynak, hogy az ébredők nem fogják tűrni, hogy itt a magyarokat kiszipolyozzák, kizsákmányolják és a végén meg is­ kardlapoztassák. A legutóbbi esemé­nyekkel kapcsolatban a rendőrséget, mint intézményt nem teszem felelőssé, de felelőssé teszem azokat, akiknek kötelességük a rend fenntartása. Azt mond­ják, hogy Bethlen becsületes ember, jó hazafi, jó diplomata, ezt én is mondom róla. De arra kérem őt, becsülje meg magát és becsülje meg a fajtáját. Az egyetemi ifjúság megkardlapoztatása brutális, ment­hetetlen és megbocsáthatatlan eljárás volt , nem íté­lem el a rendőrséget, mint intézményt, mert a rend­őrségnek csak egy-két tagja rothadt. Felszólítom a kéményt, szolgáltasson elégtételt a megsértett m­a­­gyarságtunk legkésőbb szerdáig, mert ellenkez­­ésé­ben a következményekért nem mi vállaljuk a fességet. B­ár az ellenzék meg van elégedve Bethlen és Rakovszky kijelentéseivel Kik lépnek ki a kormánypártból? K­H5, n­d H-

Next