Pesti Napló, 1923. július (74. évfolyam, 146–170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

­ Vasárnap PESTI NAPLÓ Öl részletek®­ derített ki a tentszőrség a Kovács testvérek bűnlajstromából (Saját tudósítónktól.) A főkapitányságon szomba­ton délben végre kiadták­­a régen ígért hivatalos je­lentést a Kovács-testvérek ekrazitos társaságának jegyében. Ez a hivatalos jelentés a társaság fantasz­tikus üzelmeiről­­ és terveiről számol ba Maga a je­lentés azonban, amelyet alább ism­ertetünk, nem ter­jeszkedik­ ki a nyomozás minden mozzanatára, ha­nem annak csak főbb és fontosabb megállapításaira vonatkozik, így a jelentés sem emlékezik meg a Ko­vács-testvéreknek néhány, olyan tervéről és előké­születeiről, amelyeket a nyomozás nagyrészt már teljesen tisztázott. : " Fantasztikus terv emberrablásra Ezek között szerepel az a terv, hogy három tár­sukat azzal bízták meg, hogy menjenek Bécsbe és ott egy általuk megjelölt emigráns kommunistát fogja­nak el, ültessék autóba és hozzák át a határon, ahol majd végeznek vele. Kiderült, hogy itt valójában nem egy emigráns kommunistáról van szó, hanem egy gazdag ékszerészről, akit a Kovács-testvérek ilyen módon akartak kirabolni. Ebből a tervből azon­ban nem lett semmi, mert ehez az emberrabláshoz autóra lett volna szükség, amelyet ők meg is akar­tak szerezni, de nem tudták tervüket végrehajtani, mert időközben a Nemzeti Múltunk Kulturális Tár­sasága­ révén gyűjtött pénzt, amelyet az autó meg­vásárlására akartak fordítani,­­ elköltöttek. Kényes külföldi megbízatások A nyomozás kiterjeszkedett arra is, hogy a Ko­vács-testvérek, azoktól, akiket üzelmeikre nézve kel­lemetleneknek tartottak, a leglelketlenebb módon akartak megszabadulni. Így kiderült, hogy a Ko­vács-testvérek társaságának két fiatal egyetemi hallgató tagja nem tudott teljesen beleilleszkedni ennek az ekrazitos társaságnak a moráljába. A Ko­vács-fiúk gyanút fogtak és ezeket a fiatal egyetemi hallgatókat olyan módon akarták elnémítani, hogy valamilyen bizalmas külföldi, szerintük hazafias, megbízatást szántak nekik, hogy azok ilyen módon külföldre távozzanak. Ugyanakkor megtették a lépé­seket arra nézve is, hogy ott őket elfogják és bör­tönbe vessék, éppen,­ ezen megbízatásuknál fogva. A Kovács-testvéreket és társaikat ezenkívül még a múltból is számos súlyos bűncselekmény­ terheli. A letartóztatottak között nem egy olyan név szere­pel, amelynek viselője az utóbbi idők sokat emlege­tett bűncselekményeiben már szerepelt. A legismer­tebb név ezek között Becker Istváné, aki a Landau­ügyben­ szerepelt és ezért a bíróság felelősségre is vonta őt. Ugyancsak ismeri a közönség Márfy Jó­zsefnek a nevét is, aki a Fővárosi Operettszínház elleni meré­syletnél vállalta a vezető szerepet. A többi név nem lesz talán annyira ismerős a közön­ség előtt, de ezek is gyakran kerültek gyanúba az utóbbi idők kiderítetlenül maradt bűncselekményei­v­el kapcsolatosan. Az Erzsébetvárosi Kör és a Reismann-ügy A nyomozás során szóba kerültek az utóbbi idők bombamerényletei is. Ugyanis a Kovács-testvérek­ről a mostani rendőri nyomozás megállapította, hogy egyik tervük az volt, hogy a dohányutcai zsinagógát egy pénteken este, amikor ott istentiszteletet tarta­nak, a csatornahálózaton keresztül felrobbantsák. Maga a terv és annak a keresztülvitelére tett előké­születi cselekmények sokban megegyeznek az eddigi bombamerényletek végrehajtásával. A rendőrség ezért a nyomozást kiterjesztette arra vonatkozóan is, hogy a már