Pesti Napló, 1923. április (74. évfolyam, 74–97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
4 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1923 április 7 Éjszakai tombolás délután 4től hajnalig Közép-Európában Berlin, március hó. A középeurópai éjszakák délután négy órakor kezdődnek. Prágában délután négy órakor megtelnek a tánchelyiségek és zsúfoltak maradnak a késő éjszakai órákig. Különös látvány fogadja a magyar embert ezekben a középeurópai tánchelyiségekben. .Estélyi öltözéknek, dekoltázsnak, frakknak és szmokingnak nyoma sincs. Az emberek a hivatalokból, a munkaasztal mellől ugranak fel és egy-egy negyedórára, vagy egész délutánra beszaladnak a néger muzsika mellé. Fiatal, tizenöt-tizenhat esztendős leányok, őszhajú öregasszonyok, kopasz férfiak, nagyapák és serkedő bajuszú fiatalemberek heringmódra összezsúfolva, sűrű körben táncolnak egymás mellett. A lányok és asszonyok le sem vetik kabátjukat. Kalapban és kabátban táncolnak szakadatlanul. Szakadatlanul, mert a zene nem tart szüneteket, hosszabb-rövidebb pihenőket, mint nálunk. Különösen Németországban nem. Németországban most tizenkét órakor van a záróra és a hivatalosan engedélyezett rövid éjszakai időt alaposan kihasználják az emberek. A zene szakadatlanul szól. Lepereg az egy fishtiming, a zene egy pillanatra megáll és már rögtön másik tangóba kezd. Bokán és tombol a nép. A műsoros délutáni és éjszakai mulatóhelyeken alig számítanak valamit a „számok". A fontos az, hogy a közönség táncolni akar. Félórai táncok között a terem közepére húznak valami négyszögletes bőrdarabot és azon mutatnak be táncosok, énekesek, bohócok valami artista-számot. A táncolók alig várják meg, hogy vége legyen a mutatványnak. Még meg sem szólal a zene és már Tohannak a terem közepére. Sűrűn egymásba fonódnak, a tánc Közép-Európában sokkal merészebb és érzékibb, mint nálunk. Nem fogják magasan a Vál sem a nőt, hanem mélyen lent a derékon, úgyhogy a párok hasa szorosan összeér. A betiltott Steinach, a cseh rendőr és a délutáni tánc Kint az uccákon forrón süt a koratavaszi nap. Külsőségekben a legnagyobb rend. Ötven-száz lépésnyire egymástól rendőrök állnak és szinte komikus buzgalommal irányítják az utcai közlekedést. Angol módra gumibotot tartanak kezükben és túlzottan pedáns rendszeretettel mutatnak irányt az autóknak,kocsiknak, még a kiszabott pályán járó villamosnak is. Bent a termekben ezalatt szakadatlanul táncol a nép. Furcsa ellentét ez, különösen akkor, amikor azt halljuk, hogy az európaizerte ismert Steinach-filmet Prágában betiltják. ,A Steinach-filmet bemutatták a cenzúrának, a közegészségügyi minisztériumnak a javaslatára azonban ktiltották a nyilvánosságra hozatalát. A betiltást tudományos és erkölcsi okokkal magyarázták meg. A tudományos magyarázat az, hogy az a probléma, melyet a film tárgyal, ma még nem jutott a megoldásnak abba a stádiumába, hogy a mozgóképszínházakat látogató legszélesebb körű közönség is megismerkedhessék vele. Azonkívül pedig — azelőtt két héttel, — folytatta Janika valami szomorú, suttogó hangon — ... a fiúkkal Budán voltunk. Kiskocsmában vacsoráztunk, be is boroztunk egy kicsit. Két óra tájban mentem haza egyedül. Esett az eső, az a tiszti gumiköpeny volt rajtam, a csuklyát is ráhúztam a sapkámra. A körúton mentem, a fal mellett, hogy ne ázzak nagyon. Egyszer csak belémkapaszkodott egy nő. Egy olyan utcai nő. Erről jobbról