letartóztatásban levő terhelteknek nincs-e valamely régebbi bombamerényletben részük. Erre nézve azonban a nyomozás súlyosabb terhelő adatokat nem tudott produkálni. Mindazonáltal az iratok nagyon sok érdekes adatot tartalmaznak a rendőri nyomozásnak erről a részéről is. Ugyancsak nagyon sok szó esik az iratokban Reismann zongora­gyáros meggyilkolásáról is. Miután a gyanúsítottak­kal együtt az iratok is átkerülnek az ügyészségre, bizonyosan be fog következni az, hogy úgy a vizs­gálóbírói, mint az ügyészi kihallgatások során fesze­gezni fogják ezeket a még teljesen ki nem derített részleteket is. Antiszemitizmus a zsidó pénzen A" rendőrséget nyomozásában nagyban, segítették "a letartóztatottak, akik a legnagyobb részletesség­gel tették meg beismerő vallomásukat. Majdnem mindannyian uszító kurzusjelszavakhoz híven azt adták elő a rendőrségen, hogy »hazafiasságból« kö­vették el tettüket, mert gyűlölettel viseltetnek a zsidók ellen. Bevallották azt is, hogy gyűjtésükre a zsidóktól is szedtek össze pénzt. Ha keresztényhez mentek, ott az ébredő eszmékre hivatkoztak, a zsi­dókhoz, akkor mint a kultúra támogatóitól kértek pénzt. A székhelyük és az irodájuk először a Do­hány utcában volt, a Hadirokkantak szövetségében. Ott azonban nem tudtak zavartalanul dolgozni, má­sok is megfordultak abban az irodában, úgyhogy átmentek a Pannonié-szállóba, ahol Becker István lakása volt. Itt szőtték azután tovább terveiket. Ezeknek a terveknek során több gyilkosság is szó­ba került. . . .1 . Politikusok meggyilkolása«— pártkülönbség nélkül Hosszasabban tárgyaltak arról, hogy gróf fieth-Ien István miniszterelnököt kellene meggyilkolni, mert szerintük, gróf Bethlen zsidóbarát, politikát folytat. Tervezték, hogy néhány ellenzéki politikust is eltesznek láb alól. Ezek között az ellenzéki po­litikusok között voltak többek között Vázsonyi Vil­mos, Rassay Károly, Rupert Rezső és Drózdy Győző. Ez volt az első turnus és arra számítottak, hogyha ezekkel végeznek és tovább is zavartalanul dolgozhatnak, másokra is sor kerü­l. Ezekhez a gyil­kosságokhoz kellett nekik a pénz, ezért követtek el mindent, hogy pénzhez jussanak, ezért gyűjtöttek, de aztán a befolyt pénzt elköltötték. Hogyan tervezték Kovácsék a zsidótemplom felrobbantását ? A Kovács-testvérek bevallották azt is, hogy a dohányutcai templomot ez év áprilisában akarták felrobbantani. Már le is szálltak a zsinagóga körül lévő csatornahálózatba, éjszakának idején végig­mászták azt és egy megfelelő helyet kerestek, ame­lyen keresztül azután a hívőkkel teli zsinagógát fel­robbanthatják. Ezt a tervüket azonban még meg akar­ták toldani egy másik súlyos cselekménnyel is. Ugyanis azt tervezték, hogy abban az időben, amikor a do­hányutcai templomot felrobbantják, nagy tüntetést is rendeznek és ennek a során, régi módszerük sze­rint, végig akarták verni a Dohány ucca és a Roin­bach ucca környékét. Ehez a tervükhöz megfelelő és kipróbált embereket kerestek, ezért érintkezésbe léptek bizonyos helyekkel, hogy onnan megfelelő számú embereket kapjanak, akik azután, mialatt ők a robbantást végzik, az utcai zavargást végrehajt­ják. .