kapaszkodott belém, ahogy most te ülsz nekem. Belémkapaszkodott és azt mondja . . Itt abbahagyta és ránézett Miettre. — Nem hargs ol meg, ha elmondom! — Csak mondd... — suttogta Miett, anélkül, hogy a szemét kinyitotta volna. — Hát szóval.. elvitt magával. Egy mellékuccába mentünk és becsengetett a kapun. A kapu fölött lámpa égett, ahogy ott álltunk, ez a nő egyszerre az arcomba látott... Az öt ujját a mellemnek feszítette, borzasztót sikoltott és eltaszított magától. Janika mélyet szippantott a cigarettából. — És beszaladt a kapun... — mondta még, de ezt már elfulladva és alig hallhatóan. Most megint sokáig hallgattak. Akkor Janika felállt é. azt mondta: — Hát csókolom a kezedet, Mick... Miett még mindig lehúnyt, szemmel feküdt a párnán. Janika megfogta és felemelte gyönyörű kezét, amely bágyadtan, szinte élettelenül pihent a díványon. — Csókolom a kezedet... — mondta halkan még egyszer. — No menj még... — mondta Miett és nem engedte el a Janika kezét. Janika visszaült. Kezében ott maradt a Miett keze. Így ültek sokáig és megint hallgattak. Egyszer csak megmozdult a Miett keze és lassan rászállt a Janika nyakára. Lehúzta a díványra a Janika fejét, úgyhogy a Janika homloka a karjára és a fél arca közel a melléhez került. És megint hallgattak. Sokáig, nagyon sokáig. A Miett egyik keze ott pihent a Janika nyakára kulcsolva. Aztán egyszerre Miett kinyújtotta a másik kezét, a levegőbe emelte és tapogatózva megkereste az ernyő alatt a villanykörte csavarját. És eloltotta a villanyt: a film túlságosan hangsúlyozza az emberi élet szerelmi részét és majdnem azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy az emberi test szerelmi szervei fontosabbak a többi szerveknél. E tudományos és erkölcsi meggondolások alapján a filmet betiltották. Ugyanekkor az összes nyilvános helyiségekben semmi mást nem lát az ember, mint szerelmet. Prágában az a benyomása az utazónak, hogy a fiatal férfiak és leányok a tánchelyiségekben ismerkednek meg egymással és kötnek házasságot. Oka ennek — miként egy prágai úr magyarázta — a nagy cseh lakásínség is. Az embereknek nincs rendes otthonuk, fiatal házasok egy szobába vannak összezsúfolva, leányos anyák nem rendelkeznek elég nagyszámú szobával, hogy lányaik jövendőbelijét fogadhassák. Az anyák emiatt elviszik lányaikat a „lokálokba", ahol anyai felügyelet alatt a legmerészebb gesztusokkal táncolják a legmodernebb táncokat. ,,Hanali" Ugyanez a kép tárul az utazó elé Németországban is, főként akkor, ha minél északabbra utazik. Hamburg, délután öt óra. Az Alster partján van egy nemzetközi híresség bar, a „Halak". Egyike a legszebb és leghódítóbb mulatóhelyeknek. Csöndesen záródó, kicsiny ajtón lép be az ember, néhány selymesen omló függönyt kell széjjeltolni, hogy a terembe juthassunk. Furcsa fény fogadja a belépőt. Sötétbarna tónusú, faragott bútorok borítják körül a hosszúkás termet. Halványkék üvegen át szűrődik a langyos világosság. Jobbra hosszú kiszolgáló bar-asztal, előtte a nemzetközi magas balszékek. Szemben a bejárattal emeleten elhelyezve, úgy, miként templomokban az orgona, zene szól. Lágy hangjai selyemfügönyön át borulnak a teremre. A bár-asztallal szemben kicsiny fülkék, mindegyikben egy-egy szótlan férfi, vagy szerelmes pár üldögél. Mély csönd van a bárban. Letelepedünk az egyik asztalhoz, mellette a fülkében két fiatalember ül. Egy tizenkilenc-húsz éves fiú, és egy tizenhattizenhét