­­ Hivatalos jelentés az ekrazitos ügyben A rendőrség, mint már említettük, ma hivatalos jelentést­­adott ki a nyomozás eredményéről. Ebben­­a jelentésében közli, hogy a Magyar Nemzeti Múl­tunk kulturális társasága azért alakult, hogy nagy­arányú gyűjtésekkel a vezetők — tagok nem voltak — pénzhez jussanak és ezzel maguknak fényes meg­élhetést biztosítsanak. A társaságnak csak tisztikara volt, amelyben a fontos pozíciókat a három Kovács­testvér töltötte be. Kilenc milliót gyűjtöttek s ezt­ el is sikkasztották. A gyűjtés sikeresebbé tételére a Ko­vács-testvérek társelnököknek közéletünknek egyes kiválóságait — ezek megtévesztésével — megnyerték. Tervbe vették a nagyváradi román állampénztár ki­fosztását is, el is utaztak Nagyváradra, azonban ez a terv nem valósulhatott meg. Tervbe vették ezen­kívül a kormány egyes tagjainak erőszakos eltávolí­tását, azonban ez is csak terv maradt, foglalkoztak a dohányuccai zsinagógának az uccai csatornákon keresztül való felrobbantásával is, de miután kide­rült, hogy a főváros csatornahálózatának nagy­részét is elpusztítanák ilyen módon, ettől is elállot­tak. Végül ismét, hogy anyagi helyzetükön javít­sanak, Szalay János nevű társuk, üllői úti lakásán szokos hamisításhoz is hozzákezdtek. A Kovács­ test­vérek társasága arra is szőtt terveket, hogy egyes neki nem tetsző politikusokat elnémít, sőt , meg­gyilkol. Erre a célra egy csukott autót és egy kül­telki házat akartak vásárolni, hogy ide szállítsák és itt végezzenek ktr hazának szerintük ártalmas po­litikusaival­. Terveik végrehajtásához egyes kato­nai egyének vétkes könnyelműsége folytán már ré­gebben hozzájutottak mintegy I0 kilogram ekra­zithoz. A rendőrség szerint ezeknek az ekrazit­mennyiségeknek a lefoglalásával a társaság egész robbanóanyaga kézrekerült. Tizenhét előzetes letartóztatás A rendőrségen az állami és társadalmi rend ha­tályosabb védelméről szóló törvény alapján és sik­kasztás bűntette címén előzetes letartóztatásba he­lyezték és az ügyészségre kisérték: Kovács Kornélt, Kovács Tivadart, Kovács Árpádot, Becker Istvánt, Vas Tituszt, Szalay Jánost, lovag Umlaut Siegfrie­det, Szabadeczky Aladárt, Tarnovszki Pált, Mayer Oszkárt, Sztaho Szevért, Láng Edét, Kovrig Mártont, Weinberg Sándort, Czigány Sándort, Jób Fancsali Győzőt és Márki Józsefet. Azok ellen a katonai személyek ellen, akiknek vétkes könnyelműsége folytán a Kovács-testvérek és társaik már régebben hozzájutottak a robbanóanyag­hoz, a királyi ügyészség fog a katonai ügyészséghez fordulni az eljárás megindítása végett. Beszélgetés a Kovács-vágány lakóival A Ahol megromlik a kenyér és a tej és beesik az eső (Saját tudósítónktól.) Sötét, néma postakocsit­ álldogálnak egymás mellett a Kovács-vágányon,­­ vagonlakók laknak bennük, a nyugati pályaudvar­nak szinte már őslakói. — Már két éve ez az otthonunk, — mondja egy kedves szőke kisasszony, aki szép fehér jumpert horgol a nővérével együtt a lakásuk­ egyetlen villanykörtéje alatt. A kisasszony szőke feje és a­ fehér jumper alkotja a két világos szigetet a »lakás«­ vigasztalan füstszürke tengerében. — De a szomszér­dunk már a harmadik nyarat tölti itt. — Ezt a három nyarat, lidércnyomásos lázál­m­unkban sem képzeltük el otthon, Erdélyben, — mondják. A kiszolgált öreg postakocsiban szép vi­­­déki úrilakás romjai, a magyarstilű üveges vitrin­ben ágynemű és mellette szinte tragikomikus fen­,­séggel terpeszkedik a hatalmas zongora. — Mikor az első két-három hónapban kérdezték­, hol lakunk, — mondja egy gyászruhás, finom, okos-' arcú fiatal lány — nevetve feleltem, hegy : vagony­­­ban«. Egy év múlva már kettőt köhintettem és csak úgy halkan a fogam között, csúszott ki a válasz:' •még mindig.... Ma! Tessék elhinni, még egy telet itt ebben a pokolkocsiban­ nem élek túl. Itt halt meg az apám, a vágón halottja volt, a sok izgalom vitte a sírba. Mert amíg