esztendős leány. Hosszú szalmaszálon át nehéz barna likőrt szívnak, előttük zöld posztó, kicsiny barna csészékben, kocka, — szótlanul kockáznak. Szemük már részeg, bágyadtan csillog, szemhéjuk lelehunyódik. Ópiumos nyugalommal dobálják a kockát és néha öreg mosollyal egymásra néznek. Odébb egy tengerésztiszt ül, whyskit iszik, arcából vastagon dől a mámor. A mi asztalunknál ezalatt egy német lapszerkesztő, aki most tért vissza a megszállott német területekről, tragikus hangon beszél a Ruhr-vidékről. Beszél német leányokról és asszonyokról, beszél milliónyi lakosságról, akik rendőrség nélkül állanak. Beszél a feketegyémántról, a modern gazdasági harcnak erről a körülrajongott kincséről, — a szemüvege német, a hangja német, de akik a szomszéd asztalnál kockán játsszák el ifjúságukat és mámorba fojtják életüket azok is németek. Ilyen különös ellentétekkel van teli egész Közép Európa. Kint a hamburgi kikötőben most küzdi fel magát ismét a német erő az angol mellé. A német zászlók száma a kikötőben már-már eléri az angol zászlók számát. Egész Németországhivatalos gyászt ül a Ruhr -események miatt. Ugyanakkor azonban visszafojtott, ideges izgalommal vitustáncot jár a nép a mulatóhelyeken. Jiz Mister partján A hamburgi mulatóhelyek zsúfolásig teli vannak. Ami Prágában a délutáni tánc, az Hamburgban fokozottan az éjszakai mulatozás. Itt is ugyanaz a kép: a túlságosan fiatalok és a túlságosan öregek tombolása. És mindenfelé lányok a vásáron. Az asztaloknál szanaszét nők ülnek és üzletszerűen mérik: az időt. Feltűnő sok nő táncol együtt, kínálják magukat. Éjjel tizenkét órakor pontosan elsötétednek a lámpák. Az emberek kitódulnak az uccákra, a sötét uccákon autók robognak szerteszét. Nincs vége az éjszakának. Hamburgban rendesen működő szállodák és magánházak vannak, ahol megfelelő beléptidíj ellenében folytatni lehet az éjszakai szórakozásokat. Bort és pezsgőt is szolgálnak fel, a társaság nőtagjainak is szbad bemenetük van. A német rend azonban itt is meglátszik: a férfiaknak rendes érkezési ívet kell kitölteniök, miként a lakást nyújtó hoteleknek. Kint az utcákon is továbbfolyik az élet. Egyáltalán minél északabbra megy az ember, annál különösebb látványban van része a déli népek fiának: a szerelem kint tanyázik az uccán. Az uccákon, a legforgalmasabb útvonalakon is, mialatt járókelők sétálnak, az utasok között jól felöltözött hölgyek és urak szorosan összefonódva állnak és csókolják egy óriást. A kikötőkben motorcsónakok állnak, készen a páros futásra Cuxhaven felé. Egy-egy sarkon zajos jelentek játszódnak le. Egy bérkocsi előtt férfi és nő dulakodik. A férfi be akarja tuszkolni a nőt a kocsiba, a részegen kacagó nő nem engedelmeskedik. A férfi lerántja a boáját, kikapja kezéből a retiküljét egyedül elvágtat. A nő ott dülöngél az utcán és lényéből kiforgatva sír és kacag. A járókelők megállnak és megkérdezik, hova akar eljutni. Érthetetlenül kiabál egy uecanevet. Végül egy szemüveges fiatal német türelmesen szóbaáll vele és kivallatja. Egyszerre megindulnak. Néhány utcán át megérkeznek egy mellékutcába, a nő ott becsönget és a magányos villanylámpa fényében csakhamar megjelenik a kapuban egy másik nő. Az inzultált részeg asszony hangosan elpanaszolja baját: barátja elhagyta és megverte. Még panaszkodik, amikor megérkezik bérkocsiban a „barát". Kiszáll a kocsiból és egyenesen a nőnek tart A nő is nekiront jó néhány percen át ütik, rúgják, tépik egymást Végül kirá radtam, lihegve szembenéznek egymással. Szeretnének leülni. Oly fáradtak, hogy akár a kövezetre lefeküdnének. A férfi ekkor hangos káromkodással megindul egy kapu felé, amely egy penziónak a kapuja és becsönget .A kapu nyílik s mialatt a férfi belép, a nő is utánasiet és hangos sírással ráborul a férfire, tiz emberiség tisztelete Persze, ezek kirívó esetek. Van más éjszakai élet is, de ez is tele van valami furcsa izgalommal, amelyből lépten-nyomon gazdasági és lelki válság árad. A berlini éjszakai életből lépten-nyomon felérik dübörög ez a válság. A késő esti órákban fiatalemberek telepednek le a bar-asztalok köré, kezük tele van könyvekkel és kéziratcsomagokkal. Arcuk sápadt, szemük gyűrődött, csupa neurasztémiás, gondokkal agyonvert, tíz körömmel dolgozó és gondolkodó fiatalember. Ők a modern német irodalom és művészet, keresői. . Mialatt a német színpadokon még mindig Sudermannt játsszák, ők új lelki és szellemi kultúráról álmodoznak. Furcsa keverékei gyűlöletnek és szeretetnek. Gyűlölik a régit, gyűlölik a mát amely életben tartja, szinte a természet törvénye ellenére, a tegnapot és rajongói a holnapnak, amely meg fogja szülni ebből az elanyagiasodott és tönkrement világból a lélek életét. Munkájuknak egyelőre csak féleredményük van, inkább ígéretek, mint eredmények. Hinni is lehet bennük, észre sem venni is lehet őket. Hangjuk még egyelőre elvész a középeurópai káoszban. Ebben a zűrzavarban csak egy hang csendül fel tisztán és határozottan: a világot járó angolok és amerikaiak hangja. Nyugodt hódítókként járnak-kelnek a középeurópai nappalokban és éjszakákban; keresik azt ami még nem roncs, ami még, megfogható, ami még feltámasztható a világ javára. A hamburgi Trocaderóban egy emelvényen egy ősz angol íróval állott e sorok írója,Nemes angol tipus. Ősz bajsza lelóg az ajkára, bőre olyan, mint a félig nyers hifszteké. Nyugodtan áll ott a tomboló tánc fölött és mikor a zene egy illenatra elhallgat, mosolyogva így szól: — Ha az ember ezt nézi, elveszíti tiszteletét az emberiség előtt. Úgy mondotta ezt, hogy önmagát és honfitársait ezúttal sem sorozta be az emberiség közé. Földi Mihály Benes szerint Magyarország és Csehszlovákia gazdasági viszonylatában javulás állott be Bécs, március 31. A Stunde prágai tudósítója megbeszélést folytatott dr. Benes külügyminiszterrel, aki Csehországnak Magyarországhoz való viszonyáról ezeket mondta: — Magyarországgal szemben követett politikánkban mindig az az igyekezet vezérelt és ma is az vezérel, hogy a barátságos viszonyt fentartsuk és a kölcsönös együttműködés előfeltételeit,különösen gazdasági téren, megteremtsük. Ha ez az igyekezetünk többszörös kísérlet ellenére meghiúsult, ebben nem mi voltunk a hibásak. • Azt reméltük, hogy a Habsburg-kérdés likvidálása és Magyarországnak a népszövetségbe való felvétele után Magyarországhoz való viszonyunknak új érája kezdődik. Tényleg be is állott bizonyos javulás, úgyhogy 1022 őszén folytathattuk a gazdasági tárgyalásokat, amelyek a szerződések egész sorának megkötésére vezettek. Hisszük, hogy ezek a törekvések idővel egyre nagyobb tért nyernek. A politikai működésben még mindig a bizalmatlanság számos jelével találkozunk. Mi jó viszonyt akarunk fentartani Magyarországgal és továbbra is ebben az irányban fogunk dolgozni. KAUCSUK SAROK ruganyos, tartós, e 1 @ a á ny. Csak Palma védjegygyel való till