élt, járt, kelt, könyörgött és ri­mánkodott folyton, törvényszéki bíró volt és úgy bí­zott a jó összeköttetéseinkben ... Van is a kezünk­ben lakásigazolvány, nekünk ítélt lakásról. Csak arra kértek meg, hogy várjunk egy hónapig, míg a régi lakónak elkészül a háza és átköltözködhetik. Az az egy hónapnyi emberséges türelem a mi ré­szünkről éppen elég volt a népjóléti minisztériumnak ahoz, hogy bírói végzéssel másnak adja a lakásunkat. — Állandóan az a panasz a vagonlakók ellen, hogy válogatunk, — mondja az édesanyja. — Ma tényleg visszautasítottam egy lakást, melynek öt esetben volt már hasonló sorsa. Egy elszánt lélek végre elfogadta, azt most a rendőrség nem engedi beköltözni a hatósági or­vos jelentése alapján. — Tegnap kint jártam a Pongrácz-telepen, — veszi át a szót a doktor úr, a menekült törvényszéki jegyző. — Ha csak egy délelőttre kezembe adnák a hivatalos hatalmat, én elhelyezném kint az i­tag lakásokba az egész Kovács-vágányt. A doktor úr felesége többet él a kórházban, mint otthon a vagonban. A négy gyermeke nem ,jár isko­lába, mert nem meri őket átküldeni a sínlabirintu­son; egy vagonlakó gyereknek úgyis elvágta már a vonat a lábát. Közben kis vita indul meg arról, hogy melyik évszak elviselhetőbb a­ vagonban: a tél-e, vagy a nyári A többség a tél mellett dönt, mert télen ugyan reggel öttől éjfélig fűteni kell, tót nagy hidegben nappal is ágyban kell maradni. A lecsapódó párától, a beszivárgó hótól megpenészednek a bútorok és előfordul, hogy befagy az ajtó závarja éa a szomszédok fejszével szabadítják ki egymást. De nyáron az inkvizíció izzó ólomkamráira emlé­keztet a vasfalú postakocsikban az atmoszféra. Estére megromlik a reggel fölforralt tej és két n­ap alatt penészes lesz a kenyér. — Vagonlakónak lenni a legköltségesebb luxus,­­ sóhajtja a doktor úr. — Nem beszélek az orvos-és kórházszámláinkról, a szappanszükségletünkről. De nem tudunk élelmiszerkészletet gyűjteni, mikor esni kezd a korona, — hisz itt minden megromlik s a ruhánkat a városban kell mosatnunk. Hol szárít­hatnék itt a fehérneműnket? Az átmentett kis va­gyonunk ráment ügyvédekre, tippekre. (Ezt a csúnya kis szót többet hallani a Kovács-vágány lakóinak szép színmagyar erdélyi beszédében, mint a Sza­badság téren vagy flagon.) Van vagonlakó, aki hat­vanhét lakástippet terjesztett be a lakásh­ivatalhoz. Eleinte a rokonaink, barátaink gyűjtötték őket, már húsz-huszonötezer koronát is elűzettünk az ügyvéd­nek egy tippért, a siker minden pozitív reménye nél­kül. A lakáshivatal sokat köszönhet nekünk, szor­galmasan fölhasználván az adatainkat­­ mások szá­mára. A vasutat dicsérik a vagonlakók, ez «gavallér", mert legalább békében megtűri őket, sőt villannyal fölszerelt postakocsikat adott nekik, mert két év előtt a marhakocsikban való telelés életveszélyes volt. (Azt viszont nem lehet kívánni tőle, hogy még hátrányozza is az üzemen kívül helyezett kocsik te­tejét, melyekbe most beesik az eső.) Csak a külföldi vendégek említésénél lesz fátyolos kicsit a hangjuk, akiknek a programjába, Pest látványosságai, a Ha­lászbástya és a parlament közé újabban be szokták iktatni a Kovács-vágányt is és akik néha százkoroná­sokat csúsztatnak az őrnagy úr asztalára, a doktor úr bámész fiacskájának füstös kis kezébe. " ! ingyen vizespoharat fca& minden vevő, M e héten edényt vásárol a ^ WSIspl&El^SSJ^f ^M.R'UHM.Z'^an ^bíbí^SS^^ sss széllel »50 K sárol­­ás és Budapest» VIII» kerület, Népszínház ucca 29. szám. ^öttesés uborkásüvege* sy4rur»kott «*«son.

Next